(Könyvkuckó)
Cinder
a tizenhét éves, árva lány Új-Peking városának legjobb szerelője – nem csoda,
hogy van érzéke hozzá, hiszen egy gyerekkori szörnyű baleset óta a lány kiborgként
él. Ennek az állapotnak azonban vannak hátrányai: az körülötte élők félnek
tőle, mostohaanyja emberszámba se veszi, ráadásul, amíg ő a gyámja, jogai se
nagyon vannak. Egy nap furcsa ügyfél érkezik a boltjába: Kaito herceg, az
Ázsiai Nemzetközösség leendő vezetője, aki rejtélyes körülmények között
meghibásodott androidját szeretné a lánynál megjavíttatni. Cinder alig tér
napirendre az események felett, amikor menekülnie kell, hiszen a Föld
lakosságát tizedelő járvány, a letumózis épp a szemközti pékségben üti fel a
fejét, ő pedig nem akar a vizsgálódások kereszttüzébe kerülni. Otthon sem
fordul azonban jobbra a helyzet: húga még az est folyamán szintén megbetegszik,
mostohaanyja pedig dühében - és persze a pénzdíjért – kiszolgáltatja a lányt,
aki így sok kiborg társához hasonlóan kísérleti alannyá válik a letumózis
ellenszeréért folytatott kutatásban.
Ha
valaki elkezd információkat keresgélni, akkor az első dolog, amit meg fog
látni, hogy ez egy Hamupipőke-feldolgozás. Én nem igazán szeretem a
feldolgozásokat, de cyberpunk környezetbe ültetni egy klasszikus mesét annyira
meredek ötlet, hogy felkeltette az érdeklődésemet, és végül nem bántam meg. Az
eredeti sztori elemei ugyan megvannak (gonosz mostoha, mostohatestvérek, bár
itt az egyik kedves, bál), de ezek többnyire annyira kicsavarva találhatók meg
a történetben, hogy nem zavaró, sőt, örül az ember, ha valami ismerős elemre
bukkan.
Igazából
a történetnek nem kellett különösebben sokat nyújtania ahhoz, hogy
megszerettesse magát velem, mert egészen másról szólt, mint amit vártam,
ráadásul felvonultatta néhány kedvenc témámat egy kötetben, a halálos
betegségtől időnként elhulló szereplőkkel meg a kétségek között vergődő,
feladatához felnőni próbáló trónörökössel. Persze ez önmagában kevés lenne a
boldogsághoz, de a könyv nagyon igényesen van megírva, a cselekmény pedig
érdekes, ha nem is kitalálhatatlan (na jó, elég könnyen rá lehet jönni a
dolgokra, bár nálam ez nem mérvadó, mert én majdnem mindig rájövök mindenre),
de azért elég izgalmas fordulatokkal. Számomra szabályosan elrepült az a 400 oldal.
Ami
a műfajban elengedhetetlen, és itt szerintem nagyon jól sikerült, az a
világfelépítés. Az elején ugyan kicsit gyorsan csöppenünk bele, én csak
kapkodtam a fejem, hogy mik vannak, de aztán szerintem megkapjuk a kellő
mennyiségű információt, anélkül, hogy minden töltény elfogyna a jövőre nézve.
Nagyon tetszik Új-Peking hangulata, a nyomornegyedek és szeméttel teleszórt
utcák fölé magasodó aranyszínű palotával, a levegőben járó autókkal, a
mindenhol hemzsegő robotokkal. Azt is értékelem, hogy ebben a könyvben végre
globális képet kapunk egy jövőbeli Földről, nem korlátozódik le a nézőpont
egyetlen államra, vagy kontinensre, mint például Az Éhezők Viadala vagy a
Matched esetén, már régóta vágytam egy ilyenre. Sőt, ugye ebben a világban van
élet a Holdon is, ami megint egy nagyon különös, elnyomó jellegű társadalom, a
lakói mintha nem is egészen lennének emberek, és a velük való konfliktusokat
kiválóan ábrázolja Meyer. A sorozat főgonosza is ugyebár a Hold világuralomra
törő királynője, akitől hidegrázást kaptam, komolyan, szóval igazán erős
ellenfél lesz hőseinknek. Kisgonoszként lépett fel a kötetben Cinder
mostohaanyja és –testvére, akiket legszívesebben leütöttem volna, de a jövőben
talán nem gyakran fogjuk látni őket.
