Rob Thurman - Éjvilág

(Könyvkuckó)

Ettől a könyvtől annyira eldobtam az agyam, hogy muszáj veletek megosztani az élményt. Meg népszerűsíteni is akarom egy kicsit, mert megérdemli.

Caliban (Cal) Leandros tisztában van vele, szörnyek igenis léteznek, hiszen ő is egy közülük. Na jó, igazából csak félig. Történt ugyanis, hogy egyik napról a másikra élő anyja egy kis pénzért (vagy ki tudja, miért), összeszűrte a levet egy szörnyűséges rémalakkal. Ebből a roppantul romantikus nászból született Cal, aki bár külsőre tökéletesen emberi, bizonyos tulajdonságai azonban sehogy se normálisak. Niko, teljesen ember bátyja viszont nem törődik ezzel, csak meg akarja védeni a kisöccsét mindentől, ami a világban rá vár. És ezek nem lehetnek túl szép dolgok, tudva, hogy az apja meg a pereputtya egyszer már elhurcolta a pokolba, és visszatérése után is a nyomában liheg az egész rokonság. Így hát Cal és Niko élete már négy éve egyfolytában a menekülésből áll. Most már egy ideje New Yorkban éldegélnek, és épp kezdenék elhinni, hogy ez tarthat akár egészen sokáig is, amikor Niko megpillant (majd rögvest kardélre hány) a Central Parkban egy kellemetlenkedő rokont. Véletlen? A fiúk nem hisznek véletlenekben. Menekülniük kéne? Niko már csomagol is. De Cal belefáradt az egészbe. És most először látszik némi remény arra, hogy kiderítik, mi is folyik körülöttük.

Szóval, a műfaj ezúttal urban fantasy, méghozzá a jobb fajtából. Az alaphelyzet nagyjából olyasmi, hogy a régi szép időkben, még jócskán a történelem előtt, a Föld a mitologikus lények játszótere volt. Az embert is először prédának, játékszernek tekintették, csak hogy a mocsok kis faj túl gyorsan szaporodott, nagy tömegben erőssé vált, és szép lassan kiszorította a szörnyeket a világból, de ők korántsem adták fel. Thurman képzeletbeli New Yorkjában csak úgy hemzsegnek a koboldok, trollok, vámpírok, és még ki tudja, milyen egyéb borzalmak. A legjobb az bennük, hogy Thurman, amennyire lehet, hitelesen és ötletesen használja a mitológiát. Minden lényben megvannak nagyjából azok a tulajdonságok, amikre emlékszünk, mégis, egészen másmilyenek, mint amilyennek várnánk őket.

Ebbe a már alapból érdekes világba ülteti az író a két testvér történetét, ami tele van torokszorító izgalmakkal, és sodró érzelmekkel. A könyv akciójelenetei valami hihetetlenek, kiélezett, véres küzdelmek, nagyon reálisak. Mert igenis, a főszereplőnek is fáj, ha odakenik a falhoz, és nem feltétlenül fut utána ugyanolyan gyorsan, mint előtte, ahogy azt sok író hiszi. Egyébként a történet olyan szinten magához láncol, hogy én a könyv második felét együltő helyemben olvastam végig, nem bírtam letenni, amíg teljesen a történet végére nem értem.

Thurman egyébként egy olyan fogással nyit, amit gyakran használnak könyvekben és filmekben egyaránt, aztán vagy bejön, vagy nem: megmutat egy jelenetet a regény tetőpontjából. Az Éjvilág ugyanis azzal kezd, hogy Niko leszúrja Calt. Ez a tény nagyjából húsz oldal után teljesen megőrjíti az olvasót, ugyanis ennyi kell ahhoz, hogy rájöjjünk, a két fiú jellemével és kapcsolatával mennyire szöges ellentétben áll ez az esemény. Akkor mégis hogy jutnak el idáig?

