Az Olvasók Viadala – 4. téma

Melyik a kedvenc THG könyved? Indokold meg, hogy miért! 
Milyen tetszési sorrendet állítanál fel a kötetekből, és miért? 
Hogyan folytatnád Te a sztorit, hogy ha erre lehetőséged adódna? Egyáltalán folytatnád -e? 
Szerinted angolul vagy magyarul jobb olvasni a trilógiát? 
Az örök kérdés: Team Peeta vagy Team Gale? Ki? és Miért?

Hú, az első kérdésre mindjárt nehéz válaszolni. Megpróbálom azért eldönteni, bár először mindenképp kénytelen vagyok külön-külön elemezni a köteteket, hogy aztán összehasonlítsam őket.

Az  Éhezők Viadala:

Az első kötet inkább a belerázódás volt, hogy úgy mondjam, főleg az elején nehéz volt beleszokni ebbe a világba, összezavarónak találtam, hogy mindennek a működését meg kellett érteni, de a könyv második fele már iszonyúan pörgött, csak úgy kapkodtam a fejem, a végére pedig rettentően megszerettem a történetet.

Ami tetszett a könyvben: a világ, a rengeteg izgalom, harc, a szerelmi szálak

Ami nem tetszett a könyvben: hogy ki lehetett találni Katniss túlélését, hiszen a többi kötetben is ő a főszereplő, hogy a csaj olyan lassan jött rá Peeta érzelmeinek valódiságára,  az eleje kicsit lassú volt

Futótűz:

Ennek már teljes rajongói hisztériával álltam neki, és nem csalódtam. A könyv első fele ez esetben is pangott egy kicsit, bár a Győzelmi Körút rész még tetszett, inkább az utána következőt nem igazán tudtam hova tenni. Különösebben nem lepett meg, hogy Katniss és Peeta visszamentek az arénába, de én személy szerint jobban örültem volna, ha mentorkodnak. Azért így is jó volt, szerintem végül egy nagyon erős átvezető kötetet kaptunk.

Ami tetszett a könyvben: az új mellékszereplők, a régebbi Viadalok történetei, Katniss és Peeta kapcsolatának alakulása

Ami nem tetszett: a lassú kezdés, Katniss tipródása Peeta és Gale között, meg minden más kapcsán, az olvasónyúzó függővég

A kiválasztott:

Rajongói hisztéria a tetőfokon, első két kötet újraolvasásával előkészítve a terep, október óta már szinte csak ez jár a fejemben. Ilyen várakozásokkal lehet nagyon pofára esni, de velem szerencsére nem történt meg. A könyv abszolút felnőtt a várakozásaimhoz. Érdekes módon itt az eleje mindjárt jól indult nekem, középen volt egy kis hullámvölgy, és a vége az megint nagyon magasan volt. Tökéletes befejezés, ha az előző két kötet csak azért volt, hogy ezt előkészítse, már akkor megérte.

Ami tetszett a könyvben: fejlődtek a karakterek (illetve jobban megismertük őket), Katniss felnőtté válása, a komorsága, a mondanivalója, a befejezés

Ami nem tetszett: Peeta kevés szereplése, illetve passzivitása, Katniss elutasítása vele szemben, Finnick számomra értelmetlennek és feleslegesnek tűnő halála (ami az Annie-től születő gyerekkel együtt elég közhelyes is... bármennyire is drámai és romantikus), hogy nagyjából ugyanazok a körzetek voltak exponálva, mint az előző kötetekben, így bizonyosakról alig kaptunk információkat (5,6, 9, 10)

Végül, ha sorrendet kéne felállítanom, azt mondanám, hogy: 1. A kiválasztott, 2. Az Éhezők Viadala és 3. Futótűz Nem azt mondom, hogy bármelyik kötet sokkal jobb vagy rosszabb a másiknál, épp ellenkezőleg, inkább azt  szeretném hangsúlyozni, hogy mennyire egységet alkotnak a kötetek, tökéletesen tudatos a szerkesztés, ügyes írói munka.

