A Vörös Pöttyös-brand fekete báránya

Swati Avasthi – Ököl/Jog

(Könyvkuckó)

A Touch-ról szóló bejegyzésem elején már vázoltam rövid történetünket a Vörös Pöttyös-sorozattal, és próbáltam megvilágítani, miért olvashattok tőlem viszonylag ritkán a Könyvmolyképző híres-neves válogatásáról kritikákat. Még mindig tartja magát bennem némileg az az előítélet, hogy a „szégyenbillog” (ahogy egy kedves ismerős blogger nevezte) ritkán takar jó regényt. Épp ezért, bár érdekelt a téma, lekerült a radaromról a megjelenés után az Ököl/Jog, és csak azért olvastam el, mert dRen a molyon utazókönyvként közkinccsé tette. Pedig ez mekkora hiba volt! Ugyanis ez a könyv jó, baromi jó. Annyira tetszett, hogy amint elolvastam az utolsó mondatot, legszívesebben elölről kezdtem volna az egészet, mert még egyszer át akartam élni, és bátran állíthatom, hogy az év végi összesítésben ez a könyv a legjobb olvasmányélményeim között fog szerepelni.

Miután én padlót fogtam meg lepetéztem a könyvtől, megnéztem az adatlapját molyon, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy hetvennél alig többen értékelték. Holott a sorozat más komoly témákkal foglalkozó könyveivel nem ez a helyzet: a Tizenhárom okom volt... bár megosztotta a közönséget, de nagyom olvasott, a No és én pedig szinte általános imádatnak örvend. Valahogy ezt a szerencsétlen regényt mégsem sikerült kellőképp reklámozni, és elsikkadt a nagyérdemű figyelme elől. Bár nem gondolom, hogy én változtatni tudok ezen, de azért teszek rá egy kísérletet.

A könyv Jace Whiterspoon története, aki tizenhat évesen utcára kerül, miután ellenszegült az őt és anyját hosszú évek óta bántalmazó apjának. Jace egyetlen helyet tud, ahová mehetne, így átautózza az Államokat, hogy megkeresse a bátyját, Christiant, akivel öt éve nem érintkezett, azóta, hogy az akkor még csak tizenhét éves fiú lelépett otthonról a folyamatos verések elől. A bátyja, kelletlenül bár, de befogadja őt, Jace pedig elhatározza, tiszta lappal új életet szeretne kezdeni. A múlt árnyait viszont egyáltalán nem könnyű maga mögött hagyni, főleg, hogy más sem jár az eszében, csak az anyja, akit ott kellett hagynia az apjával egy fedél alatt.

Alig két nap alatt faltam fel a könyvet, ami csak azért meglepő, mert ez egy realista lélektani dráma, Jace és a bátyja hétköznapjait, félelmeit, örömeit és vívódásait ismerhetjük meg belőle. Viszont olyan szempontból nem tipikus YA a regény, hogy az elbeszélő Jace hiába gimis, a történet nem a gimnázium körül forog. Igazság szerint alig maroknyi jelenetre emlékszem, ami az iskolában játszódott volna, az írónő tudta, mire kell koncentrálnia. Ez a könyv nem a tini nyavalygás újabb áldozata, ó, nem! Az Ököl/Jog gyönyörű és szívszorító történet az újrakezdésről, komolyan veszi önmagát és az olvasóit is, ettől válik kiemelkedő alkotássá.

Jace rendkívül jó főszereplő, olvasóként egyre közelebb került a szívemhez, ahogy az ügyesen adagolt visszaemlékezésekből szép lassan kitárult a szemem előtt a saját egyéni tragédiája. Amellett persze, hogy magán viseli bántalmazott múltja nyomait (minden alkalommal összeszorult a szívem, amikor egy felemelt hangra is úgy rándult össze, mintha arra számítana, hogy bármikor megüthetik), emellett még egy súlyos teher nyomja a vállát, az a mondat, miszerint „Annyira hasonlítasz apádra.”. Jace maga is annak a szélén egyensúlyozik, hogy bántalmazóvá váljon, rendszeresen dühkitörései vannak, ezért mindennél erősebben foglalkoztatja az, hogy az ember képes lehet-e megváltozni, le tudja-e küzdeni a személyiségének ezt a sötét oldalát. Jace emiatt a hozzáállása miatt igazi hős: kész mindent megtenni, véget vetni az egészségtelen kapcsolatainak, letenni a régi szokásait, bármit, csak meg tudja fékezni végre a dühét, kilépjen végre az apjának árnyékából. Megdöbbentő amúgy, hogy az írónőnek milyen jól ment a fiú szemszög, nem csodálkoztam volna, ha férfi lett volna a szerző.

