Idézet


2015. február 18., szerda

Évösszegzés 2014. III.


Az utolsó évösszegzés pedig szóljon a filmekről, sorozatokról, játékokról és zenékről, azaz minden nem-könyvről, amit szerettem és amivel időt töltöttem 2014-ben. Rájöttem, hogy muszáj lesz ezekről is listát vezetnem, különben könnyen elfelejtem őket.

Legjobb filmek 2014-ben:

TOP10 legjobb eredeti forgatókönyv:

1. A nő (Her)
Nagyon meglepett ez a film, nem számítottam egyáltalán rá, hogy ennyire tetszeni fog. Mégis nagyon megfogott a történet, amiben egy férfi egy mesterséges intelligenciával bíró számítógépbe szeret bele, érdekes és nagyon felkavaró volt érzelmileg megvizsgálni azt, hogy alakul a szerelem minden testiség nélkül, mindezt fantasztikus színészek és lélegzetelállító látványvilág keretében.

2. United
Ha valaki azt mondja nekem, hogy az év legnagyobb filmélményei között fogok említeni egy fociról szóló sportfilmet, hát körberöhögöm, én ugyanis egy meccset sem bírok végigülni anélkül, hogy halálra ne unnám magam. Ezt a filmet mégis nagyon-nagyon megszerettem, ugyanis nem a foci, hanem az emberi tragédia áll a középpontjában: a Manchester Unitednak arról a legendás csapatáról szól, akik majdnem mind egy szálig odavesztek egy repülőgép-szerencsétlenségben, amikor egy meccsükről igyekeztek haza. Sok mindenről szól a film: arról, hogy küzdened kell a sikerért, a csapatszellemről, de túlélők bűntudatáról és a továbblépésről is. Kétszer néztem meg, mind a kétszer nagyon mélyen megérintett.

3. Gattacha
Feltehetően szakmai ártalom is, de nekem nagyon tetszett ez a nem éppen új film. Egy olyan jövőben játszódik, ahol az emberek értékmérőjeként a genetikai állományuk áll az első helyen. A főhősünk űrhajós szeretne lenni, de a szívbetegségre való nagyobb hajlama miatt ez nem lenne lehetséges, ezért úgy dönt, hogy keményen dolgozik tovább az álmáért és csal a személyazonosságával kapcsolatban, hogy bekerülhessen a programba.

4. Bízz a szerelemben! (Stuck In Love)
Ismét: nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog ez a film, de nyálas címe dacára ez egy teljesen korrekt, érdekes felállású családi dráma. Egy regényíró apáról szól, aki a válása óta nem tud továbblépni, és ezt a munkája is megsínyli, miközben egyengeti egyetemista lánya és gimnazista fia írói karrierjét és életét. Igen, szól a szerelemről is, de sokkal színesebb és érdekesebb megközelítésben, mint azt gondoltam elsőre. Ráadásul imádtam a szereposztást, fantasztikusak voltak a színészek.

5. A vadon hercegnője
Valahogy ez a Miyazaki-klasszikus eddig kimaradt az életemből, de kár lett volna hagyni parlagon heverni, mert nagyon szerettem. Érdekes történet, spiritualitás, környezetvédelmi felhangok, és két nagyon különleges főszereplő  teszi igazán szerethetővé ezt a történetet. Legjobb szerelmi vallomás, amit mesében valaha láttam. XD

6. A berni követ
Erre se nagyon számítottam, hogy magyar film lesz ezen a listán, pedig ez a megtörtént eseményeken alapuló történelmi krimi-dráma még második megnézésre is nagyon jó volt. Hiába szólt főképp ’56 utóéletéről, mégis nagyon izgalmas, emberi és drámai volt, és valahogy mentes maradt minden dagályosságtól, amitől úgy éreztem, mintha nem is magyar filmet néznék. :D

7. Rush – Hajsza a győzelemért
Nahát, még egy sportfilm, nem tudom, mi volt velem tavaly, kétszer is megnéztem ezt is. A filmet számomra a két főszereplő markáns rivalizálása tette emlékezetessé, ami szép lassan barátság-szerűségbe fordult át, ezt jól át tudtam érezni, mert nagyon kompetitív típusú személyiség vagyok, és  előfordult már hasonló élményem az életemben. A látványvilág és a zene is fantasztikus, nagyon igényes és érdekes film.



8. Paranorman
Valamiért elkerült eddig engem ez a stop motion animációs film, ami nagy kár volt. Igazán értékeltem, hogy az iskolai zaklatás (bullying) állt a középpontjában egy fantasy tanmese formájában. Látványos volt, tanulságos és nagyon-nagyon élvezetes.

9. Short Term 12
Ez egy alacsony költségvetésű indie film, de a témája miatt nagyon megfogott. Egy fiatal házaspárról szól, akik mindketten szociális munkások és egy problémás tinédzsereket befogadó nevelőotthonban dolgoznak. A férfi már nagyon szeretne gyereket, de a nő fél a gyermekvállalástól és ezért bezárkózik, és inkább az egyik lakóval foglalkozik, akiről gyanítja, azért nem akar hazamenni, mert az apja bántalmazza. Nagyon érdekes volt ez a film és jól bemutatta, milyen teher nehezedik a segítő szerepben dolgozó emberekre, hogy sokszor ugyanazokon a hibákon kell túllépniük, mint a szárnyuk alá vett fiataloknak.

10. The Lego Movie
Nagyon kellemesen csalódtam ebben a filmben, azt hittem, csak egy ilyen béna reklámfogás lesz a Lego részéről, de nem! Ez a film izgalmas, szellemes, humoros, jó tanulságok vannak benne és helyenként kifejezetten megható.

TOP10 legjobb feldolgozás:
1. Csillagainkban a hiba
Ja, sekélyes vagyok, vagy sem, de nekem ez az adaptáció tetszett a legjobban 2014-ben. Cselekményében, dialógusaiban, üzenetében és hangulatában is tökéletesen interpretálja a könyvet, és egyszerűen egy színészben sem csalódtam, mindenki fantasztikusan végezte a munkáját, különösen a két főszereplő, akiket nézve néha nem az volt az érzésem, mintha ez egy film lenne, hanem mintha akkor is ugyanilyen lenne, ha ott állnék mellettük.

2. Az emlékek őre
Ez lehet, kevésbé nyilvánvaló választás, mivel sokan nem szerették ezt a filmet, de nekem gyerekkori nagy kedvencem a könyv, és mégis szerettem. Hiába változtattak a történeten kismillió helyen, hiába voltak idősebbek a főszereplők, szerintem a legfontosabb dolgokban hű maradt, a könyv üzenetét és az általa keltett érzéseket jól adta át. Mindig is ilyen adaptációról álmodtam.

3. A kiválasztott I.
Ez a rész nem tetszett annyira, mint az előző, de ahhoz képest, hogy mennyire tartottam tőle, beváltotta a reményeimet. Egy-két apró elégedetlenségemet leszámítva nagyon megfogott a film, pedig nagyobb volt a tét, a színészeket minden eddiginél nagyobb kihívás elé állította a történet. Kíváncsian (és félve) várom a negyedik részt.

4. V, mint Vérbosszú
Hát, hm... tudom, furcsa, hogy egy ilyen nagy kultfilmet kevésbé nagy kultfilmek előznek meg, de hiába néztem végig kétszer is ezt a filmet tavaly, akkor sem tudtam teljesen azonosulni vele a végére sem. Jó történet, ízléses megvalósítás, remek színészek, de engem V karaktere inkább taszított, mint lenyűgözött. Ettől függetlenül megnézném még akárhányszor, nagyon hangulatos és érdekes film.

5. Így neveld a sárkányod II.

Miután elolvastam a könyvet, kicsit ambivalens lett a viszonyom a franchise-zal, ugyanis meglehetősen szőrmentén adaptálták az – amúgy zseniális - könyveket. Ennek ellenére a második rész moziba érkezésére már nem maradtak bennem indulatok, el tudtam vonatkoztatni, és így nagyon-nagyon élveztem, sokat nevettem, és még könnyet is csalt a szemembe, remek volt.

6. Noé
Megérte elvárások nélkül beülni erre a filmre, mert biztos csalódtam volna, ha várok konkrétan valamit, de így nagyon tetszett. Nem csak takarónak használta a bibliai történetet a szép CGI-hoz, de tényleg értelmesen és érdekesen nyúlt hozzá az alapanyagához, és a végeredmény egy nagyon jó, elgondolkodtató film lett.

7. Men, Women & Children
Ez a film viszonylag észrevétlenül elsunyult az idei premierek között a nagyon híres rendezője és meglehetősen prominens castingja ellenére, ettől függetlenül én nagyon szerettem. Ez egy sok szálon futó történet, aminek főhősei kertvárosi anyukák, apukák és gyerekek, akik nagyon változatos hétköznapi problémákkal küzdenek. A film mindezeket a gondokat olyan szempontból vizsgálja, hogy a modern technológia hogyan és mennyire része manapság az életünknek. Nem teszi felelőssé a technikát, ami nagyon okos, csak megmutatja, hogy ott van.  A személyes kedvencem Tim és Brandy szála volt, a fiú depresszióba zuhan, mert az anyja elhagyta a családot, és emiatt kilép a focicsapatból, ezzel a szekálás és kiközösítés lavináját indítva el;  a lány pedig az anyja terrorja alatt él, aki folyamatosan szemmel tartja, és egyáltalán nem bízik meg benne. A köztük kibontakozó ártatlan kamaszszerelem volt valószínűleg a legtisztább emberi érzelem a történetben. Ja igen, és Adam Sandler tud színészkedni?! Döbbenet.

8. A nővérem húga
A könyvet már egy pár éve olvastam, de a film valahogy eddig kimaradt, ennek örömére 2014-ben sikerült kétszer is megnéznem. Azt kell mondanom, bizonyos szempontból jobban tetszett, mint a könyv, ugyan a kedvenc mellékszereplőm szálát nagyon megváltoztatták, de a film befejezése sokkal inkább az volt, amit én már a regény esetében is szerettem volna látni.

9. Carrie
Még sosem láttam Stephen King regényéből készült filmet, és ezúttal ennek a klasszikusnak a 2013-as remake-jévél megtört a jég. Nem tudom, az eredeti milyen volt, azt nem láttam, de engem nagyon lekötött a film első felében kibontakozó bullyingról és vallási radikalizmusról szóló történet, és kifejezetten szerettem, hogy a népszerű srácok ebben a történetben nem szemétládák voltak, hanem lelkiismeretes, rendes kölykök, akik megpróbáltak segíteni a szociálisan teljesen kasztrált főhősön.

10. Demóna

Nem mindenkinek lett szíve csücske ez a feldolgozás, de nekem jó élmény volt, tetszett a Demóna köré költött történet, a kellemesen feminista légkör, az „igaz szeretet” középpontba helyezése, meg az egyedi mesevilág.



Honorable Mentions:
The Grand Budapest Hotel
Tudom, Wes Anderson egy zseni meg minden, én is nagyon szeretem az intellektuális humorát meg a semmi mással össze nem hasonlítható vizuális megvalósításait, mégis, az az érzésem, nem ez a munkássága fénypontja. Jó film volt, de nem éreztem igazán kiemelkedőnek. Ennek ellenére ajánlom mindenképpen megnézni.

The Riot Club
Minden bizonnyal nem ez a színdarab-feldolgozás a valaha volt legjobb film, hiszen a legnagyobb jóindulattal szemlélve se történik semmi az utolsó fél óra előtt, de a fiatal angol színészek olyan válogatottját állították hozzá csatarendbe, hogy ennek ellenére megéri megnézni, engem kifejezetten lekötött. Főleg az vicces benne, hogy Sam Claflin milyen gennyes képű rohadékot játszik itt, először láttam negatív szerepben, de nagyon jól teljesített.

White Bird in a Blizzard
Nem kapott túl pozitív visszajelzéseket ez a film, pedig nekem kifejezetten tetszett. Jó, aki a trailer alapján nem tudja, hova lett anyu, annak úgy kell, de ennek ellenére van feszültség a filmben bőven, főleg azért, mert annyira valóságosnak érződik, nem úgy ábrázolja a főszereplő kamasz lányt, mintha nagyon okos és rátermett lenne, tényleg úgy reagál minden helyzetre, ahogy azt a valóságban talán mi is tennénk (kivéve a dugni a rendőrrel-dolgot).

