Idézet


2012. május 16., szerda

Postaládám III.


Bár nem nagyon akartam én már könyvet venni magamnak, hiszen csak a molyra felkönyvelt könyveimnek 80% alatt van az olvasottsági aránya, mégis, a hónapban is akadt, aminek nem tudtam ellenállni.

Az első két regényt Keszthelyen vettem, a könyvtárat támogató használtkönyv-vásáron… mert a könyvtárak jók.





Peter James – Dreamer

(A leírást a saját szabadfordításomban olvashatjátok.)

„Amikor Sam utoljára álmot látott, hét éves volt, és a szülei ezen az éjszakán haltak meg.

Huszonöt év telt el, és a gyerekkora nem más, csak rossz emlék. Sam egy gazdag kereskedő felesége, két szép gyerek anyja, két háza és igen sikeres karrierje van. Olyan életet él, amit bárki megirigyelhet. De Sam számára mindez pokollá válik, amikor a rémálmok visszatérnek –ezúttal azonban valóra válnak.

Időről időre az éjszakai látomások feltárják előtte a jövő katasztrófáit – és senki sem hisz neki, senki sem segít neki. Ahogy Sam sorra csalódik a pszichiáterekben, látnokokban és alvásszakértőkben, egyre inkább magára marad a problémájával, aminek még csak a nevét sem tudja: hallucináció, előérzet, reinkarnáció, pszichikai vetítés? Akármi is ez, nem hagy alább a szorítása. Végül Sam elkezdi megálmodni a saját halálát…”

Vágyom egy jó krimire, és a kis misztikus beütést sem bánom. Nem tudom, a férfi író garanciája-e egy izgalmas cselekménymenetnek, de majd kiderül.

Matsutani Miyoko – Levelek Tokióból

"Ezúttal Japánba látogatunk. Kalauzunk a 13 éves Júko és újságíró mamája. Mindketten Júko születésnapi ajándékkönyve „írójának”, Anna Franknak, a koncentrációs táborban elpusztult 13 éves kislánynak címzik naplófeljegyzéseiket. Beszámolóikból képet kapunk a mai japán családról és iskoláról, az iskoláig legyűrűző koreai-japán ellentétről, melynek gyökerét keresi – diáknapi előadásra készülve – Júko és – európai útra indulva – mamája."

Érdekel a japán kultúra, és egy különleges hangulatú belső leírást remélek a kötettől.




Ezt viszont megvettem újan, nem csak azért, mert olvasókörös feladvány, de egyébként is nagyon fentem rá a fogam. :)

Julianna Bagott – Tiszták

„Pressia hétéves volt a Robbanások idején, amikor az egész addigi világ megsemmisült. Már nem emlékszik sem a szüleire, sem születésnapi ajándékokra. A nagyapjával él egy romos üzlethelyiség hátsó raktárában, és csak a porig égett házakat, a kétségbeesetten túlélni próbáló embereket, a levegőben kavargó hamut és port, a mutánsokkal vívott harcot ismeri. Éjszakánként egy szekrényben elbújva arról ábrándozik, hogy egyszer talán visszatér a régi világ, vagy legalább valahogy bejuthat a Kupolába, ahol a szerencsés kevesek, a Tiszták élhetnek, akik sebhelyek nélkül vészelték át a világ pusztulását.

Eközben a Kupolában Partridge, a Kupola egyik legbefolyásosabb vezetőjének fia úgy érzi, megfojtja a szigorú új rend, ráadásul hiányzik neki az édesanyja, aki sohasem jutott be a Kupolába. Így, amikor rájön, hogy az anyja esetleg még életben lehet, elhatározza, hogy az életét kockáztatva megszökik, hogy megtalálja.

A romok között négy fiatal vívja élethalálharcát a szörnyetegek és egy gonosz, embertelen hatalom ellen. Miközben feltárul előttük a múltjuk, minden erejükre és bátorságukra szükségük van ahhoz, hogy életben maradjanak és megmaradjanak embernek.”

Imádom a világvégés témát, a véres, naturalisztikus leírásokat, meg a bizarr mutánsokat. Ráadásul nagyon jókat hallottam erről a kötetről.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése