Courtney Allison Moulton: Angelfire

(Könyvkuckó)

(OFF: Van kedvetek könyvborítós képrejtvényeket megoldani? Ha igen, írjatok kommentet, és majd összehozok valamit.)

Ezúttal egy angol nyelvű könyvet ajánlok, ami mivel nagyon friss termék (idén télen jelent meg) egyelőre nem is várható, hogy magyarul napvilágot fog látni. Úgyhogy aki nem akarja fájdítani a szívét, még itt álljon meg!

Ellie tizenhetedik születésnapját készül megünnepelni, amikor az életében elkezdenek sűrűsödni a problémák. Nem elég, hogy nehezen jön ki a szüleivel, a tanulmányi eredményei gyengék, a barátai között és a szerelmi életében is kezd minden összekuszálódni, rémálmok gyötrik, amik miatt pszichiáterhez is jár, ráadásul az egyik tanára brutális gyilkosság áldozatává válik. Így következik be a születésnap estéje, amikor sétára indult, de egy ismeretlen szörny rátámad. Csak azért menekül meg, mert felbukkan a semmiből egy titokzatos srác, aki már pár napja követi, és segít neki megölni az… akármit. A fiú Will néven mutatkozik be, majd a lány határozott tiltakozása ellenére előad egy zagyvaságnak tűnő mesét: Ellie a Preliátor, egy évezredek óta folyton újjászülető természetfölötti erővel bíró harcos, aki az angyalok földi segítője Lucifer gonosz lélekrabló szolgái, a démonok, ellen folytatott ősi küzdelemben.

Ez egy kicsit meredek, nem? De Will itt nem áll le: magát Őrzőként mutatja be, aki a Preliátor segítője és szolgája, szintén természetfölötti lény. Már több mint ötszáz éve jár az újabb és újabb reinkarnációk nyomában, úgyhogy egészen rutinosnak számít a szakmában. Arra azonban nem számít, hogy a lány elküldi a fenébe. Eddig ugyanis a Preliátor beavatásakor mindig visszatértek az előző életeiből szerzett emlékei. Elliet azonban átmeneti amnézia sújtja, így semmi oka rá, hogy elhiggye egy tetovált vadbarom kitalációit. Semmi… a tényeket leszámítva. A lány kénytelen magát rábízni Willre, aki egyre mélyebbre vezeti őt a démonok, bukott angyalok, földön járó szörnyek világába, ahol Ellie lassan elkezdi megismerni a képességeit, és ráébred, ki is ő valójában.

A történettel magával alapjáraton nem volt semmi gond, izgalmas volt, lekötött, egyre jobban beindult, satöbbi. Az első ötven oldal után azonban egy csöppet leakadtam azon, hogy úgy éreztem: már a sokadik könyvet próbálják lenyomni a torkomon ugyanazzal a harcolunk-egyre-ersősebb-ellenfelekkel-győzünk-hujjdejó sablonnal, ami nem kicsit idegesített. (Közben nem győztem azon röhögni, hogy mennyire hasonlít egy mangára a kezdése. :D) De azért úgy voltam vele, várjuk ki a végét, és nem bántam meg, hogy bizalmat szavaztam a klassz megfogalmazásnak köszönhetően a sztorinak.

A végére megszerettem a történetet, és ez nagyjából kilencven százalékban a jól kidolgozott, egyedi karaktereknek köszönhető. Ellie igazán különleges főszereplő, rendkívül érdekes a jelleme, és az, ahogy egy idő után felfogja, mekkora is a rá nehezedő felelősség, mégsem tud lemondani arról, hogy normális tinédzserként is tovább élje az életét. Will pedig szintén nagyon megnyerő a maga módján azzal, hogy kívülről állandóan a nyugodt, megingathatatlan védelmező figuráját próbálja fenntartani, miközben a lelke mélyén azért sokszor elkezd kavarogni az elmúlt ötszáz év szennye, és sajnos szegény srác eléggé önmarcangoló típus. A támogató karakterek is erősek, nekem nagyon tetszett Will szintén természetfölötti barátja, Nathaniel, illetve Ellie baráti köre is aranyos. A történet szerelmi szála pedig annyira romantikus, hogy még az én szőrös szívem is csöpögve olvadozott az első rózsaszínűbb jelenet után, és végig tűkön ülve szurkoltam, hogy jöjjenek össze. Na, ez nálam nem semmi teljesítmény. :D A szereplőkkel kapcsolatban említésre méltó még a névválasztás: azoknak a neveknek, amiknek megnéztem a jelentését, mindegyike tükrözött valami nagyon jellemzőt a szereplővel kapcsolatban. Igazán jó neveket sikerült az írónőnek találnia.

(Az írónő oldalán szereplő illusztrációk)

A másik nagy fegyverténye a könyvnek az egyedi világ. A kötet ugyanis nagyrészt a keresztény mitológiára épít, és ez számomra elég érdekes megoldásnak tűnt. Amiben túllép a hagyományos keresztény történetek világán, az is harmonizál az egésszel, semmi sem tűnik elrugaszkodottnak, minden átgondolt, a helyén van. Nem rossz egy első könyves szerzőtől.

Ez egy sorozat nyitó kötete, és ugyan elég sok dolog kiderül az ötszázadik oldal végére, azért maradnak jócskán homályos foltok. Én várom a folytatást, mert tudni szeretném, hogy alakul a Lucifer kis talpnyalói elleni küzdelem, mihez kezd Ellie az emlékeivel és azzal, amit a könyv végén megtudott magáról (hű, erre a csavarra még én sem számítottam), vajon mi lesz a szerelmi szál sorsa, és nem utolsósorban arra is, hogy Ellie apját tényleg démonok szállták-e meg, ahogy gyanítom, vagy csak szimplán megzápult az agya. (De röhögnék, ha az előbbi lenne…)

Tudom ajánlani a könyvet mindenkinek, akinek bejön ez a harcolós YA-fantasy műfaj, mert a fajtájából biztos, hogy egy kiemelkedő alkotás, és élvezni fogja. Csak két baja van: hogy nem magyarul van, meg hogy a folytatásra sokat kell várni.

Cselekmény, történetvezetés: 10/9

Stílus: 10/8

Szereplők: 10/10

Érzelmek: 10/10

Összesen: 10/9

Enyhén spoileres infók:

Borítók: Tetszik, csak szerintem kicsit túl sötét a könyvhöz képest. Legalább Ellien lehetne valami színesebb cucc. Viszont a kard menő.

Kedvenc szereplők: (1) Ellie (2) Will (3) Nathaniel (4) Katie (5) Ragnuk

Kedvenc jelenetek: (1) Will megmutatja a szárnyait a tetőn (2) Ellie azt a fagyis kaját csinálja Willnek (3) Ellienek visszatérnek az emlékei arról, hogyan ismerte meg Willt (4) Will Ellie iskolájában (5) Will beszól Ellienek, amiért a ruhája miatt nyafog

Mélypont: amikor az elején sablonosnak éreztem a sztorit

Kedvenc ötlet: Will, a hatszáz éves Őrző klasszikus rockot játszik gitáron XD; Ellie emlékei fokozatosan térnek vissza