A sas
Ez egy római kori történelmi  kalandfilm, amiket annyira nagyon nem szeretek általában, de ezt érdekessé teszi az alapötlet, miszerint a főhős a légióból  sérülés miatt kirostálódván nekivág, hogy előkerítse a britanniai vadonban a kilencedik légió sasát, amivel visszaállíthatja a családja elveszett becsületét.  Magával viszi az egyik brit törzsből elragadott szolgálóját, akivel az utazás során kölcsönösen felismerik egymás értékeit, és egy nagyon bájos brománc szövődik köztük.

What If
Ez a színdarab-feldolgozás egy szerethető romantikus történet, amiben két veszettül fura, elvont lélek összetalálkozik, és azonnal kezd kialakulni köztük a kémia – egészen addig, amíg a lány nem közli a fiúval, hogy vőlegénye van, áthelyezve őt a barátsági zónába. A következő időkben próbál kiszerencsétlenkedni belőle, több-kevesebb sikerrel. Nagyon szerettem a két főszereplőt, és külön öröm volt Daniel Radcliffet ebben a filmben látni, nagyon jól állt neki  ez a szerep.

Légcsavar
Hébe-hóba kedvem szottyan egy kis thrillernézésre, de ritkán találok olyat, amit megnéznék kétszer is. Márpedig ezt kétszer is végigültem tavaly és egyszer sem bántam meg.  A film egy repülőgépmotorokat tervező nőről szól, aki a férje halála után gépre ül a kislányával, hogy hazaszállítsák a holttestet. Azonban a fedélzeten elalszik, és amikor felébred, a kislány eltűnik. Érdekes volt, hogy az egész film egy repülőgép klausztrofób módon zárt belő terében játszódott, és sok olyan titokzatos helyet megmutatott a gépen, amit az egyszeri utas nem lát.

Utódok
Gorge Clooney az George Clooney. Ebben a hawaii kulisszák között játszódó cselekményű érdekes drámában egy férjet alakít, akinek a felesége egy baleset következtében agyhalottá válik, és eldöntik, hogy egy hét múlva lekapcsolják a gépekről. Ekkor jön csak rá, hogy az asszony már egy ideje megcsalta őt, és két lányával a másik fickó nyomába ered. 

Hachiko
Hajaj, a kutyás filmek mindig megviselnek érzelmileg, de ez még a szokásosnál is rosszabb volt, az utolsó negyed órát úgy végigzokogtam, hogy nem láttam a TV-képernyőt. Egyedül az zavart, hogy az eredetileg Japánban megesett sztorit egy az egyben áttették Amerikába, egyedül a kutya nevét hagyták meg.

Vad évad
Egy vígjáték, ami amatőr madarászokról szól? :D Ide vele! És ez a film meglepően jó élmény volt, nem csak a témaválasztás miatt, hanem azért is, mert okosan megmutatja, hogy a győzelemnél vannak fontosabb dolgok, és elsősorban az emberi kapcsolatok számítanak.

Szerelemre hangszerelve (Begin Again)
Romantikus filmből (ez romantikus film volt egyáltalán? fene tudja) nekem ez volt a legnagyobb pozitív meglepetés az évben. Egy nagyon eredeti, jópofa, bohém történet egy lányról, akit megcsal a felfutó zenész pasija, ezért elhagyja, és egy lecsúszott alkoholista menedzserről, akinek a saját lemezkiadója teszi ki a szűrét. Ezek ketten egymásra találnak, és elhatározzák, hogy egy kicsit indie módon próbálják meg berúgni a lány zenei karrierjét. De persze nem csak a karrierről van szó, a magyar cím nem adja át azt, amit az angol igen, hogy ez a film igazából az újrakezdésekről szól, és nagyon szívmelengető.

TOP5 legrosszabb film (csak azok játszanak, amiket önszántamból, többé-kevésbé odafigyelve néztem végig): 

1. The Spectacular Now
Komolyan elpazaroltnak éreztem azt a két órát az életemből, amit ezzel a filmmel töltöttem. Üres, semmitmondó, vontatott, és az egyébként egészen jó színészek is borzalmasan játszanak benne.

