Audrey Niffenegger – A Highgate-temető ikrei

(Könyvkuckó)

Újabb listás könyv, amíg lendületben vagyok.

Elspeth Noblin leukémiában haldokolva úgy dönt: minden vagyonát sosem látott amerikai unokahúgaira, Juliára és Valentinára örökíti. Ennek azonban különös feltételei vannak: legalább egy évig londoni lakásában kell tartózkodniuk, ahol a szüleik nem látogathatják meg őket. Az unatkozó, céltalanul élő ikrek belemennek a játékba, beköltöznek a híres, viktoriánus temető, a Highgate tőszomszédságába, és megismerkednek a házban lakókkal, a kényszerbeteg Martinnal, és Elspeth gyászoló szerelmével, Roberttel is. Az ikrek kapcsolata azonban nem felhőtlen: Valentina úgy érzi, testvére teljesen rátelepszik, zsarnokoskodik fölötte, és ő szeretne ebből kitörni. Ráadásul kiderül, hogy a lakás nem teljesen elhagyatott: Elspeth kísértete nagyon is ott él, és esze ágában sincs továbblépni…

Az első reakcióm a könyvről: ne már, ezt komolyan ugyanaz az ember írta, mint Az időutazó feleségét?! Míg az a regény annak idején körülbelül az első húsz oldalon elvarázsolt, ezért sokkal inkább meg kellett dolgoznom, mert nagyjából a fele után vált igazán érdekessé a történet. Lehet mondani, hogy meglehetősen lassan indult be, több szálon is fel kellett építeni az előzményeket, talán ezért. A fordítóval továbbra sem vagyok megelégedve, bár itt egy kicsit jobban teljesített, de azért maradtak még hibák, és a stílus sem valami átütő.

A fülszöveg alapján azt vártam, hogy a sztori sokkal inkább kísértethistória lesz. A poros, viktoriánus légkörnek köszönhetően akadt is némi borzongás, de azért mégis inkább az emberi kapcsolatok, konfliktusok állnak a regény középpontjában. Ez nem is baj, ugyanis időközben rájöttem, hogy pont azt szeretem az írónő regényeiben, hogy a kicsit fantasys közegben is nagyon életszerű és hihető karaktereket alkot, és különleges sorsokat ábrázol.

A fő problémakör az ikerkapcsolat, amit Niffenegger ebben a regényben különös (már-már beteges) függőségi viszonyként jellemez. A könyvben Julia az, aki ezzel teljesen azonosul, Valentina pedig, aki küzd ellene. Igazából egyik iker sem volt számomra szimpatikus, talán még Valentina harcával úgy-ahogy azonosultam, de a nihil, amiben éltek, hogy semmit sem akartak kezdeni magukkal, az teljesen érthetetlen számomra.

A mellékszereplők jelleme is kibontott: Robert és Elspeth a gyász, továbblépés és függetlenség problémáival harcolnak, Martin a kényszerbetegségével küzd, felesége, Marijke pedig szerelme és új élete között vergődik. Számomra kettejük története volt az a regényben, ami a leginkább megérintett, szerencsére sokat olvashatunk róluk.

Ami tetszik még a könyvben, az a kidolgozott háttér: Niffenegger évekig dolgozott a Highgate-ben idegenvezetőként, a könyvön látszik a hely iránt érzett rajongása, és alapos tudása. Szerettem a temetői jeleneteket, és a sírokhoz kapcsolódó történeteket, adott egy hangulatot az egésznek.

A regény végig merő nyomasztó sejtetés, a jövő tragédiájának előrevetítője. Ezek alapján a befejezésre kicsit… mást vártam. Az, hogy mi történt a múltban Elspeth és Edie között, szerintem abszolút kitalálható, sőt, a befejezésben sincsenek nagy csavarok, annyira nem is izgalomdús az utolsó harminc oldal, inkább az alaposan összekuszálódott sorsok szétszedéséről szól. Mindazonáltal a vége váratlanul ért, komolyan azt hittem, ha továbblapozok, lesz még valami, aztán meg csak pislogtam, hogy na, akkor ez volt a befejezése. Nem is igazán tudom, mit gondoljak róla, bizonyos aspektusai tetszettek, de azért mégis elég igazságtalannak és zavarbaejtőnek gondolom.

Összességében kellemes kis könyv ez azért, tudom ajánlani azoknak, akik szeretik a kísértethistóriákat, és/vagy érdekli őket a viktoriánus kor, London, vagy csak egy érdekes és megindító történetre vágynak.

Cselekmény, történetvezetés: 10/8

Stílus: 10/8

Szereplők: 10/10

Érzelmek: 10/10­

Összesen: 10/9

Egyéb (spoileres):

Borító(k): Próbált ilyen kísérteties, ijesztő lenni, de csak mérsékelten sikerült, viszont a fejezetcímek betűtípusa nagyon tetszett.

Cím: Annyira jó volt az eredeti, hogy lehet abból ilyen semmilyen szutykot csinálni??

