Évösszefoglaló 2014 II. – könyves kiadás

Elmúlt a 2014-es év, már belekezdtünk 2015-be is rendesen, és nekem eddig eltartott, hogy megírjam az évösszefoglaló(nak a második harmadát). Szégyen, gyalázat.

Idén a menetrend szerinti őszi olvasói válság elmaradt (bezzeg az írói nem), ennek köszönhetően jobban teljesítettem az idén olvasásfronton, összesen 55 kötetet sikerült elolvasnom, amik között 5 képregény, 3 verseskötet, és egy hosszabbacska novella található, összesen ez 17 162 oldalt jelentett. Így átlagosan hetente egy könyvet vagy 329 oldalt olvastam el. 2014-ben is függőben maradt jópár olvasásom, a mai napig hat olyan kötet van, amit tavaly elkezdtem, de nem fejeztem be, remélem, ezek többsége idén sorra kerül.

Beszerzési forrásaimat tekintve 11 könyv (20%) került hozzám könyvtárból, kilencet kaptam kölcsön utazókönyv formájában (16%) – ez jóval több, mint tavaly-, a többi 36 (66%) saját vagy családi tulajdon. Az olvasott könyveim között 11 (20%) e-könyv volt, ez feleannyi arányában, mint tavaly. Emellett 3 darab könyvet  (6%) hangoskönyvként fogadtam be, mert kaptam tavaly karácsonyra egy futógépet, és a futáshoz hallgattam őket. Az olvasott kötetek közül 11 (20%) angol nyelvű volt. A 2014-ben általam olvasott könyvek közül 22 (40%) büszkélkedhet női szerzővel, ez nagyjából ugyanannyi, mint megelőző évben (ismét).

Nagy örömöm, hogy 2014-ben sikerült kétszer annyi magyar könyvet olvasni, mint az előző évben: 8-at, ami az összes olvasmányom 15%-a. Ráadásul akadt a könyvek között kortárs irodalom is, ami aztán főleg ritkaság. A más nyelvű eredetivel bíró könyvek között túlnyomó többségben vannak az angolok, összesen 40 db (74%) (3 db Anglia, 2 db Kanada, 1 db Ausztrália, 1 db Dél-Afrikai Köztársaság).

Ezen kívül más nyelvű eredetik képviseltsége: német – 3 db (5%) (1 svájci, 2 németországi), japán – 2 db (3,7%), dán – 1 db (1,85%), lengyel – 1 db (1,85%).

A 2014-es évben 9 sorozatot kezdtem el, 3-at folytattam, és kettőt fejeztem be. Szerencsére idén egy sorozatot sem kellett kaszálnom. Számításaim szerint jelenleg 31 sorozatot olvasok.

A blogra végül 44 bejegyzés került fel 2014-ben, ez több, mint a korábbi években. A legnépszerűbb az Érdekességek a Csillagainkban a hibáról gyűjtőposzt volt, amiben interjúkban előkerült vicces, vagy épp elgondolkodtató tényeket szedtem össze, és 700 körüli megtekintésével a valaha volt legolvasottabb bejegyzések közé emelkedett.

Egy recenziót írtam 2014-ben a Maxim Kiadónak, egyet pedig magánkiadásról.

2015-ben szeretnék legalább 60 könyvet elolvasni, és tovább erősíteni a magyar, illetve egyéb nemzetiségű kortárs (szép)irodalom-vonalat.

És jöjjenek 2014 toplistái és díjai!

TOP 10 legjobb könyv

Ehh... idén igazából olyan sok kiemelkedő könyvet olvastam, hogy egyszerűen nem ment a 10-re szűkítés... szóval 10(+5) lesz. Elnézést.

Honorable Mentions – olyan könyvek, amik az első tízbe nem fértek bele, de amúgy abszolút kedvencek és ajánlom őket nagyon:
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy! (Billy Milligan I.)
Keyes nekem amúgy az egyik kedvenc íróm, bár igazából csak egy könyve volt, amivel 100%-ig elégedett voltam, de a témaválasztásai miatt mégis különleges figyelemben részesítem. Ez a regény végre ugyanolyan jó, mint a Virágot Algernonnak, személyes, hihető és átütő erejű alkotás egy többszörös személyiséggel rendelkező fiatal férfi küzdelmeiről.
Nick James: Az invázió (Éghajó Akadémia II.)
Még mindig szeretnivaló ez a sorozat, gyorsan pergő cselekményével és két kedvelhető fiú főszereplőjével elsősorban a fiatalabb fiúk szívébe lophatja be magát könnyen, de én is nagyon élveztem.
Scott Westerfeld: Leviatán (Leviatán I.)
Végre én is felültem a Scott Westerfeld-vonatra, és milyen jól tettem! Ez a fiktív történelmi steampunk-regény elsősorban az elég vad, de hihetetlenül jól kidolgozott világával, másodsorban a rendkívül szerethető karaktereinek köszönhetően vált kedvenccé.
John Green: Paper Towns
Ez a könyv egyértelműen csak az erős mezőny miatt csusszanhatott ki az első tízből, mert amúgy remek regénynek tartom. John a szokásos furcsaságaival szórakoztatóan őrültté tett regényben egy fantasztikus nyomozásra és utazásra invitálja az olvasót önmagunk és mások megismerésének, illetve a lezárásoknak a világába.
„What a treacherous thing it is to believe that a person is more than a person.”
Ann Seehan: A Long, Long Sleep - Hosszú álom
Egy nagyon is hihető módon megváltozott világot ábrázol ez a könyv, azonban nem ez a legjobb benne, hanem az, hogy bemutatja egy megtört lelkű fiatal lány világát és a gyógyulás lassú, lépésről lépésre tett folyamatát.

1. Patrick Ness: Soha nincs vége
Patrick Ness egyszerűen zseniális. Ebben a könyvben minden megvan, ami kell: többrétegnyi dráma a főszereplő körül, izgalmas, csavaros történet, művészi igényű megvalósítás, elgondolkodtató mögöttes tartalmak. Kifejezetten bátor és lenyűgöző könyv.

2. Courtney Summers: Fall for Anything
A This Is Not a Test után Summers  ismét bizonyított nekem ezzel a könyvvel, ami az imádott apa öngyilkosságát járja körül a lánya szemszögéből. Külön élveztem, hogy a fotózás fontos szerepet kapott a könyvben.

3. Matthew Dicks: Egy képzeletbeli barát naplója
Ez a könyv nagyon jól felidézte a gyerekkoromat, de a nosztalgia-faktoron kívül rendkívül elgondolkodtató is volt, foglalkozott az önzéssel, a hűséggel, a barátsággal, halállal és az emberi gonoszsággal is. A képzeletbeli barát szemszöge okán pedig az egész kapott egy nagyon egyedi fantasy vonalat, ami még külön kiemelte  a könyvet.

4. Marissa Meyer: Scarlet (The Lunar Chronicles II.)
Talán nem ez volt a legszofisztikáltabb irodalmi élményem az évben, de az biztos, hogy ezen a könyvön szórakoztam a legjobban. Gyors ütemű akció, szimpatikus főszereplők, és meglepően sok poén szerettette meg velem ezt a kötetet még jobban, mint az elsőt a sorozatból.

5. Ellen Hopkins: Identical
Ez a regény egy igazi gyöngyszem volt, nem csak a verses formátuma miatt. Gyomorforgató és megrázó, az igaz, de közben valahol nagyon szép és őszinte is.

6. Swati Avashti: Ököl/Jog
Eléggé féltem ettől a könyvtől, de teljesen alaptalanul. Mélyen, alaposan, őszintén és szívhez szólóan ábrázolta egy bántalmazó apa karmaiból kikerült testvérpár gyógyulásának, továbblépésének a folyamatát.

7. Margo Lanagan: Tender Morsels
Különös, sötét, megrázó mese ez nemi erőszakról, szexuális visszaélésekről, anya-lánya kapcsolatról és az emberi gonoszságról. Más volt, mint amire számítottam, de nagyon-nagyon tetszett.

8. Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny
Aú. Ez egy ifjúsági regény, mégis keményen és reménytelenül őszinte az élet mulandóságával és az általa felvetett megannyi szörnyű ellentmondással kapcsolatban. Közben pedig gyönyörű, és épp csak egy leheletnyit varázslatos.

9. J. K. Rowling: Átmeneti üresedés
Tartottam ettől a könyvtől, de nem volt rá okom, Rowling a felnőtt irodalomban is megtalálta a helyét, ez a széles kisvárosi körkép pedig nagyon belopta magát a szívembe.

10. Stanislav Lem: Kiberiáda
Rémesen szellemes görbe tükör ez, ami robotizált tündérmesék formájában nagyon sok jó gondolatot fogalmaz meg az emberi természetről és a társadalomról.

TOP5 legszebb borító:

1.

2.

3.

4.

5.

TOP 3 legrosszabb könyv

Tavaly nehéznek éreztem ide a válogatást, de a 2014-es év hozott pár erős versenyzőt a kategóriába.

Végül ők lettek a befutók:

1. Kelemen Zoltán: Első 21 novella
Sajnálatos módon ez a recenziós példányként kapott novelláskötet volt messze a leggyengébb dolog, amit idén olvastam. Néhány ötletet eltekintve egyszerűen semmi értékelhetőt sem találtam benne, pedig tényleg kerestem. Nagyon korai volt ezt még kiadni.

2. Pascal Mercier: Éjféli gyors Lisszabonba

Hajaj... olyan optimista voltam ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert tök jól hangzott a témája, de sajnos maga a regény nagyon rossz volt. A szép stílusa némileg feldolgozhatóbbá tette az élményt, de az a nagy helyzet, hogy a könyvben a világon SEMMI sem történt, és még azt is furcsa és idegesítő karakterek prezentálták. Pedig azt a jó érzésemet, hogy olyan helyszíneken játszódik, ahol jártam nehéz elrontani, de sikerült.

3. Gayle Forman: Ha maradnék (Ha maradnék I.)
Ebben a könyvben lehet, csak azért csalódtam ekkorát, mert túl nagy elvárásaim voltak. Szerettem volna, ha tényleg igazi, mély, élet értelme-kérdésekről szól. Ehelyett kaptam egy langyos tinirománcot egy idegesítő főhőssel, ami csak szeretett volna igazán drámai lenni.

Egyéb díjak:

Legnagyobb pozitív csalódás: Az Ököl/Jog. Tartottam ettől a könyvtől, mint általában minden vörös pöttyöstől, de ez egy meglepően jó, mély és elgondolkodtató regénynek bizonyult.

Legnagyobb csalódás: A Burn. Én a sorozat első két részét (Tiszták, Fuse) nagyon szerettem, de úgy éreztem, hogy a befejező kötetben az írónő néha félrerakta az eddig alaposan felépített karaktereket, és kierőszakolta ezt a lezárást, ami miatt én rossz szájízzel tettem le a sorozatot.

Az év kedvenc komoly témája: a családon belüli erőszak – ez sem olyasmi, amit mostanában nagyon kerülnének az írók, de idén ezt éreztem a leginkább meghatározónak. Fő téma volt az Ököl/Jogban és a North of Beautifulban, de megjelent például az Átmeneti üresedésben is.

Az év kedvenc műfaja: a posztapokaliptikus, ifjúsági és felnőtt változatban is olvastam jópár világvége-történetet az idén, egyik jobb volt, mint a másik.

Az év legjobb sorozata: 2014-ben egyedül a PJO volt, amiből több kötet olvastam, és ez jó is volt, de nem váltott ki akkora fangirl-hatást, mint a The Lunar Chronicles, aminek a második kötetébe teljesen beleszerettem. Idén két könyv is megjelenik hozzá, egyrészt a Fairest, ami egy kicsit a főgonosz hátterébe enged jobb bepillantást, másrészt a tetralógia zárókötete, a Winter, mindkettő miatt nagyon lelkes vagyok.

Kedvenc női főszereplő: Ez egy kicsit nehéz, nem annyira emlékszem lenyűgöző női főszereplőre ebből az évből. Azt hiszem, hogy Cinder, illetve Scarlet lesznek a választottjaim a The Lunar Chroniclesből, mert emberiek, nőiesek, de közben valahol elég badassek is mindketten (főleg Scarlet, ó te jó ég, de még mennyire badass). Második helyre tenném Ligát, Branzát és Urddát, a Tender Morsels középpontjában álló családot, akik a saját képességeiknek és személyiségüknek megfelelően, de mindig együtt és mindig kivételes erőről tanúbizonyságot téve vergődnek át az életük nehézségein.  Harmadik helyen Rose áll a Hosszú álomból, aki nem tűnik elsőre olyan nagyon erősnek, de valójában az.

Legrosszabb női főhős: Mia a Ha maradnékból. Értem, hogy ilyen elvarázsolt, cuki művészléleknek akarja beállítani az írónő, de engem nem győzött meg.

Kedvenc férfi főszereplő: Nnna, itt már nagyobb volt a tolongás, sok férfi főszereplő eszembe jutott, akiket különösen megszerettem.  Azt hiszem, az első körzülük Banyan, a Gyökértelen főhőse, aki egy haldokló világban is naiv optimizmussal képviseli a szépség és az emberség értékét, és ezt nagyon csodáltam benne. A második helyen Jace Witherspoon áll (Ököl/Jog), akiben az fogott meg többek között, hogy milyen kíméletlenül néz szembe a hibáival. Harmadik pedig Quentin, a Paper Towns főhőse, akinek nagyon együtt tudtam érezni az aggodalmaskodó és folyton pánikoló természetével, mert én is ilyen vagyok, és pont ezért tudtam nagyon értékelni, amikor túllépett magán.

Legrosszabb férfi főhős: Gregorius az Éjféli gyors Lisszabonba főszereplője. Varázslatosan passzív és utálatos karaktere nem szűnt meg lenyűgözni a könyv végéig. A másik hasonló kaliber Billy Pilgrim volt (Az ötös számú vágóhíd), akinek az érzéketlensége mindennel szemben szintén arcpirító mértékeket öltött.

Kedvenc női mellékszereplő: Promise a Holdvilágból. Az előző kötetben még csak a titokzatos szexuális töltet volt, de most, hogy jobban megismertük, rájöttem, hogy tényleg kedvelem. Nem mellesleg nagyon badass tud lenni, ha akar. Illetve Nora Barlow a Leviatánból, aki maga a két lábon járó feminizmus.

Kedvenc férfi mellékszereplő: Carswell Thorne a Scarletből. Nagyon kellett az ő lezser comic relief-karaktere a sorozatnak, élveztem minden mondatát. Illetve Radar a Paper Townsból, mert amellett, hogy olyan kis introvertált okosgyerek, akiket szeretek, ő egy olyan hű barát, amilyet bárkinek kívánnék.

Az év legelvetemültebb gonosza: Mesélhetnék itt mindenféle diktátorokról, de az az igazság, hogy akit a legjobban gyűlöltem az év során, az Witherspoon apuka volt az Ököl/Jogból. Nagyon-nagyon utáltam azt az embert, szerettem volna lapáttal arcon legyinteni.

Az év kedvenc párosa:

1. Deryn/Sándor (Leviatán): Ahh, annyira shipeltem ezt a párost, hogy az elmondhatatlan. Bár nem igazán történik köztük semmi az első kötetben, hiszen Sándor Derynt ráadásul fiúnak hiszi, de ahogy felépül a kapcsolatuk kölcsönös tiszteletté és barátsággá, az nagyon szép, és olyan aranyosak.
2. Az összes szerelmespár a The Lunar Chroniclesben: Komolyan, ebben a sorozatban nagyon durvák a párosítások, már azt is shipelem, ami a Cressben lesz, pedig azt a részt még nem is olvastam. Előnyös, hogy eddig az összes főbb szereplőt kedvelem, külön-külön is jó karakterek, és ezért a romantikus viszonyaikat is támogatni tudom.
3. Annabeth/Percy: Még mindig, ahogy egyre közelebb voltak a megvalósuláshoz. Lásd tavalyi évösszefoglaló.

Az év kedvenc nem-emberi szereplője: Iko, Cinder érzelmes természetű robot barátja.

Az év kedvenc humoros könyve:  A Scarlet. Ugyan összességében a könyv egyáltalán nem vicces, mégis nagyon sokat nevettem rajta, hála a főbb szereplők szarkasztikus humorának.

Az év legjobb írója:  Patrick Ness, aki az első regényével mindjárt elvarázsolt, a második pedig ezt csak fokozni tudta. Nagyon értelmes ifjúsági regényeket ír, és ezt csak támogatni tudom.

Az év legrosszabb írója: Gayle Forman, mert elhitette velem, hogy több tud lenni a könyve, mint amennyi valójában volt, és ez bosszant.

Az év legszebb kivitelű könyve:  Leviatán – szép külső és belső borító, keménytábla, illusztációk, igényes kivitelezés.

Én kicsi pszichopatám

Lionel Shriver – Beszélnünk kell Kevinről

(Könyvkuckó)

Végre valahára eljutok odáig, hogy írjak a második könyvmoly párbajos könyvemről. Jó sokáig küzdöttünk egymással, én meg ez a regény, mert nem egy könnyű olvasmány, de végül azért csak én győztem, azt hiszem.

Már majdnem két éve annak a bizonyos csütörtöknek, amikor Eva Katchadourian fia, Kevin, tömegmészárlást tartott az iskolájában, aminek keretében hét tanulót, egy tanárt és egy menzai alkalmazottat ölt meg. Azóta a fiú jól megérdemelt börtönbüntetését tölti, Eva élete pedig teljesen összeomlott: elvesztette a pénzét, az egész élete során féltő gonddal építgetett cégét, a házát. Még mindig nem tud megbirkózni azzal a rengeteg zavaros érzéssel, amit ez az egész kiváltott belőle, ezért, hogy egy kicsit rendbe tegye a fejét, leveleket kezd el írni a férjének azokról a dolgokról, amiket eddig nagyrészt megtartott magának: hogy hogyan látta ő Kevint a felnövése közben, és hogyan alakult a kapcsolatuk furcsa ellenszenvből a másik nyílt terrorizálásáig.

Na igen. Kezdjük ott, hogy miért is érdekelt engem annyira ez a könyv. Pár éve volt egy lövöldözés a PTE-n, és egy lány, akit kiskorom óta ismerek, ott volt a helyszínen (mármint konkrétan a dupla terem másik felében, mint ahol elkezdett lövöldözni a srác). Emiatt egy kicsit személyesen érintett engem az ügy, és jobban is figyeltem az utóéletét. Engem megdöbbentett, hogy ott milyen vehemenciával védték a szülei az elkövetőt. Mármint persze, a gyerekük és szeretik, de mégiscsak embert ölt, nem érzik úgy, hogy ezért meg kéne kapnia a büntetését? Ezért éreztem úgy, hogy szeretnék olvasni a témáról, és így találtam meg ezt a könyvet.

A könyvvel furcsa, ambivalens viszonyunk volt: ez a regény ugyanis nem szeretné, ha szeretnéd. Nyilván Lionel Shriver (aki neve dacára meglepő módon írónő) egyetlen porcikája se vágyik arra, hogy te akár egy pozitív érzést is felfedezz a lapokon. És ettől egyrészt őszinte, szívbe markoló és nagyon igaz. Másrészt meg lassú, idegtépő és rettentő cinikus. Mégis, van benne valami, ami miatt a legrosszabb pillanatokban se akartam letenni.

Filmplakát

Ami miatt nehéz másképp érezni magad a könyv olvasása közben, mint egy besózott meztelen csiga, annak az a fő oka, hogy a történet középpontjában az univerzum legkevésbé szerethető családja áll. A főszereplő, Eva, különösen utálatos, és nekem az ellenszenv kialakításában segített az is, hogy néhány saját hibámat láttam visszaköszönni a személyiségében. Eva önző, individualista nagyvilági nő, aki örömmel néz le másokat, és aki mindig valami nagyobbat és eszményibbet vár az élettől, mint ami az lehet. Az érzelmeit nehezen mutatja ki, és ez a jelenére még inkább igaz, mint a múltjára, hiszen a tragédiától csak még inkább bezárkózott, és ettől még hidegebbnek és arrogánsabbnak tűnik, ha ez egyáltalán lehetséges. Franklin eleinte teljes ellentétessége miatt szimpatikusabbnak tűnt, de aztán pont ugyanezen okból vált rettentő ellenszenvessé. Túlontúl naiv, optimista, negédes és kedélyeskedő, és nagyon hamar pont ugyanúgy az ember agyára mászik az őszintétlenségével meg az álomvilágával, mint Eva a cinizmusával.

És hát Kevin. Jaj, Kevin. A könyv első fele azért is volt nagyon idegtépő, mert úgy a 260. oldalig nem volt más a történet, csak egy vádirat. Mintha Eva azt bizonygatta volna, hogy igen, ő egy épületesen pocsék anya volt, na de Kevin olyan elszúrt gyereknek született, hogy nem nagyon tehetett ez ellen semmit. Esküszöm, a fiú már kisbabának utálatos, legalábbis az anyja szemében, és később egyre vállalhatatlanabb dolgokat művel. Jó, elismerem, léteznek született pszichopaták, de Kevin olyan sarkosan van ábrázolva, hogy esküszöm, elgondolkodtam azon, miért nem hajtott át rajta Eva véletlenül az autójával, amikor még elég pici volt. 260 oldalt kellett várnom az emberség megnyilvánulásának első szikrájára, és ez olyan eksztatikus örömöt váltott ki belőlem, amit aligha tudtok elképzelni. :D

Szóval persze, nyilván léteznek született pszichopaták, ugyanakkor ők is csak emberek, és bőven megértem, miért volt Kevin életére olyan romboló hatással, hogy már magzat korában is az anyja elutasítását érezte. Nem azt mondom, hogy sajnálni kell, véleményem szerint nem  nagyon lehet, de azért nem csak ő a hibás itt, hiába egyedül ő követte el a szörnyűséget. Evával való kapcsolatában a kezdet kezdetétől fogva a kettőn áll a vásár volt jellemző, anyunak se kellett a szomszédba menni szemétségért, és a fiacskája is bőven kitett magáért. És bármi is volt a miért, azt is át tudom némiképp érezni, hogy mennyire elviselhetetlennek tűnik az élet, ha nem vagy képes szenvedélyt érezni bármi iránt, ha nem vagy hajlandó a legapróbb mértékű öncsalásra sem az értelmetlen ám élvezetes apróságok létezését illetően.

Mellesleg Kevin viselkedésén se lehet csodálkozni, azért átsüt rajta a szeretetéhség, ha az ember nagyon figyelmesen nézi, és el se merem képzelni, milyen lehet, ha az egyik szülőd ismer, de nem szeret, a másik pedig csak azért szeret, mert nem téged lát. És bár Eva azt hitte, hogy a fia utálja őt és nem is volt oka mást hinni, azért a helyzet nem ilyen egyszerű, ez kiderül a könyv végére.

Mert hogy igazából a könyv utolsó negyven oldala okozta számomra az igazi fejtörést, ami zseniális, lebilincselő, letehetetlen, és az érzelmek is a helyükön vannak kezelve végre. A lezárás egyértelműen fantasztikus volt, tökéletes befejezés, a lehető legjobb, amit ez a történet kaphatott, és emiatt billent végül a szeretlek-utállak kapcsolatunk végérvényesen a szeretlek irányába. Meg még valami miatt, amit elárulni spoiler lenne, mert bár majd’ kibökte a szemem az igazság, mégse bírtam rájönni egészen addig, amíg a képembe nem törölte a könyv.