Alapvetően nem hiszek az erőltetett folytatásokban, szerintem ez úgy jó, ahogy van. Ha mégis lehetőségem lenne  folytatni, akkor azt hiszem, Katniss lányának a szemszögéből írnám meg az eseményeket az egyik szálon, a másikon pedig továbbra is Katniss szemszögéből. A következő generáció boldogulását követném szívem szerint nyomon, a szép új köztársaság válságával megspékelve. Érdekes lenne például megnézni, hogyan tudnák a fiatalok feldolgozni azt, hogy a szüleiknek milyen egy világban kellett élniük, és mi mindent meg kellett tenniük az életben maradásért. Ha kiélhetném minden vágyamat, akkor valószínűleg összehoznám a Katniss és Peeta lányát Annie és Finnick fiával (igen, tudom, hogy legalább tíz évvel idősebb nála, de pont ezért lenne vicces a dolog, például nagyon kíváncsi lennék Peeta arckifejezésére, ha elkezdene udvarolni az ő egyetlen kicsi lányának XD). El tudnék képzelni más szereplők szemszögéből megírt alternatív történeteket, például szívesen végigolvasnám Finnick, Peeta, vagy Haymitch nézőpontjából is a trilógia eseményeit.

Nem igazán tudom megítélni, hogy angolul vagy magyarul jobb-e olvasni a könyveket, hiszen össz-vissz A bitó szövegét olvastam el eredetiben. Ebből nagyjából sikerült így utólag leszűrnöm, hogy tényleg jó a fordítás, de először is éreztem, hogy magával ragad a stílus, és szívesen elmerülök egy-egy mondatban, ezért is döntöttem úgy, hogy nem próbálkozom az angollal, inkább várok a magyar megjelenésre, és nem a nyelvtudásom miatt, mert afelől aztán nyugodtan olvashattam volna eredetiben is. Csak hát magyarul kezdtem el, aztán így már ragaszkodtam hozzá.

Forrás: http://alicecullen88.deviantart.com/art/Catching-Fire-nightmares-185696880?q=gallery%3Aalicecullen88%2F795999&qo=20

Az utolsó kérdéshez szeretnék ajánlani egy cikket, amit natty fordított magyarra egy ismert angol nyelvű blogból: http://lightland.gportal.hu/gindex.php?pg=27224047&nid=6003023 . Nos, ebből is látszik, mennyire megosztja a rajongótársadalmat a téma, a két oldal elég élesen elhatárolódik, illetve vannak közöttük semlegesek vagy csellengők is
.

Nos én egyértelműen Team Peeta voltam az interjús szerelmi vallomástól kezdve egészen a gyerekek megszületéséig. Talán ez azzal magyarázható a legkönnyebben, hogy alapvetően az életben is nagyon hasonló a férfiideálom Peetához. Soha nem jöttek be a macsós, lobbanékony srácok, én mindig is értékeltem, ha egy fiú érzékeny, jólelkű és kedves. Azt is szerettem Peetában, hogy annyira más volt, mint a többiek: a jóság és szépség tiszteletének szigete egy tombolóan erőszakos világban. Ráadásul végig következetesen képviselte az önfeláldozás erényét, ami számomra nagyon tiszteletreméltó dolog, azért is bíztam benne, hogy végül rengeteg szenvedés után, de elnyeri méltó jutalmát, ami csak Katniss lehetett, mert szegény srácnak semmi más sem maradt a végére.

Forrás: http://favim.com/image/199817/

Az, hogy Gale számomra soha sem volt igazi vetélytársa Peetának, talán nem csak a személyiségemből fakad. Úgy érzem, nekem Collins nem adott elég lehetőséget, hogy bizalmat szavazzak Gale-nek. Az első két kötet alapján azért nem tudtam dönteni, mert egyszerűen túl kevésnek éreztem az ő szereplését a történetben, nem tudtam úgy összehasonlítani őket, hogy Gale legtöbbet Katniss visszaemlékezéseiben szerepelt, amik mind egy oldalát mutatták meg, miközben Peetát rengeteg komplex szituációban megfigyelhettem.

A harmadik könyvben, ahogy azt sejtettem is, fordult a kocka, de számomra ez valószínűleg már túl későn történt. Egyrészt, már elköteleztem magam Peeta mellett, másrészt Gale tökéletesen bemutatta, miért nem kedveltem korábban sem. Erőszakos volt, bosszúszomjas és sokszor igazságtalan. Nem sikerült megszeretnem a történet végéig, pedig tényleg keményen próbálkoztam. Szerintem Katniss meglátása nagyon helyes volt, amikor rájött, hogy Gale mellett nem tudná újra felépíteni az életét, a fiú a szélsőségeivel minden jó szándéka ellenére is újra meg újra visszalökte volna a szakadék szélére.