Coming-of-age és túlzottan is relatív realitás

Patrick Ness – Soha nincs vége

(Könyvkuckó)

Csak tisztázzuk: ez a könyv annál jobb, minél kevesebbet tudsz róla, úgyhogy, ha rám hallgatsz, bezárod ezt az ablakot, megveszed a regényt és elolvasod. De ha esetleg további bátorításra van szükséged, akkor leírom, én mit gondoltam a könyvről.

A Soha nincs vége meglehetősen hatásosan indít: főszereplőnk, akinek ekkor még a nevét sem tudjuk, öngyilkosságot követ el. Egy téli napon beleveti magát a jéghideg, háborgó tengerbe, és meghal. Azonban ezután nem az történik, amire számít: felébred egy másik helyen, ami pont úgy néz ki, mint az angliai kertváros, ahol kiskorában laktak, csak épp sokkal-sokkal nyugtalanítóbb. Seth hamarosan arra a következtetésre jut, hogy a saját, személyes poklába került. Amikor azonban felderíti az elhagyatott, kopár, szokatlanul meleg várost, rájön, hogy koránt sincs egyedül, újdonsült társai pedig elmesélnek neki egy őrült történetet, ami, ha igaz, akkor Seth még nem halt meg, és talán van még egy esélye helyrehozni a dolgokat.

El kell mondanom, hogy ennek a könyvnek, mint általában Ness magyar kiadásainak, baromi látványos borítója van. A minimalizmusával együtt is azonnal felkelti az emberek kíváncsiságát, a már szinte védjeggyé lett többrétegű, kivágott külső borítós megoldás pedig azonnal lapozásra késztet. Mivel nálam volt az előadóban is, szinte nem múlt el úgy nap a héten, hogy valaki nem kérdezett volna rá, mi ez a könyv. A címe is sok embert gondolkodóba ejtett, mivel éppen Zh-időszak közepén tartottunk, feltételezték, hogy a szenvedéseinkre vonatkozik. :D Mindazonáltal a regényre magára is nagyon megállja a helyét, de ezt nem igazán fejthetem ki bővebben anélkül, hogy spoiler lenne.

Szóval a történet végig Sethet követi, noha külső elbeszélős. Eleinte a fiú története annyira kizárólagos, hogy a könyv első párszáz oldalán konkrétan senki mással nem találkozunk a jelenben. Sethnek jómódú középosztálybeli létezése ellenére igencsak tépett élete volt, ami miatt talán nem annyira csoda, hogy el akarta dobni magától. Amikor kiskorukban egyedül maradtak otthon az öccsével, a kisfiút elrabolták, és habár végül megkerült, Seth mindig úgy érezte, hogy a szülei őt okolták a történtek miatt, ezért távolodtak el tőle, zárták őt ki szinte teljesen a családi életből. Ezenkívül a fiú meleg, és bár úgy érezte, megtalálta élete szerelmét Gudmundban (igen, ez a srác neve, Gudmund), végül ez a kapcsolat zátonyra futott, és Seth nem tudott túllépni azon, hogy elvesztette ezt a jelentős érzelmi kapaszkodóját.

Később Seth talál segítőtársakat Regine és Tomasz személyében, akik mindketten sötét múlttal a hátuk mögött kerültek a kopár kisvárosba, és ijesztően kilátástalan jövővel néznek szembe. Regine nagy termetű, mackós, kicsit goromba természetű lány, aki azonban jól ellensúlyozza Seth bizonytalanabb, érzékenyebb viselkedését. Tomasz jópár évvel fiatalabb náluk, ami borzalmas is lehetne, hiszen a legtöbb filmben/könyvben a fiatalabb kölykök azért vannak, hogy picsogjanak és bajba keverjék a főhősöket, de ez a fiú üdítően okos, talpraesett és önálló volt, nagyon megkedveltem. Persze előbb-utóbb fény derül a titkaikra, ami sok feszült pillanatot eredményez, de jó volt, hogy nem lógtak a levegőbe, hanem őket is igazán mélyen megismerhettük.