És ami miatt még szerettem ezt a könyvet, az az egész gondolatisága. Hiába cinikus és érzéketlen látszólag Eva látásmódja a társadalomról is, azért sok dologról eléggé sikerült elgondolkodtatnia. Egyrészt ott van a nevelés kérdése, hogy vajon mennyiben játszott hozzá Kevin elvadulásához az, hogy totálisan elkényeztették, de közben őszinte szeretet nem kapott. Másrészt a bűnbakképzésről is van szó: az már egyik halott gyereket se hozta vissza, hogy Evát is meghurcolták, ennek ellenére az egyik szülő szükségesnek látta ezt. És ugyanígy egészen értelmetlen tulajdonképpen a miérteken is rugózni. Ha Kevin valaha is adna értelmes választ arra kérdésre, hogy miért lőtt le kilenc embert az iskolájában, az se változtatna már semmin. És persze azon is lehet kattogni, hogy elegendő büntetést kapott-e, de szerintem ennek a kertvárosi aranyifjúnak nem lesz sétagalopp túlélni a börtönéveket. Ha pedig ezt sikerrel véghezviszi, akkor odakint még mindig vár rá a mamája, és hogy ez jó lesz-e vagy rossz, az már rajtuk múlik.

Tilda Swinton a Kevinekkel

A filmről: Készült a regénynek 2011-ben egy filmváltozata, amit megnéztem, mert kíváncsi voltam, hogyan sikerült interpretálni ezt a könyvet. Azt kell mondjam, a film nagyon is méltó feldolgozás, bár Evát (Tilda Swinton) és Franklint (John C. Reilly) is nagyon másképp képzeltem el, de végül a színészek fantasztikus játéka meggyőzött, hogy tökéletes választások voltak. A Kevin szerepének terhét hordozó négy különböző életkorú fiú mindegyike remek volt (igen, még a csecsemő is), mégis persze leginkább a kamasz Kevint játszó Ezra Miller fog megmaradni az emlékezetemben, aki hihetetlen mélységig volt képes megmutatni a fiú lelki világát. (Nem mellesleg meglepően vonzó jelenség íjjal a kezében.) Szóval mindenképp tudom ajánlani a filmet is, azonban úgy érzem, hogy számomra nem helyettesítette a könyvet, abban ugyanis sokkal több részlet van, amiknek egy részét ugyan beépítették vizuálisan a filmbe is, azonban aligha érthetőek, ha nem olvastad a könyvet.

10/10 pont

Kinek ajánlom: Azoknak a szülőknek, akik úgy érzik, hogy nekik van a világon a legrosszabb kölkük. Garantálom, hogy Kevinnel összevetve (kevés kivételtől eltekintve) kezesbáránynak fog tűnni a csemete.

Kinek nem ajánlom: Azoknak, akik most gondolkodnak a gyerekvállaláson, hátha még elvenné a kedvüket, vagy paranoiába hajszolná őket.

Évösszefoglaló 2014. I. - személyes kiadás

Általában az újév elejét az előző év összefoglaló bejegyzéseinek gyártásával szoktam tölteni, és idén ez különösen igaz, mert egy kicsit körültekintőbben tervezem dokumentálni az éveimet, mint eddig. Szóval lesz még ebből több felvonás, először is a kaen blogjáról csórt személyes kérdésekre válaszolós verziót hoztam (illetve nála angolul voltak a kérdések, én vettem magamnak a bátorságot, és lefordítottam őket).

1. Hol kezdted a 2015-ös évet?

A szüleim lakásában, csendes baráti körben.

2. Jártál iskolába 2014-ben?
Augusztust leszámítva nagyjából egész évben.

3. Kellett kórházba menned?
Meglátogattam egy rokonomat, akinek meszes ciszta volt a belső fülében (jujj), és a bérmalányomat, amikor ő került kórházba, de páciensként nem (hála Istennek), csak egyszer, amikor oltást adtak be.

4. Volt bármilyen ügyed a rendőrséggel?
Yepp, nyaralás közben ellopták a táskánkat, és el kellett menni feljelentést tenni, hátha fizet a biztosító. Mivel én tudok egyedül angolul a családban, ezért én intéztem az egészet.

5. Hová utaztál 2014-ben?
Tenerifén nyaraltunk két hétig, Svájcban síeltünk egy hetet, ezen kívül kisebb belföldi kirándulásokat tettünk.

6. Vásároltál valamit 50.000 forint feletti értékben?
Személyesen én nem, az ilyen költségesebb dolgokat ajándékba kaptam. Illetve könyveket vásároltam körülbelül ilyen nagyságrendben, de azt egész évre elosztva. Ja és ennyiért vettem lovardabérletet.

7. Ismersz valakit, aki megházasodott?
Igen, három közelebbi és egy távolabbi ismerősöm különböző vallási közösségekből (egyik esküvőn sem voltam jelen).

8. Ismertél valakit, aki elhunyt?
Egy idős hölgy a templomomból, akit nagyon kedveltem.

9. Költöztél ebben az évben?
Nem.

10. Milyen koncertekre/előadásokra mentél el?
Idén is volt színházbérletünk, szóval a Csiky Gergely Színházba mentünk kb. minden hónapban. Sok előadás nem maradt ebből ez évből emlékezetes, egyedül A király beszéde ugrik be, hogy azt 2014-ben láttam, és tetszett, illetve az Egy, kettő, három/ Az ibolya, ami két egyfelvonásos Molnár Ferenc-darab volt egymás után.
Voltunk a Szabadtérin is, a Zorba, a görögöt néztük. Mivel ez ilyen táncelőadás volt, számomra nehéz volt követni a cselekményt, aki nem láttam a filmet, de azért élveztem.
Három koncerten voltam (ennyire sikerült visszaemlékeznem): egy keresztény könnyűzenei koncerten tavasszal, ősszel egy Kaláka-koncerten és decemberben egy barátnőm diplomakoncertjén, aki oboista. :)
Továbbá magamhoz képest rekord mennyiséget jártam moziban, összesen ha jól emlékszem, hétszer.

11. Írd le a születésnapodat!
A születésnapomat idén Tenerifén ünnepeltük meg. Délelőtt egyedül élveztem a hotelszobát, mert anyuéknak el kellett menni a tukmálós előadásra, amiért az ingyen szállást kaptuk. Én addig pihengettem, meg sorozatot néztem. Jól elment az idő, ezért délután csak a hotel medencéjéhez mentünk fürödni, közben a nyugágyon fekve olvastam, illetve felderítettük a hotel kertjét. Este ünneplésképp elmentünk egy korlátlan fogyasztású grillétterembe, ahol a felszolgálók hagyományos ruhában voltak, és úgy hordták körbe a frissen sült húsokat. Minden nagyon finom volt, a legjobban talán a márványsajtmártásos marhahús ízlett, meg ettem egy csomó spárgát és mindenféle finom salátákat és mártogatósokat, kaptam bort, meg desszertnek egy szelet mandulatortát. Apu nem járt jól, mert épp rosszul érezte magát, szóval ő nem vett részt az evésben, de aranyosak voltak a felszolgálók, beengedtek minket a konyhába, és fényképezkedhetett a nyársforgatós sütőkkel, szóval neki is jutott végül valami. :) Egyébként jó volt sétálni az étteremhez, elég hegy-völgyes az a környék, és le lehetett látni az esti kivilágítású városra meg az óceánra, nagyon szép volt. Amúgy meg ez a nap egy csodálatos két hétnek volt a része, amikor nagyon különleges helyeken jártunk, finomakat ettünk, szóval minden nagyon pazar volt. :) Ajándékot akkor egyben nem kaptam, a nyaralás során választhattam magamnak dolgokat, meg még otthonról rendeltem könyveket, meg egy-két apróságot, ami meg is érkezett, mire hazaértünk.

12. Mi az a dolog, amiről azt gondoltad, sosem tennéd meg, mégis vállalkoztál rá 2014-ben?
Lecsúsztam egy olyan csúszdán, aminek a kezdő szakasza teljesen függőleges.

13. Mik voltak a kedvenc pillanataid?
A tenerifei nyaralás (két hét tele kedvenc pillanatokkal), a kirándulás Felsőtárkányban, a születésnapi buli decemberben, amire hivatalos voltam.

14. Érkezett új jövevény a családba?
A Németországban élő unokatesómnak kislánya született, nagyon édes. ^^

15. Melyik volt a kedvenc hónapod?
Az augusztus. Zseniális volt az a nyaralás.

16. Ki volt a legjobb ivócimborád?
Ööö... nem sok ivós élményem van idénről (amúgy se iszom gyakran). Mondjuk az egyetemi haverjaim.

17. Szereztél új barátokat?
A második félévben nem a megszokott barátaimmal vettem fel a laborgyakorlatokat, ami azért volt jó, mert megismertem más csoporttársaimat.

18. Legjobb szórakozós estéd?
Nem nagyon járok szórakozni. XD Mondjuuuk... legyen a már fent említett születésnap. Vagy a Természettudós Bál. Az is király volt.

19. Elvesztetted valamelyik barátodat 2014-ben?
Nem tudok róla.

20. Változott a hajstílusod?
Igen. Nyáron végre beláttam, hogy a hajam sose fog olyan szép hosszúra nőni, mint szeretném, ezért egy praktikus hosszra vágattam, ami most már nagyon tetszik.

21. Volt autóbaleseted?
Nem (hála Istennek).

22. Hány éves lettél 2014-ben?
Huszonegy.

23. Tettél újévi fogadalmat?
Szeretném elolvasni a Bibliát egy év alatt.

24. Csináltál valami nagyon égőt?
Sírtam a munkatársaim előtt.

25. Vásároltál valamit eBayen?
Igen. Körömmintázó szettet, bizsukat, könyvjelzőket, képeslapokat, magamnak is, ajándékba is.

26. Házásodtál vagy váltál?
Hehe. Nem.

27. Hajtott rád valaki?
Ha hajtott is, én ugyan nem vettem észre.

28. Voltál beteg idén?
Egyszer-kétszer taknyoskodtam. Semmi komoly.

29. Örülsz, hogy elmúlt 2014?
Semleges vagyok. Olyan szempontból igen, hogy túl vagyok az egyetem második évén, ami a felsőbbévesek szerint a legkeményebb.

30. Mit vársz a legjobban 2015-ben?
Az első egyetemi diplomámat.

31. Mit csináltál életedben először 2014-ben?

- ettem raclette-et
- vezettem külföldön
- kaptam örökbefogadói ajándékcsomagot a WWF-től
- voltam az egykori gimim előadói estjén úgy, hogy én nem szerepeltem
- voltam díszvendég biológiaórán
- fogadtam utazókönyvet
- vásároltam eBayen
- próbáltam megtanulni lovagolni
- futottam futógépen
- ettem mindenhez medvehagymakrémet
- jártam Egerben
- másztam fel ugyanarra a hegyre kétszer egy nap alatt
- geocachingeltem
- megtanultam rendesen körmöt lakkozni
- fürödtem az Anna-fürdőben
- adtam elő konferencián (ráadásul angolul)
- kértek fel bérmaanyának
- buktam meg egyetemi vizsgán
- szaladgáltam lepkehálóval
- készítettem rovargyűjteményt
- dolgoztam nyáron
- regisztráltam társkereső oldalra
- voltam moziban háromszor két hét alatt
- aludtam az unokatesóimnál
- töltöttem hosszabb időt a fővárosban
- ettem svédasztalos ázsiai étteremben
- repültem együtt a családommal
- csúszdáztam át egy cápákkal teli medencén
- láttam vadon élő delfineket
- jártam piramisoknál
- sikítottam teli tüdőből
- fröcskölt le egy kardszárnyú delfin
- ünnepeltük a születésnapomat grill-étteremben
- aludtam jachtkikötő hoteljében
- diktáltam rendőrségi jegyzőkönyvet
- betűztem angolul
- teljesítettem ingyenes online kurzust
- jegyesfotózást csináltam
- néztem daruvonulást
- jártam a kilenclyukú hídnál
- másztam fel egy tankra
- küldtem csomagot külföldre
- kaptam csomagot külföldről
- beszélgettem rendszeresen valakivel, aki másik időzónában van
- szerveztem karácsonyi  ajándékozós húzást
- teljesítettem könyvbingós kihívást
- találtam ki és valósítottam meg karácsonyi jócselekedetet egyedül
- néztem BluRayt
- olvastam fel hangoskönyvhöz

- lett saját okostelefonom
- festettem ki másnak a körmét
- sütöttem tavaszi tekercset

32. Mit kívánnál 2015-re, amit hiányoltál 2014-ből?
Szerettem volna elkezdeni tanulni spanyolul, ami nem jött össze. De ami a legjobban hiányzik az életemből, az egy kicsivel több siker a munkámban.

33. Melyik dátum fog 2014-ből örökre beleégni az emlékezetedbe és miért?
Nem hiszem, hogy lesz ilyen, az az igazság.

34. Mi volt a legnagyobb dolog, amit elértél az évben?
Sok nagy különösebb eredményem nem volt, de kb. azt is be lehet tudni annak, hogy nem kezdett jelentős mélyrepülésbe az átlagom. Na jó, talán a köztársasági ösztöndíj. Illetve az, hogy apu elolvasta a regényemet, és nagyon tetszett neki. :)

35. Mi volt a legnagyobb kudarcod?
Ööö... megbuktam Biotechnológiából. De aztán egy hétre rá ötöst kaptam, szóval... sose legyen rosszabb évem. Meg az, hogy nem tudtam elindulni a TDK-n.

36. Mi a legklasszabb dolog, amit vásároltál?
Hát... ha nem lehet könyv, akkor... az új órám. Fekete a számlapja, nagyon ízléses és tud világítani a sötétben. ^^

37. Kinek a viselkedése késztetett ünneplésre?
Apumé, keresztfiamé és a húgáé, bérmalányomé.

38. Kinek a viselkedése szomorított el?
Anyukámé.

39. Hová ment el a legtöbb pénzed?
Hát a megélhetési cuccokon kívül könyvekre, körömlakkra, karácsonyi ajándékokra, kézműves ékszerekre.

40. Mit vettél, ami miatt nagyon-nagyon izgatott lettél?
Kööönyveeeet, körömmintázó szettet, körömlakkokat.

41. Melyik szám idézi fel benned örökké 2014-et?
Imagine Dragons – Night Visions (album)
One Republic – Ordinary Human
Christina Aguilera & A Great Big World - Say Something
George Ezra – Budapest
Vance Joy - Riptide
Tom Odell – Another Love
Conor Oberst – You Are Your Mother’s Child
The Hanging Tree
Alexander Rybak – Into A Fantasy
Keira Knightley – Lost Stars

42. Az előző év azonos időszakával összehasonlítva most

i. boldogabb vagy szomorúbb vagy? Nagyjából hasonló, talán egy kicsit szomorúbb. Gyakrabban érzem azt, hogy valami hiányzik az életemből.

.ii karcsúbb vagy teltebb vagy?  Azt hiszem, felszedtem pár kilót, jobban oda kéne figyelnem magamra.

iii. gazdagabb vagy szegényebb vagy? Gazdagabb. Jók az ösztöndíjaim.

43. Miből szerettél volna többet csinálni?
Olvasás, írás, közösségi tevékenységek.

44. Miből szerettél volna kevesebbet csinálni?
Stresszelés, azon való felesleges agyalás, hogy vajon jó irányba tart-e az életem.

45. Hogyan telt a karácsony?
Családi körben a Szenteste, majd rokonlátogatással. Kellemes volt, és sikerült leülni az unokatesóimmal (megy egyik este a szüleimmel is) játszani, már régen volt ilyen, élveztem.

46. Szerelmes lettél 2014-ben?
Nem.

47. Mi volt a kedvenc TV-műsorod?
Hát, leginkább csak Once Upon a Time-ot néztem rendszeresen, az jó volt továbbra is. Ezen kívül végre én is beszálltam a Trónok harca-őrületbe, megnéztem az első évadot.

48. Utálsz valakit, akit 2013-ban még nem utáltál?
Még mindig nem utálok senkit.

49. Mi volt a legjobb könyv, amit olvastál?
YA: Patrick Ness -  Soha nincs vége
Felnőtt: J. K. Rowling – Átmeneti üresedés

50. Mi volt a legnagyobb zenei felfedezésed?
Az, hooogy... nem mindig alszom el a komolyzenétől?

51. Mi az, amire vágytál és megkaptad?
Minden felsorolt jó dolog az először csináltam listáról. ^^

52. Mi az, amire vágytál és nem kaptad meg?
TDK-eredmény, párkapcsolat, érzelmi stabilitás

53. Mi volt a kedvenc filmed 2014-ben?
Adaptáció: Csillagainkban a hiba
Eredeti forgatókönyv: A nő

54. Mi lenne az az egyetlen dolog, ami sokkal jobbá tenné a 2014-es éved?
Szakmai siker az év második felében.

55. Mi segített megőrizni az ép eszed?
Nyafogás barátoknak, írás, fél órás telefonbeszélgetések apuval.

56. Melyik hírességért rajongtál a legjobban?
Ferenc pápáért, minden megnyilvánulása olyan emberséges, nagyon kedvelem.

57. Melyik politikai esemény kavart fel a legjobban?
Igyekszem minél jobban kimaradni a politikai eseményekből.
Amúgy a netadó körüli botrány, meg a választások... most szavaztam először, szóval ezúttal ennek nagyobb figyelmet kellett szentelnem.

58. Kit hiányoltál a leginkább?
A kaposvári barátaimat. Meg úgy általánosságban néha csak valakit, aki tényleg törődik velem.

59. Ki volt a legjobb új ember, aki megismertél?
Nem tudom, mindenki klassz. ^^

60. Mondj egy fontos tanulságot, amit 2014-ben tanultál!
Majdnem mindenki kételkedik magában, az is, aki amúgy kívülről magabiztosnak tűnik.