2. God’s Not Dead

Gondolkodtam, hogy ezt a tipikus „keresztény agymosó filmet” ítélem a legrosszabbnak, de végül megmentette az, hogy bár bárgyú módon, pocsék színészek által eljátszott két dimenziósan lapos karakterekkel és értelmetlenségektől hemzsegő cselekménnyel, de mégis valami pozitív üzenetet próbált közvetíteni. A szándékot értékeltem, de aligha volt elég, hogy ne akarjam filmnézés közben kínomban levakarni a vakolatot a falról.


3. Csontváros
Hörr, a könyv se volt a szívem csücske, de hogy micsoda egy ótvaros mocsok rossz filmet sikerült készíteni hozzá! Még az a kevés értelem is kiveszett belőle, ami a könyvben megvolt, a casting borzalmas (a huszonéves színészek mellett a harmincas „szüleik” rettenetes hiteltelenül mutatnak), és néha még a zeneválasztások is röhejesek. Azt meg kell hagyni, hogy a látvány szép, de az kevés.

4. A beavatott
Fúú, ezentúl a filmek értelmetlenségét olyan skálában kell megadni, ahol a Divergent a végpont. Ebben a világfelépítésben, cselekményben, karakterkidolgozásban egyszerűen minden mintha taszította volna a logikát, és hiába castingoltak bele bizonyítottan tehetséges fiatal színészeket, ha egyszer nem kaptak egy forgatókönyvet, amivel lehetett volna normálisan dolgozni.

5. Ha maradnék
Ezzel a filmmel kb. az a bajom, hogy pontos feldolgozás... vagyis semmivel sem lett mélyebb vagy értelmesebb, mint a könyv. Sőt: a Mia nagy szerelmét játszó srác nem volt egy nagyon szimpatikus színész, így még jobban utáltam, mint a könyvben.

Időről időre előfordul, hogy felfedezek magamnak egy-egy színészt annyira, hogy aztán tőle minden fellelhetőt megnézek, őket emelném ki a következőben.

Az év kedvenc színésznője: Shaileen Woodley – Ehh, igen annak ellenére, hogy legrosszabb filmes listán is kettő van, amiben ő játszotta a női főszerepet, nem érzem, hogy ez az ő hibája lenne. Alapvetően tehetségesnek tartom, elég sokszínű a játéka, és érdekes projektekbe is bekapcsolódott, nem csak borzalmas filmekbe. Mindenesetre el bírnám viselni, ha a jövőben többet nem játszatnának vele szexuálisan ébredező, lázadó kamaszlányt, egy kicsit már unalmas.

Az év kedvenc színésze: Ansel Elgort – És nem azért, mert helyes, nekem nem jön be egyébként. Neki konkrétan olyan zsenge a színészi pályafutása, hogy minden filmet meg tudtam nézni, amiben szerepelt, amik közül egyedül A beavatott című fiaskó nem tetszett, de még ott is pislákolt, hogy azért próbált színészkedni a pocsék forgatókönyv mellett. Viszont a többi három filmben fantasztikus volt, fiatal kora ellenére szerintem nagyon sok benne a potenciál, hihetően ad át összetett érzelmeket is. És úgy tud sírni, hogy a szíved szakad meg abba is, ha csak nézed, ami férfiaknál ritka kincs.

Éés a fiúknál van még valaki, jelesül Sam Claflin, akinek kijött tavaly négy egész filmje, amiből sikeresen meg bírtam nézni kettőt, meg pár régebbi projektjét. Szeretem benne azt a melegséget, amit az érzelmes szerepeibe belerak, de közben van egy sajátos stílusa is. Ráadásul neki már sírnia se kell, elég ha hosszan és szomorúan elnéz a kamera mellett, már rosszul vagyok. De igazán azzal bizonyította be nekem, hogy milyen jó színész, hogy a sok interjú ellenére, ami alapján megkedveltem, a The Riot Clubban olyan jól tudott rohadékot játszani, hogy komolyan elhittem neki, és utáltam.

TOP 5 sorozat:

1. Once Upon a Time

Változatlanul a fő bűnös élvezetem ez a tündérmese-feldolgozás sorozat. 2014-ben jóban voltunk, a harmadik évad első felét ugyan nem szerettem annyira még tavalyelőtt, de a második felét nagyon is, és a Frozen-szál behozásával a negyedik évadra is érdekes tudott maradni a történet. Kíváncsi vagyok, lesz-e tavasszal végső finálé és ha igen, milyen.