A
szereplőkkel egyébként elégedett vagyok, ezúttal még a női főszereplőtől sem
másztam falra, sőt, Cindert kifejezetten szimpatikusnak találtam. Talpraesett
és határozott lány, ráadásul az a fajta szarkasztikus-ironikus humor is a
sajátja, amit én nagyon szeretek. Ugyanakkor Cinder élete és problémái nagyon
szépen bemutatják egyrészt valakinek a fiatalkori énkeresését, másrészt pedig
azt, hogy milyen érzés, amikor valaki más mint a többiek, például valamilyen testi fogyatékossággal
küzd. Cinder a regény folyamán megpróbálja kideríteni, honnan származik (mert a
balesete előtti időkre nem emlékszik), hogy hova is tartozik valójában, és mi
az élete értelme. Végül pedig fel kell nőnie, és vállalnia kell a felelősséget
valamiért, amiről sosem gondolta volna, hogy az ő ügye lesz.
A
könyv másik főszereplője, akit szintén nyomon követhetünk, az Kaito herceg
(Kai). Neki az ország vezetésének felelősségével kell megbirkóznia egy igencsak
válságos időszakban, amikor a halálos kór és a külső ellenség formájában is
veszély fenyeget, és a Föld újra egy nagy háború szélére sodródott. Tetszik a
hercegben, hogy nem egy kész kis csodacsászár, látszik rajta, hogy azért még
nem elég érett ehhez, a tárgyalásokon sokszor meggondolatlan, lobbanékony.
Mégis jó uralkodó lesz belőle, hiszen mindennél fontosabb számára az országa meg
a népe. A kis románcuk Cinderrel épp csak bimbódzik, épp ezért nagyon tiszta és
ártatlan, szerintem rettentően aranyos, mégis a helyzethez megfelelő mértékben
komoly és érett. Én szurkolok nekik. :)
Ahogy
közelítettem a könyv végéhez, úgy vált számomra egyre világosabbá, hogy ennek
már megnyugtató lezárása ilyen rövid terjedelemben nem lesz. A könyv nem
teljesen követi végig a Hamupipőke történetét, a beteljesedés teljesen kimarad
belőle, és így sikerül egy keserédes véget kapnunk, amit nagyon értékeltem. Ja
igen, meg hát ház méretű függővéggel zárul a regény, épp a legizgalmasabb
helyen hagyta abba Meyer, lesz miért várni a folytatást.
Cinder
és Kai története nyilván tovább folytatódik majd a The Lunar Chronicles
következő részében, de hogy milyen formában, az egy jó kérdés, hiszen a sorozat
négy kötete négy különböző főszereplő sorsát követi végig négy különböző
kontinensen, és mindegyik egy-egy tündérmese feldolgozása. Én személy szerint
nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fogja Meyer mindezt értelmesen összefésülni, bár
néhány kapcsolódási pontot már láttam ebben a kötetben is. A következő könyvről
annyit lehet tudni, hogy Scarlet címmel jelenik meg 2013-ban, Európában fog
játszódni, és Piroska történetét ismerhetjük meg benne egy teljesen új
nézőpontból. :)
Cselekmény, történetvezetés: 10/9
Stílus: 10/10
Szereplők: 10/10*
Érzelmek: 10/10
Nyelvi nehézség (angol eredeti): 10/8 –
Azért odafigyeléssel kellett olvasni, és néhol még szótár sem ártott.
Összesen: 10/10
Egyéb
(spoileres):
Borító(k): Rettentően tetszik, főleg a
felirat, de az egész nagyon jó, és illik a könyvhöz.
Kedvenc szereplők: (1) Cinder (2) Kai
(3) Iko (4) Dr. Erland (5) Peony
Kedvenc jelenetek: (1) a bál (2) Kai és
Cinder a liftben (3) Peony halála (4) a befejezés (5) tükör a tálban
Mélypont: ööö… nem volt
Kedvenc ötlet: az EGÉSZ világfelépítés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése