Az idegen, a kemény csaj, meg két random hím

A burok

(Filmszemle)

Ismét mozis élményből merítek bejegyzésügyileg, mert egyszerűen mostanában annyira nem fejeztem be egy értelmes könyvet sem, hogy muszáj erre vetemednem. Az előéletről csak annyit, hogy az Alkonyat után én még nem gondoltam, hogy valaha is akarok olvasni valamit Meyertől, de végül félretettem az előítéleteimet, és magam is megdöbbentem, hogy megszerettem A burkot, azért vártam annyira ezt az adaptációt. A könyvről készült ajánlómat ITT olvashatjátok.

A történetről: Létezik egy faj az univerzumban, ami szinte kizárólag más fajok egyedeiben képes élősködni. Az úgynevezett „lelkek” több bolygón átívelő sikertörténetük legújabb fejezeteként tekintenek a Földre, amit sok más világhoz hasonlóan megszálltak, leigázva az emberi lakosságot. Melanie Stryder a még néhány megmaradt ember közé tartozik, egészen addig, amíg elfogják, és az egyik legtapasztaltabb lélek, a Vándor gondjaira bízzák, hátha információhoz juthatnak tőle a lázadókkal kapcsolatban. Vándort azonban meglepetés éri új otthonában: Mel nem hajlandó elpárologni, mint a legtöbb gazdatest, amivel eddig dolga volt. Nem, Mel harcol, hiszen élni akar, és megvédeni a szeretteit a Hajtóktól, akik belőlük is gazdatesteket akarnak csinálni, rosszabb esetben pedig megölik őket. Azonban a Vándort is kemény fából faragták: egyre több emléket sikerül kisajtolnia Melből, és szép lassan megszeret két lényt, akiket nagyon nem kéne: a lány öccsét és szerelmét. Amikor kettesben maradnak a sivatag közepén, és a lázadozó gazdatest rájön, hogy talán megtalálhatja a szeretteit, Vándor úgy dönt, hogy maga mögött hagyja a lelkek közti élet biztonságát, és belép az emberek érzelmektől túlfűtött, veszélyekkel teli világába.

Nos, végül is úgy döntöttem, hogy elvárások nélkül és teljesen kiürített aggyal ülök be a moziba, és ez jó döntésnek bizonyult, mert bár a film végül is nem rossz, azért hagy némi kívánnivalót maga után.

Magát a cselekmény vázát sikerült szerintem egész jól átvinni a filmvászonra, a történetet lehet érteni a könyv ismerete nélkül is. Azt nem mondom, hogy hű de pörgős meg akciódús volt, mert hé, ez a sztori sosem az izgalomról szólt. A film igazából egész jól megkísérelte felvetni a kérdések egy részét, ami a könyvben fontos volt, így aztán élvezhetően laposka történetet kaptunk végeredményül.

Ami csak azért szomorú, mert az alapanyagon látszott, hogy lehetne ennél sokkal több is, a filmnek ugyanis a

Életkép a forgatásról :D

legnagyobb baja szerintem az iszonyatos tömörítés. Az ötszáz oldalas regénynek sikeresen kispórolták ugyanis azokat a részeit, amik az igazi mélységét adták, valamint a karakterek megismerését és fejlődését szolgálták. Így aztán nem gondolkodtat el a film arról, hogy milyennek láthat minket egy másik faj, nem vet fel kérdést az emberség valódi jelentéséről, vagy az emberiség jövőjéről ebben a világban. És szintén emiatt van, hogy Ian csak úgy instant módon, egyik pillanatról a másikra belezúg Vandába, ezért a film potenciálisan legjobb szerelmi szála egyszerűen csak hiteltelenné degradálódik.

Viszont akadnak azért pozitívumok is a filmben, ilyen jelesül a színészi játék. Számomra nagyjából nem kérdés, hogy Saoirse Ronan tökéletesen eljátszotta a furcsán távoli Vandát és a tüzes, életre való Melt is, sőt, még a csatározásaikat is korrektül megoldotta, ami nem kis szó. Mellette még a Hajtót alakító Diane Kruger maradt meg, mint kifejezetten jó alakítás, a többiek élvezhetően középszerűek voltak. Szegény fiúkon látszott az igyekezet, annak ellenére, hogy eléggé korlátozott volt a mozgásterük. Legalábbis Jake Abel (Ian) körmeszakadtáig próbált valami érzelmet csiholni a játékába, de igazán nekem csak egy pillanatban tudott Ianné válni, már majdnem a film végén, egyébként csak az izzadságszag érződött. A Jaredet játszó színész meg hiába kancsított szexin a kamerába, mégsem tudtam igazán értékelni, mert az ő karakterét aztán végképp a szerelmes jópasivá redukálta a forgatókönyv. Ja igen, és van egy színészválasztás a végén, amivel nagyon nem értek egyet, mint hozzám hasonlóan mások sem. :D

Ami még kiemelendően jó, az a látványvilág. Bár kicsit vicces a lelkek szemmel látható vonzódása a modern építészethez (hány éve tart az invázió, hogy ilyen profi lakberendezők lettek?), de szép a környezet és például maguk a lelkek, illetve az utazási módjuk is jól nézett ki.

Vanda esete a gyanúsan odasprayzettnek kinéző vérfoltokkal

Viszont a hab a tortán néhány szemet szúró logikai bukfenc/butaság azon kívül, amik a könyvben is alapból benne voltak, például: a barlangban a szentjánosbogarak nem hallgatnak el rémületükben a kiabálástól, mert effektíve halottak. :D Valamint amikor Vanda bemegy a kórházba, a karján lévő vágásból folyik a vér, de az ugyanolyan mély fejsebe alig vérzik (súgok: a fejen annyi ér van, hogy a legkisebb karcolásból is dől a vér). Az ilyeneken jót lehetett nevetgélni.

Kicsit csapongó lett ez az ajánlás, talán azért, mert végső soron nem tudom megmondani, mit is gondoljak a filmről. Lehetetlenül rossz, idő- és pénzpocsékolás? Nem. Az év moziélménye? Hát... remélem, hogy nem. :D Sajnos tény, hogy nem használta ki igazán a regényben rejlő potenciálokat, de ettől elvonatkoztatva egy estés kikapcsolódásnak szerintem egészen élvezhető, ha nem vár tőle az ember túl sokat, és megelégszik a laposka cselekménnyel, meg a felületes románcokkal.

Kinek ajánlom? Kevésbé cukorszirupos, de viszonylag egyszerű romantikára vágyóknak.

Kinek nem ajánlom? Sci-fi rajongóknak, FÉRFIAKNAK. :D

10/7 pont