2. Once Upon a Time in Wonderland
Amikor elindult ez a rövid spin-off, egy darabig nem is néztem, tartottam tőle, hogy hamvába holt ötlet. De kellemesen csalódtam:  a történetnek nagyon jót tett a sorozat limitált hossza, ami miatt nem voltak üresjáratok, célirányosan tört végig a sztori a végkifejlet felé. Emellett még a főszereplők is igen kellemesek voltak, Alice-t és Willt nagyon szerethetőnek találtam, csak Cyrus lett volna kevésbé ultrapapucs, meg a Vörös Királynő kevésbé irritáló. Ja és az anyasorozatra is jellemző okádék CGI itt a rengeteg csodaországi díszletezhetetlen háttér miatt még szembetűnőbb.

3. Trónok harca 1. évad
Hát végre ez is megtörtént, megadtam magam a tömegpszichózis nyomásának, és elkezdtem nézni a sorozatot. Sokkal jobban élveztem, mint a könyvet, amit annyira vontatottnak találtam, hogy csakhamar beletört a bicskám. A filmben valahogy ugyanazok az események sokkal gyorsabban zajlanak, aminek örültem, csak a sok gusztustalanul lottyadt női és kevés gusztustalanul lottyadt férfi test látványának nem örültem.

4. Jack és Bobby
Ezt az egyévados sorozatot nyáron nosztalgiából néztem végig, ugyanis egyszer már láttam, de az utolsó két rész pár részletén kívül semmire sem emlékeztem belőle. Igazából egy viszonylag sima gimis kamaszdráma, amit az tesz különlegessé, hogy párhuzamosan fut egy negyven évvel későbbi dokumentumfilm-forgatással, ugyanis az egyik címszereplőből, Bobbyból az Egyesült Államok elnöke lett felnőttkorában.  A kezdet azonban korántsem volt rózsás, ugyanis az apja elhagyta a családot, az anyja pedig egy szabadszellemű, könnyűdrog-használó egyetemi tanár volt, akinek a gyereknevelési tálentuma eléggé korlátozottnak volt mondható. A kis geek, kiközösített Bobbyt így a bátyjának, Jacknek kellett a szárnyai alá vennie, hogy valamelyest normális élete legyen a középiskolában. Maga a történet nem mindig kötött le olyan nagyon, de az érdekes volt, hogy miképp formálták Bobby gyerekkori tapasztalatai a felnőtt élete egy-egy részletét. Ezen kívül vicces volt még látni, hogy milyen mára befutott fiatal színészek fordultak meg a sorozatban (Bobbyt ugyebár Logan Lerman alakította, de játszott benne Bradley Cooper és Shailene Woodley is).

5. Dragons: Riders of Berk, illetve Defenders of Berk
Ez a sorozat fantasztikus volt arra, hogy visszarázódjam a világ hangulatába. Szerettem a sztorit, a karaktereket, azt a sok kis pluszt, amit a sorozat a filmekhez hozzárak, egyszerűen csak olyan jó és szívmelengető volt nézni.

TOP3 (számítógépes) játék:

Ilyen a Dear Esther látványvilága

1. Dear Esther
Ez minden könyvmoly álma: egy interaktív novella. Igazából sok interakció mondjuk nincs, egy lakatlan szigeten járkálhatsz viszonylag szabadon, ami a szép grafikának köszönhetően meglehetősen realisztikus érzést ad, és miközben alaposan körülnézünk, a narrátor elsőre meglehetősen véletlenszerűen dobált mondataiból lassan kikerekedik a történet... nem tudom jobban elmagyarázni, ezt át kell élni, kb. három óra végigcsinálni, de nagy élmény.

2. 2048
Avagy tili-toli újratöltve. Ez a hatványozós csoda a tavasz vége-nyár eleje időszakomban elég meghatározó volt, jó sokat toltam ezt a játékot, míg végre egyszer sikerült kijátszani, na azóta se jött össze többször. Bár én sosem voltam jó az ilyen játékokban, szóval ez végül is eredmény.

