Időutazás és szerelem... ismét

Guillaume Musso: Ott leszel?

(Könyvkuckó)

Régóta szemeztem ezzel a könyvvel a boltban, hallottam már róla hideget is, meleget is, mégsem akartam ítélni, amíg magam nem olvastam. Végül egy könyvtári egymásra találás eredményeképpen elolvastam a kötetet.

Elliott Cooper neves, elismert orvos, egy gyönyörű egyetemista lány büszke édesapja. Amikor azonban kiderül róla, hogy rákos (ez nem volt csoda ismervén a cigarettamennyiséget, amit életében elszívott), egyre gyakrabban gondol a múltjára, különösen arra a nőre, akit fiatalkora óta szeretett, és nem tudja kiverni a fejéből, hogy valahol felelős a tragikus balesetért, ami kioltotta az életét. Ekkor találkozik egyik ázsiai útja során egy különös öregemberrel, aki tíz varázserejű pirulát ad át neki: ezek segítségével visszautazhat harminc évet az időben, találkozhat fiatalkori önmagával, és persze elvesztett szerelmével is. Először tényleg csak találkozni szeretne vele, de aztán fiatal énjén keresztül megkísérti egy fantasztikus, de egyben ijesztő lehetőség: vajon meg tudja akadályozni a történteket? Megmentheti büntetlenül a nő életét?

A téma, meg részben a szerkezeti felépítés miatt ez a könyv eszembe jutatta egyik nagy kedvencemet, Az időutazó feleségét, és onnantól kezdve tudatosan és tudat alatt is azzal a könyvvel hasonlítottam össze. Az eredményről majd a végén nyilatkozok, most jöjjenek a gondolataim a könyvről.

Eleinte abszolút nem fogott meg. A karakterek nem rosszak, de nem igazán találtam egy magával ragadó jellemet sem, az író stílusában pedig van valami távolságtartás és terjengősség, amit eleinte nehezen viseltem. Aztán a közepe tájára beindult a dolog, akkor gyorsan is fogytak az oldalak, és eljutottam az általam tetőpontként értékelt részhez. Innét azonban a könyv még ötven oldalon keresztül folytatódott, amiből harmincat úgy szenvedtem végig, mert abszolút nem értettem, miért is kell az oda. A befejezés megint tetszett, viszont cseles módon a kiadó berakta utána a többi könyvének a részleteit hatvan oldalban, amit szintén nem voltam hajlandó elolvasni.

Idézhető részt nem nagyon tudok, amik tetszettek, azokat ő is úgy idézte mástól (minden fejezet elején van egy híres idézet).

Összességében számomra minden szempontból alulmaradt Az időutazó feleségéhez képest. A karakterek közel sem olyan erősek, az érzelmi színvonalát is alig üti meg, a fogalmazásmódja sem olyan magával ragadó. Ráadásul felfedeztem néhány logikai buktatót a történetben, voltak benne olyan dolgok, amik ellenmondásban álltak az időutazásról felállított saját törvényeinek is… ami azért elég ciki. Egy szó, mint száz: nem kifejezetten rossz könyv, de a jótól messze van. Talán a későbbi regényei már jobban sikerültek, mindenesetre ez alapján nem fizetnék értük.

Cselekmény, történetvezetés: 10/7

Stílus: 10/6

Szereplők: 10/7

Érzelmek: 10/6

Összesen: 10/6

Enyhén spoileres infók:

Borítók: Az eredeti borítóval jelent meg magyarul is, ami szerintem jó választás, mert annyira szép, hogy többen is megkérdezték miatta, hogy mit olvasok.

Kedvenc szereplők: (1) Matt (akinek a neve egyáltalán nem franciás, ami csak azért fura, mert az író francia :P) (2) Elliott (főleg fiatalon) (3) Rasztafej

Kedvenc jelenetek: (1) befejező jelenet (hú de jól mutatna filmben (2) a fiatal Elliott üzenetet küld a jövőbe (3) Ilena megmentése (első kísérlet)

Mélypont: amikor újra végigfutunk Elliott életén

Kedvenc ötlet: a fiatal Elliott elképzelései a jövőről (amikről ugye mi már tudjuk, hogy hibásak); hogy a jövőbe is lehet üzenetet küldeni a múltból; hogy az ember fiatal és időskori önmaga micsoda konfliktusokba keveredhetne, ha találkozna