Cal az, akinek az egyes szám első személyű elbeszéléséből követjük az eseményeket. Számomra nagyon szimpatikus volt, ahogy folyton küzdött a benne lakozó szörnyeteg ellen. Nem lehet mondani, hogy önző lenne, hiszen egyrészt mindent megtesz, hogy megvédje azokat, akik fontosak számára, másrészt meg pontosan tisztában van azzal, hogy Niko mindent feláldozott érte, és emiatt bűntudata is van rendesen. Ugyanakkor olyan erősen kötődik a testvéréhez, hogy elképzelhetetlennek tartja az életet nélküle, az egyetlen hozzátartozója, a családja nélkül. Nagyon megindító volt látni, milyen mélységeiből tudta Calt kihúzni Niko támogatása. Tudjátok, hogy nekem az erős testvérkapcsolat mennyire kedvenc témám a könyvekben, szóval nagyjából minden ilyen jelenetet megkönnyeztem.

Niko a másik főszereplője  a történetnek, aki ugye nem jut közvetlenül szóhoz, de Cal olyan mélységig ismeri őt, hogy olvasunk benne, akár egy nyitott könyvben. Nem hajlandó beletörődni a sorsukba, végtelenül kitartó és makacs, és amikor Cal már feladná, akkor is rugdossa tovább (időnként szó szerint). Egyáltalán nem vesz tudomást az öccse szörnyeteg identitásáról, mindig az emberségét hangsúlyozza, és néha talán ez az egyetlen, ami visszatartja Calt attól, hogy becsavarodjon. Rettentően okos és tehetséges, de a képességeit nem tudta maximálisan kihasználni, hiszen az elmúlt négy évet a menekülésre és bujkálásra fordította. Nem mintha ő valaha is Calt okolta volna ezért, de nem is kell, hibáztatja a testvére magát segítség nélkül is. Niko a megingathatatlan kőszikla kis családjukban, de a látszólag rendíthetetlen külső mögött azért mégis csak egy ember lakozik, és ez apró jelekben meg is mutatkozik, ahogy egyre nagyobb nyomás alá kerül a történet során.

A mellékszereplők palettája igen széles, mind faj, mind jellem szempontjából. Akad kedves látnok, mogorva gyógyító, széles (és élénk) szexuális érdeklődésű faun, kegyetlenkedő troll, pusztításra vágyó fúria, és normális életre törekvő vámpír. Habár Cal és Niko a legkidolgozottabb figurák a történetben, azért a mellékszereplőknek is jut lelki mélység bőven, mind a negatívak, mind a pozitívak igazán egyediek.

Ami még kiemelendően jó, az a stílus. Nagyon könnyed megfogalmazást kap a regény, sok szlenggel, ami illik egy húszéves fiú szájába, ugyanakkor a drámai részeknél úgy vág minden egyes mondat, akár Niko kedvenc kis fegyverei, és csak úgy facsargatja az olvasó szívét.

Ez egy fogalmam sincs hány részes sorozat első része, amiből még a második rész, a Holdvilág jelent meg magyarul, a többi egyelőre csak angolul érhető el. Bár az Éjvilág története lezárt, és ezért bennem van a félsz, hogy a többi rész fokozatosan romló tendenciát mutat majd, de azért folytatom, mert ez annyira jó volt, hogy még sok ilyet szeretnék. :)

Cselekmény, történetvezetés: 10/10*

Stílus: 10/10

Szereplők: 10/10

Érzelmek: 10/10

Összesen: 10/10

Egyéb (spoileres):

Borító(k): Az eredetivel jelent meg, ami szuper választás volt, nagyon stílusos.

Kedvenc szereplők: (1) Niko (2) Cal (3) Robin (4) Rafferty (5) Árny

Kedvenc jelenetek: (1) Cal felébred a hipnózisból (2) az Árny Niko képébe vágja, hogy Cal halott (3) Robin leissza magát a kocsmában (4) a tetőpont (5) a kezdés

Mélypont: nem volt

Kedvenc ötlet: az összes kis görcs varázslény :D

Őszi újdonságok, amiket érdemes várni

Úgy tűnik, hogy a Geopen Kiadó a jövőben erőteljesebben ráfekszik az ifjúsági könyvekre, várható tőlük két igen jónak ígérkező könyv az ősszel.

Mats Strandberg, Sara Bergmark Elfgren – A kör (Engelsfors I.)

Engelsfors apró, festői kis város Svédországban. Az itteni középiskola elsősei között van hat lány, akik különböznek a többiektől. Semmi közös nincs bennük, csupán az, hogy mindegyikükben természetfeletti erő lakozik.

Épp hogy elkezdődött a tanév, amikor egy halott lányt találnak a suli egyik mosdójában. Mindenki öngyilkosságra gyanakszik, kivéve a hat lányt. Egyedül ők sejtik az igazságot. Egyik éjjel, amikor a hold kísérteties vörös színre festi az eget, a lányok találkoznak a parkban. Maguk sem értik, mi vezette őket oda, csak azt tudják, szükségük van egymásra a túléléshez. Boszorkányok lettek. Egy ősi prófécia szerint kiválasztottak.

A rejtélyes gyilkosság óta a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Pedig fogytán az idő, mert valami vadászik rájuk, és ha nem találják meg, nem pusztítják el az ismeretlent, akkor ők halnak meg…

Kiállhatatlan szülők, iskolai gondok, barátság, szerelem, varázslat és halál tölti be az ifjúsági regénytrilógia első kötetének lapjait.

Várható megjelenés 2012. október 25.

Megjegyzés: Olyan jókat hallottam a skandináv írókról, már nagyon szeretném magam is kipróbálni, tényleg olyan különlegesek-e a könyveik. A téma izgalmas, és nézzétek már, milyen gyönyörű a borító!

Kendare Blake – A rémálmok lánya (Anna II.)

Hónapok teltek el, amióta a vérbe öltözött lány, Anna Korlova becsapta maga mögött a Pokol kapuját, de Cas Lowood, a híres kísértetvadász nem tudja kiheverni elvesztését.

Hiába mondják a barátai, hogy Anna miatta szállt alá, ő csak élőhalottként tengődik. A fiú tudja, hogy sosem talál rá a szerelemre egy élő lány oldalán, senki sem hasonlítható az ő halott Annájához. És csak őt látja mindenütt, vele alszik el és vele riad fel rémálmaiból. De valami nagyon nincs rendjén... Ezek nem képzelgések. Valahányszor megjelenik, látszik Annán, hogy a legválogatottabb kínzásokat kell kiállnia. Persze meg kell bűnhődnie tetteiért, de Cas úgy érzi, most rajta a sor, hogy viszonozza a lánynak, amit érte tett...

Várható megjelenés: 2012. november 20.

Megjegyzés: Az első kötet, a Vérbe öltözött Anna nekem nagyon tetszett, és a folytatástól valami még izgalmasabb, még drámaibb, még borzongatóbb történetet várok.

Érdemes fókuszban tartani tehát a Geopen Kiadót, mert készülnek bizony ilyen nagy dobásokkal

Meg Cabot – The Guy Next Door (A fiú a házból)

(Könyvkuckó)

Az utolsó utáni pillanatig olvastam a párbajos könyvet, úgyhogy most jön az értékelés.

Melissa Fuller, a New York Journal bulvárrovatának felelőse, késik a munkából. Csak a jó ég tudja, hányadszor fordul ez elő, de ezúttal van jó oka rá. A szomszédban lakó idős hölgyet ugyanis reggel egy jókora vértócsában találta. Valaki hátulról fejbevágta Mrs. Friedlandert, majd a sorsára hagyta. Az idős hölgy kómába esik, így Mel vállalja magára a felelősséget, hogy gondozza két macskáját, és óriási sétaigényű dándogját, Pacót. Azonban az állat haamrosan a fejére nő, így Melnek sürgősen meg kéne találnia a szomszéd egyetlen élő rokonát, az unokaöccsét, Maxet.

Maxnek azonban nincs kedve otthagyni csillogó életvitelét, és egy szupermodellel rá váró floridai nyaralást. Így megkéri régi barátját, John Trentet, hogy ugorjon be helyette. A feladat egyszerű: tegyen úgy a kíváncsiskodó szomszéd előtt, mintha ő lenne Max, hogy ne derüljön ki: a férfi semmit sem törődik a nagynénjével. Az azonban sehol sincs a tervben, hogy John beleszeret Melbe…

No, általában nem szoktam szeretni az ilyen történeteket, nem műfajom a romantikus, és Meg Cabot olvasására se tudtam már egy ideje rávenni magam. Nagyjából erre számítottam, de azért élvezhető volt végső soron.

Őszintén, a történet egy klisétenger. A kisvárosi lány beköltözik a nagy New Yorkba, karriert csinál, találkozik a Nagy Ővel, hazudunk-színlelünk-kiderül-összeveszünk-szenvedünk-kibékülünk, a szokásos. Végül is John sem annyira más, mint a legtöbb férfi főszereplő, lévén egy new yorki kőgazdag dinaszita egyik örököse, csak az javít egy kicsit a képen, hogy nem mindenben akar a családjára támaszkodni, bűnügyi riporterként dolgozik Mel lapjának legnagyobb riválisánál, és csak akkor nyúl a családi vagyonhoz, amikor nagyon muszáj.

Van egy kis nyomozós szál is a történetben, John, később Mel próbálja kideríteni mi történhetett Mrs. Friedlanderrel, de egyrészt ez terjedelmében annyira elenyésző, másrészt meg annyira kiszámítható, hogy szinte szóra sem érdemes.

Ami kicsit dob a dolgon, az az egyéni megfogalmazás. A könyv nagy különlegessége, hogy e-mail-regény, a teljes cselekmény a szereplők levélváltásaiból bontakozik ki. Cabot nagyon ügyesen használta ezt a szerkezetet a feszültségkeltésben és a jellemzésben is. Aki szereti a fiú és a lány gondolatait is látni egy ilyen műfajú regényben, az nem fog csalódni, mert John levelezését legalább olyan terjedelemben olvashatjuk, mint Melét, így őt is alaposan megismerhetjük.

A mellékszereplőkre is nagy hangsúly kerül, és talán itt domborít a legnagyobbat a könyv.  A mellékszereplők jóformán egytől egyig színes és érdekes figurák, igazi egyéniségek. Nagyon szerettem például John családját: a bátyját, Jasont, a sógornőjét, Staceyt (John fő kapcsolati tanácsadóját), valamint ikerlányaikat, Haleyt és Brittanyt, akik néha szintén irkáltak „a kedvenc nagybácsikájuknak”.

Az is jó ötlet volt, hogy újságírókról szólt a regény, a szerkesztőség igazán érdekes közeg, és ott is olyan társaság van, hogy csak na. :D És mind szívügyüknek érzik Mel szerelmi ügyeit, és rendszeresen bele is folynak, e-mailelkben tárgyalva az eseményeket, ha már munkában kell ülniük. XD

Csodálom egyébként, hogy ebből még nincs filmváltozat, simán beleillene a romantikus hollywoodi mozik véget nem érő sorába. Gondolom, ami késik, nem múlik, egyszer majd ötletekből kifogyva felfedezik ezt is.

A fiú a házból egy kellemes, szórakoztató nyári olvasmány romantikus lelkületűeknek, egyéni hangvétellel és jó ötletekkel fűszerezve. Nem kell várni tőle semmi különöset, de a humoros szórakozást stabilan nyújtja.

Cselekmény, történetvezetés: 10/7

Stílus: 10/10

Szereplők: 10/9

Érzelmek: 10/9

Nyelvi nehézség (angol eredeti): 10/8 (sok szleng és kulturális utalás)

Összesen: 10/8

Egyéb (spoileres):

Borító(k): Az angolok még egész elmennek, a magyar nem tetszik.

Kedvenc szereplők: (1) John (2) Mel (3) Stacey (4) Tony (5) Nadine

Kedvenc jelenetek: (1) Stacey hormonoktól túlfűtve a szexuális életéről faggatja Johnt (2) John sajnáltatja magát Mel elvesztése miatt (3) anyu kihívja a rendőrséget Melhez (4) John nagyija akcióban (5) Max vallomása

Mélypont: -

Kedvenc ötlet: az e-mailes szerkezet

Ken Follett – A katedrális

(Könyvkuckó)

Az utolsó előtti listás könyvem rovott családi múlttal rendelkezik, és most végre nálam is terítékre került.

A történet a 12. századi Angliában játszódik. Fülöp, a tehetséges fiatal szerzetes kerül a kingsbridge-i apátság élére. Feltett szándéka megreformálni a kolostor pénzügyeit, és újra virágzóvá tenni az előző perjel alatt lezüllött szerzetesi közösséget. Jól tudja, hogy a templom is felújításra szorulna, hiszen a nyugati torony ledőlt, mégis el kell utasítania az állást kereső építőmester, Tamás ajánlatát, hiszen nincs pénze egy építkezésre. De nagyon úgy tűnik, hogy Tamásnak ez az utolsó esélye: egész télen munka nélkül volt, éhezett a családjával együtt, a felesége meghalt vándorlásuk közben, újszülött gyermeküket pedig Tamás kénytelen volt a sorsára hagyni. Végül újdonsült mostohafia, Jankó avatkozik közbe: felgyújtja a templomot, így Fülöp kénytelen belevágni az újjáépítésbe. Ezzel elkezdődik egy kis közösség harca az életben maradásért, dacolva a polgárháborús idők viszontagságaival, természeti csapásokkal, és ellenségek folytonos ármánykodásával, amit vagy negyven évig nyomon követhetünk a regény lapjain.

Eddig azt hittem, van valami baj velem meg a történelmi regényekkel, mert, bár kedvelem a műfajt, az utóbbi egy-két próbálkozásomat szánalmasan lassan sikerült elolvasnom (az egyiket március óta nem fejeztem be). Ezzel a könyvvel is kissé nehezen indult a viszonyom, aztán, amikor sikerült túllendülnöm a saját holtpontomon, kiválóan beindult, és onnantól nem tudtam letenni. :D Nagyon gyorsan elment a regény, hiszen a cselekménye bővelkedik izgalmas fordulatokban, és a stílusa se túlságosan cirádás, csak amennyire kell.

A regényben szereplő Kingsbridge városka nem létezik,
viszont a katedrálist az író létezőkről mintázta,
többek között a képen látható Salisbury katedrálisa
 adott ihletet

Bár, ha már a stílusnál tartunk, a fordítással akadtak kisebb-nagyobb problémáim. Nem tudom, mit szívtak az illetékesek (mert négy fordítója volt a könyvnek), amikor kitalálták, hogy a nevek felének keressenek magyar megfelelőt, a felét meg hagyják angolul, de szerintem igen hülyén jött ki. Ráadásul az angol neveket egyszerűen nem bírták helyesen toldalékolni, amiből az egyszerű mezei olvasó csak arra tud következtetni, hogy nem tudják kiejteni őket, következtetésképp nem tudnak angolul beszélni. De védelmükre legyen mondva, nem látszik a könyvön, hogy négy különböző ember fordította, egységesen jó vagy rossz valamiben. Ezen kívül egy csomó nyelvhelyességi hiba maradt a könyvben, ami meg a szerkesztő sara. Az viszont már az íróé, hogy egy halom olyan kifejezés is maradt a könyvben, amit a középkorban egészen biztosan nem ismertek (orvosi szakkifejezések, meg ilyesmi). Értem én, hogy nem lehetett középkori nyelvezetben megírni a könyvet (meg is őrültünk volna tőle), de jobban oda kellett volna figyelni, hogy akkoriban mit tudhattak az emberek, és mit nem.

Viszont ezekért a bénázásokért bőségesen kárpótol a történet. Tulajdonképpen a regény egy maroknyi emberi sorsot mutat be, ezáltal kvázi körképet ad az adott korról. Mivel sok szálon fut a cselekmény, több főszereplője is van. Bennük az a különösen jó, hogy bár alapvetően szimpatikusak, egy sem volt azért köztük, akinek minden döntésével, nézetével maradéktalanul egyet tudtam érteni, ezért különösen reális figuráknak hatnak csetléseikkel-botlásaikkal, tévedéseikkel. Fülöp, a ragyogó vezetési képességekkel megáldott perjel meglehetősen szűklátókörű, ha az egyházi törvények értelmezéséről van szó, ezzel több barátjának okoz boldogtalanságot. János (Jankó, később Jancsi) megszállottan fel akarja építeni a katedrálist, és nem bírja elviselni, ha korlátok közé szorítják. Aliena, a kisemmizett shiringi gróf lánya minden másnál fontosabbnak tartja, hogy visszajuttassa öccsét, Richardot a grófi címbe. Richard kiváló katona, viszont nem túl jó ember, és a harcon kívül máshoz nem is igazán ért. Az is jó a karakterek ábrázolásában, hogy többen, többféle erkölcsi világnézetet is megjelenítenek, de Follett nem mond ítéletet ezekről, csak bemutatja őket, mint eltérő alternatívákat.

Velük szemben pedig felsorakoznak minden negatív szereplők legmegátalkodottabjai, akik semmilyen eszköztől sem riadnak vissza, hogy tönkretegyék hőseinket. Waleran, a hataloméhes püspök megorrol Fülöpre, így minden erejével akadályozza a katedrális felépülését. William Hamleigh egy undorító, erőszakos szemétláda, aki mindenáron Shiring grófjának címére pályázik, és akit fiatalkorában Aliena kikosarazott, ezért tönkre akarja tenni a lányt. Alfréd, Tamás vér szerinti fia, gyűlöli Jánost, irigyli tehetségét meg éles eszét, és mindent bevet, hogy ellehetetlenítse őt. Mindegyikük kivétel nélkül kitűnően utálható figura, és elég erősek ahhoz, hogy tartós fejfájást okozzanak a hőseinknek.

Egyébként egyáltalán nem lehet elmondani, hogy ebben a sztoriban a jó mindig győz. Igenis, a pozitív hősök is rengetegszer elbuknak, sok rossz dolog történik velük, néhányan meg is halnak a történet folyamán. Lépten-nyomon úgy látszik, hogy a katedrális sosem fog felépülni, Kingsbridge pedig visszahull az ismeretlen kis kolostorok posványába. Aztán legtöbbször nyílik egy új lehetőség, jön egy új terv, és valamelyik hősünk kihasználja az alkalmat. És bár az életük nem volt felhőtlen, de végül, valamilyen formában mind célt érnek. A katedrális tanulsága számomra az, hogy ha valaki éles ésszel és nyitott szívvel jár a világban, kész megragadni a kínálkozó lehetőséget, és nem hagyja, hogy a vereségei felülkerekedjenek rajta, akkor előbb-utóbb elnyeri méltó jutalmát.

A könyvből nyolc részes filmsorozat is készült,
amit szintén érdemes megnézni

Follett ügyesen bánik a történelmi vonulattal is, eleget kapunk ahhoz a politikai torzsalkodásokból, hogy ne csak díszlet legyen, de nem túl sokat, így nem unjuk. Alaposan utánanézett a dolgoknak, hihető, amit leír például a katedrálisépítésről, ami egy ilyen könyvben nagyon fontos.

Az viszont zavart, hogy kissé talán túl naturálisan ábrázolta a dolgokat. Annyi szexjelenet volt a könyvben, hogy ivós játékot lehetett volna rá játszani (komolyan, a regény közepe felé öt oldal alatt három), mindenféle változatos körülmények között, és nem ám csak sejtelmesen a homályban, hanem rendesen végigvezetve az előjátéktól a kielégülésig, a kölcsönösen szerelmen alapuló viszonyoktól a nagyon durva nemi erőszakokig. Ennyi hímvesszőt meg magömlést én még könyvben nem láttam. XD Ehhez képest elenyésző számban voltak jelen a belezős jelenetek, amik pedig középkori könyvben alapkövetelménynek számítanak, de azért abból is akadt rendesen.

Szóval jobbérzésű kiadó helyében simán rányomnám a könyvre a tizennyolcas karikát, de hát, remélem, úgyis csak erős idegzetű felnőttek állnak neki a lexikon vastagságú kötetnek. Amúgy meg erkölcsi tartalmát tekintve tényleg olyan, mint egy mese: a jók elnyerik jutalmuk, a rosszak meg büntetésük, előbb vagy utóbb... mindezt izgalmas, bárkit rabul ejtő formában, igényes borítóval teszi.

Cselekmény, történetvezetés: 10/9

Stílus: 10/7

Szereplők: 10/10

Érzelmek: 10/10

Összesen: 10/9

Egyéb (spoileres):

Borító(k): Ez az új magyar nagyon szép, a régebbiek felejthetőek.

Kedvenc szereplők: (1) Fülöp (2) János (3) Aliena (4) Jonatán (5) Richard

Kedvenc jelenetek: (1) János megtalálja a rokonait Franciaországban (2) Jonatán megtudja, kik voltak a szülei (3) az érsek látogatása az építkezésen (4) János és Aliena egymásra találnak (5) befejezés

Mélypont: amikor William meg a lovásza ketten egyszerre erőszakolnak meg egy prostituáltat

Kedvenc ötlet: a Könnyező Madonna, meg az adománygyűjtó akció, amit János szervezett köré