A másik kiemelkedő tulajdonsága a könyvnek, hogy SOHA nem tudtam, mi fog történni legközelebb. Ness szándékosan úgy építi fel a történetet, hogy semmit se vehess készpénznek és egy idő után azt is megkérdőjelezd, mi a valóság. Kicsit az Inception jutott ilyen szempontból eszembe a könyvről, de számomra még az a film sem volt ennyire elbizonytalanító, ott jobban tudtam követni, merre tartanak a dolgok, ellenben itt elképzelésem sem volt, hogy mi gömbölyödik ki végül az egészből. Ugyebár Seth az elején elkönyveli, hogy ez a pokol, ami legfeljebb csak az ő fejében létezik, majd amikor találkozik a többiekkel, és az egyszeri olvasó azt hinné, érti, mi folyik körülötte, kedves egyetlen főhősünk olyan erősen elkezd kételkedni, hogy az egy idő után minket is teljesen összezavar. Seth rendszeresen azt műveli, hogy elképzeli magában a következő gondolatsort: ha ez egy regény vagy film lenne (tehát egy kitalált történet), akkor a következő pillanatban ez meg ez történne. És amikor tényleg megtörténik, akkor úgy érzed, hogy az író szórakozik az agyaddal, mégpedig meglehetősen hatásosan.

És persze az is nagyon imponált nekem, hogy ez a könyv olyan mély, mint a Mariana-árok. Ilyen szempontból elsősorban Seth jellemfejlődése áll középpontban, az ő részéről igazi felnövési tanmese ez a történet. Kezdetben a fiú eléggé önző, mivel csak a saját fájdalma, az élete során elszenvedett sérülések foglalkoztatják, majd ahogy szép lassan elkezd a lelke gyógyulni, kinyílik, hogy azzá a szerető, gondoskodó, felelősséget vállalni képes emberré legyen, akivé mindig is válnia kellett volna. A megértés és a megbocsátás fontosságát hangsúlyozza a könyv, mert Sethnek ehhez a gyógyuláshoz nagyon sok emberrel meg kell békülnie, nem utolsósorban saját magával is, és felfedezi, hogy hiába okoztak neki sok fájdalmat a szerettei, ez nem szándékos volt, sőt, Gudmund például azért nem tudta őt jól szeretni, mert annyira felaprózta magát abban, hogy mindenkinek a fájdalmát enyhítse a környezetében. És végül, de nem utolsó sorban: amíg élsz, addig mindig van lehetőség tenni valamit a kapcsolataidért. Addig SOHA NINCS VÉGE. Au, ugye?

A befejezés  merész, mégis, szerintem tökéletesen illett a regény egészéhez. Ennek ellenére elgondolkodtam, hogy falhoz vágom a könyvet, egyetlen pillanatig. Aztán meg szerettem volna Ness nyakába borulni, ki érti ezt?

Végezetül, hadd ajánljam figyelmetekbe Aimee Mann Borrowing Time című számát, aminek szövegéből a könyv mottója lett.

Kinek ajánlom? Inkább idősebbeknek. Amellett, hogy YA elvileg a könyv, emészthetőség terén szerintem ez túllő a korosztályon (és bemutat mindenkinek, aki azt állítja, hogy a korosztályos regények között nincs minőségi irodalom).

Kinek nem ajánlom? -

Cselekmény, történetvezetés: 10/10*

Stílus: 10/10

Szereplők: 10/10*

Érzelmek: 10/10*

Összesen: 10/10*

Egyéb (spoileres):

Borító(k): Zseniális, a magyar is, az eredeti is. nagyon tetszik hogy a magyar, bár teljesen más, megtartotta az angol borító színvilágát.

Kedvenc szereplők: (1) Seth (2) Tomasz (3) Regine (4) Gudmund (5) Vezető

Kedvenc jelenetek: (1) kezdőjelenet (2) Seth rájön, mi történt az öccsével a valóságban (3) Seth látja Regine halálát (4) Tomasz hős lesz (5) a hármas beszélgetései Seth nappalijában

Mélypont: -

Kedvenc ötlet: hogy soha nem látták a Vezető arcát, az mérhetetlenül félelmetesebbé teszi