A szív bajnokai

(Filmszemle)

Kérem szépen, engem ezzel a filmmel kapcsolatban félrevezettek! Sokáig azért nem akartam megnézni, mert a „romantikus” címkét viselő filmek között volt, a cím alapján pedig el is hittem, hogy tényleg az lesz. Pedig köze sincs a romantikához.

Michael Oher élete csöppet sem nevezhető könnyűnek: drogos anyja elhagyta, nincs hová mennie, nincs senki, aki gondoskodna róla. Utolsó esélye az a keresztény iskola, ahová csupán azért veszik fel, mert egy barátjának az apja befolyást gyakorol a döntéshozókra. Azonban itt sem alakulnak a legjobban a dolgai: a tanárok meg vannak győződve róla, hogy tanulási nehézségekkel küzd, hiszen nem képes lépést tartani a többiekkel, akik pedig szófukar természete és rongyos ruhái miatt nézik ki maguk közül, közben persze továbbra sincs hol aludnia. Az élete akkor változik meg, amikor összebarátkozik egy parányi fehér fiúval, és a családja meglátja őt céltalanul bolyongani az esőben. Leigh Anne, a jól szituált fehér nő úgy dönt, szárnya alá veszi Michealt. A fiút kivételes fizikai adottságai miatt beállítják a focicsapatba, de csak idővel derül ki, micsoda tehetsége van ehhez a játékhoz. Az is elkallódna a nehéz felfogású edző miatt, ha nem lenne Micheal nevelőanyja…

A film egy kis kitekintéssel kezdődik az amerikai foci világába, majd néhány képkocka jön a film végéből, ami így összességében egy szép nagy „Mi van?”-érzés keletkezését eredményezi szegény nézőben. Inéttől időrendben halad a cselekmény, az ember pedig szép lassan megérti, miről is van szó, csak az nem világos még egy darabig, hogy ez mégis hogyan kapcsolódik az első öt perchez. Persze előbb-utóbb arra is fény derül.

A megható történet nem tartogat idegtépő izgalmakat, de van benne pár torokszorító, könnyfacsaró jelenet, amik nagyon jók, ezen kívül sokszor olyan édes módon vicces is az egész, ezeket az adalékokat főleg Micheal mostohatestvére szolgáltatja, aki felfelé ívelő karrierű bátyja nyomán magának is megpróbál ezt-azt kialkudni, többek között. :)

 Azonban a jó cselekmény sehol nem lenne a színészek nélkül, akik életet leheltek mindebbe. A Michaelt alakító fiú olyan elveszett kiskutyaszemekkel tud nézni, hogy én is hazavittem volna az esőből, na. Ugyanakkor azokat az iskolásokat is meg tudtam érteni, akik féltek a szelíd behemóttól. Az anyukát alakító Sandra Bullock (aki ezért a filmért Oscar-díjat kapott) szintén nagyon jó, nem csöpögős az alakítása, visszafogott, mégis pont annyi érzelem van benne, amennyi kell egy ilyen filmbe. Bár nyilvánvaló, hogy a családban ő viseli a nadrágot, azért ugyanúgy igényli a férje támogatását, mint a fontoskodó férfiak a feleségeikét. :D A kissárc, mint már említettem, elbűvölően eleven, én pedig külön értékeltem az iróniát, hogy a pöttöm fehér srácnak egy óriási fekete fiú a bátyja. :D

Nekem nagyon tetszett a film, amikor pedig kiderült, hogy az egész egy igaz történeten alapszik, hát teljesen elolvadtam. Mindenkinek tudom ajánlani, feltéve, ha nem valami akciódúsra vágytok. :)

10/10

Nicholas Evans: A suttogó

(Könyvkuckó)

Újra listás könyv ajánlójával jelentkezem, ez már a negyedik, és szeptemberig kell még három kötetet elolvasnom, úgyhogy sínen vagyok, mint József Attila.

