Az Éhezők Viadala II - Futótűz
(Filmszemle)
A premier után két nappal nekem is volt szerencsém
megnézni Az Éhezők Viadala-trilógia második részének, a Futótűznek a
filmváltozatát. Persze, mint mindenki más, én sem bírom megállni, hogy le ne
írjam róla a saját kis véleményem, bár mivel az egyetem meg miegymás közbejött,
sajnos csak kissé megkésve tudom ezt tenni. Én a könyvvel összevetve fogom
leírni a gondolataim, szóval SPOILERES lesz. (A regényről annak idején írt
ajánlómat ITT találod, az első filmről alkotott véleményemet pedig ITT.)

Kezdjük mondjuk ott, hogy bár találkoztam pár olyan
rajongóval, aki nagyon utálta az első filmet, nekem igazából az is tetszett.
Jó, egy-két helyen nagyon tömény volt, máshol talán kicsit lassú, és történt
benne egy-két hülye változtatás, de összességében egy egészen jó adaptáció
volt, és sok embernek kedvet csinált a könyvsorozathoz, ami szintén dicséretes.
Aztán a rendező a premier után leköszönt, és Francis Lawrence vállalta a
sorozat további filmjeit. Kicsit aggódva figyeltem, ugyanis rettenetesen kevés
idejük maradt az előkészítő munkálatokra, ésatöbbi, de a filmen egyáltalán nem
érződik semmi, SŐT, sokkal jobb lett, mint az előző, jól jártunk tehát a
váltással.
Egyrészt sokkal könyvhűbb lett az egész
forgatókönyv, bár az előző is nagyjából okés volt, de itt még inkább törekedtek
rá. Konkrétan vannak olyan részek, ahol szó szerint a regény mondatait követik
a szereplők (Katniss beszéde a Tizenegyedik Körzetben, a kockacukros jelenet, a
zárójelenet), és máshol is úgy általában véve nagyon hiteles lett a film.
Vannak persze betoldott jelenetek, amikor Katniss szemszögéből kilépve kicsit
kalandozunk az események jobb megértése érdekében, de ezek kifejezetten jól
megírt, érdekes párbeszédek, elsősorban Snow és Plutarch, másodsorban Snow és
az unokája között, akinek a szerepeltetése a film egyik legnagyobb pozitív
meglepetése volt számomra. Jó pont még, hogy nem éreztem akkora törést a film
felénél, mint az előzőben, a körút és az azt követő események is elég
izgalmasak voltak, hogy folyamatosan fenn tudja tartani a film a feszültséget.

Megette volna a fene viszont a jó forgatókönyvet meg
a látványt, ha a színészek nem teljesítenek olyan jól, ahogy, azonban ezzel
egyáltalán nem volt gond. Egyértelműen a Katniss szerepében tündöklő hollywoodi
állócsillag, Jennifer Lawrence viszi a hátán a filmet, akinek minden rezdülése
olyan ösztönösen tökéletes és hiteles, hogy teljesen átélhetővé teszi a
karaktert sújtó poszttraumás stresszt, és minden más szenvedését. Mellette a
támogató karakterek is hozzák a tőlük megszokott formát, Haymitch változatlanul
vicces és nagyon szomorú egyszerre, és a filmben Effie jelleme jobban
kibontakozik, mint az előzőben, megláthatjuk végre a felszínes máz alatt az
érző, gondoskodó nőt, amit Elisabeth Banks tökéletesen el tud játszani. Aki még
pozitív csalódás volt nekem, az Donald Sutherland Snow elnöke: végre tényleg
félelmetes volt, de annyira, hogy napokig rá sem bírtam nézni a fehér rózsákra
a film után.
Bejött egy rakás új szereplő is ebben a részben,
amivel kapcsolatban joggal lehettek félelmeink, hiszen mind
nagyon összetett és a cselekmény szempontjából igen jelentős figurák. Nem kellett azonban csalódni senkiben: Philipp Seymour Hoffmann szemmel láthatóan lubickol a manipulatív és tenyérbemászó Plutarch szerepében, minden perc egy élmény, amit képernyőn tölt. A fiatalok közül aki teljes és tökéletes telitalálat volt, az Jena Malone Johanna szerepére. Bár a való életben Jena egy kedves és finom hölgy, a kamerák előtt olyan vadállati indulatok szabadultak föl belőle, amikkel teljesen hitelesen tudta játszani a Hetedik Körzet szabadszájú győztesét.
nagyon összetett és a cselekmény szempontjából igen jelentős figurák. Nem kellett azonban csalódni senkiben: Philipp Seymour Hoffmann szemmel láthatóan lubickol a manipulatív és tenyérbemászó Plutarch szerepében, minden perc egy élmény, amit képernyőn tölt. A fiatalok közül aki teljes és tökéletes telitalálat volt, az Jena Malone Johanna szerepére. Bár a való életben Jena egy kedves és finom hölgy, a kamerák előtt olyan vadállati indulatok szabadultak föl belőle, amikkel teljesen hitelesen tudta játszani a Hetedik Körzet szabadszájú győztesét.
Sam Claflin Finnickje is elég meggyőzőre sikerült:
az előzetes rajongói ijedelmek ellenére a huszonhét éves brit színész bőven el
tudta magát adni sármos szívtiprónak, és bár a forgatókönyvírók nem sok
lehetőséget adtak neki a kibontakozásra, a megtört, sok szörnyűséget átélt
Finnicket is ügyesen hozta. A Beetee-t játszó Jeffrey Wright jeleneteit is
nagyon élveztem, sikerült megjelenítenie azt az introvertált, kicsit fura
zsenit, Magsnek (Lynn Cohen) pedig képernyőn töltött minden percébe belehaltam
egy kicsit. Meglepetésként kaptunk egy villanásnyi Annie-t (Stef Dawson) is,
szerintem ez ügyes húzás volt, sokat hozzátett Finnick háttértörténetéhez
(annak ellenére, hogy neki kivételesen nem sikerült megfelelő színűre festeni a
haját...).
![]() |
Többek között ilyen fantasztikus alkotásokat inspirált a film |
Ami miatt mégis úgy gondolom, ez egy kiemelkedően jó
filmfeldolgozás, az az a tény, hogy jóformán minden jelenet és karakter
ugyanazt az érzelmi reakciót váltotta ki belőlem, mint a könyvben. Helyenként a
könnyeimmel küszködtem (a Tizenegyedik Körzet, vagy amikor látjuk, Finnick
milyen odaadóan gondoskodik Magsről), de meg is tudott lepni a film olyan
könnyfacsaró jelenettel, ami a regényben annyira nem volt talán hatásos (a Nagy
Mészárlás kihirdetése). A karakterek közül csak azokat nem állhattam, akiket
már a könyvben sem szerettem, de őket aztán nagyon nem („Gale, takarodj a vászonról,
nem érdekelsz”).
A zárójelenete a filmnek egyébként különösen
hatásos, az utolsó negyedóra ugyanaz az adrenalintól túlfűtött zűrzavar, mint
aminek én a regény végét megéltem, és eléri, hogy az ember nagyon-nagyon várja
a folytatást.
![]() |
Végül ez a jelenet sem került be a filmbe |
Ha tetszett az előző film, akkor ezt is kötelező
jelleggel ajánlom, de ha az első rész annyira nem is jött be, viszont a
könyveket szeretted, ez akkor is megér egy próbát, mert határozott fejlődést
mutat az elődjéhez képest.
10/10
pont