(Könyvkuckó)
Ímhol
következzék a harmadik listás könyvem ajánlója!
Bátky
János, magyarországi bölcsészprofesszor már évek óta Angliában él, hiszen ide
köti fő kutatási területe. Ez pedig nem más, mint a Rózsakeresztesek titkos
társasága, akik az alkimisták különösen elszánt képviselői voltak, az
aranycsinálás és az örök élet titkának megszállottjai. Természetesen el van
ragadtatva, amikor egy fogadáson megismerkedik a gwyneddi earllel, aki híres a
könyvgyűjteményéről, és mint kiderül, ő is a Rózsakeresztesek nagy rajongója.
Így hát képtelen visszautasítani az earl pompás vidéki kastélyába, Llanwyganba
szóló meghívást, ahol majd békés körülmények között kutakodhat az ősrégi
könyvek között.
Itt
hamar megismerkedik az uraság unokahúgával és unokaöccsével, előbbibe kicsit
bele is habarodik. De van valami furcsa a kastélyban: a folyosókon mintha
szellemek járnának, ráadásul hamarosan valaki az earl életére tör. Így már
sokkal kevésbé tűnnek rosszmájú tréfának azok a fenyegetések, amiket Bátky
kapott walesi utazása előtt…
Nagyon
furcsa élmény volt olvasni ezt a könyvet, főleg mert rengeteg helyen Dan Brown
munkáira emlékeztetett, bár ugye ez volt előbb. :D Persze a hasonló
témaválasztás ellenére annyira sok közös nem érződött azért a két regényben,
nagyon más az írók stílusa. Mindenesetre, ha Szerb Antal ezt a könyvet nem
magyarul írja meg, szerintem már világhírű lenne.
Ami
tetszett a könyvben nagyon, az az egésznek a légköre volt, az a ködös,
misztikus angliai táj beleégett a lapokba, és valami fantasztikus
érzékletességgel jelent meg előttem. Szerettem a szereplőket is minden bogaruk
ellenére, Bátky igazán rokonszenves főszereplő volt, de a többiek is derekasan
helytálltak. A humor persze szerves része a kötetnek, különösen élveztem az
angolok és a kontinens szembenállásával kapcsolatos poénokat, az ilyen nemzeti
sztereotípiás humorra mindig vevő vagyok. Olvasmányos is egyébként a könyv,
pörög a cselekménye rendesen, nehéz letenni.
Ami
nem annyira tetszett, az a befejezés volt. Nagyon nehezen tudtam ezt a lezárást
megemészteni, egyrészt korán volt nekem, elolvasgattam volna a könyvet még egy
ideig, másrészt olyan üresre is sikerült, számomra nem igazán magyarázta meg a
regény rejtélyeit, olyan érzésem támadt, mintha megoldás helyett hirtelen
elküldtek volna haza. Maradtak furcsaságok is a könyvben, ezért nehéz belőni
szerintem a műfajt is, mert egy kicsit fantasy, egy kicsit krimi, egy kicsit
kalandregény. Olyan egészen furcsa, egészen más, és egészen különleges. Igazi
Szerb Antal.
Tudom
ajánlani azoknak, akik nem ijednek meg a saját árnyékuktól, és hajlandóak
eltűrni néhány megmagyarázhatatlan dolgot egy könyvben. :D
Cselekmény, történetvezetés: 10/9
Stílus: 10/9
Szereplők: 10/9
Érzelmek: 10/9
Összesen: 10/9
Enyhén
spoileres infók:
Borító(k): A saját borítómon egyedül a
betűtípust szerettem, más mondjuk nem is nagyon volt rajta. :D
Kedvenc szereplők : (1) Bátky (2) Osborne (3) Lene (4) az earl (5) Mallory
Kedvenc jelenetek: (1) Bátky elmegy
kiszabadítani a társait, de maga is fogságban végzi (2) a szellem gyilkol a
kastélyban (3) Pendragon felderítése (4) Lene elcsábítja Osborne-t (5) a kezdés
Mélypont: a befejezés :(
Kedvenc ötlet: az álcázós-megfigyelős
részek :D
Mindig gondban vagyok, amikor a te naplóidat olvasom, mert túl sok olyanhoz kedvet kapok, ami még csak eszembe se jutott volna soha. :D Viszont a befejezések nálam nagyon sokat nyomnak a latba, úgyhogy még gondolkozom egy kicsit, hogy olvasni vagy nem olvasni.
VálaszTörlés