Idézet


2015. január 28., szerda

Évösszefoglaló 2014 II. – könyves kiadás




Elmúlt a 2014-es év, már belekezdtünk 2015-be is rendesen, és nekem eddig eltartott, hogy megírjam az évösszefoglaló(nak a második harmadát). Szégyen, gyalázat.

Idén a menetrend szerinti őszi olvasói válság elmaradt (bezzeg az írói nem), ennek köszönhetően jobban teljesítettem az idén olvasásfronton, összesen 55 kötetet sikerült elolvasnom, amik között 5 képregény, 3 verseskötet, és egy hosszabbacska novella található, összesen ez 17 162 oldalt jelentett. Így átlagosan hetente egy könyvet vagy 329 oldalt olvastam el. 2014-ben is függőben maradt jópár olvasásom, a mai napig hat olyan kötet van, amit tavaly elkezdtem, de nem fejeztem be, remélem, ezek többsége idén sorra kerül.

Beszerzési forrásaimat tekintve 11 könyv (20%) került hozzám könyvtárból, kilencet kaptam kölcsön utazókönyv formájában (16%) – ez jóval több, mint tavaly-, a többi 36 (66%) saját vagy családi tulajdon. Az olvasott könyveim között 11 (20%) e-könyv volt, ez feleannyi arányában, mint tavaly. Emellett 3 darab könyvet  (6%) hangoskönyvként fogadtam be, mert kaptam tavaly karácsonyra egy futógépet, és a futáshoz hallgattam őket. Az olvasott kötetek közül 11 (20%) angol nyelvű volt. A 2014-ben általam olvasott könyvek közül 22 (40%) büszkélkedhet női szerzővel, ez nagyjából ugyanannyi, mint megelőző évben (ismét).

Nagy örömöm, hogy 2014-ben sikerült kétszer annyi magyar könyvet olvasni, mint az előző évben: 8-at, ami az összes olvasmányom 15%-a. Ráadásul akadt a könyvek között kortárs irodalom is, ami aztán főleg ritkaság. A más nyelvű eredetivel bíró könyvek között túlnyomó többségben vannak az angolok, összesen 40 db (74%) (3 db Anglia, 2 db Kanada, 1 db Ausztrália, 1 db Dél-Afrikai Köztársaság).

Ezen kívül más nyelvű eredetik képviseltsége: német – 3 db (5%) (1 svájci, 2 németországi), japán – 2 db (3,7%), dán – 1 db (1,85%), lengyel – 1 db (1,85%).

A 2014-es évben 9 sorozatot kezdtem el, 3-at folytattam, és kettőt fejeztem be. Szerencsére idén egy sorozatot sem kellett kaszálnom. Számításaim szerint jelenleg 31 sorozatot olvasok.

A blogra végül 44 bejegyzés került fel 2014-ben, ez több, mint a korábbi években. A legnépszerűbb az Érdekességek a Csillagainkban a hibáról gyűjtőposzt volt, amiben interjúkban előkerült vicces, vagy épp elgondolkodtató tényeket szedtem össze, és 700 körüli megtekintésével a valaha volt legolvasottabb bejegyzések közé emelkedett.

Egy recenziót írtam 2014-ben a Maxim Kiadónak, egyet pedig magánkiadásról.

2015-ben szeretnék legalább 60 könyvet elolvasni, és tovább erősíteni a magyar, illetve egyéb nemzetiségű kortárs (szép)irodalom-vonalat.






És jöjjenek 2014 toplistái és díjai!

TOP 10 legjobb könyv
Ehh... idén igazából olyan sok kiemelkedő könyvet olvastam, hogy egyszerűen nem ment a 10-re szűkítés... szóval 10(+5) lesz. Elnézést.

