Anyaság és a gonosz elleni harc

Lois Lowry – A fiú (Az emlékek őre IV.)

(Könyvkuckó)

Figyelem! Ez a könyvajánló egy sorozat negyedik kötetéről szól, ezért szükségszerűen SPOILEReket tartalmaz az előző részekre vonatkozóan, amiknek ajánlóit megtalálod itt: 1. Az emlékek őre 2.Valahol messze 3. Hírvivő

Claire-t a tizenkettedik születésnapján kellemetlen meglepetésként éri, hogy az Elöljárók a szülőanya foglalkozást jelölik ki számára – azaz a következő években ki kell hordania három „terméket”, amiket majd más családok nevelnek fel. A lányt alig egy év felkészülés után meg is termékenyítik, ő pedig izgatottan figyeli, hogyan növekszik benne a leendő újgyermek. Azonban a szülésnél nem megy minden simán, és Claire-t, miután felépül, áthelyezik a Halgazdasághoz. A lány össze van zavarodva, egy idő után pedig furcsa mód azt veszi észre, hogy egyre többet jár ez esze a kisfiún, akit világra hozott. Végül aztán kimódolja, hogy találkozzanak, és a kis „harminchatos” belopja magát a szívébe. Azonban nincs minden rendben a gyerekkel: alig alszik, és nem fejlődik jól a kortársaihoz képest, ez pedig nagy baj, hiszen aki nem képes beilleszkedni, azt a Társadalom kilöki magából.

Igazából ez a sorozat lezáró része, és valahogy sikerült Lowrynak tökéletessé tennie olyan szempontból, hogy térben és időben is áthidalja az előző három részt, teljes körképbe olvasztva össze. Ugyanis – nem hiszem, hogy ezzel nagy spoilert lövök le, aki nem találja ki már a fülszövegből, annak úgy kell... ráadásul a könyvből is hamar kiderül – Claire Gabe vér szerinti anyja, és a lány tizennégy éves korától harminc éves koráig követjük a küzdelmét, amivel próbál a nyomára bukkanni. Először meg is lepődtem, furcsa volt, hogy ekkora időt ölel fel a regény, nem tudtam, hogyan fogja ezt Lowry megoldani, hiszen a többi rész időterjedelme jóval kisebb volt, de végül is nagyon szépen, logikusan és elegánsan tette.

A könyv első harmada abban a közösségben játszódik, amit Jonas annak idején maga mögött hagyott, mégpedig a szökése előtti időkben. Nagyon szerettem ezt a részét a regénynek, egyrészt azért, mert tökéletesen hozta Az emlékek őre hangulatát, és azt a részét helyezte a középpontba a világnak, amit én már az első kötetben is a legborzasztóbbnak találtam a történetben: a szabályozott családok kérdését. Claire révén persze teljesen máshonnan nézünk rá az egészre, hiszen ő az ellenkező oldal, a leányanya, akinek a munkája az volt, hogy kihordja a gyermeket, de az már nem tartozik hozzá, hogy felnevelje. Ebből a részből is kiderül, hogy ez nem igazi család, hiszen az emberek nem képesek érzelmekre, így kötődni sem tudnak egymáshoz, a család csak a társadalom egy célszerű kis egysége, és amint valaki kilép belőle, többet már nem akar visszatekinteni. Az is érdekes volt, hol és hogyan töltötték az újgyermekek életük első évét, mielőtt szüleikhez kerültek volna – a felnőttek ugyanis dolgoznak a csecsemők mellett is már, ezért nem akarnak olyan kicsi gyereket, aki nem alussza át az éjszakát, ezért eleinte együtt nevelik őket, később meg a napjaikat egy gyermekmegőrzőben töltik. Minden kis részletre kiterjedően hátborzongató az egész, és Claire nagyon hamar szimpatikussá válik, ahogy nem hajlandó ebbe beletörődni, hanem próbál kitörni belőle.

A regény második harmadában a Gabe nyomában járó Claire hajótörést szenved, és egy zárt, természetközeli életet élő kis közösségbe kerül. Az emlékezetkieséssel küszködő lányt a falu gyógyítója fogadja be, és összebarátkozik egy megnyomorodott fiatal férfivel, Einarral, aki segít neki felkészülni a szikla megmászására, ami az egyetlen szárazföldi kiút. Claire-nek az itt töltött évek alatt nagyon sok mindent meg kell tanulnia, eleinte rácsodálkozik mindenre, a színekre, az időjárásra, az állatokra, hiszen az ő világában ezek ismeretlen dolgok voltak, eközben pedig az olvasó is lehetőséget kap, hogy rácsodálkozzon ezekre az aprónak tűnő csodákra maga is. Ez a társadalom merőben más, mint amiből Claire eljött, nagyjából a mai természeti népek életére hasonlít leginkább, és bár ebben sok érték van, azért ilyen világban sem élnék. Kicsit talán lassú volt a könyvnek ez a része, és hiányoltam belőle nagyon a szerelmi szál kibontását, mert ugyan kaptam valamit, de az édeskevés volt.

A könyv harmadik harmada a Faluban játszódik, ami Mattie áldozata óta ismét maga a földi paradicsom. Tizenhat évvel járunk immár az első könyv után, így Jonast ezúttal felnőtt férfiként van szerencsénk viszontlátni, ami szerintem nagyon jó ötlet, élveztem végigkövetni az életútját. Időközben Kirával egymásra találtak, és már született két kicsi gyerekük is, tehát szülői szerepkörben térnek vissza. Jonasért továbbra is rajongok, Kirát pedig talán most először láttam igazán szimpatikusnak, jól állt neki az anyaság. Azt is megható volt látni, hogyan emlékeznek a falusiak Mattie-re, mert ugyan az élet megy tovább (Jeanne is már kisbabát vár), mégsem feledkeztek meg a fiúról, aki megmentette őket.

Ez a könyv igazi hangulatregény, szomorkás, nyomasztó, helyenként hátborzongató, mint úgy általában az egész sorozat. Volt benne pár különösen brutális dolog: szülések naturális leírása, vér, csonkítás, ami miatt nem is tudom, milyen korhatárkarika kéne erre a műre, ha tíz évesen olvastam volna, tuti sírok, és rémálmaim lesznek tőle.

És persze nem maradhatnak el a könyvből a komoly tartalmak sem, egyrészt továbbviszi az előző kötetekben megkezdett társadalomkritikai vonalakat, foglalkozik a gonosz elleni küzdelemmel (eléggé a szánkba rágja, ki/mi a Cseremester), szól a veszteségek feldolgozásáról, a nehéz döntésekről is. A központi témája a regénynek azonban az anya-gyerek kapcsolat, hogy meddig képes egy anya elmenni a fiáért, valamint a gyökértelenség érzése, ami Jonast sújtja az elrabolt gyerekkora miatt.

Bár ha rajtam múlna, lenne még egy ötödik kötet, amiben Einar is megkapja a maga boldog befejezését, de így is jó, hiszen végre kerek a történet, igazán szép lezárást kap a sorozat (ezúttal már tényleg).

Kinek ajánlom? A műfaj kedvelőinek szerintem az egész sorozat kötelező olvasmány.

Kinek nem ajánlom? Aki nagy kalandos cselekményt keres... ez inkább lassú folyású könyv.

Cselekmény, történetvezetés: 10/10

Stílus: 10/8

Szereplők: 10/10*

Érzelmek: 10/10

Összesen: 10/10

Egyéb (spoileres):

Borító(k): A magyar szerintem nagyon különleges, de az eredeti is tetszetős.

Kedvenc szereplők: (1) Jonas (menthetetelen vagyok) (2) Einar (3) Gabe (4) Claire (5) Alys

Kedvenc jelenetek: (1) Gabe összecsapása a Cseremesterrel (2) Jonas és Kira Gabe-ről beszélgetnek otthon (3) Gabe Mattie sírjánál (4) Claire Einar kunyhójában (5) Claire alkuja a cseremesterrel

Mélypont: Claire és Einar között igazán lehetett volna több egyetlen csóknál

Kedvenc ötlet: a Cseremester gyenge pontja