3. Dragons: Rise of Berk
Ez az Így neveld a sárkányod-franchise-hoz tartozó építgetős játék nyár óta köti le a fölös energiáim egy részét. Igazi rajongóknak melegen ajánlott, ugyanis van saját története, ami erősen épít mind a sorozatra, mind a filmekre. Az volt még érdekes benne, hogy viszonylag a projekt kezdeti szakaszában elkezdtem már vele játszani, és azóta folyamatosan tapasztalom, amennyit fejlődött a játék, a csata-mód behozása például nagyon jó ötlet volt, bár eleinte tartottam tőle.


TOP10 zene, ami meghatározta a 2014-es évemet:

1. Peter Hollens
Nem is tettem végül is más Youtube-ost a listára, pedig lehetne, de egyértelműen ő volt az, aki a legjobban megfogott. Egyszerűen nem tud olyat csinálni, amit ne szeretnék, dolgozzon fel klasszikus dallamokat vagy modern popszámokat, parodizáljon vagy gondolja teljesen komolyan, mindent élvezek. Gyönyörű hangszíne van, és nagy türelme meg ügyessége, hogy ezeket a bonyolult a’capella dalokat ilyen szépen kidolgozza. És azt külön szeretem, hogy a videók is klasszak és kreatívak hozzá.



2. Imagine Dragons – Night Visions
Hallgattam én már Imagine Dragonst 2013-ban is, a Radioactive című számukkal találkoztam először. Azonban az nem nyerte el maradéktalanul a tetszésem, és ebben az évben fedeztem fel igazán, hogy mennyire sokoldalú ez az együttes. Ezt nagyrészt Peter Hollensnek köszönhettem, mert ő csinált pár nagyon jó covert a számaikhoz.
Hát most komolyan, hallgassátok meg egymás után ezt a két számot... és ez ugyanaz az együttes!




3. Begin Again soundtrack
Egy zenészekről szóló filmnek talán nem csoda, hogy jó zenéje van, de ez különösen igaz volt itt. Ugyan Adam Levin számait nem mind szerettem, mert túl kereskedelmi nyalókák voltak (bár azok is akartak lenni a történet alapján), de Keira Knightley egyszerűen fantasztikus, és azoknak a számoknak, amiket ő énekel mind rendkívül erőteljes és kicsit alternatív szövege van, nagyon szerettem őket.



4. Az emlékek őre-kísérőalbum
Amióta Az éhezők viadalához 2012-ben kiadtak egy kísérőalbumot olyan számokkal, amik nem jelentek meg a film zenéjében, azóta nagy divat lett ez, és idén már jópár kísérőalbum is kijött olyan filmek mellé, amiknek amúgy instrumentális a soundtrackje. Nekem ez lett a kedvencem, egyszerűen azért, mert minden számot szerettem rajta, jó a hangulata, illik a filmhez, és ugyanazokat az üzeneteket közvetíti.



5. Tom Odell
Hát, itt nincs sok izgalom, egy szőke srác meg a zongorája, DE ami kiemeli mégis számomra, az az a nyers érzelem ( néha indulat), amivel játszik és énekel, fantasztikus.



6. Stuck in Love soundtrack
A filmben a zenéje volt az egyik, ami nagyon megfogott. Hangulatos számok szerepeltek benne, többnyire kicsit country-s, kicsit alternatív stílusban, ami nekem nagyon közel áll a szívemhez. Sok akusztikus gitárpengetés és érzelmes dallamok jellemzik a zenét, ami jól illett a film hangulatához.



7. Csillagainkban a hiba soundtrack
Ezek is ugye nagyrészt olyan számok, amik tényleg benne voltak a filmben, hát még szép, hogy szerettem őket. Szerencsére a többségüknek sikerült megragadnia a könyv lényegét és hangulatát. Ed Sheeran a maga számát még a The Voice-ban is elénekelte duettként, most ezt mutatom meg.



8. Így neveld a sárkányod II. zenéje
Már az egyét is imádtam, de azt még tudták fokozni pár kreatív ötlettel és az éneklős betéttel, ami kifejezetten jól sikerült. A számot, amit kiemeltem, azért szeretem, mert a fő témát szerintem nagyon kreatívan sikerült beemelni egy könnyűzenei közegbe, a filmben ez rettentő hatásos volt.