Honorable Mentions – olyan könyvek, amik az első tízbe nem fértek bele, de amúgy abszolút kedvencek és ajánlom őket nagyon:
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy! (Billy Milligan I.)
Keyes nekem amúgy az egyik kedvenc íróm, bár igazából csak egy könyve volt, amivel 100%-ig elégedett voltam, de a témaválasztásai miatt mégis különleges figyelemben részesítem. Ez a regény végre ugyanolyan jó, mint a Virágot Algernonnak, személyes, hihető és átütő erejű alkotás egy többszörös személyiséggel rendelkező fiatal férfi küzdelmeiről.
Nick James: Az invázió (Éghajó Akadémia II.)
Még mindig szeretnivaló ez a sorozat, gyorsan pergő cselekményével és két kedvelhető fiú főszereplőjével elsősorban a fiatalabb fiúk szívébe lophatja be magát könnyen, de én is nagyon élveztem.
Scott Westerfeld: Leviatán (Leviatán I.)
Végre én is felültem a Scott Westerfeld-vonatra, és milyen jól tettem! Ez a fiktív történelmi steampunk-regény elsősorban az elég vad, de hihetetlenül jól kidolgozott világával, másodsorban a rendkívül szerethető karaktereinek köszönhetően vált kedvenccé.
John Green: Paper Towns
Ez a könyv egyértelműen csak az erős mezőny miatt csusszanhatott ki az első tízből, mert amúgy remek regénynek tartom. John a szokásos furcsaságaival szórakoztatóan őrültté tett regényben egy fantasztikus nyomozásra és utazásra invitálja az olvasót önmagunk és mások megismerésének, illetve a lezárásoknak a világába.
„What a treacherous thing it is to believe that a person is more than a person.”
Ann Seehan: A Long, Long Sleep - Hosszú álom
Egy nagyon is hihető módon megváltozott világot ábrázol ez a könyv, azonban nem ez a legjobb benne, hanem az, hogy bemutatja egy megtört lelkű fiatal lány világát és a gyógyulás lassú, lépésről lépésre tett folyamatát.




1. Patrick Ness: Soha nincs vége
Patrick Ness egyszerűen zseniális. Ebben a könyvben minden megvan, ami kell: többrétegnyi dráma a főszereplő körül, izgalmas, csavaros történet, művészi igényű megvalósítás, elgondolkodtató mögöttes tartalmak. Kifejezetten bátor és lenyűgöző könyv.

2. Courtney Summers: Fall for Anything
A This Is Not a Test után Summers  ismét bizonyított nekem ezzel a könyvvel, ami az imádott apa öngyilkosságát járja körül a lánya szemszögéből. Külön élveztem, hogy a fotózás fontos szerepet kapott a könyvben.

3. Matthew Dicks: Egy képzeletbeli barát naplója
Ez a könyv nagyon jól felidézte a gyerekkoromat, de a nosztalgia-faktoron kívül rendkívül elgondolkodtató is volt, foglalkozott az önzéssel, a hűséggel, a barátsággal, halállal és az emberi gonoszsággal is. A képzeletbeli barát szemszöge okán pedig az egész kapott egy nagyon egyedi fantasy vonalat, ami még külön kiemelte  a könyvet.

4. Marissa Meyer: Scarlet (The Lunar Chronicles II.)
Talán nem ez volt a legszofisztikáltabb irodalmi élményem az évben, de az biztos, hogy ezen a könyvön szórakoztam a legjobban. Gyors ütemű akció, szimpatikus főszereplők, és meglepően sok poén szerettette meg velem ezt a kötetet még jobban, mint az elsőt a sorozatból.

5. Ellen Hopkins: Identical
Ez a regény egy igazi gyöngyszem volt, nem csak a verses formátuma miatt. Gyomorforgató és megrázó, az igaz, de közben valahol nagyon szép és őszinte is.

6. Swati Avashti: Ököl/Jog
Eléggé féltem ettől a könyvtől, de teljesen alaptalanul. Mélyen, alaposan, őszintén és szívhez szólóan ábrázolta egy bántalmazó apa karmaiból kikerült testvérpár gyógyulásának, továbblépésének a folyamatát.

7. Margo Lanagan: Tender Morsels
Különös, sötét, megrázó mese ez nemi erőszakról, szexuális visszaélésekről, anya-lánya kapcsolatról és az emberi gonoszságról. Más volt, mint amire számítottam, de nagyon-nagyon tetszett.

8. Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny
Aú. Ez egy ifjúsági regény, mégis keményen és reménytelenül őszinte az élet mulandóságával és az általa felvetett megannyi szörnyű ellentmondással kapcsolatban. Közben pedig gyönyörű, és épp csak egy leheletnyit varázslatos.

9. J. K. Rowling: Átmeneti üresedés
Tartottam ettől a könyvtől, de nem volt rá okom, Rowling a felnőtt irodalomban is megtalálta a helyét, ez a széles kisvárosi körkép pedig nagyon belopta magát a szívembe.

10. Stanislav Lem: Kiberiáda
Rémesen szellemes görbe tükör ez, ami robotizált tündérmesék formájában nagyon sok jó gondolatot fogalmaz meg az emberi természetről és a társadalomról.


TOP5 legszebb borító:

1.
2.
3.





4.
5.


TOP 3 legrosszabb könyv
Tavaly nehéznek éreztem ide a válogatást, de a 2014-es év hozott pár erős versenyzőt a kategóriába.
Végül ők lettek a befutók:
1. Kelemen Zoltán: Első 21 novella
Sajnálatos módon ez a recenziós példányként kapott novelláskötet volt messze a leggyengébb dolog, amit idén olvastam. Néhány ötletet eltekintve egyszerűen semmi értékelhetőt sem találtam benne, pedig tényleg kerestem. Nagyon korai volt ezt még kiadni.

2. Pascal Mercier: Éjféli gyors Lisszabonba
Hajaj... olyan optimista voltam ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert tök jól hangzott a témája, de sajnos maga a regény nagyon rossz volt. A szép stílusa némileg feldolgozhatóbbá tette az élményt, de az a nagy helyzet, hogy a könyvben a világon SEMMI sem történt, és még azt is furcsa és idegesítő karakterek prezentálták. Pedig azt a jó érzésemet, hogy olyan helyszíneken játszódik, ahol jártam nehéz elrontani, de sikerült.

3. Gayle Forman: Ha maradnék (Ha maradnék I.)
Ebben a könyvben lehet, csak azért csalódtam ekkorát, mert túl nagy elvárásaim voltak. Szerettem volna, ha tényleg igazi, mély, élet értelme-kérdésekről szól. Ehelyett kaptam egy langyos tinirománcot egy idegesítő főhőssel, ami csak szeretett volna igazán drámai lenni.

Egyéb díjak:
Legnagyobb pozitív csalódás: Az Ököl/Jog. Tartottam ettől a könyvtől, mint általában minden vörös pöttyöstől, de ez egy meglepően jó, mély és elgondolkodtató regénynek bizonyult.

Legnagyobb csalódás: A Burn. Én a sorozat első két részét (Tiszták, Fuse) nagyon szerettem, de úgy éreztem, hogy a befejező kötetben az írónő néha félrerakta az eddig alaposan felépített karaktereket, és kierőszakolta ezt a lezárást, ami miatt én rossz szájízzel tettem le a sorozatot.

Az év kedvenc komoly témája: a családon belüli erőszak – ez sem olyasmi, amit mostanában nagyon kerülnének az írók, de idén ezt éreztem a leginkább meghatározónak. Fő téma volt az Ököl/Jogban és a North of Beautifulban, de megjelent például az Átmeneti üresedésben is.

Az év kedvenc műfaja: a posztapokaliptikus, ifjúsági és felnőtt változatban is olvastam jópár világvége-történetet az idén, egyik jobb volt, mint a másik.

Az év legjobb sorozata: 2014-ben egyedül a PJO volt, amiből több kötet olvastam, és ez jó is volt, de nem váltott ki akkora fangirl-hatást, mint a The Lunar Chronicles, aminek a második kötetébe teljesen beleszerettem. Idén két könyv is megjelenik hozzá, egyrészt a Fairest, ami egy kicsit a főgonosz hátterébe enged jobb bepillantást, másrészt a tetralógia zárókötete, a Winter, mindkettő miatt nagyon lelkes vagyok.



Kedvenc női főszereplő: Ez egy kicsit nehéz, nem annyira emlékszem lenyűgöző női főszereplőre ebből az évből. Azt hiszem, hogy Cinder, illetve Scarlet lesznek a választottjaim a The Lunar Chroniclesből, mert emberiek, nőiesek, de közben valahol elég badassek is mindketten (főleg Scarlet, ó te jó ég, de még mennyire badass). Második helyre tenném Ligát, Branzát és Urddát, a Tender Morsels középpontjában álló családot, akik a saját képességeiknek és személyiségüknek megfelelően, de mindig együtt és mindig kivételes erőről tanúbizonyságot téve vergődnek át az életük nehézségein.  Harmadik helyen Rose áll a Hosszú álomból, aki nem tűnik elsőre olyan nagyon erősnek, de valójában az.

Legrosszabb női főhős: Mia a Ha maradnékból. Értem, hogy ilyen elvarázsolt, cuki művészléleknek akarja beállítani az írónő, de engem nem győzött meg.

Kedvenc férfi főszereplő: Nnna, itt már nagyobb volt a tolongás, sok férfi főszereplő eszembe jutott, akiket különösen megszerettem.  Azt hiszem, az első körzülük Banyan, a Gyökértelen főhőse, aki egy haldokló világban is naiv optimizmussal képviseli a szépség és az emberség értékét, és ezt nagyon csodáltam benne. A második helyen Jace Witherspoon áll (Ököl/Jog), akiben az fogott meg többek között, hogy milyen kíméletlenül néz szembe a hibáival. Harmadik pedig Quentin, a Paper Towns főhőse, akinek nagyon együtt tudtam érezni az aggodalmaskodó és folyton pánikoló természetével, mert én is ilyen vagyok, és pont ezért tudtam nagyon értékelni, amikor túllépett magán.

Legrosszabb férfi főhős: Gregorius az Éjféli gyors Lisszabonba főszereplője. Varázslatosan passzív és utálatos karaktere nem szűnt meg lenyűgözni a könyv végéig. A másik hasonló kaliber Billy Pilgrim volt (Az ötös számú vágóhíd), akinek az érzéketlensége mindennel szemben szintén arcpirító mértékeket öltött.

Kedvenc női mellékszereplő: Promise a Holdvilágból. Az előző kötetben még csak a titokzatos szexuális töltet volt, de most, hogy jobban megismertük, rájöttem, hogy tényleg kedvelem. Nem mellesleg nagyon badass tud lenni, ha akar. Illetve Nora Barlow a Leviatánból, aki maga a két lábon járó feminizmus.

Kedvenc férfi mellékszereplő: Carswell Thorne a Scarletből. Nagyon kellett az ő lezser comic relief-karaktere a sorozatnak, élveztem minden mondatát. Illetve Radar a Paper Townsból, mert amellett, hogy olyan kis introvertált okosgyerek, akiket szeretek, ő egy olyan hű barát, amilyet bárkinek kívánnék.

Az év legelvetemültebb gonosza: Mesélhetnék itt mindenféle diktátorokról, de az az igazság, hogy akit a legjobban gyűlöltem az év során, az Witherspoon apuka volt az Ököl/Jogból. Nagyon-nagyon utáltam azt az embert, szerettem volna lapáttal arcon legyinteni.

Az év kedvenc párosa:
1. Deryn/Sándor (Leviatán): Ahh, annyira shipeltem ezt a párost, hogy az elmondhatatlan. Bár nem igazán történik köztük semmi az első kötetben, hiszen Sándor Derynt ráadásul fiúnak hiszi, de ahogy felépül a kapcsolatuk kölcsönös tiszteletté és barátsággá, az nagyon szép, és olyan aranyosak.
2. Az összes szerelmespár a The Lunar Chroniclesben: Komolyan, ebben a sorozatban nagyon durvák a párosítások, már azt is shipelem, ami a Cressben lesz, pedig azt a részt még nem is olvastam. Előnyös, hogy eddig az összes főbb szereplőt kedvelem, külön-külön is jó karakterek, és ezért a romantikus viszonyaikat is támogatni tudom.
3. Annabeth/Percy: Még mindig, ahogy egyre közelebb voltak a megvalósuláshoz. Lásd tavalyi évösszefoglaló.

Az év kedvenc nem-emberi szereplője: Iko, Cinder érzelmes természetű robot barátja.

Az év kedvenc humoros könyve:  A Scarlet. Ugyan összességében a könyv egyáltalán nem vicces, mégis nagyon sokat nevettem rajta, hála a főbb szereplők szarkasztikus humorának.

