Postaládám I.

Ma hazaérve kellemes meglepetésben volt részben: kinyitva a postaládát egy igencsak vaskos borítékot találtam. Nem gyanakodtam én semmire, egészen addig, amíg meg nem láttam a Libri feliratot a sarokban. Mondom, én ugyan nem rendeltem semmit. XD Aztán kinyitva a borítékot, mégiscsak egy könyvet találtam benne.

Neveztem Az Éhezők Viadala film kapcsán szervezett nyereményjátékra, úgyhogy életem első könyvnyereményét tudhatom magaménak. :) Ez a kötet pedig más, mint Tim Davystől A lefejezett keselyű rejtélye. A fülszöveg:

Mollisanváros Tourquai nevű negyedében Véreb Lőrinc főfelügyelő felel az utcák nyugalmáért és a plüssállatok biztonságáért. Ám vannak, akik még nála is nagyobb hatalommal rendelkeznek: ők a gazdagok, akik a törvény fölött élnek – közéjük tartozik Keselyű Oszkár is. Amikor Keselyűt lefejezve találják meg Mollisanváros legexkluzívabb épületében, Véreb Lőrinc azonnal tudja, hogy nyomozását árgus szemek követik. Véreb csapata – két nyomozója, Hiúz Anna és Sas Ézsua, valamint a magándetektív Egér Fülöp – mélyre ás a város sötét bugyraiban, hogy kiderüljön, ki profitált a legtöbbet Keselyű halálából. A madár szexi, latextestű titkárnője, Kobra Eleonóra? Vagy titokzatos szeretője, Mókus Jázmin? Esetleg Panda Igor műkereskedő, akinek a világ pénze sem elég? Véreb eltökéli, hogy kideríti az igazságot, ám előtte még szembe kell néznie saját, rettenetes démonaival.

A rejtőzködő svéd szerző, Tim Davys A Halállista után ismét teljesen egyedi regényt alkotott összetett cselekménnyel, bukott angyalokkal és kegyetlen üzletemberekkel, és tele olyan kérdésekkel, amelyek megválaszolására talán még a mindent látott Véreb Lőrinc sincs felkészülve.

Nagyon szeretem külön-külön a plüssállatokat is meg a krimiket is, kíváncsi vagyok, együtt mit tudnak. :D Az is csigázza az érdeklődésem, hogy A Halállistáról olvastam egyszer egy nagyon jó véleményt egy blogon, és azóta érdekel.

A cikket a http://konyvesblogok.blogspot.com támogatta :)

Köszönöm szépen a könyvet a Librinek és az Agave Kiadónak!

Cecelia Ahern - Ajándék

(Könyvkuckó)

Mivel megfigyeltem, hogy perverz élvezettel olvasom mások könyveket lehordó kritikáit, ezért magamból kiindulva titeket sem kímélhetlek meg ettől az élvezettől. :D

Anno volt már egy félig sikerült próbálkozásom az írónőt híressé tevő könnyvvel, az Utóirat: Szeretlekkel, amit imádtam Reader’s Digest-es rövidített kiadásban… csakhogy a teljes könyv semmivel sem adott több élményt. De hát botor módon megvettem ezt a fregényt is, így karácsony utáni levezető mozgásként, gondoltam, elolvasom. Hát, nem kellett volna.

Lou Suffern igazi törtető szemétláda: napi huszonöt órát tölt a munkaidején, már rég elfelejtette, milyen a családjával foglalkozni. Soha nem figyel oda se a feleségére, se a testvéreire, se a szüleire, egyedül reménybeli előléptetése foglalkoztatja. A dolgok azon a napon változnak meg, amikor életében először ránéz Gabe-re, az irodája előtt lakó hajléktalanra. Rövid beszélgetésükből arra a következtetésre jut, hogy hasznára válhat a férfi kivételes memóriája és jó megfigyelőképessége, így szerez neki egy állást a cégénél. Gabe azonban több, mint furcsa: nem elég, hogy mindenki imádja, olyan hatékonysággal dolgozik, mintha több is lenne belőle. Amikor Lou, végleg megelégelve titokzatoskodását, kérdőre vonja, bevallja: egy csodagyógyszer segítségével valóban képes egyszerre két helyen lenni. És ezt az ajándékot kész Lounak is megadni… De vajon mihez kezd a férfi a kölcsönbe kapott idővel? Tud-e még változtatni a családjához való hozzáállásán, amíg nem lesz késő?

Ez nagyjából a fülszöveg tartalma, amivel nem is lenne gond, csakhogy ez a rövidke iromány a könyv háromnegyedének cselekményét leírja. Komolyan, az első 200 oldalon gyakorlatilag semmi sem történik, azon kívül, hogy számtalan aspektusból megtekinthetjük, Lou mekkora egy barom, illetve Gabe titokzatos cselekedetein töprenghetünk, de az egyik legnagyobb titkot, amin kedves, sötét főszereplőnk 190 oldalt tipródik, már ellőttük a fülszöveggel… gratulálok.

Egyébként a történet egy keretsztoriba van beágyazva, egy lelkiismeretes rendőr ezzel a mesével próbál némi értelmet verni egy lázadozó kamaszfiúba karácsonykor… ami csak azért mókás, mert azt a cselekményszálat sokkal szívesebben olvastam, mint a tényleges sztorit. :D

A karakterizálás elég gyéren van megvalósítva, elvileg Lou jellemfejlődése állna ugye a történet középpontjában, na, pont az marad ki a könyvből, legalábbis én nem nagyon találtam meg. A többiek is eléggé elnagyoltak, van ugye Gabe, aki nagyon titokzatos, van az odaadó, szenvedő feleség, az alkalmazottait emberszámba se vevő főnök, a nyomulós titkárnő, a morcos családtagok, a szemét ellenlábas, meg a mérhetetlenül cuki gyerekek. Hát, nem egy világmegváltóan eredeti sztori ez.

Az még hagyján, ha legalább jól lenne megírva… de még ebben sincs szerencsénk. Túl sok a leírás, néha meglehetősen hülyék a hasonlatok, és mindent megtudtam a vitorlázásról, amit soha nem akartam tudni. X(

És minderre a fantörpikus, csillámpónikat megszégyenítő mértékben sziporkázó befejezés teszi fel a koronát. Ami értelmetlen, hirtelen érkezik, és megpróbálja lenyomni a torkunkon az élet szép, és éljük amíg lehet, típusú tanulságot, ami itt most a megfelelő megalapozás híján elég furán jött ki.

Egy szó, mint száz, iszonyú sokáig szenvedtem ezzel a könyvvel, és nem mondhatnám, hogy megérte. Megkérdőjelezem abbéli vágyamat, hogy végigmenjek az írónő többi regényén. Mert ilyen biztos nem kell nekem még egyszer.

Cselekmény, történetvezetés: 10/1

Stílus: 10/2

Szereplők: 10/2

Érzelmek: 10/1

Összesen: 10/2

Egyéb:

Borító(k): Meglehetősen giccses, de egyedi, és passzol a témához. Az eredeti kevesebb színnel dolgozik, az ízlésesebb valamelyest.

Kedvenc szereplők: (1) Gabe (2) a feleség (3) a kislány

Kedvenc jelenetek: (1) Gabe kidobja a tablettákat (2) kezdés (3) Lou ott marad a beteg család mellett

Mélypont: nagyjából az egész, de különösképpen a vitorlázós leírás, illetve a befejezés

Kedvenc ötlet: az ablakon berepülő pulyka