9. A Jégvarázs zenéje
Vicces, amikor tavalyelőtt decemberben először kezdett fellángolni a Frozen-láz, nekem még nem tetszett a zenéje. A Let It Go-ról az volt a véleményem, hogy jó, de semmi különös, kissé túlértékelt. Aztán már 2014-ben megnéztem a mesét, és egyre jobban megszerettem a zenét is. Azóta a Let It Go lett a hivatalos önsegítő dalom Zh-k és vizsgák idejére. XD De szigorúan csak angolul, a magyar szöveggel a világból ki lehet kergetni.



10. The Hanging Tree
Bár a film kísérőalbuma ezúttal annyira nem jött be, mint az előző kettő, túl modern hangzású lett szerintem, de a soundtracket még mindig nagyon szeretem és különösen is ez a csoda emelkedett ki, amit napokon át csak hallgattam és hallgattam és nem bírtam egyszerűen megunni. Gyönyörű lett a dallam (köszönet érte a The Lumineersnek), és ahogy utána kibővül a szám a kórussal, majd a zenekarral, az lélegzetelállító.


5 megjegyzés:

  1. De jó filmeket láttál 2014-ben! (Her, Stuck in Love <3) :)) Pár nálam is listán van, mint a Men, women..., What if (tényleg színdarabból van?), Riot Club...:D Amúgy érdekes, hogy a V, mint vérbosszú, Gattaca, mindketten "régebbi", nagyon jó alkotások, amik a disztópiás jövőben játszódnak - és mégis mindenki elfeledkezik arról, hogy nem az Éhezők viadala volt az első a műfajban. (Nem mintha ez az ÉV hibája lenne, csak...)

    Plusz végre valaki, akinek szintén nem tetszett a Spectacular now! Komolyan, már azt hittem, hogy velem van a baj, mert mindenki oda meg vissza van érte. Még akkor is, ha két fiatal tehetség van benne.

    A zenékkel pedig csak egyetérteni tudok. :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha megnyugtat, nekem és a lakótársamnak sem jött be a Spectacular now, olyan szinten nem volt mögötte semmi... :S :D

      Törlés
    2. Igen, a What If is egy brit színdarabból lett film, de egyáltalán nem érződik rajta, jó feldolgozás, és kifejezetten kellemes romantikus film.

      Hát, szerintem ez a disztópia-dolog a könyvek esetén is így van, nem sok fiatal tudja, hogy a műfaj jócskán létezett Az éhezők viadala előtt is, bár főleg a felnőtt irodalomban, de az ifjúsági irodalomban is! (Az emlékek őre, Exodus 2100, ezek már magyarul is megjelentek a 2000-es évek első felében.)

      Hát a The Spectacular Now szerintem idegtépő volt. XD A főhőst konkrétan lapáttal ütöttem volna. Amúgy én csak egy ismerősömről tudom, hogy látta, és ő szintén utálta.

      Na, örülök, hogy tetszettek a zenék. :)

      Törlés
  2. A filmek nagy részével, amit láttam, totál egyet értek.:D A Stuck in Love-ot és a Begin againt is többször láttam már (mint be illik vallani:D), imádom őket! A Gattacát faltam, amikor láttam, nagyon lekötött. Az Így neveld 2-őt nemrég néztem meg, jóság volt (bár kicsit elsietett néhány aspektusa), a Csillaghiba meg aztán minden földi jó, iszonyatosan elkapták.

    A Spectacular now ellenben nekem is HATALMAS csalódás volt, de én a What if-től is többet vártam a trailer alapján. Hirtelen ennyi jut eszembe, meg hogy Sam Claflin, nézd meg a Love, Rosie-t vele. <3 Ja, és David Tennant + United. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a HTTYD 2 tényleg elég kapkodós pár dologban, bár azt hiszem, ha mélyebben kielemezték volna pl. Hablaty kapcsolatát az anyjával, az már nem a célközönséget boldogította volna, csak minket, felnőtteket. XD

      A What Iftől én nem vártam semmit (nem szeretem a romantikusokat filmben sem), így aztán egy délutános kikapcsolódásnak teljesen rendben volt. :) De a Begin Againt jobban szeretem, azt be kell vallanom.

      Már megnéztem múlt héten a Love, Rosie-t, kellemes élmény volt kifejezetten, bár azt hiszem, ezt 90%-ban a két főszereplőnek köszönhettem, nagyon jól álltak nekik ezek a karakterek.

      Törlés