Túlélni és megélni a tragédiát

Daniel Keyes - Érintés

(Könyvkuckó)

Ugyan már elolvastam a következő listás könyvemet, de előtte még jöjjön egy másik regény, ami nagy hatással volt rám.

Barney Stark, a fiatal szobrász élete egy kis alkotói válságot leszámítva egészen olyan, mint mindenkinek a kertesházas övezetben: házassága ugyan a gyermekvállalás körülii állandó csatározásokba torkollt, a munka taposómalma pedig jóformán minden életkedvet és idealizmust kipréselt belőle, de mindenkire ez vár, amikor felelősségteljes felnőtt lesz, nem? Azonban minden a feje tetejére áll, amikor baleset történik a cégnél, ahol dolgozik. Max Prager, a barátja, akit minden nap ő vitt be a munkába csak töredékét viszi ki a ruháján az elszabadult radioaktív részecskéknek, de ez elég, hogy beterítse Starkék egész házát, és persze őket is megfertőzze. Ha még „csak” a sugárbetegség tüneteit kellene elszenvedniük! De sokkal rosszabb vár rájuk. Kiközösíti őket a kisváros valamiért, ami ellen semmit nem tehettek. Ráadásul a legnagyobb kavarodás közepén kiderül, hogy Karen nem sokkal a baleset előtt teherbe esett. Vajon van-e esély ezek után rá, hogy a gyerek egészséges maradt?

Keyes jó szokása szerint megrázó, magával ragadó, és nagyon emberi történetet állít elénk, ez esetben éppen arról, hogy hogyan lehet kibírni a szenvedést, a kiközösítést, a megalázottságot. Lehet-e újrakezdeni egy ilyen tragédia után, folyhat-e az élet újra a normális mederben, képes-e az ember újra célt, értelmet találni a létezésben?

Mélyen megérintett ez a könyv, mert úgy gondolom, ha nem is kapunk radioaktív szennyezést, ezek a kérdések olyanok, amiket néha-néha mindenki feltesz magának. A szereplők is többnyire megfogtak, bár Karen meg Barney néha olyan rondán viselkedtek egymással, hogy legszívesebben felpofoztam volna mindkettőt, de legalább jól bemutatta azt is a kötet, hogy a házastársak lelkileg mennyire távol kerülhetnek egymástól, még akkor is, ha történetesen még mindig egy ágyban alszanak. Ők tulajdonképpen két hozzáállást testesítettek meg, Karen életigenlése teljes mértékben ütötte férje begubódzó önsajnálatát. Mondjuk egyikük sem bírt olyan visszatetsző lenni számomra, mint Karen testvére, Mira, aki ennek ellenére egy nagyon jó karakter volt a történetben.

Persze a végére az ellentéteknek fel kell oldódnia valamilyen formában. Ne várjatok nagyon boldog befejezést, inkább kifejezetten életszagúnak mondanám a végkifejletet, ahogy az egész könyvet is.

Néhány emlékezetes idézet:

„Nincsen jó vagy rossz, s nincsen legjobb vagy legrosszabb megoldás. Mindkét út lélegzetelállító szerencsejáték.”

„Hogyan is értené? Legföljebb, ha maga is megváltoztatja a nevét, hogy utat találjon magának a világba. Honnan tudhatná, milyen az, amikor az ember elvágja a saját gyökereit, s aztán hátralévő életében azon töpreng, helyesen tette-e?”

„Arra van átkozva, hogy folyton a saját lábnyomaiba kelljen lépnie -, hogy mindent olyan déja vu érzéssel tapasztaljon meg, mely a valóságot mindig az álom vastag ködén át mutatja?”

„Barney most már szilárdan hitte, hogy amikor egy magzat in utero sír, akkor a halál ellen protestál. Hát a születés tulajdonképpen nem a halál kezdete? És azt a sok órát nem azért készítik az emberek, hogy eligazodást nyújtsanak a halálhoz vezető idő labirintusában? Az ember olyan, mint egy két lábon járó radioaktív izotóp: felezési ideje meghatározatlan, minden nap minden másodpercében pusztul egy kicsikét. Miért akarnánk, hogy ivadékunk meghalni jöjjön a világra?”

Cselekmény, történetvezetés: 10/8

Stílus: 10/9

Szereplők: 10/10

Érzelmek: 10/10

Összesen: 10/9

Enyhén spoileres infók:

Borítók: Az első kiadásé valami förtelem, rossz ránézni, mint egy másodosztályú krimié. Az alapján nem olvastam volna el, az fix. A legújabb kiadás borítója viszont szép.

Kedvenc szereplők: (1) Barney (2) Karen (3) Max Prager

Kedvenc jelenetek: (1) a befejezés (2) Barney kiosztja Myrát, miután lefeküdt vele (3) Barney elmegy felszedni egy prostit, de ahhoz túl undorítót fog ki, hogy félig vakon lefeküdjön vele (4) Karen bejelenti, hogy terhes (5) Barney kiakad Karen rendutálatán

Mélypont: amikor Myra a hitbéli meggyőződéseiről magyaráz

Kedvenc ötlet: a szobrászkodás... érdekes azok a részek és szerintem adnak egyfajta pluszt a történethez