Volt egyszer egy ideálisnak tűnő család. Robert és Annie, a szülők, szerették egymást, mindketten jól kerestek, élvezték a munkájukat, miegymás. Szemük fénye, a kicsi Grace egészséges, okos, ügyes leányka volt. Teljes boldogságukat semmi sem zavarta meg. A nő ugyan kissé elhanyagolta őket az új munkája miatt, de ez nem olyasmi volt, amit szóvá tettek volna neki. Egészen addig tartott ez a látszólagos idill, amíg egy téli reggelen Grace és a barátnője lovaglás közben balesetet nem szenvedtek. Judith és a lova meghaltak, Grace pedig elvesztette az egyik lábát, és ez lelkileg teljesen összetörte. Lova, Zarándok dühöngő vadállattá változott, az orvosok már úgy látták, nem érdemes tovább kínozni az életben tartással. Annie azonban különös módon úgy érezte, hogy a ló gyógyulása a lánya – és egész családja – felépülésének kulcsa is. Ezért kereste meg a problémás állatokkal foglalkozó farmert, Tom Bookert, aki azonban első pillantás után elutasította a nőt, Zarándokot még ő is menthetetlennek látta. Annie ezért elkeseredett lépésre szánta el magát: a lovat meg a dühös hallgatásba süllyedt Gracie-t bepakolta az autóba, és nekivágott a kontinensnek, hogy montanai otthonában keresse fel Tomot.

Bevallom, elég nagy elvárásokkal álltam neki a könyvnek, és… igen, csalódtam. Nem is kicsit. Nemsokára kiderül, miért.

Az első ötven-száz oldal (amíg meg nem érkeztek Montanába) nagyon nehezen csúszott, ezt be kell vallanom. Untam az egészet, elégedetlen voltam, és csak vártam, hogy végre tényleg beinduljon a történet. Miután ez megtörtént, egy darabig élveztem a könyvet, gyorsan fogytak az oldalak, de közben a sztori olyan irányt vett, amivel nagyon nem voltam megelégedve, így az elején feltűnt, majd lecsengett elégedetlenség újra fellángolt, és nagyjából az utolsó harminc oldal előtt tetőzött.

A könyv határozottan nem arról szólt, amiről szerettem volna. Azt vártam, hogy főként a tragédia feldolgozására, a továbblépésre fog összpontosítani, és Grace lesz a főszereplője. Ezzel szemben sokkal inkább az anyja állt a történet középpontjában. Ezzel nem is lett volna semmi baj, csakhogy én azt a nőt az első húsz oldal után már ellenszenvesnek találtam, és a könyv végére ez a negatív megítélésem szabályosan gyűlöletbe fordult át. Sajnos más fontos szereplőket  is (például pont Grace-t) is furcsának, irreálisnak láttam néha, és ez még azoknál a karaktereknél is levett a lelkesedésemből, akiket eredetileg kedveltem volna.

Volt egy-két nem rossz gondolat a könyvben, de az erkölcsi tartalma még így is erősen kétesnek mondható, legalábbis számomra, így ezen a vonalon sem tudott annyira megfogni, amennyire szerettem volna. Ahelyett, hogy szárnyaltam volna, jobbára minden második mondat után elküldtem valamelyik szereplőt a fenébe  (a szüleim már ki is utasítottak a másik szobába olvasni, mert annyira habzott a szám, hogy zavartam őket).

Ami megmentette számomra egy kicsit a könyvet, az a befejezés volt. Az utolsó harminc oldal hatására került át a „na, ezért nem volt érdemes ennyit fizetni”-kasztból a „hát, szódával elmegy”-kategóriába. Nem számítottam erre a végkifejletre, és olyan kicsit szomorú, kicsit mégis boldog befejezéssel zárult a könyv, amilyet mindig is értékeltem. Persze nem lehet minden habos torta, juszt is azok a szereplők lettek a legboldogabbak, akiket végig utáltam, és azoknak lett rossz/kevésbé jó, akiket még úgy-ahogy kedveltem.

A borítón van egy-két hiba. A fülszövegben Annie-t tüntetik fel a kislányként, pedig valójában ő az anya… hát igen, bajban is voltam a nevekkel az elején. A másik, amire szeretnék figyelmeztetni mindenkit, hogy ez egy felnőtteknek szóló könyv. Nincs ráírva semmilyen korhatár, de én nem adnám tizenhat év alatti gyerek kezébe, mert eléggé… hm, kidolgozott erotikus jelenetek vannak benne, több is.

Szóval aki tanulságos mesét akar venni lovakat szerető gyerekének, az ne ezt a könyvet válassza. Szintúgy nem ajánlom a művet még nagyon sokféle embernek, akiknek a felsorolásától most eltekintek. Maradjunk annyiban, hogy akiknek bejön a kicsit túlírós stílus, meg a drámai mázba burkolt, mégis negédes romantika, annak hajrá, mert szeretni fogja ezt a kötetet. Én sajnos nem vagyok ilyen ember.

Cselekmény, történetvezetés: 10/6

Stílus: 10/5

Szereplők: 10/4

Érzelmek: 10/5

Összesen: 10/5

Enyhén spoileres infók:

Borítók: Ez a legújabb kicsit steril az én ízlésemnek ezzel a sok fehérrel, de egyébként eléggé tetszetős. A fülszöveg hiányosságairól már fentebb szóltam.

Kedvenc szereplők (vagy inkább azok, akiket kevésbé utáltam): (1) Joe (2) Zarándok (3) Tom (4) Harry Logan (5) Robert

Kedvenc jelenetek: (1) Joe először viszi lovagolni Grace-t (2) Harry megjárja Zarándokkal a folyónál (3) a baleset (4) Grace táncol az istállóbulin (5) epilógus

Mélypont: úgy kb. a 300-450 oldalak között végig :(

Kedvenc ötlet: a zsinóros trükk

Képrejtvény

Ugyan nem reagált senki, de lelkes voltam, úgyhogy gyártottam egy kört a képrejtvényből.

Öt pici borítórészlet lesz, és mindegyik valamilyen virág egy darabját ábrázolja, ez a közös bennük. Na meg az, hogy könyvborítókon szerepelnek. A borítókban annyit segítek, hogy mindegyik magyar nyelvű kiadásé, tehát külföldieket nem teszek bele. Az első kommentben súgok picit, elárulom az írók nemzetiségét, ha nagyon nem megy, nézd meg! Ha küldesz be választ, akkor elárulom, hányat találtál el, de azt nem, melyikeket. :)

Remélem, izgalmasnak fogjátok találni, várom a megoldási kísérleteiteket és a visszajelzéseket.

1.

2.

3.

4.

5.

Courtney Allison Moulton: Angelfire

(Könyvkuckó)

(OFF: Van kedvetek könyvborítós képrejtvényeket megoldani? Ha igen, írjatok kommentet, és majd összehozok valamit.)

Ezúttal egy angol nyelvű könyvet ajánlok, ami mivel nagyon friss termék (idén télen jelent meg) egyelőre nem is várható, hogy magyarul napvilágot fog látni. Úgyhogy aki nem akarja fájdítani a szívét, még itt álljon meg!

Ellie tizenhetedik születésnapját készül megünnepelni, amikor az életében elkezdenek sűrűsödni a problémák. Nem elég, hogy nehezen jön ki a szüleivel, a tanulmányi eredményei gyengék, a barátai között és a szerelmi életében is kezd minden összekuszálódni, rémálmok gyötrik, amik miatt pszichiáterhez is jár, ráadásul az egyik tanára brutális gyilkosság áldozatává válik. Így következik be a születésnap estéje, amikor sétára indult, de egy ismeretlen szörny rátámad. Csak azért menekül meg, mert felbukkan a semmiből egy titokzatos srác, aki már pár napja követi, és segít neki megölni az… akármit. A fiú Will néven mutatkozik be, majd a lány határozott tiltakozása ellenére előad egy zagyvaságnak tűnő mesét: Ellie a Preliátor, egy évezredek óta folyton újjászülető természetfölötti erővel bíró harcos, aki az angyalok földi segítője Lucifer gonosz lélekrabló szolgái, a démonok, ellen folytatott ősi küzdelemben.

Ez egy kicsit meredek, nem? De Will itt nem áll le: magát Őrzőként mutatja be, aki a Preliátor segítője és szolgája, szintén természetfölötti lény. Már több mint ötszáz éve jár az újabb és újabb reinkarnációk nyomában, úgyhogy egészen rutinosnak számít a szakmában. Arra azonban nem számít, hogy a lány elküldi a fenébe. Eddig ugyanis a Preliátor beavatásakor mindig visszatértek az előző életeiből szerzett emlékei. Elliet azonban átmeneti amnézia sújtja, így semmi oka rá, hogy elhiggye egy tetovált vadbarom kitalációit. Semmi… a tényeket leszámítva. A lány kénytelen magát rábízni Willre, aki egyre mélyebbre vezeti őt a démonok, bukott angyalok, földön járó szörnyek világába, ahol Ellie lassan elkezdi megismerni a képességeit, és ráébred, ki is ő valójában.

A történettel magával alapjáraton nem volt semmi gond, izgalmas volt, lekötött, egyre jobban beindult, satöbbi. Az első ötven oldal után azonban egy csöppet leakadtam azon, hogy úgy éreztem: már a sokadik könyvet próbálják lenyomni a torkomon ugyanazzal a harcolunk-egyre-ersősebb-ellenfelekkel-győzünk-hujjdejó sablonnal, ami nem kicsit idegesített. (Közben nem győztem azon röhögni, hogy mennyire hasonlít egy mangára a kezdése. :D) De azért úgy voltam vele, várjuk ki a végét, és nem bántam meg, hogy bizalmat szavaztam a klassz megfogalmazásnak köszönhetően a sztorinak.

A végére megszerettem a történetet, és ez nagyjából kilencven százalékban a jól kidolgozott, egyedi karaktereknek köszönhető. Ellie igazán különleges főszereplő, rendkívül érdekes a jelleme, és az, ahogy egy idő után felfogja, mekkora is a rá nehezedő felelősség, mégsem tud lemondani arról, hogy normális tinédzserként is tovább élje az életét. Will pedig szintén nagyon megnyerő a maga módján azzal, hogy kívülről állandóan a nyugodt, megingathatatlan védelmező figuráját próbálja fenntartani, miközben a lelke mélyén azért sokszor elkezd kavarogni az elmúlt ötszáz év szennye, és sajnos szegény srác eléggé önmarcangoló típus. A támogató karakterek is erősek, nekem nagyon tetszett Will szintén természetfölötti barátja, Nathaniel, illetve Ellie baráti köre is aranyos. A történet szerelmi szála pedig annyira romantikus, hogy még az én szőrös szívem is csöpögve olvadozott az első rózsaszínűbb jelenet után, és végig tűkön ülve szurkoltam, hogy jöjjenek össze. Na, ez nálam nem semmi teljesítmény. :D A szereplőkkel kapcsolatban említésre méltó még a névválasztás: azoknak a neveknek, amiknek megnéztem a jelentését, mindegyike tükrözött valami nagyon jellemzőt a szereplővel kapcsolatban. Igazán jó neveket sikerült az írónőnek találnia.

(Az írónő oldalán szereplő illusztrációk)

A másik nagy fegyverténye a könyvnek az egyedi világ. A kötet ugyanis nagyrészt a keresztény mitológiára épít, és ez számomra elég érdekes megoldásnak tűnt. Amiben túllép a hagyományos keresztény történetek világán, az is harmonizál az egésszel, semmi sem tűnik elrugaszkodottnak, minden átgondolt, a helyén van. Nem rossz egy első könyves szerzőtől.

Ez egy sorozat nyitó kötete, és ugyan elég sok dolog kiderül az ötszázadik oldal végére, azért maradnak jócskán homályos foltok. Én várom a folytatást, mert tudni szeretném, hogy alakul a Lucifer kis talpnyalói elleni küzdelem, mihez kezd Ellie az emlékeivel és azzal, amit a könyv végén megtudott magáról (hű, erre a csavarra még én sem számítottam), vajon mi lesz a szerelmi szál sorsa, és nem utolsósorban arra is, hogy Ellie apját tényleg démonok szállták-e meg, ahogy gyanítom, vagy csak szimplán megzápult az agya. (De röhögnék, ha az előbbi lenne…)

Tudom ajánlani a könyvet mindenkinek, akinek bejön ez a harcolós YA-fantasy műfaj, mert a fajtájából biztos, hogy egy kiemelkedő alkotás, és élvezni fogja. Csak két baja van: hogy nem magyarul van, meg hogy a folytatásra sokat kell várni.

Cselekmény, történetvezetés: 10/9

Stílus: 10/8

Szereplők: 10/10

Érzelmek: 10/10

Összesen: 10/9

Enyhén spoileres infók:

Borítók: Tetszik, csak szerintem kicsit túl sötét a könyvhöz képest. Legalább Ellien lehetne valami színesebb cucc. Viszont a kard menő.

Kedvenc szereplők: (1) Ellie (2) Will (3) Nathaniel (4) Katie (5) Ragnuk

Kedvenc jelenetek: (1) Will megmutatja a szárnyait a tetőn (2) Ellie azt a fagyis kaját csinálja Willnek (3) Ellienek visszatérnek az emlékei arról, hogyan ismerte meg Willt (4) Will Ellie iskolájában (5) Will beszól Ellienek, amiért a ruhája miatt nyafog

Mélypont: amikor az elején sablonosnak éreztem a sztorit

Kedvenc ötlet: Will, a hatszáz éves Őrző klasszikus rockot játszik gitáron XD; Ellie emlékei fokozatosan térnek vissza