Super 8

(Filmszemle)

Oké, ilyen se gyakran fog előfordulni, hogy én UFO-s filmről írjak ajánlót, úgyhogy úgy olvassátok! :D Igazából csak azért néztem meg, mert nem tudtam másra hirtelen beülni a moziba, de végül nagyon nem bántam meg, hogy így történt.

Adott egy édes kis amerikai iparváros, Lillian, ahová a hetvenes évek közepén látogathatunk el. Főszereplőink pedig helyi kiskamaszok, egy baráti társaság tagjai. Joe édesanyja a télen meghalt egy üzembalesetben, amit se ő, se sheriffhelyettesként dolgozó apja nem tud feldolgozni. Így minden időt osztálytársaival: a nagycsaládban élő Charlieval, a piromániás Caryvel meg a viszonylag normálisnak tűnő Martinnal és Prestonnal tölt. Vajon mit csinálhat egy kupac tizenhárom éves kiskamasz a hosszú és unalmas nyári szünetben? Hát zombifilmet forgatnak! Csakhogy női főszereplőre is szükség lenne, és itt jön a képbe Alice Dainard, aki a legszebb lány a suliban, de részeges és semmirekellő apja megkeseríti az életét. A kis társaság egy szép nyári éjszakán felkerekedik, és kigurulnak a régi vasútállomásra forgatni. Azonban a biológiatanáruk a szemük láttára siklat ki egy vonatot, csaknem ők is odavesznek a katasztrófában. A vonat a légierő tualjdona, de látszólag semmi érdekes nincs rajta egy csomó furcsa, fehér kockán kívül. Azonban a városkában az eset után elszabadul a pokol: mindenhol a katonaság emberei kezdenek el nyüzsögni, a kutyák megbolondulnak, és sok más furcsaság is történik. A gyerekek próbálnak a fenyegetettség közepette is normálisan tovább élni, és forgatni a filmet, de a rejtélyek egyszer szaporodnak, és egy idő után rájönnek: tenniük kell valamit.

Bár a film címe nem valami megejtő (sose jöttem volna  rá, hogy a kamera típusát jelöli, ha nem olvasom előtte), de a kezdő jelenet annyira hatásos, mint amilyet már régen láttam. Észre sem vettem, de már benne voltam a szituációban, és érdekelni kezdett a folytatás. A cselekmény egyébként végig nagyon jól van felépítve, sosem tűnt laposnak, nem kezdtem el unatkozni. A feszültségkeltés is ügyes, bár sosem ijedtem meg igazán, mert mindig tudtam, mi jön… úgy azért nem az igazi.

Ahol nagyot villant a film, és ami az igazi erőssége, azok a szereplők. A kölykök igazi gyerekekként viselkednek, hülyéskednek, nem veszik komolyan a dolgokat, igazán jókat lehet nevetni a mondataikon, amik még a legborúsabb jeleneteket is feldobják. Ugyanakkor nem laposak, mint sok gyerekszereplő, mindegyikük igazi egyéniség. Nagyon élveztem a filmnek azt a részét (ez volt egyébként a nagyobbik hányada), ahol a személyes történetek, a nyomozás, a filmforgatás álltak a középpontban, és ezt csak néha törte meg egy-egy horrorisztikusnak szánt jelenet a titokzatos idegen lény garázdálkodásáról.

Ami bevallhatóan kevésbé ragadott meg, az a film utolsó fél órája volt. Ezt nem láttam annyira egyedinek, mint az eddigieket, bár a szereplők ezt is annyira aranyosan és életszagúan adták elő, hogy azt mondtam, jól van, legyen. Viszont épp ezért számomra kimaradt a katarzis a mű végéről, úgy voltam vele, hogy „na, tüntessétek el az űrlényt, aztán húzzunk haza”.  Ami még nem annyira tetszett, az a filmzene. Nem volt rossz, de semmi különös.

Összességében azért mégiscsak tetszett a film, főleg ahhoz képest, hogy a műfajáért nem igazán vagyok oda. Ezért tudom ajánlani mindenki másnak is, aki szkeptikus az űrlényes filmekkel kapcsolatban. A mozi háromnegyedében ő is jól fog szórakozni. A műfaj kedvelőinek pedig garantált az élmény.

10/8