Amikor minden változik

(Filmszemle)

„Egy zsidó anekdota szerint egy férfi egyszer felállította a fiát a lépcsőre, majd azt mondta neki: ugorjon, ő majd elkapja. A fiú ugrott, az apa pedig elkapta. Ezután föltette a második lépcsőfokra, és megint elkapta a fiút, amikor az levetette magát. Így tettek egészen addig, amíg a gyermek már a legfelső lépcsőfokon állt. Megint azt mondta neki: ugorjon, el fogja kapni. Ám amikor a fiú elrugaszkodott, ő az utolsó pillanatban hátralépett. A gyermek a lépcsőre zuhant. Amikor vérző arccal, sírva megkérdezte az apját, hogy miért tette, ő annyit mondott: ebből majd tanulsz.”

Bevallom, először kissé kegyetlennek és értelmetlennek éreztem a fent idézett történetet, amivel a mozi indít, de gondolom, nem lepődik meg senki, ha azt mondom, hogy az anekdota a film végén még kicsit megváltozott formában visszatér, és akkor már egészen más kicsengése lesz.

April Epner (Helen Hunt) tanítónő egy new yorki iskolában. Egész élete a gyerekek körül forog, így nem csoda, hogy a negyvenhez közelítve már legszívesebben saját csemetéjét terelgetné, csakhogy ezzel van egy árnyalatnyi gond. Frissen házasult férje még egyáltalán nem érett a gyermekáldásra, és egy év sikertelen próbálkozás után elhagyja Aprilt. Ha mindez nem lenne elég, nemsokára meghal az anyja is. A nő élete romokban hever, „Then She Found Me” (=amikor rám talált), ahogy az eredeti cím is mondja, a vér szerinti anyja: egy műsorvezetőnő valami sokadrangú tévécsatornánál, akinek feltett szándéka, hogy az élete részévé váljon, akár tetszik Aprilnek, akár nem. Ráadásul a szerelem terén is bonyodalmai támadnak, belehabarodik egy elvált, több gyermekes apukába (Colin Firth), akibe talán nagyon nem kéne…

Először is leszögezném: hiába írják vígjátéknak a filmet, egyáltalán nem az. Jó, van benne némi helyzetkomikum, de talán egyszer vagy kétszer ha igazán nevettem a filmen. Nem, az Amikor minden változik sokkal inkább dráma. Finoman adagolt, sok iróniával átitatott dráma. Elgondolkodtató és eredeti módon nyúlt hozzá ahhoz a bonyolult kérdéskörhöz, hogy mitől lesz jó egy szülő, lehet-e olyan a kapcsolat az örökbefogadott gyermekek esetén, mint a vér szerintiekkel. Nagyon érdekes April és vér szerinti anyja közötti kapcsolat alakulása, ami tulajdonképpen a cselekmény egyik kulcsmotívuma. Ezen kívül a párkapcsolatokról, meg úgy általában az életről is mond pár nagyon súlyos dolgot a film.

Mindezt úgy teszi, hogy közben mindvégig leköti az embert, fantasztikus színészi játék eleveníti meg a kegyetlenül valóságos figurákat. Akad pár torokszorító jelenet a filmben, és azt hiszem, ez a mű jóval túllép azon a „romantikus vígjáték”-sablonon, amivel megpróbálták eladni. Ha valaki egy igényes, érdekes, szép filmet akar látni, ami mégis emberi nyelven van, és élvezhető, akkor határozottan ez az, amit keres.