Idézet


2015. január 4., vasárnap

Az első és az utolsó könyvtag


Ezt szántam 2014 utolsó bejegyzésének, de aztán 2015 első bejegyzése lett belőle. Ez valahol még stílusos is.

A taget én a TheBookTuber csatornán láttam, és nagyon megtetszett, úgyhogy átvettem, átalakítva a blogolásra, ha már egyszer én azt csinálom. A lényege, hogy visszaemlékezz, egy adott kategóriában mi volt az első és az utolsó könyved/blogod/ bejegyzésed.

1. Miről szólt az első blogbejegyzésed? Miről az utolsó?
Az első bejegyzésem (mint szerintem kb. mindenkinek) egy bemutatkozás volt, amiben elmondtam, hogy ki vagyok, és mit tervezek itt művelni az internetező közönség szeme láttára. Az első könyvem, amiről bejegyzés született Robert Merle gigantikus sorozatának az első kötete volt, a Francia história.

Az utolsó könyv, amiről írtam, a Percy Jackson és az olimposziak záró kötete, Az utolsó olimposzi volt, amit én angolul olvastam. Mostanában kicsit gondban vagyok a bejegyzésekkel, mert elég sokat sikerült olvasnom magamhoz képest ősszel (és eléggé nem volt időm meg energiám a blogra írni), ezért lemaradtam magamtól elég rendesen, és őszintén szólva semmi kedvem sincs éjjel-nappal blogolni csak azért, hogy behozzam ezt a lemaradást. Ezt a könyvet még valamikor szeptember környékén fejeztem be, de csak most került sorra.

2. Ki volt az első blogger, akitől olvastál? Ki az utolsó?
Ha jól emlékszem, Kelly (Kelly és Lupi olvas) volt az első, akitől olvastam. Még mindig követem a blogját, és, bár tudom, hogy nem mindig értünk egyet (én jóval szigorúbb vagyok, és sokkal kevésbé kedvelem a rosszfiúkat meg a romantikát), azért sok általam megszeretett könyvről szereztem tudomást neki köszönhetően.

Utoljára chesslady blogját néztem meg, a Behálózva című könyvről szóló értékelését olvastam el.

(Az eredeti kérdés vloggerekre vonatkozik, megválaszolom azt is.)

Videóblogokat jóval előbb néztem, mint ahogy könyvekkel foglalkozót találtam volna. Azt is igazából a véletlennek köszönhettem. CassJayTuck Csillagainkban a hibáról szóló maratoni, két videón átívelő ömlengésére kritikájára találtam rá, és emlékszem, az újdonság erejével hatott számomra, hogy „jé, könyvekről is csinálnak videókat?”.

Utoljára Kevin vlogját néztem, egészen pontosan a 2014-es kedvenceiről szóló bejegyzést. Magyarországon még csak pár hónapja kezdett el terjedni az az egész könyvesvlog-biznisz, szóval kb. mindenkit figyelek, aki komolyabban foglalkozik vele, aztán remélem, hogy majd lesz választék.

3. Melyik volt az első könyv, aminek a megvásárlására emlékszel? Melyik az utolsó?
Ömm... az első, amire emlékszem, hogy ott álltam a könyvesboltban, és izgatott voltam, meg nagyon örültem magamnak, szóval előjött tőle a szokásos könyvet-vásárolunk-jajdejó tünetegyüttes, az a Harry Potter valamelyik része volt, valószínűleg a Harry Potter és a Főnix Rendje. Bár, ha jól emlékszem, akkor csak lefoglaltuk a könyvet, mert végül Mikulásra kaptam meg, akkor is csak hosszas könyörgés után, és miután megígértem, hogy nem fogom az egész napomat olvasással tölteni.


Utoljára Vivogle-ön keresztül vásároltam meg extra kedvezményes áron Marissa Meyer The Lunar Chronicles-tetralógiájának a magyarul frissen megjelent második kötetét, a Scarletet. Mivel ezt a könyvet én már olvastam tavasszal angolul, csak belenéztem, és elborzadva a rémes fordításon mindjárt át is passzoltam apukámnak.

4. Melyik volt az első könyv, amit teljesen egyedül olvastál el? Melyik könyvet olvastad utoljára?
Az első, ami tényleg könyv-könyv volt, semmi színes rajzok, az a Harry Potter és a bölcsek köve volt, másodikas koromban. Utána zsinórban elolvastam mind a négy akkor megjelent kötetet, összesen kb. másfél hónap alatt, ami nyolc évesen nem rossz teljesítmény szerintem.

Az utolsó könyv, amit befejeztem, az a Pi élete volt Yan Marteltől. Szépen meg volt írva, és a végét kifejezetten zseniálisnak tartom, de középtájon sok üresjárat volt nekem, és ezért nem érzem, hogy annyira lenyűgözött volna a könyv. Most párhuzamosan a Beszélnünk kell Kevinről és a Burn Bright az a két könyv, amiket olvasok.

5. Melyik volt az első disztópia, amit olvastál? Melyik az utolsó?
Az első disztópia, amit olvastam, Lois Lowry korát megelőző műve, Az emlékek őre volt, tíz éves koromban. Ja, én fura lény vagyok, tíz évvel azelőtt szerettem a könyvet, mielőtt felkapták, és már Az éhezők viadala előtt is tudtam, mi az a disztópia.

Utoljára Marie Lu Legenda című regényét olvastam a műfajból, októberben. Olyan elég tipikus tini disztópiának találtam, de azért elég értelmes, úgyhogy egynek jó volt.

6. Mi volt az első paranormál romantikus, amit olvastál? Mi az utolsó?
Az első ilyesfajta élményem a Twilight volt. Tizennégy-tizenöt éves lehettem, amikor kezdett lassan, de biztosan egyre népszerűbbé válni, és amikor a barátnőm egy nyáron az egész sorozatot elolvasta angolul, úgy döntöttem, én is teszek egy próbát. Én csak az első kötetig jutottam, mert nagyon szenvedtem tőle, akkor is végig azt mondogattam, hogy „ez nyelvgyakorlás”.

Az utolsó könyvem a műfajból az Eleven testek volt, ha az annak számít. :D Bár azt hiszem nem annyira. Ez esetben a Forgive My Fins Tera Lynn Childstól még tavaly nyáron... nem annyira vagyok oda a paranormál romantikusokért (úgy általában a romantikusokért), szóval viszonylag ritkán olvasok belőle.

7. Melyik volt az első könyv, amin sírtál? Melyik az utolsó?
Nekem ez nehéz kérdés, mert nem szoktam sírni a könyveken. Az első esetre viszont történetesen emlékszem, a Harry Potter és az azkabani fogoly ríkatott meg, mert annyira beleéltem magam, hogy Harry összeköltözik a keresztapjával, és nagyon csalódott voltam, amikor kiderült, hogy ez nem lehetséges (nyolc évesen még ez is traumatizáló, JÓ? :P).

Nem emlékszem, mikor sírtam utoljára könyvön, komolyan. Az utolsó könyv, ami megdolgoztatta a könnyzacskóimat, az Matthew Dickstől az Egy képzeletbeli barát naplója volt, de attól se folytak a könnyeim végül.

8. Melyik volt az első sorozat, amit befejeztél? Melyik az utolsó?
Képzeljétek el, nem a Harry Potter! :D A gyűrűk ura-trilógia volt, mert tíz éves korom körül apám rábeszélt, hogy olvassam el. Ő ugyanis első hullámos rajongó (erre tényre nagyon büszke vagyok), szóval már egyetemista korában olvasta a könyveket, amikor először megjelentek magyarul, így persze elvitt a filmre is. A gyönge lelkem viszont nem bírta az orkok látványát, szóval elment tőle a kedvem, és meg kellett győznie, hogy a könyvek nem ijesztőek egyáltalán. Ezután mondjuk sima volt az út, már mind a három része megvolt otthon, szóval annak rendje és módja szerint egykettőre kivégeztem.

Utoljára a Percy Jackson és az olimposziakat fejeztem be, de van még ugye folytatása, a The Heroes of Olympus, szóval nemsokára nekiállok annak.


9. Melyik volt az első könyv, amit nem tudtál befejezni? Melyik az utolsó?
Ez majdnem ugyanolyan nehéz, mint a sírásos, én az a típus vagyok, aki ha lassan is, de végigszenvedi magát minden könyvön, amibe belekezd. Az első könyv, amire emlékszem, hogy nem sikerült befejeznem, pedig kétszer is nekiugrottam, az Rejtő Jenő A tizennégy karátos autó című regénye volt. Nem értem amúgy, hogy miért, egyébként pedig szeretem Rejtő regényeit, de ez egyáltalán nem kötött le, az első ötven oldalon sem jutottam túl egyik próbálkozáskor sem.

Van pár félbehagyott könyv a jelenleg olvasottak között, mind olyan szándékkal lett félretéve, hogy majd megerőltetem magam és befejezem. Legikonikusabb kudarcom George R. R. Martin bestsellere, a Trónok harca, amiért mindenki odavan (többek között az apám is), de én leragadtam a háromszázadik oldalon másfél évvel ezelőtt, és a sorozat első évadának megnézése után se vagyok teljesen meggyőződve, hogy akarom a maradék 900-at. Uhh, de hosszú az a könyv. :(

Általában nem szoktam jelölgetni, de mivel ezt a taget még magyar blogokon/vlogokon nem láttam, ezért megpróbálom elterjeszteni. Szerintem jó móka volt kitölteni, főleg az első könyvekre vonatkozó kérdéseket, élveztem a nosztalgiázást.
Szóval a három jelöltem: chesslady, Moncsycsy (Bess) és Meggie
Valamint jelölnék két vloggert is, hogy oda is begyűrűzzön: kispingvin, Kevin
Persze ha van kedvetek, nyugodtan válaszoljátok meg a kérdéseket hozzászólásban vagy a blogotokon!

9 megjegyzés:

  1. Mikre nem emlékszel... nálam első könyvek és úgy első dolgok általában kiesnek :)) Érdekes volt más élményeit olvasgatni, remélem felkapják ezt a taget, mert tetszik :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem szerencsére nagyon jó a hosszú távú memóriám, szóval ezeket könnyű volt felidézni. Elég sok olyan gyerekkori emlékem van, hogy olvasok, vajon miért? XD Örülök, hogy tetszett. :)

      Törlés
  2. AAAAAAA eltunt a kommentem. :(

    Na mindegy, a lenyeg az violt, hogy lehet, lenyulom majd, meg hogy azert erzekelem picit a generacios kulonbseget, erdekes, hogy pl. a disztopia mennyire nepszeru lett, en meg egyetemen ilyen regebbi klasszikusokat olvastam csak, mint Szep uj vilag vagy a Fahrenheit 481 (es persze Orwell). Illetve, a paranormalis romanc mint nepszeru mufaj elegge uj jelenseg. :D Nem hinnem, hogy olvastam volna barmi ideillot, de ezt majd atgondolom.

    A Pi eleterol meg en is hasonloan veledekem, a vege zsenialis, illetve en az elejet is nagyon szerettem, sokat nevettem rajta (foleg mikor minden egyhazhoz csatlakozott). A kozepe vontatott volt, egyedul azt a szigetet szerettem a vege fele, ahol kikotottek egy ideig, es nagyon abszurd volt az egesz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. (Az olyan rossz, amikor ez történik. :()

      Nyugodtan nyúld csak le, örülnék neki. :) Hát igen, ezek közül a trendek közül a paranormális románcot ki bírtam volna hagyni, mint ahogy nagyrészt ki is hagytam. XD A disztópiának nem bánom, hogy nagyobb piaca lett, mert szeretem a műfajt, csak nagyon kell már vadászni az eredetit, ami nem ilyen másolt borzalom, mondjuk szerencsére a Legenda az ilyen szempontból jó volt.

      Ja, tényleg, én is szerettem az elejét is. ^^ Jók voltak az állatkert életét bemutató leírások is, meg a vallásokról szóló részek is cukik voltak. Csak a tengeren nem kellett volna annyit hánykolódni. A sziget érdekes motívum volt, bár én akkor már nagyon akartam, hogy végre érjen partot és vége legyen. :D

      Törlés
    2. Igen, az allatkertesek is nagyon jok voltak. Cukik vagy epp nem annyira aranyosak.. A filmet lattad amugy? Nagyon jokat hallottam rola, de csak olyanoktol, akik nem olvastak a konyvet. Es igen, a szigetet azert is ertekeltem elegge mar, mert mar kozeledett a vege. :D

      Amugy lenyultam vegul. :D Es mikor szedtem ki a kerdeseket, tunt fel, hogy Rejtotol en se birtam elolvasni A tizennegy karatos autot, pedig en is elegge szerettem. xD Valami nem stimmel azzal a konyvvel, pedig anya ugy adta oda, hogy ez milyen jo...

      Törlés
    3. Nem láttam még a filmet. Elkezdtem nézni a könyv előtt jóval, de angolul, és olyan brutális indiai akcentusa volt az öreg Pi bácsinak, aki a narrátora az egésznek, hogy elrettentem három-négy mondat után. :D

      Haha, örülök akkor, hogy ezzel A tizennégy karátos autó dologgal nem vagyok egyedül. XD

      Törlés
  3. A Legenda nagyon tinis? Hamarosan én is el szeretném olvasni és remélem lesz olyan jó, mint Dan Wells és Ann Aguirre disztópiája.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem nagyon.Nekem tetszett. A tipikus tini disztópiával csak arra céloztam, hogy nagyon világrengetően újat nem mutatott, de amúgy egy teljesen korrekt kis regény.

      Törlés
    2. Köszi, ennek örülök. :)

      Törlés