Idézet


2012. január 15., vasárnap

Sarah Mlynowski – Ten Things We Did (and Probably Shouldn’t Have)



(Könyvkuckó)

Pont rosszkor olvastam ki ezt a könyvet, akkor, amikor semmi időm sem volt blogolni, így maradhatott ki az ajánló. Aztán gondolkodtam a dolgon, és rájöttem, hogy érdekesebb, ha egy ilyen könyvről írok, amiről kevés magyar nyelvű vélemény áll a rendelkezésre, mintha egy olyanról, amiről minden második bloggernek van már irománya. :)

April utálja a változásokat, mert eddig azok még soha nem jelentettek számára jót. A szülei szétmentek, anyja Franciaországba költözött az új pasijával, és vitte magával April öccsét is, míg a lány az apjával és annak újdonsült feleségével maradt. Ezt a bizonytalan helyzetet a barátnői, valamint imádott pasija, Noah segítették átvészelni. Így talán érthető, miért van April teljesen kétségbeesve, amikor közlik vele: elköltöznek. Még hogy átcuccoljon az Államok másik felére, és hagyjon itt a tanév közepén mindenkit, aki fontos neki? Na ne!

Így születik meg April fejében a gondolat: odaköltözhetne Vihez, régi barátnőjéhez, hiszen az ő anyukája színésznő és szuperlaza, a házuk pedig hatalmas. Ezzel csak egy gond: Vi anyukája a következő fél évet turnézással tölti. Egy megoldás marad: a lányok legyártanak két hamis e-mail-címet, amiken keresztül az ősökkel tárgyalnak, és mindegyik oldalt megnyugtatják, hogy minden a legnagyobb rendben van, April odaköltözése teljesen normális, és hogy lesz felnőtt, aki vigyázni fog rá.

Miután a csalás megvan, a lányokra vár fél év, amikor teljesen a maguk urai, azt tesznek, amit akarnak, minden szülői felügyelet nélkül… na de mivel töltik el az időt? Tíz (jó, kilenc, az első az e-mailes hazugság volt) olyan dologgal, amit megtettek, de talán nem lett volna szabad. Ezek a dolgok pedig végül oda juttatják Aprilt, hogy 15 perce van eltakarítani pár félpucér srácot meg egy csomó piásüveget a házból az apja érkezése előtt, aki arra számít, hogy Vi anyját is ott fogja találni…

Kellemesen csalódtam ebben a könyvben. Arra számítottam, hogy a lányok ennél sokkal-sokkal mélyebbre fognak süllyedni, körülbelül egy Zs-kategóriás amerikai vígjáték szintjére, és hogy semmi sem fog igazán megfogni a kötetben. Szerencsére tévedtem. :)

Ami legelőször is nagyon feltűnő, az a narráció technikája: viszonylag hosszú fejezetek vannak (kb. tíz fejezet az egész, a tíz megtett dolog köré szerveződve), amik viszonylag rövid, filmszerű jelenetekre tagolódnak, mindegyik egy-egy félmondatos címmel bevezetve. Ez ad egy lendületet a történetnek, sokkal inkább pörög az egész, mint ahogy a témájától elvárná az ember. Például:

„MARCH 28
Yup, believe it: I was born on March 28, yet my name is
April.
I was supposed to be born on April 14, but I was two and
a half weeks early and my mom decided that April didn’t
have to be literal. It could be metaphorical. A new season.
A new family unit.
At least they hadn’t named me March.

LOST IN TRANSLATION
Matthew: You better call Mom back. She’s trying to get in touch
with you. Has bitten off all her nails.
Me: Moving into Vi’s today! Will call her later! xxx
Matthew: U R?
Me: Dad leaving 4 the Cleve
Matthew: Oh right.
Me: Didn’t you tell Mom he’s moving?
Matthew: Forgot. Did u?

NOT THAT KIND OF MOTHER
Why didn’t I consult my mother about my living situation?
In a traditional mother-daughter relationship, the
daughter would probably call her mother to discuss a move
like this. Although in a traditional mother-daughter
relationship, a high school junior would live with her mother.
But my mother lived in Paris with her new husband,
Daniel (pronounced “Danielle” en français). She’d been
gone a year and a half, since the summer after freshman
year.
The truth is, it hadn’t occurred to me to consult her about
my living situation.” (Részlet a második fejezetből)