Az eredeti borító

Christiant sokan nem szerették, mert olyan távolságtartó volt Jace-szel szemben, de én meg tudtam őt érteni. Képzeld csak el: elrohansz otthonról, hogy magad mögött hagyd a bántalmazó apádat, öt évig semmi máson sem kattog az agyad, csak azon, hogyan szakadhatnál el végre teljesen a múltadtól, és egy szép napon az a bizonyos múlt teljes életnagyságban áll küszöbödön, majd arra kér, hadd költözzön hozzád. Christian nem tökéletes, nem az a megingathatatlan támasz, akire Jace emlékszik, akinek látni akarja. Igenis vannak hibái, csak egészen más típusú hibák, mint a testvérének. Christian egész egyszerűen fél: fél attól, hogy az apja megtalálja és megöli, ahogy megígérte, fél attól, hogy a barátnőjét közel engedje magához, fél attól, hogy a bűntudat felemészti, amiért sorsára hagyta az öccsét, amiért tudomást sem bírt róla venni évekig, mert akkor szembe kellett volna néznie vele, hogy az apja őt is elkezdte verni, amint nem volt ott, hogy megvédje. Az a helyzet, hogy Christian tagadásban él, és emiatt nem tudja feldolgozni a vele történteket, amíg meg nem jelenik Jace. Mert hiába hangoztatja, hogy maga mögött hagyta a múltat, amikor még mindig minden nap minden egyes döntését meghatározza, hogy retteg az apjától. Addig nem lesz igaz.

És ahogy a két testvér lassan, óvatosan elkezdi újra felépíteni a kapcsolatát, végig védangyalként őrködik felettük Christian barátnője, Mirriam. Tényleg csodáltam őt, villámhárítónak lenni két ennyire sérült ember között nem lehetett egyszerű, de a nő szerencsére nagyon is tudta: Jace és Christian mindketten segítségre szorulnak, és valószínűleg az viszi őket legközelebb a gyógyuláshoz, ha együtt maradnak és sikerül újra családdá lenniük. Megkedveltem még Jace reménybeli barátnőjét, Dakotát is, igazi erős személyiségű, két lábbal a földön álló lány volt ő, szurkoltam nekik, hogy Jace-nek sikerüljön végre összeszednie magát és elmondani az igazat.

Egy közösen cipelt teher is összekovácsolja a testvéreket: az anyjuk. Mindkettejüknek bűntudata van, hogy otthagyták, és persze szeretnék őt kimenteni. De lesz-e lehetőségük kimozdítani egy olyan embert, akit évtizedek masszív agymosása már teljesen megtört, és nem is látja az életét a családi ház szűkre szabott falain kívül? Ez a kérdés végül az életük vízválasztó pillanatához sodorja a fiúkat, amikor Christiannek ki kell állnia Jace mellett bármi áron, Jace-nek pedig rá kell jönnie, hogy van az az ár, amit nem hajlandó megfizetni azért, hogy szembeszálljon az apjával. Elengedni valakit nagyon nehéz, de néha az embernek nincs más lehetősége.

Nekem ez a borító a kedvencem

Legfőképp pedig azért szerettem ezt a könyvet, mert kíméletlen őszinteséggel járta körbe, milyen nehéz egy ilyen múlton túltennie magát az embernek, tudván, hogy életre szóló sebeket hordoz, de valahogy mégis élhetővé téve a hétköznapokat. Nagyon megérintett például az, amikor Jace arról beszélt, nem akarja, hogy az apját csak bántalmazónak lássák. Mert igenis voltak jó pillanatai, amikor jó apa volt, és volt idő, amikor Jace bízott benne és szerette őt, ezért is volt számára ez az egész ilyen rettenetesen nehéz. De ugyanúgy, ahogy a bántalmazó címkét se látja szívesen az apján, ugyanúgy a bántalmazottat sem saját magán, és ezért aztán sokkal könnyebb hazudni róla, mint elmondani az igazat. Az is fontos tanulsága volt a történetnek, hogy bár Jace és Christian látszólag ugyanazt élték át, de valójában az eltérő személyiségük és a történetükben mutatkozó apró különbségek miatt teljesen máshogy reagáltak rá. Ez volt a kapcsolatuk egyik legnagyobb próbája: amikor már színről színre látták egymást, el tudják-e vajon fogadni a másikat a hibáival együtt? Mert igen, Jace néha úgy érzi, hogy ütni akar, Christian pedig bepánikol a stressztől, és rettenetes döntéseket hoz, ami miatt nem lehet rá mindig számítani. De ha nem hátrálnak meg, és segíteni próbálnak a másikon ahelyett, hogy elmenekülnének, akkor még lehet köztük testvéri szeretet, és ketten is lehetnek család.

Szerény véleményem szerint ez egy fantasztikus regény, érzékenységgel, humorral, és húsba vágó kíméletlenséggel beszél erről a szörnyű témáról. Mindenkinek érdemes elolvasnia.

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a komoly témákról szóló realista YA-könyveket.

Kinek nem ajánlom? -

Cselekmény, történetvezetés: 10/10*

Stílus: 10/10

Szereplők: 10/10**

Érzelmek: 10/10**

Összesen: 10/10*

Egyéb (spoileres):

Borító(k): Nem különösebben szerettem meg egyik borítóját sem a regénynek. A magyar kifejezetten összecsapottnak tűnik, és okozott nekem egy kis fejfájást az is, hogy a háttérben a fiú Jace akar-e lenni. Az angolnál mindenesetre még mindig szebb, habár a kulcs megjelenése a történet ismeretében dicséretes. A cím fordítását viszont szerintem nagyon eltalálták, először furcsának tűnt, de olvasva a könyvet tökéletes.

Kedvenc szereplők: (1) Jace (2) Christian (3) Mirriam (4) Dakota (5) az a család, akik kimentették Christiant

Kedvenc jelenetek: (1) Christian felkapja a konyhakést az apja házában (2) Jace és Christian fölmennek a hegyre a hőlégballonokat nézni (3) Jace és Christian veszekedése Mirriam lakásában, a befejezés (4) Jace és Dakota első találkozása (5) a kezdés

Mélypont: az anya engem is kétségbeesésbe taszított

Kedvenc ötlet: Jace szimbolikus királynő-mániája

Csak akkor van kiút, ha akarod is

Laurie Halse Anderson - Jégviráglányok

(Könyvkuckó)

„Miért? Akarod tudni, miért?

Menj be egy szoláriumi kabinba, és süljél két-három napig! Amikor a bőröd felhólyagzik és hámlani kezd, hemperegj meg durvára őrölt sóban, aztán húzzál üvegszálból és szögesdrótból szőtt, hosszú alsót! Erre jöhet a rendes ruha, csak szűk legyen! Szívjál puskaport, menj be az iskolába, ahol parancsra ugrálhatsz át a karikán, ülhetsz, pitizhetsz és hempereghetsz! Hallgasd a suttogásokat, amelyek éjszaka begyűrűznek a fejedbe, rondának és hájasnak és hülyének és undoknak és kurvának, és ami a legrosszabb, „csalódásnak” neveznek! Okádj és koplalj és vagdosd magadat és igyál, mert nem akarod ezt érezni! Okádj és koplalj, és vagdosd magadat, és igyál, mert érzéstelenítőre van szükséged, és működik! Egy darabig. De egyszer az érzéstelenítő méreggé változik, és akkor már késő, mert addigra vénásan lövöd be magadnak, egyenesen a szívedbe. Megrohaszt, és nem bírod abbahagyni.

Nézz a tükörbe, és egy kísértetet találsz. Hallgasd csak, amint minden szívverés azt visítja, hogy benned az égvilágon minden rossz!

„Miért?” Ez rossz kérdés.

Azt kérdezd: „Miért ne?”!”

Vannak bizonyos komoly témákkal foglalkozó könyvek, amik kifejezetten szemléletformálóak a számomra. Ilyen volt például néhány évvel ezelőtt a Tizenhárom okom volt, ami sokat segített, hogy kevésbé egysíkúan értelmezzem az öngyilkosságot, és most ilyen a Jégviráglányok is. Még nehezebb dolga volt ennek a regénynek, mint az előzőnek, viszont nyilvánvalóan ez egy viszonylag széles réteget érintő társadalmi probléma, úgyhogy készen álltam, hogy belehelyezkedjem egy kis időre valaki olyannak a fejébe, aki nem így látja.

Lia anorexiája miatt már kétszer került kórházba, ezért amikor a szülei értesülnek róla, hogy egykori legjobb barátnője, a bulimiás Cassie furcsa körülmények között meghalt, aggódnak, hogy ez a lányt megint az összeomlás szélére sodorhatja. De a szülők, a nevelőanya és az imádnivaló kishúg olyan sok mindent nem tudnak Liáról. Hogy valójában eddig sosem akart meggyógyulni, csak azt mondta, amit vártak tőle. Hogy számára még mindig megfelelő választásnak tűnik halálra éheztetni magát. És hogy Cassie talán mégsem hidegült el tőle teljesen, hiszen azzal töltötte élete utolsó óráit, hogy őt hívogatta. És Lia nem vette fel a telefont...

„Az, hogy kitálaltam, még nem jelenti azt, hogy le is kell nyelnem. Elég erős vagyok, hogy megtegyem olyan jó szaga van a krumplinak maradj erős üres üres erős szaga van a krumplinak erős/üres/erős/lélegezz/színlelj/tarts ki.”

Ott kezdeném, hogy leszögezek valamit az evészavarokkal kapcsolatban: ezek létező betegségek. Komolyan, még a pszichiátriai szakkönyvekben is benne vannak. Ezt most csak azért kell kimondanom, mert sokan már arra is rámondják, hogy anorexiás, aki egy kicsit túlzásba viszi a fogyókúrát, holott ez még nem az. Ha valaki tényleg evészavaros, az azt jelenti, hogy rögzült egy hibás viselkedése az evéssel kapcsolatban, ami nem a saját döntése, és egykönnyen ki sem tud lépni belőle. Azzal, hogy a témán viccelődünk, nem segítünk abban, hogy az érintettek családjai felismerjék a jeleket, úgyhogy mindenkinek, aki ilyen kivagyiságnak hiszi ezt a betegséget, ajánlom elolvasásra ezt a könyvet.

