Idézet


2012. július 29., vasárnap

Audrey Niffenegger – A Highgate-temető ikrei



(Könyvkuckó)

Újabb listás könyv, amíg lendületben vagyok.

Elspeth Noblin leukémiában haldokolva úgy dönt: minden vagyonát sosem látott amerikai unokahúgaira, Juliára és Valentinára örökíti. Ennek azonban különös feltételei vannak: legalább egy évig londoni lakásában kell tartózkodniuk, ahol a szüleik nem látogathatják meg őket. Az unatkozó, céltalanul élő ikrek belemennek a játékba, beköltöznek a híres, viktoriánus temető, a Highgate tőszomszédságába, és megismerkednek a házban lakókkal, a kényszerbeteg Martinnal, és Elspeth gyászoló szerelmével, Roberttel is. Az ikrek kapcsolata azonban nem felhőtlen: Valentina úgy érzi, testvére teljesen rátelepszik, zsarnokoskodik fölötte, és ő szeretne ebből kitörni. Ráadásul kiderül, hogy a lakás nem teljesen elhagyatott: Elspeth kísértete nagyon is ott él, és esze ágában sincs továbblépni…

Az első reakcióm a könyvről: ne már, ezt komolyan ugyanaz az ember írta, mint Az időutazó feleségét?! Míg az a regény annak idején körülbelül az első húsz oldalon elvarázsolt, ezért sokkal inkább meg kellett dolgoznom, mert nagyjából a fele után vált igazán érdekessé a történet. Lehet mondani, hogy meglehetősen lassan indult be, több szálon is fel kellett építeni az előzményeket, talán ezért. A fordítóval továbbra sem vagyok megelégedve, bár itt egy kicsit jobban teljesített, de azért maradtak még hibák, és a stílus sem valami átütő.

A fülszöveg alapján azt vártam, hogy a sztori sokkal inkább kísértethistória lesz. A poros, viktoriánus légkörnek köszönhetően akadt is némi borzongás, de azért mégis inkább az emberi kapcsolatok, konfliktusok állnak a regény középpontjában. Ez nem is baj, ugyanis időközben rájöttem, hogy pont azt szeretem az írónő regényeiben, hogy a kicsit fantasys közegben is nagyon életszerű és hihető karaktereket alkot, és különleges sorsokat ábrázol.

A fő problémakör az ikerkapcsolat, amit Niffenegger ebben a regényben különös (már-már beteges) függőségi viszonyként jellemez. A könyvben Julia az, aki ezzel teljesen azonosul, Valentina pedig, aki küzd ellene. Igazából egyik iker sem volt számomra szimpatikus, talán még Valentina harcával úgy-ahogy azonosultam, de a nihil, amiben éltek, hogy semmit sem akartak kezdeni magukkal, az teljesen érthetetlen számomra.

A mellékszereplők jelleme is kibontott: Robert és Elspeth a gyász, továbblépés és függetlenség problémáival harcolnak, Martin a kényszerbetegségével küzd, felesége, Marijke pedig szerelme és új élete között vergődik. Számomra kettejük története volt az a regényben, ami a leginkább megérintett, szerencsére sokat olvashatunk róluk.

Ami tetszik még a könyvben, az a kidolgozott háttér: Niffenegger évekig dolgozott a Highgate-ben idegenvezetőként, a könyvön látszik a hely iránt érzett rajongása, és alapos tudása. Szerettem a temetői jeleneteket, és a sírokhoz kapcsolódó történeteket, adott egy hangulatot az egésznek.

A regény végig merő nyomasztó sejtetés, a jövő tragédiájának előrevetítője. Ezek alapján a befejezésre kicsit… mást vártam. Az, hogy mi történt a múltban Elspeth és Edie között, szerintem abszolút kitalálható, sőt, a befejezésben sincsenek nagy csavarok, annyira nem is izgalomdús az utolsó harminc oldal, inkább az alaposan összekuszálódott sorsok szétszedéséről szól. Mindazonáltal a vége váratlanul ért, komolyan azt hittem, ha továbblapozok, lesz még valami, aztán meg csak pislogtam, hogy na, akkor ez volt a befejezése. Nem is igazán tudom, mit gondoljak róla, bizonyos aspektusai tetszettek, de azért mégis elég igazságtalannak és zavarbaejtőnek gondolom.

Összességében kellemes kis könyv ez azért, tudom ajánlani azoknak, akik szeretik a kísértethistóriákat, és/vagy érdekli őket a viktoriánus kor, London, vagy csak egy érdekes és megindító történetre vágynak.

Cselekmény, történetvezetés: 10/8
Stílus: 10/8
Szereplők: 10/10
Érzelmek: 10/10­
Összesen: 10/9

Egyéb (spoileres):
Borító(k): Próbált ilyen kísérteties, ijesztő lenni, de csak mérsékelten sikerült, viszont a fejezetcímek betűtípusa nagyon tetszett.
Cím: Annyira jó volt az eredeti, hogy lehet abból ilyen semmilyen szutykot csinálni??
Kedvenc szereplők: (1) Martin (2) Robert (3) Valentina (4) Elspeth (5) Theo
Kedvenc jelenetek: (1) Martin távvacsorázik Marijkével (2) Robert sírrablása (3) Elspeth először üzen (4) Valentina összeveszik Juliával az egyetem miatt (5) A Cica első halála
Mélypont: az eleje… komolyan mondom, azt hittem, megőszülök, mire történik valami
Kedvenc ötlet: az egész kísértetesdi

3 megjegyzés:

  1. Én nagyon oda meg vissza voltam ezért a könyvért:)

    VálaszTörlés
  2. Hát igen, nekem is tetszett, de azért olvastam már jobb könyvet (Niffeneggertől is). :)

    VálaszTörlés
  3. Szia! Továbbadtam neked egy kérdezős blogger díjat: http://ovoneni.blogspot.hu/2012/08/kerdezos-blogger-dij.html Nem tudom, mennyire szoktál ilyesmivel foglalkozni, de gondoltam szólok, hátha szeretnél válaszolni. :)

    VálaszTörlés