Kedvenc szereplők: (1) Martin (2) Robert (3) Valentina (4) Elspeth (5) Theo

Kedvenc jelenetek: (1) Martin távvacsorázik Marijkével (2) Robert sírrablása (3) Elspeth először üzen (4) Valentina összeveszik Juliával az egyetem miatt (5) A Cica első halála

Mélypont: az eleje… komolyan mondom, azt hittem, megőszülök, mire történik valami

Kedvenc ötlet: az egész kísértetesdi

Jodi Picoult – A nővérem húga

(Könyvkuckó)

Hosszú idő után sikerült ismét listás könyvet olvasnom, úgyhogy jöjjön az ajánló, mert most már igazán bele kell húznom, hogy a végére érjek időre. :D

Anna Fitzgerald okkal és céllal jött a világra: fogantatása azért történt, hogy genetikailag tökéletes donorja legyen a leukémia egyik súlyos fajtájában szenvedő nővérének, Kate-nek. Anna az évek során jó néhányszor adományozott őssejtet, vért, csontvelőt a nemes cél érdekében, jóformán a beleegyezése nélkül. Így csodával határos módon Kate tizenhárom évvel a diagnózis után még mindig életben van, ez úttal a veséi adják fel a harcot, és egyedül Anna lehet számára megfelelő donor. Ő azonban úgy gondolja, hogy tizenhárom évesen erről már az ő véleményét is illene megkérdezni, ezért a híres ügyvédhez, Campbell Alexanderhez fordul segítségért, hogy perben kérjenek számára orvosi ügyekben önrendelkezési jogot a szüleivel szemben. Ez a lépése óriási port kavar, romba dönti az amúgy is gyenge lábakon álló család életét, és nehéz dilemma elé állítja a jó szándékú bírót: vajon tényleg az szolgálja Anna érdekeit, hogy maga döntsön a sorsáról? És vajon képes lesz meghozni a jó döntést?

A történet szerkesztése igen érdekes: mindjárt hét szemszögfőszereplőt kapunk (Anna, Kate, Jesse, a bátyjuk, a szüleik, Campbell, Julia, a kijelölt jogi gyám), kvázi kapunk hét történetet, amik kisebb-nagyobb mértékben kapcsolódnak egymáshoz. Ami jó ebben, hogy a szituációban lévő minden szereplőt igen mélyen megismerhetünk, megérthetjük a motivációikat. Ami itt igen fontos, hiszen a könyv egyik nagy tanulsága, hogy igazából minden relatív, és az igazság (és igazságosság) sokszor nem olyan egyértelmű, mint amilyennek kívülről gondoljuk.

A filmváltozat plakátja

Mert tulajdonképpen ezekről az erkölcsi kérdésekről szól a könyv, hogy meddig mehetsz el, amikor meg akarod menteni a gyereked életét? Hogy megéri-e feláldoznod a családodat az egyik gyerekedért? Végül van-e jogod kiszállni egy ilyen helyzetből? És amíg az ember nem gondol bele, tényleg nagyon könnyű azt mondani, hogy mindenkinek az lett volna a legjobb, ha a szülők hagyják még kisgyerekként meghalni Kate-et, csak aztán elolvasod a könyvet, és rájössz: ez tényleg nem ilyen egyszerű. Nagyon jó benne, hogy ennyire elgondolkodtat.

Ez a fő problémakör, de ott vannak még a mellékszereplők történetei: nekem a kedvencem speciel Jesse lett, aki anno nem volt megfelelő donor, így a család perifériájára szorult, és ezért önpusztító magatartásba kezdett. Jó még nagyon a Campbell- Julia szál is, ami egy félresiklott kamasz szerelem felnőttkori újraértelmezéséről szól, és igazán ez a legjelentősebb szerelmi szál a könyvben.

Ami érdekes még a felépítésben, az az, hogy mivel minden szemszög E/1-es, ezért eléggé a szereplők gondolatait látjuk, ami teret nyit a szabad asszociációknak. Nekem kifejezetten tetszett, hogy elindultak például egy anekdotából, aminek látszólag semmi köze sem volt a sztorihoz, aztán kiderült, hogy mégis…
Tényleg jól bemutatta a karakterek lelki világát, ráadásul megcsillogtatta az írónő tájékozottságát is. Tetszettek még a visszaemlékezések is, jól megvilágították a család küzdelmét a kórral, vagy épp Campbell és Julia viszonyát.

Amivel nem voltam teljes mértékben megelégedve, az a befejezés volt. Egyrészről a végkifejlet meglepett, én biztos nem így zártam volna le a történetet, másrészről meg annyira valószínűtlen, hogy teljesen tönkrevágta az addig teljesen jó, hihető kis történetet.

A másik problémám, hogy annyira sok dologgal foglalkozott ez a könyv, hogy nagyjából öt regényre való töltényt lőtt el az írónő egy kötetben. A többi regény molyos értékelései alapján nem nagyon maradt lendület a többi regényére. :S De hát ez még a jövő zenéje számomra.

Összességében tudom ajánlani a könyvet mindazoknak, akiket érdekelnek a nem mindennapi emberi problémák történetei, és szeretnek alaposan beleáskálni egy-egy szereplő lelki világába. Tényleg érdemes elolvasni.

Cselekmény, történetvezetés: 10/9
Stílus: 10/10
Szereplők: 10/10
Érzelmek: 10/10*
Összesen: 10/10

Egyéb (spoileres):
Borító(k): Tetszett a magyar, de a külföldiek is.
Kedvenc szereplők: (1) Jesse (2) Campbell (3) Julia (4) Anna (5) Taylor
Kedvenc jelenetek: (1) az ítélet (2) Taylor és Kate a bálon (3) Campbell és Julia jelenetei (4) Campbell rohama a tárgyaláson (5) Jesse lebukik az apja előtt
Mélypont: Taylor halála (bár láttam előre), a végkifejlet
Kedvenc ötlet: -