A rövidke, de intenzív érzelmi élményt képviselő regény Lia történetét követi végig az ő szemszögéből, tulajdonképpen olyan erősen szögez a könyv a látásmódjához, hogy akarva-akaratlanul is kezdtem nagyon hamar együtt érezni vele, majd megérteni őt. Lia egy bizonytalan, szeretetéhes lány, aki szétesett a szülei válásával járó érzelmi zűrzavarban, és azóta is csak keresgéli magát. Nincsenek barátai, nincs kiemelkedő érdeklődése, nincs benne semmi különleges. Nem élvezi az anorexiát, hiszen éhesnek lenni alapvetően szenvedés, de minden egyes megtagadott kalóriával, minden leadott kilóval egy kicsit győztesnek érzi magát, egy kicsit jobban úgy érzi, hogy az irányítása alatt tartja az élete dolgait. Ez pedig egy olyan érzés, amire mindannyian vágyunk, így bár el is voltam borzadva, de mégis valahogy csodáltam Liát az akaratereje miatt. És igen, azt is megértettem néha, miért lett a nem-evés függője, miért és hogyan okozott neki örömet a szenvedés. Csak épp valahogy azt nem tudtam elfogadni, miért épp a lassú önpusztítás mellett kötelezte el magát, ha már ennyire erős és makacs.

„Amikor igazi lány voltam, anyám kanalanként etette velem az álmait.”

Liának persze mindig lett volna választása, még ha ezt nem is látta. A szülei persze távol állnak a tökéletestől, és igen, nehéz nekik úgy szeretni Liát, ahogy neki szüksége lenne rá, de legalább szeretik. Néha pont azért tűnik úgy Liának, hogy nem hallgatják meg, hogy borzalmas csalódásnak tartják, mert aggódnak miatta (hé, én se tapsikolnék az örömtől, ha a gyerekem egyszer csak úgy döntene, hogy nem eszik). Hihetetlen módon a mostohaanyja is egy tök kedves nő, és a húga is aranyos kislány, van kiért tehát kitartania. Aztán persze ott van Elijah is, akit Cassie halála miatt ismer meg Lia, és ő a könyv messze legérdekesebb karaktere, szerintem mindenki kedvelni fogja, ő képviseli a könyvben a józan ész objektív szavát. :)

Felmerül a kérdés, hogy hol van Cassie Lia életében? Ő meglátásom szerint amolyan fekete lyuk, aki mindent magába szippant, a glükózelvonásos hallucinációk kísértete, az életre kelt, önálló lábakon járkáló bűntudat, a kísértő, soha el nem múló gondolat. Kissé zavaros persze, hogy mekkora szerepet játszott Lia anorexiájában (és vica versa), bár persze társa volt a bajban, de nélküle se lett volna jobb, lévén Lia egyetlen barátnője. És hogy Lia nélkül jobb lett volna Cassienek? Hát nem hinném, de ki tudja... mindenesetre rosszul találtak egymásra, az biztos.

„Fogtuk egymás kezét, míg mentünk az erdő mézeskalács ösvényén, ujjainkból vér csöpögött. Boszorkányokkal táncoltunk, szörnyekkel csókolóztunk. Jégviráglányokká változtattuk magunkat, és amikor megpróbált elmenni, visszahúztam a hóba, mert féltem egyedül.”

És ami végképp különleges élménnyé teszi a regényt, az a tálalás. Gondolom, érzékelhető a részletekből, milyen szép, gyakran kifejezetten költői a stílusa és ezt a hatást erősítik az irodalmi utalások is (pl. Neil Gaiman). Ezen kívül a szerkesztés, a szöveg ritmusa, valahogy minden olyan magával sodró, kifejező és átélhető, egyszerűen csak szerettem olvasni, akármilyen borzalmas dolgokról is szólt néha.

Értékeltem a könyvben a bizonytalanságot is, hogy, akárcsak a This Is Not a Test esetén, itt is a negatív végkifejlet felé tart minden, és végig tudtam izgulni Lia sorsáért. És végső soron pont olyan befejezést kaptam, amilyet akartam.

Szóval ez egy gyönyörűen megírt, igényes, intelligens könyv egy betegségről, amiről szintén jó lenne, ha többet tudnánk beszélni. Ez már csak abból is látszik, hogy amikor a könyv borítójáról kerestem képet, simán beleakadtam egy olyan oldalba, mint ahova Lia jár bátorító üzeneteket olvasni... akár tetszik, akár nem, körülöttünk a hóviharban itt tévelyegnek az iránytű nélkül maradt jégviráglányok.

Kinek ajánlom? Aki elég empatikusnak érzi magát a műfajhoz, és érdekli a téma. Nekik viszont kötelező.