Az év legjobb írója:  Patrick Ness, aki az első regényével mindjárt elvarázsolt, a második pedig ezt csak fokozni tudta. Nagyon értelmes ifjúsági regényeket ír, és ezt csak támogatni tudom.

Az év legrosszabb írója: Gayle Forman, mert elhitette velem, hogy több tud lenni a könyve, mint amennyi valójában volt, és ez bosszant.



Az év legszebb kivitelű könyve:  Leviatán – szép külső és belső borító, keménytábla, illusztációk, igényes kivitelezés.


10 megjegyzés:

  1. Kisebb valtoztatasokkal ezt is lenyulom majd szerintem. :D Ha nem leszek lusta hozza... Van par erdekes cim, de az emlitettek kozul csak egyet olvastam, es meg is lepett, hogy szegeny Billy Pilgrimmel hol talalkoztam. :D Jo, en se voltam oda erte, de valahogy olyan szerencsetlen az a ficko, inkabb sajnaltam. De igazabol abban a konyvben a narrator volt szamomra az igazi fohos, es az elso fejezet meg a nagy kedvencem az egesz regenybol. Tenyleg, hogy van a So it goes magyarul? (Ami akkor van, ha meghal valaki.) Ja, es ha kesobb egyszer esetleg ujraolvasnad, angolul nagyon jo a szoveg szerintem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, hogy végignéztem most a bejegyzést, valahova egy fél bekezdés eltűnt. XD
      Nyugodtan vedd át amúgy, ha tetszik, igazából ez ilyen képlékeny dolog, mint évben változtatok kicsit rajta. :D

      Az ötös számú vágóhídnak az első fejezete szerintem is zseniális, csak a továbbiakban is hagyhattuk volna Billyt meg Tralfamadort a fenébe. XD Szerintem rám sokkal nagyobb hatással lett volna a könyv, ha egy kicsit több benne a realitás, persze szürreálisan is lehet ilyen témákról beszélni ( A 22-es csapdája nagy kedvencem), de valahogy itt nekem pont nem működött. Billyt én azért utáltam, mert teljesen apatikus volt. Ha legalább egy alkalmat fel tudnék idézni, amikor valamilyen érzését leírta a regény, akkor örömujjongásban törnék ki, de ilyen nem volt. :D Nekem így nagyon lógott a levegőben, egyáltalán nem tudtam kötődni hozzá, sajnálni se, a legtöbbször erős kísértést éreztem, hogy megüssem lapáttal. Hú, tényleg, volt benne ez a szófordulat, de nem emlékszem már rá. XD Csirip-csirip, ez maradt meg.

      Törlés
  2. Ja igen, ezt akartam is emliteni. :DD
    Gondoltam, at is vettem, kb csak a sorozatokat hagytam ki. ^^ Bar a kedvenc/legrosszabb stb. szereplosokon is gondolkoztam, de vegul megeroltettem magam. :D

    Szerintem nagyon ideillo a 22-es parhuzam, es en vegig ugy olvastam a regenyt, mint annak bizonyitekat, hogy a haborurol nem lehet ertelmesen beszelni. Vegul is, foleg errol szol az elso fejezet, meg hogyszuksegszeruen el fog bukni a temaval. Es tenyleg. :D Szoval nalam ez pont bejott, az egesz regeny logikus folytatasa volt az elso fejezetnek az en olvasatomban. Ezzel egyutt nekem is az tetszett a legjobban, Billy pedig, bar teny, hogy erzelmet nem igen valt ki vagy mutat, valahogy a tokeletes antihos ehhez a regenyhez sztem, mert: “There are almost no characters in this story, and almost no dramatic confrontations, because most of the people in it are so sick and so much the listless playthings of enormous forces. One of the main effects of war, after all, is that people are discouraged from being characters.”
    Szoval ezert meglepett, hogy idegesitett, de vegul is abszolut el tudom kepzelni, ugyanakkor logikusan nem lehetett masmilyen az elso fejezet utan. Trafalmadore meg hat, nekem sem volt a fenypont, de en abszolut Billy elmezavarakent olvastam, es ugy tetszett. :D (A sci-finek szvsz koze nincs a regenyhez, nem is ertem, miert mondjak neha ra..)
    Poo-tee-weet? :D Ja, ugy van vege is. :D A So it goes meg asszem tobb mint szazszor van, vki megszamolta, de mar nem emlekszem pontosan. Jo sokan meghalnak..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Közben eszembe jutott, hogy van magyarul: így megy ez. Kicsit már ez is idegesített, de ennek legalább láttam célját, nem úgy, mint a Sorstalanságban a "természetesen"-nek, amivel majdnem sikerült kikergetni a világból.

