A világegyetem és az emberi lélek titkai

Gavin Extence – Az univerzum és Alex Woods

(Könyvkuckó)

Megint egy olyan könyv kerül terítékre, amiről meglehetősen nehéz beszélnem, mert különleges és egyedi, és valami nehezen megfogható dolgot adott nekem. Azonban örömteli kötelesség egy-egy ilyen élményről számot adni, úgyhogy vágjunk bele!

Alex Woods élete távolról sem volt soha normális. Egyedül neveli a kis angol faluban igazi egzotikumnak számító leányanya, aki ráadásul egy ezoterikus bolt tulajdonosa, így már alapból kicsit különc. A helyzet csak súlyosbodik, amikor tíz éves korában egy meteor betöri a háztetőjüket, és egy szilánkja egyenesen fejbe találja Alexet. A fiú csodával határos módon túléli a balesetet, és valóságos hírességgé válik. Agysérülése miatt hamarosan olyan súlyos epilepsziája alakul ki, hogy egy teljes évig nem képes iskolába járni, emiatt aztán leszakad a kortársaitól, és nehezen is talál barátokat. Ekkor ismerkedik meg Mr. Petersonnal, a mogorva özvegy veterán pedig a legjobb barátjává válik. Azonban mindketten súlyos próbatétel elé állíttatnak, amikor kiderül, hogy Mr. Peterson halálos beteg.

Eleinte azon gondolkodtam amikor megláttam a könyvet, hogy vajon miért nem YA-kategória ez, amikor a főszereplő tizenhét éves, meg a felnövésről szól, stb. Aztán elkezdtem olvasni, és hamar rájöttem, hogy ez bizony felnőttkönyv, hiába érint olyan témákat is, mint az ifjúsági társai. Határozottan nem könnyen emészthető olvasmány, nem a hangvétele miatt, mert az többnyire kifejezetten könnyed (és közben megszakad tőle a szíved mégis), hanem azért, mert ez a könyv azok közé tartozik, amik intellektuális szempontból is kihívást jelentenek. Elvár egyfajta alap természettudományos ismeretet, vagy legalábbis érdeklődést, és elég sokat filozofál elvont dolgokról, szóval csak annak való, aki bírja az ilyesmit. Tudom, hogy Alex kortársainak 90%-át ez nem kötné le.

A prológus igazából a végkifejlettel indít: megtudjuk, hogy Alex rosszul lesz a határon Doverbe érkezve, amikor igazoltatják, és emiatt beviszik kihallgatásra, itt pedig bajba kerül, mivel Mr. Peterson urnáját és nagy mennyiségű marihuánát találnak a kocsijában. Innentől kezdve a fiú meséli el az élete történetét egészen addig a bizonyos pontig, amit már megismerhettünk. Tényleg olyan közvetlen és megnyerő a stílus, amitől el tudom képzelni, hogy ott ül velem szemben a húsz éves Alex, aki vissza akar emlékezni az élete sorsfordító pillanatára és a hozzá vezető eseményekre. A valóságosság hamis érzetét erősítik a létező helyek, személyek, események, irodalmi alkotások említései, vagy például az a pont, amikor főhősünk nem hajlandó közölni a telefonszámát az olvasókkal, nehogy huligánok zaklassák.

Borító az e-könyvhöz

Ez egy nagyon is karakterközpontú könyv, a regény középpontjában Alex és az ő jellemfejlődése áll. Ő pedig bőven ad témát, mert hogy nem igazán hétköznapi kamasz. Bár alapvetően elég intelligens, érdeklődő és korához képest érett kisfiú volt, ez csak fokozódott, amikor beütött a meteor, és a tetejébe rájött egy nagy adag szociális elszigeteltség meg befelé fordulás is. Alex határozottan fura, talán ez a legjobb szó rá, de szeretetre méltó módon. Ha nem is tud vele az átlagolvasó olyan mértékben azonosulni, mint én, aki magam is hasonló gyerek voltam, az hihetővé teszi a karakterét, hogy viszont mindennek ellenére csak egy gyerek. Ha bizonyos dolgokban érettebben is viselkedik a kortársainál, másokban pontosan ugyanolyan, mint ők, például ugyanúgy lázad a szülői tekintély ellen kamaszkorában, vagy ugyanúgy megijeszti a halál és az elmúlás gondolata. Bizonyos dolgokban pedig iszonyatosan naiv, ami sebezhetővé teszi. De ami miatt nem csak a szeretetünkre, de a tiszteletünkre is méltó, az az, hogy mindig megfontolt, átgondolt döntéseket hoz, egy szigorú erkölcsi mércéhez tartja magát, és csak az elveinek megfelelően hajlandó cselekedni.

Abban pedig, hogy ilyenné válik, nagy szerepe van Mr. Petersonnak, aki elég bogaras öreg, és nem is túl megnyerő a modora, de azért helyén van a szíve. Alexnek, aki sosem ismerte az apját, nem csak a barátja, de egyfajta apafigurája is lesz, így tehát az az ember, aki az erkölcsi nézeteit és gondolkodásmódját a leginkább formálja. Nagyon szép volt a kapcsolatuk, ahogy Alex képes volt minden hibájával együtt elfogadni az öreget, és az az önfeláldozás, amivel vállalta, hogy bármit megtesz érte, amikor a betegsége rosszabbra fordult. Ezért volt nagyon szomorú, hogy végül a végletekig kellett elmenniük együtt, és eközben Alexnek szinte emberfeletti önzetlenséget, kitartást és lelki erőt kellett tanúsítania.

A könyv sokféle komoly témát érint, először a kiközösítéssel és az iskolai csúfolással (bullying), aztán az erkölcsi értékrend kialakulásával és annak fontosságával foglalkozik. De a legfőbb komoly kérdés a könyv második felében merül fel, ez pedig az eutanázia témaköre. Mondanom sem kell, a téma elég morbid és nagyon-nagyon problémás, így itt bukhatna legnagyobbat a könyv, de szerencsére nem teszi. Olyan szempontból kevésbé ellentmondásos a helyzet, hogy Mr. Peterson idős, mögötte áll egy teljes élet és a betegsége bizonyítottan halálos. Ugyanakkor megjeleníti a könyv azt a két egymással szemben álló érdeket, ami miatt mégis nagyon rossz ez a helyzet. Mindenki szeretne méltósággal, a lehető legkevesebb szenvedéssel meghalni, ugyanakkor a halálunk egyáltalán nem magánügy, hiszen érinti a családunkat, és számukra adott esetben lehet elfogadhatatlan, hogy a könnyebb utat válasszuk (ráadásul jogilag sem őket, sem az orvosunkat nem kérhetjük arra, hogy segítsen nekünk meghalni).

A szerző

Bár nem a lehető legdurvább döntéshelyzetbe kerülnek a szereplők, azért így is nagyon komoly a baj, hiszen Mr. Peterson várható kegyes halálát a még kiskorú Alexnek kellene megszerveznie és lebonyolítania. És bár ez elég rosszul hangzik, azt hiszem, végül sikerül megtalálniuk a lehető legkevésbé szörnyű megoldást. Végső soron mégis inkább felemelő olvasni a könyvet, hiszen, ahogy Alex el is mondja egy ponton, a döntésük valójában nem a halálról, hanem az életről szólt. Mr. Petersonnak hosszabb időt és jobb minőségű életet biztosított a tudat, hogy befejezheti, mire igazán rosszra fordul a helyzet, hiszen enélkül jóval korábban az öngyilkosságot választotta volna. Amivel pedig sokat veszített volna, mert az utolsó éve sok szempontból teljesebb volt, mint hosszú-hosszú eltelt idők előtte.

Összességében egy nagyon összetett, elgondolkodtató és szép könyvet olvashattam, egy rendkívül tehetséges fiatal férfi első regényét, érdemes lesz rá odafigyelni. Még egy nagyon fontos kérdést felvetett számomra a regény: mi a szöszért nem olvastam én Kurt Vonnegutot eddig? :D

Köszönöm szépen a könyvet a Maxim Kiadónak!

Kinek ajánlom? Aki szeret sokat agyalni egy könyvön, valamint Kurt Vonnegut és Joseph Heller-rajongóknak, meg pacifistáknak. :D

Kinek nem ajánlom? -

Cselekmény, történetvezetés: 10/10

Stílus: 10/10*

Szereplők: 10/10*

Érzelmek: 10/10*

Összesen: 10/10*

Egyéb (spoileres):

Borító(k): Az eredetivel adták ki, ami szerintem fantasztikus, nagyon szép a két belső borító is, és a regényből kiderül az is, hogy köze van az egésznek a könyv tartalmához. Egy apró baki, hogy Alexnek szépséges hajkoronája van a borítón, pedig a könyvből tudjuk, hogy mindig borotválja a fejét. A cím is illik a regényhez.

Kedvenc szereplők: (1) Alex (2) Mr. Peterson (3) Ellie (4) dr. Enderby (5) Monica Weir

Kedvenc jelenetek: (1) Ellie és Alex csókja (2) Mr. Peterson és Alex első találkozása (3) Mr. Peterson búcsúja az olvasókörön (4) Kurt halála (5) Mr. Peterson halála

Mélypont: -

Kedvenc ötlet: a Kurt Vonnegut Világi Egyháza :D