Kinek nem ajánlom? -

Cselekmény, történetvezetés: 10/10*

Stílus: 10/10***

Szereplők: 10/10*

Érzelmek: 10/10

Összesen: 10/10*

Egyéb (spoileres):

Borító(k): Az eredetivel adták ki, de nekem a német is nagyon tetszik.

Kedvenc szereplők: (1) Elijah (2) Lia (3) Jennifer (4) Lia húga (5) Lia anyukája

Kedvenc jelenetek: (1) Lia kártyán nyeri meg Eliajahnál, hogy elmenjen vele a temetésre (2) Cassie és Lia megismerkedésének története (3) a sütivásár (4) Lia és az anyukája végre elkezdenek igazából beszélgetni (5) a befejezés

Mélypont: a vagdosós részek

Kedvenc ötlet: a látóüveg

Őszi újdonságok a Maxim Kiadótól II.

Ahogy ígértem, a pakk második fele. :) Ebben is sok érdekes könyv van.

Abbi Glines: Ha az enyém lennél (A Vincent fiúk-sorozat)

 

Romantikus, YA
Goodreads értékelések: 4,03  (35 605 szavazatból)

 „Volt Beau-ban valami rossz, ami vonzott. Mi ütött belém? Miért akartam annyira vétkezni?”

Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt kell adnia, alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n. Nála szexisebb srácot életében nem látott, és bár a fiú a kisváros rossz hírű fekete báránya, végzetesen vonzódik hozzá.

Beau a testvéreként szereti Sawyert, ezért százszor is meggondolja, mielőtt nyitni merne a tabunak számító Ashton felé. Igyekszik távol tartani magát tőle, noha kölyökkora óta szereti. Amikor Ashton fel akarja eleveníteni a gyerekkori barátságot Sawyer távollétében, Beau tudja, hogy nemet kellene mondania.

Egyikük sem szeretne fájdalmat okozni Sawyernek, ám minél inkább igyekeznek kerülni egymást, annál hevesebb lesz a vonzalmuk. Aminek egyre nehezebb ellenállni…

Csábuljon el a vonzás és árulás e forrón sistergő krónikájától!

Hossz: 300 oldal

Már megjelent

Jamie McGuire: Veszedelmes sorscsapás

Romantikus, New Adult
Goodreads értékelések: 4,26  (60 330 szavazatból)

 „Mélységes undorral nézett rám, ami még inkább a kedvemre volt. A legtöbb lány halálosan untatott, de ez a lány kíváncsivá tett. Sőt: mulattatott. Nem tudtam kibillenteni az egyensúlyából, legalábbis nem pozitív módon. […] Úgy éreztem, muszáj kiderítenem, hogy tényleg utál-e, vagy csak nehéz eset.”

Elsöprő szerelmi történet, melyben a kétségeket, a vágyakozást, az érzésekkel való szembesülést egy férfi szemén keresztül ismerhetjük meg.

Travis Maddox két dolgot őrzött meg abból, amit az anyja a halálos ágyán mondott: „Nagyon szeress! És még keményebben küzdj!” Travis életét könnyűvérű lányok, illegális fogadások és az erőszak teszik ki. De éppen akkor, amikor legyőzhetetlennek érzi magát, Abby Abernathy térdre kényszeríti.

Abby lénye teljesen magával ragadja Travist. Bár kapcsolatuk csak mókának indul, végül mindketten rabul esnek érzéseiknek, és már nem tudják többé elengedni a másikat.

Olvassa el a Gyönyörű sorscsapást is, hogy átélhesse Abbyvel is ezt a felkavaró szerelmi játékot!

Hossz: 488 oldal

Már megjelent

Jamie McGuire: Az őrző (Sötétség és Fény Angyalai I.)

 

Paranormál romantikus, YA
Goodreads értékelések: 4,08  (15 999 szavazatból)

A Rhode Island-i Providence városának békebeli árnyékában Nina Grey váratlanul Menny és Pokol összecsapásának középpontjába csöppen. Miközben keservesen igyekszik megbirkózni édesapja nemrégiben bekövetkezett halála miatti gyászával, véletlenül – vagy legalábbis ő ezt hiszi – megismerkedik Jared Ryellel. Bár a fiatalember lehengerlően jóképű megjelenése és titokzatos képességei kellemesen elterelik a figyelmét, hamarosan világossá válik, hogy Jared többet tud Nináról, mint a Brown Egyetemen a barátai. Amikor már több a kérdés, mint a válasz, Jared mindent kockára tesz, hogy megtartsa a lányt, akinek megmentésére született, éspedig úgy, hogy elárulja a titkot, amelynek megőrzésére felesküdött. Amikor Nina apjának korábbi társai követni kezdik Ninát a sötétben, a lány ráébred, hogy az apja nem az az ember volt, akinek hitte, hanem egy tolvaj, aki démonoktól lopott. Szeretné kideríteni, mi az igazság apja halála körül, s eközben olyasmire bukkan, amire álmában sem gondolt, és amire a Pokolnak égető szüksége van, a kulcs azonban egyedül Nina birtokában van…
A Sötétség és Fény angyalai trilógia első része.

Hossz: 484 oldal

Várható megjelenés: 2013. november 29.

Wendy Higgins: Angyali gonosz (Sweet I.)

Paranormál romantikus, YA
Goodreads értékelések: 4,22  (19 244 szavazatból)

A tiltott gyümölcs a legédesebb. Mi lenne, ha élnének olyan kamaszok, akik születésüktől fogva elátkozottak? A bukott angyalok leányai és fiai ezzel a sorssal szembesülnek. A jólelkű Anna Whitt hatodik érzékkel született, színek kavalkádjaként látja mások érzéseit. Jól ismeri lényének ellentmondásait, hiszen megmagyarázhatatlanul vonzza a veszély. Akaratereje nehéz próba elé kerül, amikor tizenhatodik életévét betöltve megismeri a szexi Kaidan Rowe-t. A fiú bevezeti félelmetes közös örökségük titkaiba. Az efféle démonikus srácok azok, akiktől téged is távol tartanak a szüleid. Bárcsak Annát is idejében figyelmeztetné valaki! Vajon mit választ, amikor szembe kell néznie végzetével: a szentek glóriáját vagy ördögszarvakat? A regény a Sweet sorozat nyitókötete.

Hossz: 464 oldal

Várható megjelenés: 2013. november 29.

Sherry Gammon: Szerethetetlen (Port Fare-sorozat I.)

Romantikus (krimi?), YA
Goodreads értékelések: 4,12  (3772 szavazatból)

A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik.
Sherry Gammon első regénye, a Szerethetetlen egy trilógia első kötete. A sorozat az emberi szellem erejét és kitartását hirdeti – és azt, hogy soha nem szabad feladni, különösen ha szerelemről van szó.

Hossz: 366 oldal

Várható megjelenés: 2013. november 29.

Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok

Realista, YA
Goodreads értékelések: 4,17  (5672 szavazatból)

1950-et írunk, és miközben New Orleans francia negyedében titkok fortyognak, a tizenhét éves Josie Moraine csendben szövögeti álmait. A helyiek között csak a bordélyban dolgozó prostituált anyjáról ismert Josie többet szeretne kicsikarni az életből, mint amit New Orleans kínálhat. Tervet kovácsol hát, hogy maga mögött hagyhassa a várost, de a negyedben történt rejtélyes haláleset olyan nyomozásba sodorja, ami próbára teszi az anyja, a lelkiismerete és a Conti Street rideg madámja, Willie Woodley iránti hűségét.
Ruta Sepetys magával ragadó jellemeket teremt, akárcsak a világon mindenütt nagy sikert aratott Árnyalatnyi remény című első regényében. A gazdag cselekményben titkok és hazugságok hálója szövődik, és a kísértő emlékeztető, hogy döntéseink sorsunkat alakítják.

Hossz: 352 oldal

Várható megjelenés: 2013. november 29.

Emma Garcia: Szerelem első kattintásra

Romantikus, YA
Goodreads értékelések: 3,61  (130 szavazatból)

Miután Rob, Viv volt vőlegénye háromszor is lefújta az esküvőt, a lány tudja, hogy csak segítséggel állhat talpra. S miközben összetört szívek történeteit kutatja az interneten, kipattan az agyából az isteni szikra – saját weboldalt létesít! Ahol az összetört szívűek mindent egy helyen találhatnak meg. Csakhogy az útmutatás, amelyhez a weboldal révén jut, mintha nemigen segítené Rob visszaszerzésében. Éppen ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy legjobb barátja és tettestársa, Max irányába vezeti. De hát hol marad Max, amikor Vivnek leginkább szüksége lenne rá? És Rob belátja valaha a tévedését? Egyébként pedig létezik olyan hatékony böngésző, amely képes megakadályozni, hogy összetörjük saját szívünket... vagy másokét?

Hossz: 368 oldal

Várható megjelenés: 2013. november 29.

Gavin Extence: Az univerzum és Alex Woods

Realista, felnőtt
Goodreads értékelések: 4,09 (2743 szavazatból)

Alex Woods jól tudja, hogy nem éppen átlagosan kezdődött az élete. Azt is sejti, hogy egy érzékfeletti képességekkel megáldott leányanya, az édesanyja, nem teszi rokonszenvessé az iskola rémei előtt. Tudja továbbá, hogy az életben a legképtelenebb dolgok megtörténhetnek – a fejét elcsúfító forradás tanúskodik erről. Azt azonban ő sem látta előre, hogy a mogorva, megözvegyült remetével, Mr. Petersonnal való ismeretsége barátság lesz. Az idős férfi arra tanítja, hogy az életben egyetlen nagy dobásunk van, és hogy ezért jól, a lehető legjobban kell dönteni. Így hát, amikor a tizenhét éves Alexet Doverben megállítják a vámtisztviselők 113 gramm marihuánával a kocsija kesztyűtartójában, meg egy urnával az utasülésen, miközben az egész ország felbolydult miatta, halálosan biztos abban, hogy jól döntött.

Hossz: 416 oldal

Várható megjelenés: 2013. november 29.

Mark Pryor: A könyvárus rejtélye

 

Kirmi, felnőtt
Goodreads értékelések: 3,61 (575 szavazatból)

Hugo Marston, a párizsi-amerikai nagykövetség biztonsági főnöke kénytelen végignézni, ahogy barátját, Maxot elrabolja egy fegyveres ember. Hugo versenyt fut az idővel, hogy megtalálja az idős könyvkereskedőt. A nyomozásban segítségére lesz egy rejtélyes, vonzó újságírónő, egy félig-meddig visszavonult CIA-ügynök és egy kelletlen rendőrnyomozó, akik segítenek Hugónak megküzdeni az őt körülvevő politikai intrikákkal, rendőrségi korrupcióval, az egyre terjeszkedő drogháborúval és a náci kollaborálás szellemével, amely Párizs egyik legjelesebb személyiségét kísérti. A helyzet rosszabbra fordul, amikor egyre több könyvárus tűnik el, testüket pedig a Szajnából halásszák ki, és az ismeretlen gyilkosok már Hugóra vadásznak. Ahogy a kirakós darabkái a helyükre kerülnek, a férfi a nyomokat követve jut el az ellenség barlangjáig... pontosan úgy, ahogy a gyilkosok eltervezték.
A regény egy modern Sherlock Holmes története, aki a könyvek világában nyomoz.

Hossz: 280 oldal

Várható megjelenés: 2013. november 29.

Sarah Mlynowski – Ten Things We Did (and Probably Shouldn’t Have)

(Könyvkuckó)

Pont rosszkor olvastam ki ezt a könyvet, akkor, amikor semmi időm sem volt blogolni, így maradhatott ki az ajánló. Aztán gondolkodtam a dolgon, és rájöttem, hogy érdekesebb, ha egy ilyen könyvről írok, amiről kevés magyar nyelvű vélemény áll a rendelkezésre, mintha egy olyanról, amiről minden második bloggernek van már irománya. :)

April utálja a változásokat, mert eddig azok még soha nem jelentettek számára jót. A szülei szétmentek, anyja Franciaországba költözött az új pasijával, és vitte magával April öccsét is, míg a lány az apjával és annak újdonsült feleségével maradt. Ezt a bizonytalan helyzetet a barátnői, valamint imádott pasija, Noah segítették átvészelni. Így talán érthető, miért van April teljesen kétségbeesve, amikor közlik vele: elköltöznek. Még hogy átcuccoljon az Államok másik felére, és hagyjon itt a tanév közepén mindenkit, aki fontos neki? Na ne!

Így születik meg April fejében a gondolat: odaköltözhetne Vihez, régi barátnőjéhez, hiszen az ő anyukája színésznő és szuperlaza, a házuk pedig hatalmas. Ezzel csak egy gond: Vi anyukája a következő fél évet turnézással tölti. Egy megoldás marad: a lányok legyártanak két hamis e-mail-címet, amiken keresztül az ősökkel tárgyalnak, és mindegyik oldalt megnyugtatják, hogy minden a legnagyobb rendben van, April odaköltözése teljesen normális, és hogy lesz felnőtt, aki vigyázni fog rá.

Miután a csalás megvan, a lányokra vár fél év, amikor teljesen a maguk urai, azt tesznek, amit akarnak, minden szülői felügyelet nélkül… na de mivel töltik el az időt? Tíz (jó, kilenc, az első az e-mailes hazugság volt) olyan dologgal, amit megtettek, de talán nem lett volna szabad. Ezek a dolgok pedig végül oda juttatják Aprilt, hogy 15 perce van eltakarítani pár félpucér srácot meg egy csomó piásüveget a házból az apja érkezése előtt, aki arra számít, hogy Vi anyját is ott fogja találni…

Kellemesen csalódtam ebben a könyvben. Arra számítottam, hogy a lányok ennél sokkal-sokkal mélyebbre fognak süllyedni, körülbelül egy Zs-kategóriás amerikai vígjáték szintjére, és hogy semmi sem fog igazán megfogni a kötetben. Szerencsére tévedtem. :)

Ami legelőször is nagyon feltűnő, az a narráció technikája: viszonylag hosszú fejezetek vannak (kb. tíz fejezet az egész, a tíz megtett dolog köré szerveződve), amik viszonylag rövid, filmszerű jelenetekre tagolódnak, mindegyik egy-egy félmondatos címmel bevezetve. Ez ad egy lendületet a történetnek, sokkal inkább pörög az egész, mint ahogy a témájától elvárná az ember. Például:

„MARCH 28

Yup, believe it: I was born on March 28, yet my name is

April.