      Igen, én ezt mind értem, csak nemnemnem, akkor sem tudom elfogadni. XD Mert ha legalább egy fejezet lett volna, amiben Billy nem aberrált idióta, legalább egy pillanat a gyerekkorában, amikor úgy tűnt, hogy emberi érzései is vannak, akkor átéreztem volna, hogy hogy megtöri a háború. :D De így kb. annyi hatása volt rám, mint a partvis a sarokban beszélte volna el a történetet. Tralfamadort én is csak ilyen kontextusában szerettem, de még így is túl sokat írt róla, szerintem.

      Meg valahogy ez az egész történelem- meg időszemlélet is olyan visszás. Valahogy egy kicsit ez a predesztinációs minden mindegy sugárzott a könyvből, amit én nagyon nem szeretek. Nem lett volna mindegy, hogy Billy mit kezd magával a háború után... de mivel úgy gondolta, hogy mindegy, így nem kezdett magával semmit. :D Jó, látszólag élte az életét, de mivel semmihez és senkihez nem kötődött, ennyi erővel tényleg az egész történetben kicserélhető lett volna egy jóképű cserepes növényre.

      Törlés
    2. Igy megy ez, ez tetszik, jol visszaadja az eredetit. Jajj Sorstalansag. Igen termeszetesen... ^^""

      Engem altalaban szorakoztatott azert, foleg, mikor ott vannak az allatkertben azzal a szinesznovel. Olyan jo abszurd volt az egesz, mint valami Orkeny-egyperces. :D (De azert a 22-es szerintem is jobb. *.* Mar ami az abszurd humort illeti, meg amugy is.)

      Igen, ezzel egyetertek, ugyanakkor az, hogy megirta a konyvet, szerintem azt mutatja, hogy a narratort/Vonnegutot sem gyozte meg Billy. Pedig logikailag igazat ad neki: meg van ott az elso fejezetben, hogy minek irna haboruellenes konyvet, mikor ennyi erovel "anti-glacier" konyvet is irhatna, megis megirja. Es ott elemezgeti, ami nagyon tetszett, hogy Lot felesegetol milyen emberi, mikor hatrafordul, pedig nem azt kellett volna tennie, es neki sem kellene elvileg hatrafordulnia es emlekeznie, megis megteszi. Szoval elvileg azt mondja, semmi ertelme, kozben meg ir egy tok jo konyvet, akarhogy is, de valami muveszit kovacsol az elmenybol, ergo megsem mindegy. :) De szerintem is vegig ennek az ellenkezojet mondja a regeny amugy.
      (Jokepu cserepes noveny. xD)

      Törlés
    3. Meg az is jó valahol, amikor írja, hogy kötelességének érzi elmondani a következő generációknak, hogy milyen a háború, és hogy meg kell tenniük mindent ellene... miközben tudja, hogy a háborúellenes könyveknek annyi értelme van, mint a gleccserellenes könyveknek. :D Ez valahol szép.

      Nem Vonneguttal vagy az értékrendjével van bajom, őt nagyon szimpatikusnak találtam őt az első harminc oldal alapján, csak valahogy ez most engem nem talált meg.

      Törlés
  3. Idén remélem nekem is összejön a 60, tavaly csak a fele sikerült. Talán emiatt sem volt nehéz megírnom mely 10 tetszett a legjobban. Az első helyezett a Vér éneke lett.

    Kelemen Zoltán: Első 21 novella: Én is így gondolom.

    A Burn: olyan jó lenne, ha kiadná egy magyar kiadó. a Tisztákat nagyon szerettem.
    .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy te is így gondolod, és nem csak én vagyok gonosz. XD

      Törlés
  4. Az írót nem akartam megbántani, de ami nem jó, arra nem tudok magas pontszámot adni.

    VálaszTörlés