Évösszefoglaló 2017. I. - Személyes kiadás

Tavaly kihagytam ezt a kérdéssort, pedig jó évrendezésre is, meg dokumentációnak is, ezért most újra belevágtam.

1. Hol kezdted a 2018-os évet?

Szegeden, a Széchenyi-téren, a barátaimmal megnéztük a tűzijátékot, nagyon szép volt. :) Messze álltunk a kivetítőtőtl, úgyhogy nem láttuk a számokat, sőt, a himnuszt se hallottuk igazából, körülöttünk az emberek hangosan számoltak vissza.

2. Jártál iskolába 2017-ben?
Ez volt az utolsó évem rendes közoktatásban, ugyanis elvégeztem a mesterképzést tavasszal. :)

3. Kellett kórházba menned?
Nem. Rutinvizsgálatokat leszámítva orvosnál is csak egyszer voltam. Szerencsére, úgy tűnik, hogy még mindig egész jól dolgozik a szervezetem.

4. Volt bármilyen ügyed a rendőrséggel?
Nem.

5. Hová utaztál 2017-ben?
Ausztriában síeltem, nyaralni Lengyelországba és Litvániába mentem, a munkám kapcsán utaztam Bécsbe és az Egyesült Államokba, meglátogattam a Németországban élő unokatestvéremet, illetve egy hétvégére kirándulni voltam Zágrábban.

6. Vásároltál valamit 50.000 forint feletti értékben?
Öt éve lakom a lakásomban, szóval most kezd szépen lassan minden elöregedni, emiatt kellett vennem egy új mosógépet. Mondjuk igazából apum fizette. XD Kaptam tőle egy új telefont is, illetve vettünk pár új bútort a hálószobámba, két éjjeliszekrényt és egy komódot, zergelábút, fehéret, amilyet már régóta akartam. :3

7. Ismersz valakit, aki megházasodott?
A fuvolista lány a gyülekezetünkből, az unokatestvérem, és az egyik kollégám. (Előbbi két esküvőn voltam ott.) De idén is sok eljegyzés volt, szóval várhatóan több is lesz még jövőre. :)

8. Ismertél valakit, aki elhunyt?
Szerencsére nem.

9. Költöztél ebben az évben?
Még mindig nem.

10. Milyen koncertekre/előadásokra mentél el?
Koncert: 2017-ben nem voltam túl sok koncerten, amire emlékszem is, az egy Honeybeast-koncert volt tavasszal, illetve a Szegedi Szimfonikusok és a Fúvószenekar egy-egy koncertje

Színház: 2017-ben majdnem csak Szegeden jártam színházba, a Faust opera változatán voltam bérlettel, illetve két baletten, az Abszurdián és a Don Juan/ Négy évszakon, az opera nem volt túl emlékezetes, de a balettek nagyon tetszettek. Voltam még az Evitán is, aminek a zenéje és az egész kivitelezés, a látványos koreográfiák és tömegjelenetek nagyon emlékezetes volt, de a darab cselekménye némileg ellentmondásos érzéseket hagyott bennem. Nyáron a Szabadtérin A Notre Dame-i toronyőrt néztük meg apukámmal, idén először vittünk távcsövet is, és ez nagyon jó ötletnek bizonyult. :D Ebben főleg azt szerettem, hogy bár felhasználták a Disney-musical dalait, a darab cselekménye inkább az eredeti regényt követte, meg persze a tény, hogy a szegedi dóm oldalában adták elő, ebben az esetben nagyon jól működött és sokat adott hozzá. Kaposváron láttam még egy vígjátékot anyukámmal az Agórában, és jól is szórakoztam rajta, de nem tudom felidézni a címét. XD

Mozi: Szerintem egyetlen egyszer voltam moziban 2017-ben, rám nagyon nem jellemző módon elmentem megnézni az új Star Wars-filmet, és egész jól szórakoztam.

11. Írd le a születésnapodat!

Idén a születésnapom kifejezetten jól sikerült, Szegeden tartottam meg, ahol áthívtam a barátaimat egy házibulira, ennek pedig fő programja volt Az éhezők viadala-filmek végignézése ivós játék kíséretében. :DD A végére meglehetősen nagyon berúgtunk. Másnap bánkódtam, aznap nem.

12. Mi az a dolog, amiről azt gondoltad, sosem tennéd meg, mégis vállalkoztál rá 2017-ben?

Féltem  nagyobb távolságra egyedül repülni, most mégis úgy kellett kimennem az USÁba, hogy a kollégáimmal, akik szintén mentek, csak párszor futottam össze a reptereken. :D

13. Mik voltak a kedvenc pillanataid?
A verőcei csapatépítő hétvége, az ÁrAdás, a kajaktábor, a diplomaosztóm, Sófár, a szülinapom, a lengyelországi nyaralás, és a konferencia az USÁban.

14. Érkezett új jövevény a családba?
Igen. :D Újra állattartásra adtam a fejemet, és lett két hörcsögöm.

15. Melyik volt a kedvenc hónapod?
Az augusztus szuper volt, az elején egy zenetáborban voltam, és kb. egy hétig folyamatosan énekeltem, illetve a barátaimmal voltam. :D A születésnapom is remek volt, és augusztusban mentünk apukámmal nyaralni is, ami egy nagyon jól sikerült „kis” túrát sikerült összehoznom, majdnem minden pillanatát élveztük. :D

16. Ki volt a legjobb ivócimborád?
A Miaszösz, avagy a kollégiumi bölcsész srácok és baráti körük (még mindig), illetve Szabi, bár mellette általában én maradtam a józanabb valahogy. :D

17. Szereztél új barátokat?
Igen, 2017-ben kezdtem el komolyabban venni a Református Egyetemi Gyülekezet dicsőítő csapatában az éneklést, és az elmúlt egy évben kovácsolódott egy nagyon erős, összetartó baráti társaságom a csapaton belül, amire már nagy szükségem volt.

