Idézet


2012. május 1., kedd

Ally Condie - Matched



(Könyvkuckó)

Ismét egy könyvmolypárbajos olvasmányomról fogok írni, ezúttal az egyik angol nyelvű könyvemről.

Cassia Reyes világa tökéletes: a Társadalomban nincsenek betegségek, se háborúk, mindenki nyugodtan, kiegyensúlyozottan éli pontosan nyolcvan évig tartó életét, egyforma házakban, egyforma ruhákban, minden pontosan irányítva. A lány életének nagy pillanata érkezik el a tizenhatodik születésnapján, a Párosító Bankett estéje, ahol végre megtudja, ki lesz az a fiú, akit az elemzések alapján tökéletesen hozzáillőnek tartanak. A társa, akivel majd randevúzni fog, akivel összeházasodik, akitől gyerekei lesznek… szinte hihetetlen módon Cassia ismeri a párját: Xander az, gyerekkori legjobb barátja, őt pedig bármelyik lány szívesen elfogadná. Csakhogy amikor otthon meg akarja nézni Xander adatlapját, furcsa dolog történik: egy pillanatra egy másik fiú arca jelenik meg a képernyőn, ráadásul Cassia őt is ismeri. Persze gyorsan biztosítják arról, hogy hiba történt, és még mindig Xander a párja, de ő akaratlanul is egyre kíváncsibb lesz a másik fiúra. Ky a családi múltja miatt bent sem lehetett a sorsolásban… de mi van, ha mégis ő lenne az igazi?

Nagyon szeretem a disztópia műfaját, ez a világ pedig az első pillanattól fogva elvarázsolt, mert egy régesrégi nagy kedvencemre, Az emlékek őrére emlékeztetett. Mindkettőnek a lényege, hogy a tökéletes, irányított, mederben tartott élet fenntartásának érdekében elveszik az emberektől a választás lehetőségét, mindazt, ami egyéniséggé teheti őket. A gondtalan jelen képéért pedig teljes mértékben elvetik a küzdelmes múltat. Így Cassia világában csak száz-száz maradhatott fent a művészeti alkotások közül, minden mást megsemmisítettek. Ezen kívül a múltat őrzik még az örökölhető tárgyak, mint például a lány púderesdoboza. (Ezek elvileg nagyon ritkák, de jóformán minden gyereknek van az utcában… sebaj.)

Amióta elolvastam ezt a könyvet, azóta próbálom megmagyarázni magamnak, mégis mi nem tetszett benne, mert annak ellenére, hogy sok potenciál lett volna a történetben, mégsem sikerült nálam átütő sikert elérnie. Talán túl sokat vártam tőle az interneten kialakult hatalmas népszerűsége miatt.

Mert akárhogy erőltetem magam, én nem bírok sokkal többet látni ebben a könyvben, mint egy romantikus sztorit. Tisztességesen meg van írva, az igaz, meg néhol foglalkozik komolyabb témákkal is, de alapvetően mégiscsak az a lényeg, hogy Cassiának meg Kynak sikerül-e összekavarnia a gonosz Társadalom akarata ellenére is, vagy sem. (És a sikerben nagyjából a huszadik oldal után már egyáltalán nem kételkedtem.) Ennek hatására aztán az eddig egész életében teljesen szolgalelkű Cassia rájön, hogy mégiscsak király dolog az a szabad akarat, és a felismerésnek köszönhetően hibát hibára halmoz. Őszintén szólva nem éreztem elég súlyosnak a vívódását a kötelessége és Ky között, mert szinte azonnal hagyta, hogy legyőzze őt a kísértés, ami elég szánalmas dolog. Mindazonáltal egyszer sem izgultam különösebben a könyv olvasása során, valahogy a veszélyek sem tűntek olyan reálisnak és komolynak. Végig vártam, hogy történik valami nagy volumenű, amitől majd azt mondom, hogy na igen, erre vágytam, de ez valahogy kimaradt a könyvből. Nem mondanám, hogy untam, de néha nem voltam messze tőle.

