Suzanne Collins – Az Éhezők Viadala

 (Könyvkuckó)

Mostanság múlt egy éve, hogy megismerkedtem ezzel a különleges történettel, ráadásul a barátnőm, aki szintén a sorozat nagy rajongója, kérte, hogy írjak már egyszer róla egy ajánlót, így most megteszem, amit tudok.

Az egykori USA helyén egy katasztrófákkal sújtott, tönkrement bolygón Panem állama terül el, amit a társadalom felső rétege által kisajátított főváros, a Kapitólium, illetve a szükségleteit ellátó, iszonyú nyomorban és elnyomásban tengődő tizenkét Körzet alkot. Az egyik legrosszabb helyzetű térségben, a Tizenkettedik Körzetben, a szénbányászat központjában él főhősnőnk, Katniss Everdeen, akinek legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy saját helyzetének kilátástalanságán merengjen. Mióta uganyis egy bányarobbanásban elvesztette az édesapját, ő kénytelen eltartani apátiába süllyedt anyját, valamint a kishúgát.

Katniss életét nem csupán a rendszeres éhínségek fenyegetik. Hetvennégy évvel ezelőtt a Tizenkét (akkoriban még Tizenhárom) Körzet fellázadt, és kis híján győztek is, de végül a Kapitólium technikai fölényével legyűrte az ellenállást. Bosszúból a Tizenharmadik Körzetet eltörölték a föld színéről, és létrehozták az Éhezők Viadalát, egy kegyetlen játékot, mely során minden körzetből egy-egy 12-18 év közötti fiút és lányt sorsolnak ki, akiket beterelnek egy zárt arénába, ahonnan addig nem jönnek ki, amíg csak egyetlen marad közülük életben. Ha ez még nem lenne elég, szörnyű végüket a Kapitólium lakói élvezettel, a Körzetekben élők pedig borzadva, de kénytelenek a televíziós közvetítéseken végignézni.

Panem rajongói térképe

Katniss sem kerülheti el a sorsát, kénytelen önkéntesnek jelentkezni a Viadalra, miután húgát kisorsolták. Párja pedig Peeta Mellark, a pék fia, akivel soha nem beszélt, de egy régesrégi napon megmentette a lány életét. Katnissnek mindent meg kell tennie az életben maradásáért, hiszen megígérte a családjának, hogy visszatér, de vajon képes lesz megölni huszonhárom másik kiválasztottat, többek között Peetát is, hogy végül ő legyen a győztes?

Nagyon sokáig tartott nekem, mire rávettem magam erre a könyvre, attól tartottam, hogy értelmetlen vérengzés lesz az egész, megspékelve néhány üres és közhelyes szerelmi szállal. Szerencsére egyik félelmem sem igazolódott be, hosszú idő óta ez a sorozat tudott a legjobban megfogni, visszahozva azt a gyerekes rajongást, amit már annyira hiányoltam az életemből.

Egy másik borító Peeta-rajongóknak :)

Sokan kifogásolják, hogy az ötlet egyáltalán nem eredeti, de én ezzel abszolút nem értek egyet. Eleve, ki mondja meg, mi számít eredetinek? A magam részéről már régóta azt vallom, hogy igazából nincs új a nap alatt, ha valamit valaki úgy tud megfogni, ahogy más még nem, akkor már érdemes elolvasni. Collins pedig határozottan ezt tette. Stílusa egyszerű, letisztult, mentes minden fölösleges sallangtól és cifrázástól, ettől olyan torokszorítóan nyers és erőteljes.

Véresnek ugyan véres a sztori, és elég depresszív is, de tizenhat év felett már simán el lehet olvasni lelki sérülések nélkül. Nem annyira horroros a könyv, mint amennyire annak idején számítottam rá, a belső szervek kifröcsögtetése helyett inkább a főszereplő, Katniss gondolkodásmódjában, lelki világában jelentkező változásokra koncentrál a könyv.

Azzal pedig lehet mit foglalkozni bőven. Katniss gyanakvó, zárkózott, pesszimista lány, nem csoda persze, hogy a nehéz körülmények között ilyenné vált, ennek ellenére engem elég gyakran zavart a negativitása. Peeta pont az ellentéte: humoros, nyitott, érzékeny, kapcsolatokat könnyen teremtő srác, aki rettentő jól bánik az emberekkel. Katniss elég gyorsan kezdené megkedvelni, ami ugye gond, mert talán végeznie kell vele az arénában. Mindeközben meg van győződve arról is, hogy Peeta cselekedetei csupán bonyolult megtévesztő taktikájának részei, hiszen nyilván ő is túl akarja élni ezt a rémálmot. A lány többnyire az otthonáról őrzött emlékek közé menekül, főképp a legjobb barátjával, Gale-lel az erdőben orvvadászattal töltött órák körül forognak a gondolatai. Mindeközben túl is akar élni, de borzasztóan elkeserítőnek és igazságtalannak is érzi a szituációt, meg úgy általában nincs elragadtatva a gondolattól, hogy tetőtől talpig bekamerázva kell elpatkolnia. A fejében sokszor elég nagy a zűrzavar, és ebből mi is kapunk bőven, hiszen az ő szemszögéből követhetjük végig az eseményeket, méghozzá egyes szám első személyben, jelen időben. Az időkezelés eleinte elég furcsának tűnhet, de hamar bele lehet rázódni, és egy idő után már teljesen természetesnek hat.

Egy ügyes fotómanipuláció, a film alternatív szereposztással 

Igazából az a jó ebben a könyvben, hogy van benne minden: akció, harc, mély gondolatok, társadalomkritika, bonyolult érzelmek, amik közül sokszor igen nehéz eldönteni, hogy mi a valóság és mi a manipuláció. Szerintem Collins könyve akkor is friss hang az ifjúsági könyvek körében, ha nem is tökéletesen egyedi minden eleme, érdemes megismerkedni vele.

Cselekmény, történetvezetés: 10/10*

Stílus: 10/10

Szereplők: 10/10

Érzelmek: 10/10*

Összesen: 10/10*

Innentől kezdve az ajánló SPOILEReket tartalmaz:

Az ominózus német borító

Sajnos elolvastam a második könyv fülszövegét, így jóval azelőtt ismert volt számomra kötet végkifejlete, hogy ténylegesen elkezdtem volna olvasni. Ennek ellenére a kicsit lassú első száz oldal után végigizgultam az egészet, tépkedtem a hajam mindig, amikor le kellett rakni a könyvet, mert jó, hogy mindenki más meghal Katnissen és Peetán kívül, de hogyan fog ez bekövetkezni? Mert az ugye egyáltalán nem mindegy, hogy ki/mi végez velük, és milyen körülmények között. Szegény kis Ruta volt a legrosszabb, az ő halála nagyon megrázott, legalább annyira szíven ütött, mint Katnisst, akiben a kemény külsőt megcáfolandó eléggé érzékeny és törődő lélek lakik, legalábbis a gyerekekkel és az elesettekkel kapcsolatban nagyon erős védelmezési ösztön működik benne.

Amihez viszont abszolút nem ért, az az emberek kezelése. Nem értem, hogy nem vette észre korábban, hogy Peeta nem csak halandzsázik, hanem tényleg szerelmes belé, szerintem ez nagyjából mindenki számára előbb nyilvánvalóvá vált, mint neki. De hát Katniss ilyen. Emlékszem, a könyv végét borzalmasnak találtam, szó szerint sikítottam a folytatásért, annyira tudni akartam, mi lesz a szereplők további sorsa. :)

Már ebben a kötetben megfigyeltem, hogy a fantáziám nagyon sok szempontból úgy működik, mint az írónőé, rengeteg helyen pont ugyanazt írtam volna én is, amit ő, így a cselekmény kissé kiszámítható volt számomra, de ettől még nem unalmas, sőt. Szerettem. Nagyon.

Enyhén spoileres infók:

Borító(k): Több jó borítót is láttam, bár a német vicces egy kicsit, nagyon hasonlít a Csúfokéra, nem? Mindenesetre az eredeti, amivel magyarul is kiadták szerintem a legjobb, letisztult, de hatásos.

Kedvenc szereplők : (1) Peeta (2) Ruta  (3) Haymitch (4) Effie (5) az Avox lány

Kedvenc jelenetek: (1) Ruta halála (2) amikor Katniss Peetával van a barlangban, azt végig nagyon élveztem, főleg Peeta sztoriját arról, hogy hogy szeretett bele a lányba (3) amikor Katniss fölrobbantja a raktárat (4) Katniss bemutatkozása a Játékvezetők

Mélypont: nem emlékszem, hogy lett volna… erősen kétlem, hogy volt

Kedvenc ötlet: az ókori római párhuzamok, a világ felépítése