18. Legjobb szórakozós estéd?
A Honeybeast-koncert estéje és a születésnapom maradtak emlékezetesek.

19. Elvesztetted valamelyik barátodat 2017-ben?
Nem tudok róla. Még mindig. Kifejezetten fokozatosan szoktam eltávolodni a barátaimtól. :D Az fordult elő velem, hogy egy barátommal kapcsolatban rádöbbentem: talán egyoldalúbb a részemről a barátságunk, mint szeretném.

20. Változott a hajstílusod?
Igen, év elején rövidebbre vágattam a hajam, mint eddig bármikor, és annyira megtetszett ez a stílus, hogy egy ideig marad. Illetve apránként lenőtt a hajam az eredeti színére, és olyan régóta melíroztam már, hogy ez mindenkinek az újdonság erejével hatott. :D

21. Volt autóbaleseted?
Nem (hála Istennek).

22. Hány éves lettél 2017-ben?
Huszonnégy.

23. Tettél újévi fogadalmat?
Szeretnék visszafogyni 60 kilóra, és legalább heti rendszerességgel mozogni valamit. És eltökélt szándékom, hogy a lehető legkevesebbet fogok mások magánéletével foglalkozni.

24. Csináltál valami nagyon égőt?
Ez inkább csak befelé volt kínos, remélem legalábbis, hogy kifelé nem nagyon látszott, de magamban nagyon borzasztóan epekedtem egy foglalt pasi után. XD

25. Vásároltál valamit eBayen?
Nem.

26. Házásodtál vagy váltál?
Hehe. Nem.

27. Hajtott rád valaki?
Ha nem számítjuk a srácot, akivel még 2016 végén kezdtünk el randizni és 2017 februárjában hagytuk abba, akkor nem.

28. Voltál beteg idén?
Különösebben nem, néhány náthával, fejfájással és menstruációs görccsel megúsztam az évet.

29. Örülsz, hogy elmúlt 2017?
Nem tudom… vannak dolgok, amiket szívesen magam mögött hagynék, de összességében azért nagyon sok pozitív élmény is volt az évben, bizonyos dolgok pedig nem gondolom, hogy 2018-ban meg fognak változni.

30. Mit vársz a legjobban 2018-ban?
Hogy végre legyen kézzel fogható, publikáció jellegű eredménye az elmúlt két év kemény munkájának. :D

31. Mit csináltál életedben először 2017-ben?

- voltam Győrben

- mentünk a nagynénémékkel együtt síelni

- síeltem bizonyítottan 65 kilométert egy nap alatt

- szakítottam úgy, hogy nem én vetettem fel

- mentem el bálba egy haverommal, és táncoltuk végig az egész estét

- voltam úgy igazán irigy és féltékeny

- nem beszéltem több hónapon keresztül anyámmal
- dolgoztam zárt patogén laborban

- énekeltem mikrofonba sok ember előtt

- segítettem egy keresztény rendezvény lebonyolításában

- készítettem szelfit tükörreflexes géppel :D

- beszélgettem rendszeresen az unokatestvéremmel

- látogattam meg úgy az anyai ági rokonaimat, hogy anyám nem volt ott

- nyertem meg a Sófi ösztöndíj biológusoknak kiírt fődíját

- voltam OTDK-döntőn

- lettem helyezett OTDK-döntőn

- jártam a debreceni állatkertben

- vonatoztam Szegedről Debrecenbe és vissza

- váltam felsővezeték-szakadás áldozatául

- vonatoztam külföldre

- váltam transzformátor-meghibásodás áldozatául

- tolmácsoltam kalauznak

- voltam Starbucksban

- szálltam meg bérelt apartmanban

- közlekedtem minden nap metróval

- voltam külföldi konferencián

- mutattam be posztert külföldi konferencián

- nyomtattam külföldön

- tévedtem el kis híján a Praterben
- voltam a Hundertwasser háznál

- ittam igazi bécsi kávét egy bécsi kávéházban

- látogattam meg a Németországban élő unokatestvéremet

- jártam Hamburgban és Schwerinben

- voltam kisgyerekekkel állatkertben

- aludtam játszószobában, játékok között

- mentem ki egyedül a reptérre

- voltam kajaktáborban apukámmal együtt

- eveztem páros kajakban

- pingpongoztam mindenféle random szemetet ütőnek használva

- voltam a csapatommal meghívott előadó egy keresztény fesztiválon

- vittem el Virágot a híres Virág cukrászdába (ahogy azt már párszor megígértem neki)

- vittem el barátnőmet állatkertbe

- zenéltem esküvőn

- videóztam esküvőn

- tört fel annyira a lábam, hogy folyt a vér a cipőmben

- jártam a bikali élménybirtokon

- öltöztem be középkori jellegű jelmezbe

- voltam Sófár dicsőítő iskolában

- tanultam szolfézst

- tanultam hangképzést

- voltam magánének-órán

- töltöttem az egyetemi barátaimmal a születésnapomat

- csináltam Az éhezők viadala-maratont

- fogadtam örökbe hörcsögöt

- szerveztem telekocsi-fuvart

- rendeztem be terráriumot hörcsögnek

- néztem a szabadtéri előadást távcsővel

- szerveztem meg teljesen önállóan a nyaralásomat

- jártam Varsóban, a wielickai sóbányában, Vilniusban és Trakaiban

- sétáltam a Bialowiezai Nemzeti Parkban (ahova minden biológusnak el kell jutnia halála előtt)

- kóstoltam végig a hagyományos lengyel és litván ételeket

- ettem örmény étteremben
- használtam VR-szemüveget

- vezettem egy hatalmas terráriummal a csomagtartóban

- lettem PhD hallgató

- voltam az 5 éves érettségi találkozómon

- ittam vodka-ribizlit

- voltam az unokatestvérem esküvőjén

- tartottam fényképvetítéses útibeszámolót
- ettem a Kőrössy Halászcsárdában

- hívtak meg egy konferenciára előadni

- mentem kirándulni az egyetemi gyülekezettel

- beszéltem horvátul

- utaztam az USÁba

- repültem több átszállással

- utaztam uberrel

- ettem igazi amerikai ételeket (barbeque oldalas, amerikai palacsinta, pulled beef burger, mexikói konyha: tamalé, minden a világon zöld csilivel)

- találkoztam indián képzőművészekkel

- tartottam előadást nemzetközi konferencián

- kaptam elismerést a szakma nagyjaitól

- beszélgettem a szakma nagyjaival

- vettem könyvet reptéren

- jártam Londonban

- vettem igazi Harry Potter merchandise-t

- ittam végig a Frei kávézó majdnem teljes kínálatát

- ittam pumpkin spice és mézeskalácsos lattét

- voltam Star Wars filmen moziban

- voltam családterápián
- lett saját karácsonyfám
- raktam fel saját karácsonyi égősort

32. Mit kívánnál 2018-ra, amit hiányoltál 2017-ből?
Kézzel fogható szakmai elismerés (publikáció!), párkapcsolat… szerintem itt sok minden nem változott.

33. Melyik dátum fog 2017-ből örökre beleégni az emlékezetedbe és miért?
Ezeket a dátumokat még mindig maximum a facebook jegyzi meg.

34. Mi volt a legnagyobb dolog, amit elértél az évben?
Msc. diploma, az OTDK szereplés, és az, hogy kiválasztottak előadni az USÁba egy konferenciára.

35. Mi volt a legnagyobb kudarcod?
Kiraktak egy ösztöndíjprogramból… persze, egy ideje már sejtettem, hogy így lesz, de rosszul esett.

36. Mi a legklasszabb dolog, amit vásároltál?
Az USÁban vettem, pár helyi, indián képzőművészek által készített csecsebecsét, nyakláncot, cserépedényt, hazafelé Londonban pedig egy Hollóhát címeres kulcstartót. Ja és a dallasi reptéren megvettem életem első két üveg OPI márkájú körömlakkját, és az egyik a ’You’re such a Budapest’ fantázianévre hallgató szín, amire régóta ácsingóztam.

37. Kinek a viselkedése késztetett ünneplésre?
A dicsőítő csapat tagjaié, ahol énekelek.

38. Kinek a viselkedése szomorított el?
Anyukámé, az egyik barátomé, pár emberé a gyülekezetből, a pszichológusomé.

39. Hová ment el a legtöbb pénzed?
Könyvekre, kajára, utazásokra. Mostanában a hörcsögeimnek szoktam leginkább vásárolni. :D Kereket, kis házikót, kaját, terráriumot.

40. Mit vettél, ami miatt nagyon-nagyon izgatott lettél?
Könyveket, teát, körömlakkot, karácsonyi körömsablon szettet, hörcsögcuccokat.

41. Melyik szám idézi fel benned örökké 2017-et?
Honeybeast – Betlehem

Rend Collective – Burn Like a Star

Ed Sheeran – Save Myself

Syd Matters – Obstacles

Woodlock – Sirens

A notre dame-i toronyőr – God Help the Outcasts

Auli’i Cravalho – How Far I’ll Go

42. Az előző év azonos időszakával összehasonlítva most

i. boldogabb vagy szomorúbb vagy? Boldogabb. Azt hiszem, nem hiába dolgozott rajtam egy évig a pszichológus meg a pszichiáter.

.ii karcsúbb vagy teltebb vagy?  Teltebb. Tavaly egész váratlanul felszaladt rám vagy 5 kiló, pedig már előtte se voltam nagyon karcsú. :D

iii. gazdagabb vagy szegényebb vagy? Gazdagabb. Még mindig jók az ösztöndíjaim, és szorgosan teszek félre.

43. Miből szerettél volna többet csinálni?
Egyre jobban hiányzik az írás, és 2017-ben sem sikerült érdemben lépnem az ügyben.

44. Miből szerettél volna kevesebbet csinálni?
Messze túl sokat foglalkoztam mások magánéletével.

45. Hogyan telt a karácsony?
A tavalyi katasztrófából okulva szigorúbban húztam meg a határokat, és egy napot utaltam ki anyámnak a karácsonyi ünnepkörből. Ezért a szentestét apukámmal kettesben tudtuk tölteni, aminek mottójául azt tűztük ki, hogy semmire nem feszülünk rá, és lazán kezeljük az egészet. Ennek ellenére mindennel elkészültünk este 10-re, amikor elmentünk éjféli misére a faluban, séta közben pedig nosztalgiáztunk a gyerekkorom karácsonyairól, és néztük a csillagokat, mert nagyon szép tiszta este volt. 25-én a család anyai ágánál voltam, babázással töltöttem főleg az időt, mert ott volt az unokatesóm a kislányaival, este pedig anyumnál voltam. 26-án pedig az apai ági rokonokat látogattam meg apukámmal. Összességében kifejezetten kellemesen telt az ünnep.

46. Szerelmes lettél 2017-ben?
Még mindig nem.

47. Mi volt a kedvenc TV-műsorod?
Westworld, True Detective, Black Mirror

48. Utálsz valakit, akit 2016-ban még nem utáltál?
Még mindig nem utálok senkit.

49. Mi volt a legjobb könyv, amit olvastál?
Claire North: Harry August csodálatos élete

50. Mi volt a legnagyobb zenei felfedezésed?
Sokáig ellenálltam, de végül csak rászoktam a Spotifyra. Ennek részben az is volt az oka, hogy rájöttem, az alexrainbirdmusic nevű csatorna ott is működik, amit korábban már youtubeon felfedeztem magamnak, nagyon jó kis indie playlisteket állít össze.

51. Mi az, amire vágytál és megkaptad?
Sok dolognak örültem, többek között most először érzem úgy, hogy van Szegeden egy rendes baráti társaságom, óriási élmény volt egy dicsőítő csapat tagja lenni, örülök, hogy újra van háziállatom, és hogy eljutottam az USÁba, még ha nem is volt nagyon előre betervezve, és nem is hosszú időre szólt.

52. Mi az, amire vágytál és nem kaptad meg?
Csalódott voltam, hogy nem sikerült kiadatnunk a cikkünket, és hogy még mindig nem érzem magabiztosnak magam abban, amit csinálok.

53. Mi volt a kedvenc filmed 2017-ben?
Számomra is megdöbbentő módon egy anime, a Your Name (Kimi no na wa) volt a legnagyobb filmélményem az évben.

54. Mi lenne az az egyetlen dolog, ami sokkal jobbá tenné a 2017-es éved?
Tudom, hogy évek óta ezért nyavalygok, de egy párkapcsolat még mindig úgy gondolom, hogy sokat lendítene az életemen. :D

55. Mi segített megőrizni az ép eszed?
Rögtönzött kávézások, chatelés a barátokkal, panaszkodás. :D

56. Melyik hírességért rajongtál a legjobban?
Nem rajongok különösképpen egy hírességért sem.

57. Melyik politikai esemény kavart fel a legjobban?
A #meetoo kampány.

58. Kit hiányoltál a leginkább?
Apukámat hiányoltam a legtöbbször és a leginkább.

59. Ki volt a legjobb új ember, aki megismertél?
Ez egy olyan hülye kérdés, még mindig nem tudok dönteni.

60. Mondj egy fontos tanulságot, amit 2017-ben tanultál!
Hülyeség mások életéhez mérni a saját boldogságomat.

61. Hozz egy idézetet dalszövegből, ami jellemzi a 2017-es éved!

’I don't wanna die

But I ain't keen on living either’

Robbie Williams - Feel

Hová tűntem + 2015-ös évösszefoglaló II. - Könyves kiadás

Az új évben többek között az az új elhatározás is dobogtatja a szívemet, hogy felélesztem gyakorlatilag halott állapotából a blogomat.

De hová is tűntem a virtuális térből 2016-ban? Gondolkodva azon, hogy miért is nem volt kapacitásom a blogra, rá kellett jönnöm, hogy a válasz az egyszerű kérdés mögött elég összetett. Legnagyobb részben mondjuk az fedi le, hogy még 2015 végén egy másik kutatócsoportba kerültem, ahol jóval többet dolgozom, mint az előző helyen. Mellette még ott van az egyetem is, illetve a különböző szabadidős tevékenységek terén egyre inkább érzem, hogy túlvállaltam magam, szóval az otthon töltött szabadidőm az év jelentős részében szinte 0-ra zsugorodott (értsd: volt olyan időszak, hogy hetekig csak aludni vagy tanulni jártam haza). Emellé társultak még bizonyos személyes nehézségek is, amik nem segítettek, hogy kibogozzam az életemet, meg valami embernek jobban való időbeosztást alakítsak ki.

Mondjuk az a csoda, hogy ezt a káoszt az olvasási szokásaim szinte alig sínylették meg. Jelentem: azért a könyvekre még mindig jut időm. Viszont utólag észrevettem, hogy milyen kevés igazán meghatározó olvasmányélményem volt a 2016-os évben, és amikor végre olvastam egy olyan könyvet, amitől feszített a vágy, hogy beszéljek róla, rá kellett ébrednem, hogy a visszatérésemet valószínűleg ez is késleltette. A legtöbb könyv, amit tavaly olvastam, teljesen középszerű volt, se nagyon jó, se nagyon rossz, vagyis pont olyan, amiről az embernek az égvilágon semmi kedve írni, még egy molyos értékelést is alig köhög ki magából, nem hogy egy értelmes blogbejegyzést.

De most, hogy ezen az egész mizérián (remélhetőleg) túllendülök, először egy régi tartozásomat törlesztem. Ez a bejegyzés gyakorlatilag tavaly február óta pihen a gépemen szinte érintetlenül, csak arra várt, hogy még pár statisztikát befejezzek benne(… nem fogom, nyilván). Változatlan formában rakom most fel, még képeket se rakok bele, mert gyors sikerélményre vágyom. :D

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

2015-ben a reményteljes kezdést több kisebb olvasásszegény időszak (feburár-március, illetve június) és egy hosszadalmas olvasói válság (augusztus vége-december) követett, így összességében nem sikerült felülmúlnom a 2014-es teljesítményt, csak 54 könyvet olvastam el, ezek között összesen 1 képregény, 1 verseskötet, néhány kisregény és meseregény található. Összesen ez 16 734 oldalt jelentett, ez is kicsivel kevesebb, mint tavaly. Így átlagosan hetente körülbelül egy könyvet vagy 322 oldalt olvastam el. 2015-ben gyalázatos módon 11 olvasásom maradt függőben, plusz nem sokat fejeztem be a régebbi félbemaradt olvasásaimból sem.

Beszerzési forrásaimat tekintve 14 könyv (25%) került hozzám könyvtárból, ez kicsit több, mint 2014-ben, hatot kaptam kölcsön utazókönyvként vagy barátoktól (11%) – ez viszont kicsivel kevesebb, mint volt. A könyveim nagy része még mindig saját/családi tulajdon, összesen 34 (63%) könyvhöz jutottam ilyen módon hozzá. Az olvasott könyveim közül 13 (24%) e-könyv volt, javult picit az arány 2014-hez képest. Egy darab könyvet fogadtam be hangoskönyvként, látszik, hogy hanyagoltam picit a futást. Kipróbáltam egy egészen újfajta olvasásélményt is: a közös felolvasást, az Olvasás Éjszakája keretében egy éjszaka alatt közösen olvastunk el egy könyvet. Az olvasott kötetek közül 10 (18,5%) volt angol nyelvű. A 2015-ben általam olvasott könyvek közül 25 (46%) büszkélkedhet női szerzővel, ez egy picivel több, mint 2014-ben.

A blogra 36 bejegyzés került fel 2015-ben, ezzel alulteljesítettem 2014-hez képest (meg az elvárásaimhoz képest is). A legnépszerűbb tavalyi bejegyzés a TOP 10 könyvadaptáció, amit várok 2015-ben poszt volt, az örök ranglistán a 9. helyre kúszott fel látogatottságban, ennek fejben már készül az idei változata is. :D Igen szépen feljött a 2014-es Papírvárosok könyvajánlóm is, a film miatt sokan keresték ezt a tartalmat, úgy tűnik, most már ez a 3. legnépszerűbb bejegyzésem. Nézegettem nektek egész évben hűségesen a keresőszavakat is, a legviccesebb és meglepően gyakran keresett kifejezés számomra az „Ansel Elgort lába” volt, ami ugyan már 2014-ben is hódított, de tavaly is töretlen volt a népszerűsége, mostanra már 56 kereséssel a 6. leggyakrabban keresett kifejezés a blogomon.

A blog fejlesztésében nagy előrelépés volt, hogy tavasszal új designt kapott, amit még mindig nagyon szeretek. Ígértem szerkezeti átrendezést, átláthatóbbá tételt is, ez még várat magára a sok tartalom meg a mérhetetlen lustaságom miatt.

2015-ben nem írtam recenziót, mondjuk nem is kerestem a lehetőséget, de annyira nem is hiányzik.

2016-ben újra cél a legalább 60 könyv elolvasása, a több nem-angol anyanyelvű külföldi szerző megismerése, lehetőleg olyan regényeken keresztül, amik ritkábban bemutatott kultúrákat ábrázolnak, illetve havonta egy félretett könyv befejezése, vagy amelyik hónapban ez nem jön össze, abban kiválasztok egy könyvet, amit félbehagyott olvasásnak fogok jelölni.

És akkor jöjjön a legizgalmasabb rész: a 2015-ös toplistás és díjas könyvek!

TOP 10 legjobb könyv

A tavaly bevezetett szokás szerint pár extra könyvvel:

Honorable Mentions:

Siobhan Dowd - Éles és gyors sikoly

Ez az ifjúsági regény nagyon különleges élményt nyújtott a számomra, főleg azért, mert úgy éreztem, végre találtam egy könyvet, ami úgy tudott beszélni a hitről, hogy az engem is megérintett. Nem volt szirupos, igenis megmutatta a vallásos identitás nehézségeit is, szerettem, hogy olyan sötét, komor és atmoszférikus volt, de közben valahogy mégis sikerült reménytelinek és szépnek maradnia.

Scott Westerfeld – Behemót

Nahát, ez a könyv a sorozat első részéhez hasonlóan felhőtlen szórakozást nyújtott addig, amíg olvastam, egy igazán egyedi világot mutat be, rendkívül szerethető karakterekkel, akiket nehéz elfelejteni. Ráadásul dübörög benne a feminizmus is, amit valami borzasztó szerethető egyveleget alkot a vázolt világgal. Olyan jó elmerülni ezekben a könyvekben, remélem, a harmadik is hasonló élmény lesz.

Andrzej Sapkowski: Vaják I. – Az utolsó kívánság

Tavaly meghirdetett programom volt, hogy megpróbálok visszaszokni a high fantasyre, és ez volt az egyik jól sikerült kísérletem. Szerettem mindent ebben a laza narratív keretbe ágyazott novellafüzérben, főleg a főszereplőt, Geraltot, aki első ránézésre ilyen tipikus high fantasy keménycsávó karakter, de aztán elég gyorsan kiderül, hogy nem, ennél sokkal több: egy komplex és érdekes személyiség, aki nem ész nélkül dúlja végig a szörnyeket, hanem minden helyzetben törekszik a legokosabb, mindenki számára jó kompromisszumra, ami, mit ne mondjak, nem teszi népszerűvé. Szívembe zártam a világot is, illetve tetszettek a klasszikus tündérmesék hivatkozásai, mindenképp folytatni fogom a sorozatot.

Andy Weir - A marsi

Ebben a könyvben tulajdonképpen az a legjobb, hogy olyan önazonos. Nem akar nagyot faktítani sci-fi terén, nem bombázza a gyenge lelkem szingularitással meg poszthumanizmussal, a technológia már kb. ma is létező, de a karakterek sincsenek túlsallangozva. Fantasztikus humor garantálja a kikapcsolódást, és némi Robinson-párhuzam mozgatja néha az agyat.

George Orwell - Állatfarm

Az 1984 egy nagyon súlyos könyvként maradt meg az emlékezetemben, de ez se kevésbé emlékezetes, csak be van csomagolva a társadalomkritika cuki (aztán annyira nem cuki) állatokba és humorba. Így azért könnyebben fogyasztható valamennyire, és némely része elég általános érvényű sajnos.

Lionel Shriver - Beszélnünk kell Kevinről

Ez a könyv épp csak lecsúszott az első 10-ről, tipródtam is rajta rendesen. Végül, az az igazság, azért hagytam le, mert az első harmadán annyira szenvedtem a könyvnek, hogy majdnem abbahagytam. Kisebbfajta csoda, hogy ezek után a vége eksztázis lett és összességében mégis beleszerettem a könyvbe.

Mint érezhető talán, az előző könyveket is nagyon-nagyon szerettem, nem is igazán tudok rosszat mondani róluk. Ami a TOP10-et kiemeli még hozzájuk képest is, az talán az, amennyire meg tudtam figyelni, hogy valamilyen szempontból ezeknek a köteteknek sikerült meglepnie.

10. Matthew Quick - Napos oldal

Ennek a könyvnek a Jennifer Lawrence-nek Oscart hozó film árnyékából kellett kinőnie számomra, na mondjuk volt tere, mert azért én nem voltam 100%-ig elájulva a filmtől. Viszont a regénytől igen, sokkal mélyebben és komplexebben mutatta be a főhős mentális problémáit, valamint családi viszonyait, miközben tele volt keserédes bájjal, szerethetőséggel és humorral.

9. Jojo Moyes - Mielőtt megismertelek

Ezt a könyvet szerintem kb. évekig nem voltam hajlandó elolvasni azért, mert dugig voltam előítéletekkel iránta, elkönyveltem magamban, hogy ezt biztos csak egy ilyen felszínes romantikus regényecske, aztán koppantam egy nagyot, amikor végül elkezdtem olvasni a könyvet. Mert persze van szerelmi szál, meg elég sok humor is, de ez attól még alapvetően egy elég komoly történet, ami megfelelő mélységben foglalkozik a mozgássérültek mindennapi nehézségeivel és az eutanáziával is.

8. Marie Lu - Prodigy – Született tehetség

Ez volt az a sorozatfolytatás, ami a legnagyobbat tudott nekem javítani az első kötethez képest. Persze azt se utáltam, de nem igazán vett meg magának a románc, úgy éreztem, túl instant alakult, és mivel az adta a történet fő érzelmi gerincét, az egész valahogy sántikált nekem. De ez a kötet nagyon jól elmélyítette, komplexszé és érdekessé tette a két főszereplő kapcsolatát, miközben a világfelépítés terén hozzám vágott információk is abszolút lenyűgözőek voltak, tetszik, hogy nagyobb a térléptéke, mint az átlagos disztópiáknak és már a második részben ki meri mondani, hogy NINCS tökéletes társadalmi rendszer. Ráadásul ebben a könyvben olvastam az egyik számomra legmaradandóbb nyomot hagyó jelentet, ami érzelmileg felért egy gyomron rúgással.

7. Marissa Meyer – Cress

Ez a sorozat leginkább azzal tudott meglepni tavaly is, hogy milyen szívós kitartással bír stabilan jó lenni, sőt, kötetről kötetre fokozatosan emeli a színvonalat. Ebben a részben Cress személyében egy újabb imádnivaló főhőst köszönthetett Cinder világmegváltó kis csapata, miközben az eddigi tagok is egyre jobban a szívemhez nőttek, a humor király volt, az akció király volt, minden nagyon király volt, szeretem ezt a sorozatot.

6. Grecsó Krisztián - Mellettem elférsz

Bár kóstolgatom a kortárs szépirodalmat, nem nagyon találtam olyan művet belőle, ami igazán megfogott volna, egészen eddig a kötetig. Szerettem, ahogy mesélt, a családi történeteket, amikkel olyan könnyű volt párhuzamba állítani a saját családom történetét, és végül is a főhős énkeresését is, bár azt azért kevésbé. Azt meg főleg szerettem, hogy milyen sok gondolatot ébresztett bennem saját magammal kapcsolatban.

5. Silvana de Mari - Az utolsó tünde

Vicces vagy sem, de ez a middle-grade korosztályos meseregény lett a 2015-ös év high fantasy kampányának abszolút győztese. Igazából tökéletes felnőtteknek (is) való mese: egy végtelenül komplex és érdekes világ, kellő mértékig kidolgozott társadalmi problémákkal, egy maroknyi szerethető karakterrel, rengeteg érdekes ötlettel, és egy kellemesen izgalmas cselekménnyel. Gyerek fejjel biztos nem láttam volna ilyen mélyen bele a drámába és a könyv bölcsességébe, de így felnőtt fejjel is találtam benne bőséggel felfedeznivalót.

4. Lisa Genova - Megmaradt Alice-nek

Ehhez a regényhez kötöm a kilábalásomat az olvasási válságból, mivel a nehéz témája ellenére – egy ambíciózus nyelvészprofesszor hanyatlását mutatja be a könyv korai Alzheimer-kór következtében – meglepően gördülékeny és megragadó olvasmánnyá vált számomra. Nem csak a kognitív képességek elvesztésének általános tragédiája hatott fejbekólintóan, de az értelmiségi-tudóslét kapcsán megfogalmazott gondolatai is megérintettek. Bár ritkán sírok könyvön, de azt túlzás nélkül állíthatom, hogy Alice konferenciabeszédét olvasva igen komolyan eltörött a mécses.

3. Karen Thompson Walker - Csodák kora

Ez a könyv is ékes példája annak, hogy nem kell nagyon nagyra törni, hogy valami jó legyen. Bár a (poszt)apokaliptikus műfaj általában (főleg filmekben mondjuk) elég nagy volumenű történeteket dolgoz fel, ez a regény egy teljesen más megközelítési módot választ. Egy kislány szemszögén keresztül mesél el egy lassú változásokkal járó katasztrófát úgy, hogy nyilván a főszereplő figyelmének középpontjában az ő kis hétköznapi élete áll. Nekem nagyon szimpatikus volt, amit Walker kihozott ebből az egészből, maximálisan át tudtam élni a könyv szomorkás, mégis naiv hangulatát, és maradandó élmény is marad szerintem.

2. Neil Gaiman - Óceán az út végén

Ezt a könyvet még az egyetemi olvasókörre is beajánlottam, és szerencsére ott is megállta a helyét, a vájtfogú szépirodalom-szeretők is találtak benne valamit maguknak. Amellett, hogy minden benne van, amitől Gaiman jó, még sikerült ebben a könyvben becsempésznie egy extra jelentésréteget, ami baromi érdekessé és elgondolkodtatóvá teszi.

1. Jonathan Safran Foer - Rém hangosan és irtó közel

Nem tudom, pontosan miért, de ez a regény azóta, hogy augusztusban elolvastam, megingathatatlanul foglalta el a helyét a lista ezen pontján. Annyira fantasztikus a regény felépítése, ahogy érdekes vizuális megoldásokon és történeti párhuzamokon keresztül összeszövődik a két fő szál, Oskar és a nagyszülei története, és végül az egész egy ilyen nagy színes szőttes lesz, ami feledhetetlen módon mesél emberi sorsokról és a történelem tragédiáiról.

TOP5 legszebb borító:

1. Imaginary Girls

2. Nap nap után

3. Csodák kora

4. Cress

5. A marsi

TOP 3 legrosszabb könyv

2015 is egy egészen jó évnek bizonyult, nem volt túl sok könyv, amit ne kedveltem volna, viszont akadt pár versenyző akik kicsapták a biztosítékot, leginkább ők:

3. Kemény Zsófi - Nyílt láng használata

Szerintem ezt a kötetet hibás módon hívta életre az a vágy, hogy most már Zsófinak is –aki amúgy egészen potens slam poetryben és még talán arra is hajlok, hogy a YA regényét elolvassam – legyen egy. A versek jó kétharmada egyszerűen nem elég kiforrott még, érdemes lett volna pár évre eltenni őket a fiókba, vagy akár örökre is, ha nem akarnak javulni. Egyértelműen korai volt még ez a debütálás, és bár Zsófi emberként szimpatikus, költőként remélem, hogy még fog fejlődni.

2. Markus Zusak - A könyvtolvaj

Na jó, tudom, hogy ez a véleményem megosztó, mert sok, még amúgy olvasott ismerősöm szereti ezt a könyvet, de szerintem elborzasztóan, hányingert keltően hatásvadász és GICCSES. Aha, azt hinnéd, a Holokausztról nem lehet giccsesen írni, de ez a könyv úszik a felületes, már-már coelhói mélységeket karcoló életbölcsességekben meg a rózsaszín nyálban. Mert valahogy egyszerre próbál hajjdenagyon irodalmi is lenni meg azért egy cuki regény is egy kislányról meg azért néha, amikor eszébe jut, holokausztregény is, de csak próbál mindent, és többnyire kizárólag az izzadságszagot éreztem. Semmi igazi mélység nincs benne, ami méltatlan az ábrázolni kívánt hihetetlen tragédiákhoz.

1. Sarah J. Maas – Üvegtrón

Ez a könyv, hát ez a könyv, már gondolom érződött, hogy az előzőt is utáltam, de ez iránt meg egyenesen kénköves gyűlöletet érzek. Minden borzasztó YA és high fantasy-sablon benne van amit valaha utáltam, de nem dobja fel semmi egyedi ötlettel vagy gondolattal, élvezhető cselekménnyel, vagy akár háromnál több érdekes karakterrel. Nem, ő nem adja meg neked azt a kegyelmet, hogy a pofátlan fanserviceon kívül bármi módon is jó próbáljon meg lenni. És még ha el is nézném, hogy milyen irgalmatlanul rossz ez a könyv, azt akkor is nehezen tudnám megemészteni, hogy mindezt a vérfagylaló minőségtelenséget még 600 oldalon keresztül is műveli.

Egyéb díjak:

Legnagyobb pozitív csalódás: Prodigy. Bár elvoltam ez első kötettel is, nem számítottam rá, hogy a sorozat második részétől abszolút, feltétel nélkül és minden szempontból el fogom dobni az agyam.

Legnagyobb csalódás: Smaragdzöld. Ahhoz képest, hogy a sorozat korábbi részeit kedveltem, ez valami eszméletlenül felhúzott, ilyen rossz sorozat befejezést én még sosem olvastam.

Az év kedvenc komoly témája: mentális betegségek – azt hiszem, két éve is ez volt, de ez még mindig egy olyan téma, amivel nem tudok betelni. Legyen szó depresszióról, pszichopataságról, vagy korai demenciáról, egyszerűen lenyűgöz minden olyan kórság bemutatása, ami az emberi elmébe piszkál bele.

Az év kedvenc műfaja: High fantasy. Mint már említettem többször is, az év egyik célkitűzése volt, hogy több év hanyagolás után ez a műfaj is újra rendszeresen megjelenjen az olvasmányaim között. Bár vegyes eredményeket hozott az energiabefektetésem, összességében azért szerintem sikeresnek nevezhetem az akciót, találtam két sorozatot is, amiket biztosan nagy élvezettel fogok továbbolvasni.

Az év legjobb sorozata: Még mindig a The Lunar Chronicles. Menthetetlen vagyok, sajnálom. Ebben az évben két kötetet is letudtam, a harmadik részt, a Cresst, illetve a prequel regényt, a Fairestet.

Kedvenc női főszereplő: Hát, akárhogy is forgatom, a legemlékezetesebb nő, akinek a karaktere egyedül kitöltött egy egész regényt, az Alice volt a Megmaradt Alice-nek főhősnője. Egy független értelmiségi nő, aki Alzheimer-kór miatt elveszíti önmagát pont olyan fájdalmas narrátor, mint amit gondolhatsz elsőre, ugyanakkor végig nagyon pozitív maradt és törekedett az életét mindig a lehető legjobban élni. A dobogó második fokára Cress léphet fel, a The Lunar Chroniclesből, mert… annyira cuki és szerethető és bátor és álmodozó és jaj, imádtam a kis lelkét. Harmadik helyre pottyantanám Macet (Az Archívum), mert ő végre egy olyan YA főhős, aki tényleg kemény, nem csak állítja magáról.