Önmagában a lassabb sodrású sztorit megmenthetnék a jó karakterek, de nálam Cassiánál elvetélt ez a dolog. A csaj annyira sötét, szánalmas és idegesítő, hogy az már fizikailag fáj, ráadásul még önző is, ha mérlegeli is a döntés közben mások érdekeit, végül mégis úgy cselekszik, hogy az lehetőleg mindenkinek rossz legyen. Persze, megértem én szegény nyomorultat, nem lehet egykettőre lángész lázadó belőle, miután a Társadalom agymosásában engedelmes, mosolyogva bólogató bábuvá nevelték, de azért furcsa, hogy azok a dolgok, amiket én elsőre természetesnek vettem, csak akkor estek le neki, amikor a szájába rágták őket. Ky viszont kellemes karakter, hihetetlen izgalmas a titokzatossága, és nagyon tetszik benne a rejtőzködő, konfliktuskerülő magatartása is, csak azt nem értem, hogy vetkőzhet ki ebből szinte egykettőre Cassia hatására. Fordított helyzetben előnyös a változás: a lány ennek a szerelemnek a hatására sokkal érettebb lesz, és kezdi jobban átlátni a világ dolgait, úgyhogy egyre elviselhetőbb lett a számomra.

Természetesen ebben a könyvben is megkapjuk a betevő szerelmi háromszögünket (hogy én ezt mennyire kezdem unni!), aminek harmadik tagja ugyebár a feljebb emlegetett Xander, de míg ő a fülszövegben igen fontos szerepet tölt be, a történetben annál kevésbé. Eleve lesír a szegénykémről, hogy vesztésre van ítélve, nyilván nem rúg labdába az ismert, a biztonságos, a kalandos, tiltott szerelemmel szemben. Amit azonban furcsálltam, hogy Cassiának ez alig okozott lelki tusát, meg úgy általában nem nagyon foglalkozott a fiúval, leginkább csak kihasználta, amikor jól jött valamihez a segítsége. Mutatóban azért elszégyellte magát, de szerintem ez aránytalanul kevés volt. Ha ilyenek a barátaink, minek kellenek ellenségek? Ami viszont kellemes meglepetésként ért Xanderrel kapcsolatban, hogy nem kizárólag az eszményített jófiú szerepében tűnt fel, akadtak azért igen sötét foltok az ő múltjában is, talán kiderül még róla pár érdekes dolog a későbbiekben.

Ki kell még emelnem pozitívumként Cassia családját, akik egytől-egyig nagyon jó kis mellékszereplők voltak, főleg a szülők meg a nagypapa, akiken keresztül láthattuk, milyen ebben a társadalomban élni, teljesen alárendelve az egyéniségünket, avagy csöndesen lázadozva. A többi mellékszereplőt nem éreztem igazán kidolgozottnak, sok pluszt nem nyújtottak.

Mindent egybevetve kellemes könyv volt ez, csak semmi különöset nem adott, főleg ahhoz képest, mekkora durranásként harangozták be. Kíváncsi vagyok azért a folytatásra, ha ezt a szintet meg tudja ütni, akkor már jól elleszek vele. (Ja mert amúgy ez is egy trilógia első része, mert azokból sosem elég.)

Cselekmény, történetvezetés: 10/8
Stílus: 10/10
Szereplők: 10/7
Érzelmek: 10/8
Nyelvi nehézség (angol eredeti): 10/6 – Nem emlékszem semmilyen nehézségre a megértésben, egyszer sem éreztem ingert arra, hogy szótárat használjak.
Összesen: 10/8



Egyéb (spoileres):
Borító(k): A könyv legjobb része. Nagyon szép, rendkívül ötletes, és illik a könyvhöz. Tökéletes.
Cím: A magyar fordításnak nem sikerült felérnie az eredetihez, még szerencse, hogy azt is odaírták a borítóra.
Kedvenc szereplők: (1) Ky (2) Xander (3) Cassia apukája (4) Cassia nagypapája (5) Cassia
Kedvenc jelenetek: (1) Ky elhurcolása (2) az erdős jelenetek (3) a nagypapa halála (4) Cassia szortírozó vizsgája (5) a kezdés
Mélypont: amikor Cassia azon szenved, hogy akkor ő most Xandert és az előírt életet választja, majd nagyjából öt oldal után rájön, hogy nem bír ellenállni Kynak (gratulálok, van ám akaratereje)
Kedvenc ötlet: az üzenetek

8 megjegyzés:

  1. Olyan jót nevettem ezen a bejegyzésen, bírom ám a humorodat. :) Különben teljesen egyetértek, amekkora hacacárét csapnak körülötte, mennének azok a rajongók is a HG-hez. Nyilvánvalóan az érdekes ismertetőnek meg a borítónak nyilvánítható sikere, esetleg az olvasók nem teszik túl magasra a mércét. Nekem megvan a második kötet, de nem érzek rá kedvet, hogy olvassam. :S Annyi még, hogy nekem Xander volt a szimpibb, Kyt valamiért nem bírtam. Talán mert a kötelező titokzatos karakter volt...
    natty

    VálaszTörlés
  2. Szerencsére a kettő nem zárja ki egymást, általában akik ezt szeretik, előbb-utóbb eljutnak a HG-hez is. :D Nem olyan rossz amúgy ez a könyv, csak lapos egy kicsit szerintem, ahhoz képest, amilyen lehetne. Meg engem marhára idegesít, amikor a nagy társadalmi konfliktus valami szerelmi nyűglődésben csúcsosodik ki, mert a disztópiának nem erről kéne szólnia. Persze benne lehet ez is, de nem mindegy, hol vannak a hangsúlyok.

    Nem tudom, miért buktam rá Kyra, általában nem csípem a rosszfiúkat, de most valamiért erre volt ingerenciám. :D

    Nekem is megvan a második kötet, de olvastam róla egy nagyon lehúzó kritikát olyan bloggertől, aki az első könyvért teljesen odavolt, úgyhogy nem tudom, hogy nekiugorjak-e. :S

    VálaszTörlés
  3. Mostanában egyre jobban felkeltik az érdeklődésem a disztópiás regények, pedig talán még nem is olvastam egyet se, vagy ha igen, most nem ugrik be. Pedig általában jobb szeretem a vidám hangulatú könyveket, a disztópia meg ritkán az, de valahogy mégis. Lehet, most jött el a gondolkodós olvasási korszakom ideje? (Jó későn... :D)

    VálaszTörlés
  4. Én szeretem a műfajt, és sajnos mostanában egyre többet írnak, ami épp hogy nem elég komor szerintem, elbagatelizálják a problémákat. :(

    VálaszTörlés
  5. Jobban utáltam a könyvet, mint te.:D (Mert te végeredményben nem utáltad.:D) Nekem nagyon nagy fizikai fájdalmat okozott az első 280 oldal kompletten, alig volt benne jó rész. Ebben nagyon egyet értek: "...Cassiának meg Kynak sikerül-e összekavarnia a gonosz Társadalom akarata ellenére is, vagy sem.". Abban is, hogy egy önző, de képmutató liba Cassia, aki kihasználja és eldobja a "legjobb barátját", nem törődik a családjával sem. Ráadásul a többi szereplő sem fogott meg. Kyt nem szerettem meg, pedig imádom a titokzatos személyiségeket. Talán azért van ez így, mert Cassiát szereti, vagy nem is tudom.:D Xander érdekes, és inkább ő, de ő sem hű-de-nagy crush. Már csak azért sem, mert összesen ha 20 oldalt szerepelt.

    A világban pedig nagyon sok lehetőség lett volna, így kétszer annyira idegesít, hogy helyette egy buta lány kamasz hormontúltengését kaptuk.

    Egyetértek az előttem szólóval, tényleg jó a humorod!:) Az ilyen ajánlókért éri meg rossz (vagy legalábbis nem jó) könyveket kiadni.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen, biztos kedvesbogyót ettem a kritika előtt, mert kicsit rózsaszín lett az eredeti véleményemhez képest. :D De azért finoman és gúnyosan szerintem sikerült rávilágítanom, mennyire nem volt oké ez.

      Törlés
    2. Igen, csak szép magas számokat adtál.:D:D Nekem 10/5 a cselekményvezetés (lenne, ha pontoznék), 10/5 a karakterizálás is...:D Stílus (magyarul) 10/2, nagyon idegelt. :D:D Jajaj, gonosz vagyok a könyvvel! Lehet, hogy nem szidnám ennyire, ha szimplán ötlettelen is lenne. Akkor csak rossz lenne, de így rossz lehetőségekkel. Az mindig rosszabb.

      Törlés
    3. Úgy halottam, a második kötet még bénább, úgyhogy tartogatom az igazán alacsony pontszámokat. XD Meg én angolul olvastam, úgy nem tűnt olyan gáznak a nyelvezet, kicsit lapos volt, de rossznak azért nem mondanám.

      Egyébként igen, az mindig jobban fáj, ha látszik benne a lehetőség, és úgy szúrja el az író. XD

      Törlés