Idézet


2013. február 25., hétfő

Végig a reinkarnációs ranglétrán



David Safier – Pocsék karma

(Könyvkuckó)

Laza, kikapcsolós olvasmánynak vettem le a polcról ezt a könyvet, és abból a jobb fajtát kaptam a Pocsék karma személyében.

Kim Lange, korunk egyik legnépszerűbb tévés műsorvezetője, botrányosra sikerült díjátadója után egy űrállomás lezuhanó roncsa miatt elhalálozik. A túlvilág helyett azonban újra ezen a planétán találja magát, méghozzá hangya képében újjászületve. Nem véletlenül érdemelte ki ezt a visszalépést: életében megcsalta a férjét, elhanyagolta a lányát, tönkretette pár kollégája karrierjét, szóval összességében szemlélve önző, buta libaként viselkedett. Persze határtalan egója miatt neki ezt jóval nehezebb belátnia, mint nekünk, de hát előtte állnak korlátlan számú jövőbeli életei, hogy rájöjjön, mit rontott el első próbálkozásakor, és miben kéne változnia. És talán arra is lesz lehetősége, hogy helyrehozza a dolgokat a családjával.

Akarva- akaratlanul is összehasonlítottam a regényt Cecelia Ahern Ajándékával (kritikámat lásd ITT), hiszen a témaválasztásuk hasonló, mindkettő a már jól ismert karrierista karakter élet értékeire való rádöbbenésével foglalkozik. Csak míg az Ajándék esetében teljesen megbukik a dolog, a Pocsék karma működik. Lássuk, miért!

Egy percig sem kérdés, hogy Kimet el kell ítélnünk azért, ahogy életében viselkedett, mert hát tényleg annyira magával ragadta a tévézés csillogó-villogó álomvilága, hogy egyáltalán nem foglalkozott a körülötte élő emberekkel, amikor pedig ezt megsínylette a házassága, inkább egy másik férfi karjába menekült. De a jó hír, hogy nem is kell azonosulnunk Kimmel, hiszen pont arról szól a regény, miképp próbálják a különböző életei megtanítani arra, miként kellene önzetlennek és együttérzőnek lennie, és hogy a szakmai sikeren kívül talán más is okozhat boldogságot az életben.

Vicces egyébként, hogy nő a főszereplő, mivel az író meg ugye férfi, de a stílusban ez egyáltalán nem érződik, eltalálta a „csajos” hangnemet. Szerintem jobban is működik így a regény női szemszögből, mert karrierista apát már annyit láttunk, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni, a karrierista anyák témaköre némileg frissebb, de a feminizmusnak hála egyre égetőbb probléma. És, félre ne értsetek, nem azzal van problémám, ha dolgozik egy nő, mert én is szeretnék család mellett munkát, szakmai sikereket, de az baj, amikor valaki ennyire nem találja meg az egyensúlyt.

Mellékszereplők terén nekem, aki tarolt abszolút mindent, az Casanova volt. Igen, ez a Casanova az a bizonyos Casanova, akit Safier úgy támaszt fel, hogy kicsapongó életmódja miatt ő is újra és újra reinkarnálódik, de mivel nem nagyon foglalkoztatta eddig a jó karma gyűjtése, megrekedt hangya szinten, így találkozik a főhősünkkel. Nagyon sok humoros szituáció, megjegyzés kapcsolható hozzá, és én rendkívül élveztem a jelenlétét a könyvben.

A többi mellékszereplő jóindulattal is középszerűnek nevezhető. Alex ugyan szimpatikus, de fájdalmasan hozza a „tökéletes férfi” karakterét, igazából sok újat nem nyújt. Nina olyan semmilyen, utálni se tudtam, de szeretni se, Daniel meg, hááát... nekem enyhén hiteltelen volt *SPOILER* hogy a nagy nőcsábász aztán pont Kimbe szeret úgy bele, hogy se előtte, se utána se tudott/akart lehorgonyozni másnál *SPOILER VÉGE*. Akiket mégis viszonylag kedveltem, és nem voltak agyzsibbasztóan sablonosak, az Lilly, illetve Kim anyukája volt. Mindkettejüknek akadtak jó pillanatai, és tetszett, ahogy változtak a könyv során.

Amitől a legjobban féltem, az a könyv spirituális részének magyarázata volt, de Safiernek sikerült viccesen, szellemesen és logikusan megindokolnia mindent. Emellett nagyon élveztem Kim állatként töltött életeit, meg azokat a jeleneteket, amikor a nem reinkarnálódott állatokkal beszélgetett, nagyon jópofák voltak.

A műfajból adódóan nem nagyon kételkedtem a pozitív végkifejletben, bár kicsit meglepett az, ahogy ez bekövetkezett. Ugyanis a regény onnantól kezdve, ameddig a témaválasztás sablonjai elviszik, még vagy ötven oldalon keresztül folytatódik. És végül is van egy nagyon jó gondolat is a könyvben, amit érdemes magunkévá tenni: hogy az embernek már a földön is lehet nirvánája (mennyországa), ha megtanulja, hogy mik azok a dolgok, amik igazán fontosak az életben.

Kinek ajánlom? Ha valami laza, kis erkölcsi tanulsággal megspékelt szórakoztató regényre vágysz, akkor tökéletes.

Kinek nem ajánlom? Ne várj tőle túl sokat, akkor nem lehet csalódás.

Cselekmény, történetvezetés: 10/8
Stílus: 10/8
Szereplők: 10/7
Érzelmek: 10/8
Összesen: 10/8

Egyéb (spoileres):
Borító(k): Egyébként a könyv siralmasan rossz minőségű, de a borító vicces.
Kedvenc szereplők: (1) Casanova (2) Kim (3) Kim anyukája (4) Lilly (5) a pók XD
Kedvenc jelenetek: (1) Kim megszökteti a tengerimalacokat a laborból (2) a befejezés (3) Kim a pók hálójában (4) Kim megengedi Alexnek, hogy elvegye Ninát (5) Kim a nirvána helyett a lányát választja
Mélypont: amikor Kim Daniellel kavar
Kedvenc ötlet: hogy emberként elhalálozott szívbetegekben születnek újjá 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése