Idézet


2012. szeptember 20., csütörtök

Rob Thurman - Éjvilág



(Könyvkuckó)

Ettől a könyvtől annyira eldobtam az agyam, hogy muszáj veletek megosztani az élményt. Meg népszerűsíteni is akarom egy kicsit, mert megérdemli.

Caliban (Cal) Leandros tisztában van vele, szörnyek igenis léteznek, hiszen ő is egy közülük. Na jó, igazából csak félig. Történt ugyanis, hogy egyik napról a másikra élő anyja egy kis pénzért (vagy ki tudja, miért), összeszűrte a levet egy szörnyűséges rémalakkal. Ebből a roppantul romantikus nászból született Cal, aki bár külsőre tökéletesen emberi, bizonyos tulajdonságai azonban sehogy se normálisak. Niko, teljesen ember bátyja viszont nem törődik ezzel, csak meg akarja védeni a kisöccsét mindentől, ami a világban rá vár. És ezek nem lehetnek túl szép dolgok, tudva, hogy az apja meg a pereputtya egyszer már elhurcolta a pokolba, és visszatérése után is a nyomában liheg az egész rokonság. Így hát Cal és Niko élete már négy éve egyfolytában a menekülésből áll. Most már egy ideje New Yorkban éldegélnek, és épp kezdenék elhinni, hogy ez tarthat akár egészen sokáig is, amikor Niko megpillant (majd rögvest kardélre hány) a Central Parkban egy kellemetlenkedő rokont. Véletlen? A fiúk nem hisznek véletlenekben. Menekülniük kéne? Niko már csomagol is. De Cal belefáradt az egészbe. És most először látszik némi remény arra, hogy kiderítik, mi is folyik körülöttük.

Szóval, a műfaj ezúttal urban fantasy, méghozzá a jobb fajtából. Az alaphelyzet nagyjából olyasmi, hogy a régi szép időkben, még jócskán a történelem előtt, a Föld a mitologikus lények játszótere volt. Az embert is először prédának, játékszernek tekintették, csak hogy a mocsok kis faj túl gyorsan szaporodott, nagy tömegben erőssé vált, és szép lassan kiszorította a szörnyeket a világból, de ők korántsem adták fel. Thurman képzeletbeli New Yorkjában csak úgy hemzsegnek a koboldok, trollok, vámpírok, és még ki tudja, milyen egyéb borzalmak. A legjobb az bennük, hogy Thurman, amennyire lehet, hitelesen és ötletesen használja a mitológiát. Minden lényben megvannak nagyjából azok a tulajdonságok, amikre emlékszünk, mégis, egészen másmilyenek, mint amilyennek várnánk őket.

Ebbe a már alapból érdekes világba ülteti az író a két testvér történetét, ami tele van torokszorító izgalmakkal, és sodró érzelmekkel. A könyv akciójelenetei valami hihetetlenek, kiélezett, véres küzdelmek, nagyon reálisak. Mert igenis, a főszereplőnek is fáj, ha odakenik a falhoz, és nem feltétlenül fut utána ugyanolyan gyorsan, mint előtte, ahogy azt sok író hiszi. Egyébként a történet olyan szinten magához láncol, hogy én a könyv második felét együltő helyemben olvastam végig, nem bírtam letenni, amíg teljesen a történet végére nem értem.
Thurman egyébként egy olyan fogással nyit, amit gyakran használnak könyvekben és filmekben egyaránt, aztán vagy bejön, vagy nem: megmutat egy jelenetet a regény tetőpontjából. Az Éjvilág ugyanis azzal kezd, hogy Niko leszúrja Calt. Ez a tény nagyjából húsz oldal után teljesen megőrjíti az olvasót, ugyanis ennyi kell ahhoz, hogy rájöjjünk, a két fiú jellemével és kapcsolatával mennyire szöges ellentétben áll ez az esemény. Akkor mégis hogy jutnak el idáig?

Cal az, akinek az egyes szám első személyű elbeszéléséből követjük az eseményeket. Számomra nagyon szimpatikus volt, ahogy folyton küzdött a benne lakozó szörnyeteg ellen. Nem lehet mondani, hogy önző lenne, hiszen egyrészt mindent megtesz, hogy megvédje azokat, akik fontosak számára, másrészt meg pontosan tisztában van azzal, hogy Niko mindent feláldozott érte, és emiatt bűntudata is van rendesen. Ugyanakkor olyan erősen kötődik a testvéréhez, hogy elképzelhetetlennek tartja az életet nélküle, az egyetlen hozzátartozója, a családja nélkül. Nagyon megindító volt látni, milyen mélységeiből tudta Calt kihúzni Niko támogatása. Tudjátok, hogy nekem az erős testvérkapcsolat mennyire kedvenc témám a könyvekben, szóval nagyjából minden ilyen jelenetet megkönnyeztem.

Niko a másik főszereplője  a történetnek, aki ugye nem jut közvetlenül szóhoz, de Cal olyan mélységig ismeri őt, hogy olvasunk benne, akár egy nyitott könyvben. Nem hajlandó beletörődni a sorsukba, végtelenül kitartó és makacs, és amikor Cal már feladná, akkor is rugdossa tovább (időnként szó szerint). Egyáltalán nem vesz tudomást az öccse szörnyeteg identitásáról, mindig az emberségét hangsúlyozza, és néha talán ez az egyetlen, ami visszatartja Calt attól, hogy becsavarodjon. Rettentően okos és tehetséges, de a képességeit nem tudta maximálisan kihasználni, hiszen az elmúlt négy évet a menekülésre és bujkálásra fordította. Nem mintha ő valaha is Calt okolta volna ezért, de nem is kell, hibáztatja a testvére magát segítség nélkül is. Niko a megingathatatlan kőszikla kis családjukban, de a látszólag rendíthetetlen külső mögött azért mégis csak egy ember lakozik, és ez apró jelekben meg is mutatkozik, ahogy egyre nagyobb nyomás alá kerül a történet során.

A mellékszereplők palettája igen széles, mind faj, mind jellem szempontjából. Akad kedves látnok, mogorva gyógyító, széles (és élénk) szexuális érdeklődésű faun, kegyetlenkedő troll, pusztításra vágyó fúria, és normális életre törekvő vámpír. Habár Cal és Niko a legkidolgozottabb figurák a történetben, azért a mellékszereplőknek is jut lelki mélység bőven, mind a negatívak, mind a pozitívak igazán egyediek.

Ami még kiemelendően jó, az a stílus. Nagyon könnyed megfogalmazást kap a regény, sok szlenggel, ami illik egy húszéves fiú szájába, ugyanakkor a drámai részeknél úgy vág minden egyes mondat, akár Niko kedvenc kis fegyverei, és csak úgy facsargatja az olvasó szívét.

Ez egy fogalmam sincs hány részes sorozat első része, amiből még a második rész, a Holdvilág jelent meg magyarul, a többi egyelőre csak angolul érhető el. Bár az Éjvilág története lezárt, és ezért bennem van a félsz, hogy a többi rész fokozatosan romló tendenciát mutat majd, de azért folytatom, mert ez annyira jó volt, hogy még sok ilyet szeretnék. :)

Cselekmény, történetvezetés: 10/10*
Stílus: 10/10
Szereplők: 10/10
Érzelmek: 10/10
Összesen: 10/10

Egyéb (spoileres):
Borító(k): Az eredetivel jelent meg, ami szuper választás volt, nagyon stílusos.
Kedvenc szereplők: (1) Niko (2) Cal (3) Robin (4) Rafferty (5) Árny
Kedvenc jelenetek: (1) Cal felébred a hipnózisból (2) az Árny Niko képébe vágja, hogy Cal halott (3) Robin leissza magát a kocsmában (4) a tetőpont (5) a kezdés
Mélypont: nem volt
Kedvenc ötlet: az összes kis görcs varázslény :D

2 megjegyzés:

  1. Ez baromira jól hangzik, fel is veszem a várólistámra! :)

    VálaszTörlés
  2. Megéri, tényleg jó könyv. :) Egészen különleges.

    VálaszTörlés