Legrosszabb női főhős: Hmhm… már épp elkezdtem gondolkodni, hogy Tesst (Amíg élek) vagy Chloét (Imaginary Girls) utáltam-e jobban, mert mindkét regényt nagyrészt a főhős értékelhetetlen viselkedése rontotta el számomra, DE kis híján figyelmen kívül hagytam a nyilvánvalót. CELEANA SARDOTHIEN (Üvegtrón) olyan tipikus, nyafka YA-főhős, hogy az irritálóságáról ódákat tudnék zengeni, de az még külön hab a tortán, hogy közben megpróbálja lépten-nyomon lenyomni a torkomon, mekkora fasza, veszélyes bérgyilkos ő.

Kedvenc férfi főszereplő: Erős volt itt is a mezőny, és végül itt is egy tudós kerekedett felül a többi versenyzőn. Mark Watneyt választottam, mert hihetetlenül bírtam az elvetemült humorát, a pozitív hozzáállását a nehézségekhez és a találékonyságát. Második helyen Pat áll a Napos oldalból, aki szintén egy nagyon pozitív figura, tetszett az elszántsága, ahogy mindig felül akart kerekedni magán. Harmadik helyre Geralt került A vaják sorozatból, őt a műfaj főszereplőitől szokatlan megfontoltság és erkölcsi tartás tette számomra emlékezetessé.

Legrosszabb férfi főhős: Igazából olyan különösképpen egy férfi főszereplőt se gyűlöltem mint ahogy a lány mezőnyből többet is, így végül Greget választottam a Me and Earl and The Dying Girlből, mert tudom, hogy az egész regénynek az ő karaktere lenne a lényege, de engem idegesített inkább, mint szórakoztatott, rettenetesen infantilisnek és önzőnek találtam.

Kedvenc női mellékszereplő: Evanelle Franklin A csodálatos Waverley-kertből. Bírtam ezt a fantasztikusan excentrikus, mégis nagyon bölcs öreglányt.

Kedvenc férfi mellékszereplő: Amos Kane a Kane Chroniclesből. Ugyan Riordannek (meg azért valljuk be, sok másik ifjúsági írónak is) szokása sarokba állítani a felnőttkaraktereket, hogy a kölkedvények nyugodtan garázdálkodhassanak, de ő egy kivételesen érdekes és kidolgozott figura volt a regényben, remélem, a továbbiakban is az marad.

Az év legelvetemültebb gonosza: Kevin a Beszélnünk kell Kevinről címszereplője. Némileg mondjuk nem érzem helytállónak a „gonosz” kitételt, de tény, hogy a srác pszichopata, és már totyogós csecsemőnek is olyan, mint az Antikrisztuska, és akkor már tudod, hogy baj lesz, de még 400 oldalon és 10enpár éven át össze vagy zárva vele. Az, hogy ezzel együtt mégis vannak valamiféle érzelmei az anyja iránt, egyszerre szomorú és hátborzongató.

Az év kedvenc párosa:

1. Cress/Thorne (Cress): Kész, végem, ez volt az a páros, akiket még azelőtt shipeltem, hogy mindkét karaktert megismertük volna, és a saját regényükben pont jól volt kibontva a történetük, aranyos volt, ahogy kezdték szépen lassan megismerni egymást, lebontani a falakat, de még csak ártatlan, bimbódzó románcnak lehettünk szemtanúi.

2. Lou/Will (Mielőtt megismertelek): Nyilván, ha már ez elsősorban egy romantikus regényként van számon tartva, illik, hogy a középpontjában álló páros jó legyen. De Lou és Will nem csak hogy külön-külön is teljes egészet alkotó, szerethető karakterek voltak, együtt is egy nagyon szép példáját adták az önzetlen szeretetnek.

3. Benedek/Sanyi (Mellettem elférsz): Álljon ez a páros itt történelmi bizonyságul az első esetre, hogy egy meleg párosnak szurkoltam regényben.

(Mondjuk ezek közül mindegyik canon volt… nagyon kis konformista vagyok.)

Az év kedvenc nem-emberi szereplője: Na jó, itt picit csalok, mert azért humanoid lesz… bár a tavalyi választásom is az volt, na mindegy. Szóval Yorsh-ot választom, Az utolsó tünde főszereplőjét. Szerettem, hogy a könyv elején még kisgyerek, ezzel pedig egy olyan oldalát mutatta meg ennek a fantasyben már szinte lerágott csontnak számító fajnak, ami teljesen új volt, hiszen általában méltóságteljesnek és magasztosnak ábrázolják őket. Kamaszként sem keltett azonban csalódást: olyan szeretnivaló volt a jóságával, és azzal, hogy egy olyan világon is segíteni akar, ami egyáltalán nem fogadja be őt, sőt, tűzzel-vassal üldözi.

Az év kedvenc humoros könyve:  A marsi maradt meg leginkább olyan regényként, amit a humora miatt (is) szerettem.

Az év legjobb írója:  Grecsó Krisztián marad meg emlékezetes szereplőjének a 2015-ös évemnek, mivel elég széles spektrumban sikerült magam beleártani a munkásságába, ráadásul kétszer találkoztunk személyesen is.

Az év legrosszabb írója: Markus Zusak. A könyvtolvajért megérdemelne egy külön bugyrot a pokolban ami azoknak az íróknak van fenntartva, akik valamilyen fontos témáról nem kellő komolysággal írnak.