(Könyvkuckó)
Utolsó
listás könyv ajánlója az utolsó pillanatban.
Framboise
Dartigen megözvegyülése után úgy dönt, visszatér kora gyermekkora színhelyére,
a Loire menti Les Lauves faluba. Itt felelevenítve azokat a recepteket, amiket
még az anyjától tanult, éttermet nyit, de kapzsi rokonai nem hagyják, hogy
élvezze a sikert. Mesterkedésük pedig azzal fenyeget, hogy fény derül Framboise
féltve őrzött titkára…
Ugyanis
a nő nem önszántából hagyta el a II. Világháború alatt a falut. Köze volt hozzá
egy narancsnak, egy Öreganyó nevű csukának, egy német katonának, egy kocsmai
verekedésnek, és persze az akkor még csak kilenc éves Framboise-nak. Ők együtt
alapjaikban rengették meg a kislány özvegy édesanyjának, két testvérének, sőt,
egy egész falucskának az életét. Hogy hogyan? Nos, ez nem maradhat örökké
Framboise titka.
Mint
már lehet sejteni, a cselekmény két szálon fut: az egyik Framboise jelenét meséli
el, a másik azt a bizonyos gyerekkori történetet. Kezdetben ez eléggé zavaros
volt, de a végére szépen kitisztult minden. Bár a múltat jobban szerettem, a
jelen, az újrakezdés története is egészen sok megható, élvezetes jelentet
tartogatott, és több szereplő jelleme igazán csak itt bontakozott ki.
A
szereplők nagy részével nem vagyok megelégedve, olyan értelemben, hogy nem
szerettem őket. Framboise anyja összeférhetetlen jellem (bár van oka rá), és
sajnos az írónő direkt arra ment rá, hogy mennyire hasonlítanak a lányával, így
a főszereplőt se tudtam megkedvelni. Rettentően idegesített például, ahogy a
gyerekeikkel bántak (miért nem lehetett őket normálisan szeretni, MIÉRT?). Framboise
jelleme kiskorában még csakcsak elment (bár túl éretten viselkedett a korához
képest), de felnőttkorában határozottan kellemetlen volt ő is. A testvérei
pedig egyszerűen gyenge jellemek, egyáltalán nem ragadtak meg. Még Tomas, a
német katona fogott meg a leginkább, illetve Paul, aki a maga módján nagyon
érdekes jellem. :)
Harris
fogalmazásmódja gyönyörű, ezt már korábban is tapasztaltam, és ezúttal sem
csalódtam benne. Nagyon könnyű is volt olvasni, csak úgy faltam az oldalakat. Az
egyetlen negatívum ezen a téren a rengeteg a francia kifejezés, amit én
angolos-németesként nehezen emésztettem meg. :D A német mondatoknak ellenben
megörültem.
A
szerelmi szálak nagyon jól eltaláltak, amolyan boldog-boldogtalan,
elvesztős-megtalálós szerelmek vannak a könyvben, nem rózsaszínek, viszont
nagyon hihetőek. Úgy szurkoltam a jelenkori szerelmi szálnak, de úgy. :D
Mindenkinek
ajánlom a könyvet, aki szereti a kicsit más nézőpontú háborús regényeket, a
varázslatos francia tájat, a jó ételeket-italokat, a mély érzelmeket és a
gyermeki bolondságokat. Ez a kötet méltó lezárása volt számomra a
Könyvmolypárbajnak.
Cselekmény, történetvezetés: 10/9
Stílus: 10/10*
Szereplők: 10/9
Érzelmek: 10/10
Összesen: 10/9,5
Enyhén
spoileres infók:
Borító(k): Gyönyörűek a színei, és
imádom az a rengeteg kis apróságot a polcokon, rettentő hangulatos. A lentebb szereplő borító pedig olyan kis kedves és régies. :) A cím is
nagyon eltalált.
Kedvenc szereplők : (1) Paul (2) Tomas
(3) Framboise (4) Reinette (5) Pistache
Kedvenc jelenetek: (1) Tomas halála (2)
Paul és Framboise a kocsmánál (3) befejezés (4) a ház felgyújtása (5) Framboise
pénzt szerez a folyóból
Mélypont: Framboise jelenkori
szenvedései a gyerekeivel kapcsolatban
Kedvenc ötlet: a narancs körüli
események… nagyon gonosz, de milyen jó terv :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése