(Könyvkuckó)
Most, amikor valósággal virágzik a
fiataloknak szánt disztópiák piaca, szeretném felhívni a figyelmet egy igen
bölcs írónőre, aki már húsz évvel ezelőtt tudta, hogy ez kell majd a népnek. :D
Egyik gyerekkori nagy kedvencemet köszönthetitek Az emlékek őre képében, amit
nemrég olvastam újra.
Jonas a tizenkettedik születésnapján
felnőtté válik majd, ami azt jelenti, hogy többet nem számít az életkora, és az
iskola mellett elkezdi a felkészülést a jövőbeli munkájára. Természetesen
izgatottan várja, a Döntéshozók milyen feladatra jelölték őt ki, főleg, mivel
sejtelme sincs, mire lenne alkalmas. Aztán kiderül, egy nagyon különleges munkára
választották ki: ő lesz a következő Őrző, akinek a feladata, hogy távol tartsa
a közösségtől a régi világ emlékeit. Betanulása pedig abból áll, hogy az előző
Őrző megosztja vele az emlékeket, szépeket, fájdalmasakat egyaránt. Jonas pedig
elgondolkodik, hogy mit is jelent pontosan egy célszerűség uralta világban
élni.
Utoljára nagyjából tizenegy éves
koromban olvastam a könyvet, és akkor telitalálat volt számomra, gyanítom,
ekkor szerettem bele végérvényesen a disztópia műfajába. Bizonyos
szövegrészletek annyira belém égtek, hogy majd’ tíz év távlatából is idézni
tudtam volna őket. Viszont ez a könyv igazából a 10-14 éves korosztálynak szól
szerintem, úgyhogy nem lehet benne olyan nagy harcokat, vérengzéseket,
plasztikus szörnyűségeket találni, mint egy nagyobbaknak írt könyvben. Így
felnőtt fejjel már látom, hogy a cselekmény kissé lassú, a vége meg épp
ellentétesen csöppet összecsapott, de ez nem sokat von le a mű értékéből.
Mert annak ellenére, hogy ez egy
gyerekeknek szóló könyv, nem nevezhető gyerekesnek. A főszereplő, Jonas is csak
tizenkét éves (én komolyan azt hittem, idősebb :/), de ez a kor az ő világukban
szinte felnőtté avat valakit, és Jonas nem is lehetett igazán olyan szabadon gyerek,
mint nálunk. Mégis, mivel ebben a világban nőtt fel, mindent természetesnek,
sőt, helyesnek érez.
Amin engem igazán megnyert ez a könyv,
az az ő személyisége és jellemfejlődése. Értelmes, kíváncsi és bátor gyerek, aki
előtt az Örökítő emlékeinek hatására feltárul, hogy lehetne másképp is élni.
Hogy egy olyan világ, amiben mindenről helyetted döntenek, és tényleg csak
azért vannak a dolgok, hogy jól, célszerűen működjenek, borzalmasan
kiüresedett, valójában élhetetlen.
Jól példázza az egész folyamatot a
családok működése. A párodat az Elöljárók jelölik ki számodra a személyiségetek
alapján, majd pár év együttélés után igényelhettek gyereket. Ekkor sem
természetes úton fogantok meg, sőt, újszülöttnek még a közelébe sem kerültök,
egyéves gyerekek közül kaptok majd egyet, ha jók vagytok, akkor pár év múlva
még egyet. Miután a gyerekek kikerülnek, új szálláshelyre költöztök. Soha
többet nem laktok együtt, sőt, nem is találkoztok a gyerekeitekkel, és ez az
élet rendje. Működik, de igazából ez nem család, csak egymás mellett eléldegélő
emberek halmaza.

Jó, hogy annak idején nem tudtam: ez
egy sorozat, mert sokat rontott volna a befejezés varázsán. Folytatás nélkül a
lezárás egy gyönyörű, nyitott befejezés, ahogy a Nagy Könyvben meg van írva.
Így viszont kíváncsi vagyok, merre alakul tovább a történet, mindenképp
folytatni fogom a sorozatot.
Cselekmény, történetvezetés: 10/8
Stílus: 10/10
Szereplők: 10/9
Érzelmek: 10/10
Összesen: 10/9
Egyéb
(spoileres):
Borító(k): A magyar borító első
ránézésre kicsit fura, de a könyv olvasása után érthetővé válik, és nagyon
könyvhű a hangulata. Az eredeti is tetszik.
Kedvenc szereplők: (1) Jonas (2) Örökítő
(3) Gabe (4) Fiona (5) Asher
Kedvenc jelenetek: (1) Jonas rosszul
lesz a háborúsdit játszó gyerekek miatt
(2) emlék a háborúról (3) Jonas kimondja Gabe előtt, hogy lehetne másmilyen is
a világ (4) befejezés (5) a családi ünnep emléke
Mélypont: rövid volt
Kedvenc ötlet: az egész világfelépítés
Nagyon jó könyv,bár a borítón dolgozhattak volna.
VálaszTörlésIgen, de az vigasztal, hogy régebben az angol borítók se voltak jobbak. Most kijött egy új sorozat, azok egész szépek.
Törlés