I was supposed to be born on April 14, but I was two and

a half weeks early and my mom decided that April didn’t

have to be literal. It could be metaphorical. A new season.

A new family unit.

At least they hadn’t named me March.

LOST IN TRANSLATION

Matthew: You better call Mom back. She’s trying to get in touch

with you. Has bitten off all her nails.

Me: Moving into Vi’s today! Will call her later! xxx

Matthew: U R?

Me: Dad leaving 4 the Cleve

Matthew: Oh right.

Me: Didn’t you tell Mom he’s moving?

Matthew: Forgot. Did u?

NOT THAT KIND OF MOTHER

Why didn’t I consult my mother about my living situation?

In a traditional mother-daughter relationship, the

daughter would probably call her mother to discuss a move

like this. Although in a traditional mother-daughter

relationship, a high school junior would live with her mother.

But my mother lived in Paris with her new husband,

Daniel (pronounced “Danielle” en français). She’d been

gone a year and a half, since the summer after freshman

year.

The truth is, it hadn’t occurred to me to consult her about

my living situation.” (Részlet a második fejezetből)

Aztán, ami nagy erőssége még a sztorinak, azok a karakterek: nem mondhatnám őket sablonosnak, élnek, változnak, fejlődnek, és könnyen lehet velük azonosulni. Egyedül talán Vi nem volt szimpatikus, de őt is meg lehet érteni a családi helyzete alapján, hogy egy ilyen megbízhatatlan anya mellett úgy érzi, mindenáron az ő kezében kell maradnia az irányításnak. A fiúszereplők is nagyon jók. Noah a jófej srác, akivel valahogy már mégsem olyan a kapcsolatuk, mint régen, Hudson a titokzatos, aki mindig hajlandó megmenteni a napot, öccse, Dean pedig elsőre talán felszínes rosszfiúnak tűnik, de aztán kiderül róla, hogy nem igazán igaz rá ez a diagnózis. :) April másik barátnője, Marissa, illetve az ő kompániája nem fogott meg igazán, ők unalmasak voltak.

Aki azonban teljesen meggyőzött, az maga April volt. Az ő személyiségfejlődése a történet fontos mozzanata, és ez szolgáltatja azt a komolyabb tartalmat, ami teljesen megdöbbentet (mármint, hogy van a könyvben). Elsősorban azt mutatja be a regény, hogy milyen érzelmi sérülésekkel néznek szembe a csonka családban felnövő gyerekek, és miként lehet ezen túllépni, hogy később érett, normális kapcsolatokat tudjanak kialakítani. Szerintem a regény sokat segíthet az elvált szülők gyerekeinek, emellett még szórakoztató is.

Summa summarum: nyugodt szívvel ajánlom a könyvet, igényes, romantikus, de nem szirupos, vicces, de komoly is egy kicsit. Nagyon kellemes olvasmány.


Ja igen, majdnem elfelejtettem megköszönni a könyvet Kellynek! (Meg a programot is, nagyon jó. :) )

Végezetül jöjjön néhány spoilermentes idézet!

“I can’t live with you guys forever. We knew I’d have to go home eventually, right?”

I guess I had. But I hadn’t. I knew it was a stupid thing to think, or to hope, that she’d move in with us for good. Ever since she’d come to stay, I’d been so happy. I’d barely thought about my parents at all. I finally felt like I had a family again.

But everyone else got to go home.

Everyone except me.”

„My favorite was a photo of Noah and me that Marissa had taken at school the day before he gave it to me. Sitting together. A couple. I loved that he was mine. I had a boyfriend. My birthday wish had come true, albeit eight months later. I wondered if I had unknowingly made a trade. Parents for boyfriend.

And if I’d trade back if I could.”

„I didn’t know what I wanted. I knew that I didn’t want to feel like this.

Abandoned.

Dirty.

Unwanted.

Left behind.”

Cselekmény, történetvezetés: 10/10

Stílus: 10/9

Szereplők: 10/9

Érzelmek: 10/9

Összesen: 10/9

Nyelvi nehézség (angol eredeti): 10/7 (Átlagosan nehéz mondatszerkezetek, de erősen fejleszti a szlengszókincset éppúgy, mint ahogy orvosi szakkifejezéseket is lehet belőle tanulni. :D)

Enyhén spoileres infók:

Borító(k): Az első nagyon tetszik, egyszerű, de aranyos, viszont a rúzsnyomos olyan… nem is tudom, kurvás nekem, ráadásul még a címet is megváltoztatták, nem kellett volna.

Kedvenc szereplők : (1) April (2) Hudson  (3) Dean (4) Noah (5) Lucy

Kedvenc jelenetek: (1) April lerántja Hudsonről a leplet :D (2) April elmegy vigasztalódni a régi házukba (3) a befejezés (4) Vi elveszti a szüzességét (5) Noah végre színt vall

Mélypont: nem emlékszem, hogy lett volna

Kedvenc ötlet: a narrálás, az mindent visz