Aztán, ami nagy erőssége még a sztorinak, azok a karakterek: nem mondhatnám őket sablonosnak, élnek, változnak, fejlődnek, és könnyen lehet velük azonosulni. Egyedül talán Vi nem volt szimpatikus, de őt is meg lehet érteni a családi helyzete alapján, hogy egy ilyen megbízhatatlan anya mellett úgy érzi, mindenáron az ő kezében kell maradnia az irányításnak. A fiúszereplők is nagyon jók. Noah a jófej srác, akivel valahogy már mégsem olyan a kapcsolatuk, mint régen, Hudson a titokzatos, aki mindig hajlandó megmenteni a napot, öccse, Dean pedig elsőre talán felszínes rosszfiúnak tűnik, de aztán kiderül róla, hogy nem igazán igaz rá ez a diagnózis. :) April másik barátnője, Marissa, illetve az ő kompániája nem fogott meg igazán, ők unalmasak voltak.

Aki azonban teljesen meggyőzött, az maga April volt. Az ő személyiségfejlődése a történet fontos mozzanata, és ez szolgáltatja azt a komolyabb tartalmat, ami teljesen megdöbbentet (mármint, hogy van a könyvben). Elsősorban azt mutatja be a regény, hogy milyen érzelmi sérülésekkel néznek szembe a csonka családban felnövő gyerekek, és miként lehet ezen túllépni, hogy később érett, normális kapcsolatokat tudjanak kialakítani. Szerintem a regény sokat segíthet az elvált szülők gyerekeinek, emellett még szórakoztató is.

Summa summarum: nyugodt szívvel ajánlom a könyvet, igényes, romantikus, de nem szirupos, vicces, de komoly is egy kicsit. Nagyon kellemes olvasmány.


Ja igen, majdnem elfelejtettem megköszönni a könyvet Kellynek! (Meg a programot is, nagyon jó. :) )

Végezetül jöjjön néhány spoilermentes idézet!

“I can’t live with you guys forever. We knew I’d have to go home eventually, right?”
I guess I had. But I hadn’t. I knew it was a stupid thing to think, or to hope, that she’d move in with us for good. Ever since she’d come to stay, I’d been so happy. I’d barely thought about my parents at all. I finally felt like I had a family again.
But everyone else got to go home.
Everyone except me.”

„My favorite was a photo of Noah and me that Marissa had taken at school the day before he gave it to me. Sitting together. A couple. I loved that he was mine. I had a boyfriend. My birthday wish had come true, albeit eight months later. I wondered if I had unknowingly made a trade. Parents for boyfriend.
And if I’d trade back if I could.”

„I didn’t know what I wanted. I knew that I didn’t want to feel like this.
Abandoned.
Dirty.
Unwanted.
Left behind.”

Cselekmény, történetvezetés: 10/10
Stílus: 10/9
Szereplők: 10/9
Érzelmek: 10/9
Összesen: 10/9

Nyelvi nehézség (angol eredeti): 10/7 (Átlagosan nehéz mondatszerkezetek, de erősen fejleszti a szlengszókincset éppúgy, mint ahogy orvosi szakkifejezéseket is lehet belőle tanulni. :D)


Enyhén spoileres infók:
Borító(k): Az első nagyon tetszik, egyszerű, de aranyos, viszont a rúzsnyomos olyan… nem is tudom, kurvás nekem, ráadásul még a címet is megváltoztatták, nem kellett volna.
Kedvenc szereplők : (1) April (2) Hudson  (3) Dean (4) Noah (5) Lucy
Kedvenc jelenetek: (1) April lerántja Hudsonről a leplet :D (2) April elmegy vigasztalódni a régi házukba (3) a befejezés (4) Vi elveszti a szüzességét (5) Noah végre színt vall
Mélypont: nem emlékszem, hogy lett volna
Kedvenc ötlet: a narrálás, az mindent visz

5 megjegyzés:

  1. Kedvet csináltál hozzá, hogy elolvassam(, ami amúgy nem először történik meg). :)

    VálaszTörlés
  2. Hát, ennek örülök. :D Ha megadod az e-mail-címed, el tudom küldeni.

    VálaszTörlés
  3. Ó, de jóó:D Az email-címem: kitta9202@gmail.com.

    VálaszTörlés
  4. Szia esetleg véletlenül nem tudod,hogy magyarul esélyes-e a megjelenése? nagyon megtetszett és ugy elolvasnám
    A válaszodat előre is köszönöm :)

    VálaszTörlés
  5. Nem tudok róla, hogy bármelyik kiadó is kinézte volna magának, szóval a közeljövőben valószínűleg nem várható. Kivéve, ha felhívod rá a figyelmüket. ;)

    VálaszTörlés