Agora

(Filmszemle)

Alexandria, időszámításunk utáni négyszázas évek. A tudományok és művészetek csodás városában a kor legkiemelkedőbb női tudósának, a csillagász Hypatiának életét követhetjük figyelemmel. Férfiak egész hada lesi minden szavát, és azon kívül, hogy tanulni akarnak tőle, némelyikük még a kezét is szívesen elhódítaná, a nőt azonban jobban foglalkoztatják a bolygók mozgásának rejtelmei, mint hűséges udvarlói. Békés élete azonban fenekestül felfordul, amikor a város vezetősége kiprovokál egy lázadást az egyre erősödő keresztény lakosságból, ami végül véres és kegyetlen harcba torkollik. Hypatia ugyan elveszti az édesapját, de maga megmenekül, és mivel csodálói egy része átkatolizál, és fontos pozíciókba kerülnek, egy ideig biztonságban van. Célja, hogy kiderítse, hol helyezkedik el valójában a Föld a Naphoz képest, és hogyan kering. Azonban a város vezetőinek szemét szúrja az intelligens és befolyásos pogány nő határozott fellépése. Amikor a zsidók és keresztények között újabb véres harc robban ki, többé már ő sem menekülhet…

Mindenféle kritikát lehet olvasni erről a filmről a neten, ezek általában megemlítik, hogy a rendező mennyire alulteljesít magához képest a filmmel kapcsolatban. Ha ez igaz, akkor mindenképpen meg kell néznem. A történet egyáltalán nem lapos, nem is dagályos, ahogy néha tapasztalhatjuk a történelmi alapú alkotások esetében. A valós események eltorzítása a mondanivaló érdekében persze előfordul, de ez nem annyira zavaró (kivéve a könyvtár lerombolását, mert az igen).

És mi is ez a mondanivaló? Nehéz meghatározni, mert nem nagyon szájbarágósan adják elő a dolgot, ami nálam kifejezetten jó pont… Én abban látom a film fő gondolatiságát, hogy megmutatják: a vallási fanatizmus kegyetlen és ostoba dolog, attól függetlenül, hogy milyen vallás képviselői követik el. Mondják keresztényellenesnek a filmet, amiben van valami, de csupán féligazság, hiszen a zsidókat, illetve a pogányokat sem tünteti fel sokkal jobb színben a film. Mindegyik oldal követ el hibákat, és ez itt a lényeg. Hogy ebben a kérdésben nincs igazság, nincs abszolút jó döntés, egyedül a tolerancia a kivezető út. (Ezt egy elkötelezett katolikus mondja!)

Aki viszont abszolút kiemelkedik a kor kusza erkölcsű emberei közül, az a főszereplő, Hypatia. Ebben a tökéletességbe hajló idealizálásban rejlik a karakter igazi gyengesége, de Rachel Weisz szerintem rendkívül hihetően alakítja a karaktert, ezért végül nekem is életszerűvé vált. A mellékszereplők talán még jobban: nekem elsősorban a szerelmes férfiak tetszettek, köztük a vallási fanatikussá lett egykori rabszolga, vagy Hypatia áttért tanítványai. Sok rendkívül jó színész játszik a filmben, és a látványvilág sem utolsó.

Összességében szerintem ez egy rendkívül hatásos és elgondolkodtató történelmi dráma. Ha bárhol megnézitek róla a beszélgetéseket, ellentétes véleményeket valló emberek kardoskodásait láthatjátok, de szerintem pont ez mutatja, hogy a mű elérte a célját. Bátran merem ajánlani.

10/8