61. Hozz egy idézetet dalszövegből, ami jellemzi a 2014-es éved!

„Everyone I come across in cages they bought

They think of me and my wandering but I'm never what they thought

Got my indignation but I'm pure in all my thoughts

I'm alive

Wind in my hair I feel part of everywhere

Underneath my being is a road that disappeared

Late at night I hear the trees they're singing with the dead

Overhead

Leave it to me as I find a way to be

Consider me a satellite forever orbiting

I know all the rules but the rules did not know me

Guaranteed” (Eddie Vedder – Guaranteed)

Kisvárosi tragédiák

J. K. Rowling – Átmeneti üresedés

(Könyvkuckó)

Annak idején, amikor Rowling befejezte a Harry Potter-sorozatot, az én zsenge ifjúságomban is lezárult egy korszak, mint olyan sok más korombeli fiataléban. Meglehetősen magabiztos voltam azt illetően, hogy a hölgyeménynek továbbra is lesz írói karrierje (feltéve, ugyebár, ha akarja, hiszen immár anyagilag semmire sincs rászorulva), azonban később, ahogy elkezdtek megjelenni a felnőtteknek szánt regényei, kételkedni kezdtem, hogy vajon a felnőttkoromnak is lesz-e olyan meghatározó alakja, mint a felnövésemnek volt. Mindenesetre kész voltam adni neki egy esélyt.

Pagford álmos angliai kisváros, aminek festői szépségű utcácskái mögött a kis közösségekben szokásos piti ellentétek, utálkozások, titkok és személyes tragédiák sorakoznak. Azonban az évek óta bebetonozódott stabil viszonyokat megbontja a városi képviselőtanács közkedvelt tagjának, Barry Fairbrothernek a halála. A poszt betöltéséért azonnal elindul a civakodás, aminek nem kis jelentősége van, hiszen ha a megfelelő kezekbe kerül Fairbrother széke, akkor az a konzervatívok javára billentheti a mérleg nyelvét, ebben az esetben pedig az önkormányzat által pénzelt drogrehabilitációs központ léte veszélybe kerülne. A torzsalkodás és a lehetséges jelöltek kigolyózása közepette azonban felbukkan valaki a város honlapján, aki Barry_Fairbrother_Szelleme álnéven kompromittáló információkat közöl a jelöltekről. Azonban az érintettek csak akkor lepődnének meg igazán, ha tudnák, valójában ki az, aki a kárukat akarja.

Egy félreértéssel kezdtem az olvasásélményemet, ugyanis régebben felületes információk alapján az maradt meg benne, hogy Rowling új regényei krimik, sikeresen összekevertem tehát azokkal a könyveivel, amiket Robert Galbraith álnéven jelentetett meg. Az elején mindjárt halálesettel nyit a könyv, szóval egy kis ideig nem is ingatott meg a hitemben, de aztán gyorsan és erőteljesen. Szóval csak úgy elöljáróban elmondanám, hogy ez a regény szépirodalom. Nincs meg benne írmagja sem a Harry Potter érdekes világkidolgozásának, vagy izgalmas, csavaros történetvezetésének (csavar az épp akad mondjuk). Bár utóbbi miatt bíztam Rowlingban elsősorban, de meglepő módon izgalom nélkül is teljesen megszerettem ezt a könyvet, egyszerűen csak rá kellett állnom a lassú sodrására. Aki azonban erre nem készült fel, vagy nem szereti a társadalmi keresztmetszeteket boncolgató, lélektani problémákra kihegyezett regényeket, annak bizony ez a piros-sárga féltégla kínszenvedés lehet.

Ami kiemelendő számomra a kivitelezéssel kapcsolatban, az a fordítás minősége. A szereplők nyelvi egyénítése remekül meg volt oldva a könyvben, ráadásul azt is nagyon jól kezelte szerintem a fordító, szerkesztő, hogy mikor kell magyarázatokat fűzni a könyvben szereplő olyan kifejezésekhez, amiket esetleg nem érthetünk, ezek a megjegyzések az esetek többségében indokoltnak látszottak.

A történet rengeteg párhuzamos szálon fut, a különböző szereplők élete néha egészen váratlan módon kapcsolódik össze, ahogy az már csak egy ilyen kisvárosban lenni szokott. Nem mondhatnám azonban, hogy túlságosan megkedveltem a karaktereket. Nagyon realista módon ábrázolja őket a történet, mindenkinek valami hibája, többé-kevésbé elmondható, hogy minden szereplő az élete legalább egy területén csődtömeg. Ha másban nem is, hát a gyereknevelésben, aminek következtében a szereplőgárda tulajdonképpen két táborra van szakadva: a felnőttekre és a kamasz gyerekeikre.

USA-beli borító

A felnőttek életében az egyáltalán nem szokványos problémáktól (pánikbeteg, paranoiás tanár) a teljesen hétköznapi dolgokig terjed a skála (sikkasztás, unatkozó feleség, túlsúly), de az a lényeg, hogy a felnőttek közül tényleg senkit sem ábrázol igazán pozitívan a könyv. Például Parminder Jawanda, az orvos, rettenetes anya: folyamatosan rugdalja mentálisan az amúgy is teljes önértékelési zavarral küszködő, iskolai bántalmazás (bullying) áldozatául esett  lányát, ráadásul borzalmasan merev és hideg nőszemély is. Barry Fairbrother az egyetlen kivétel a szabály alól, akit tényleg mindenki szeretett, és aki úgy tűnik, hogy valóban rendkívül jó ember volt. Persze vele sem volt megelégedve mindenki: a felesége pont azt utálta benne, hogy miért vesz ennyire részt  a város életében, miért tesz ennyit másokért, amikor fordíthatná az időt a családjára is (ez meg mondjuk az ő kicsinyességéről mond értékítéletet).

A fiatalokat se ábrázolja közel sem tökéletesnek a könyv, de ők azért valamivel tisztábbnak tűnnek. Ez talán részben azzal a kamasz lázadással függ össze, hogy elutasítják a szüleik értékrendjét, és hát van mit elutasítani bőven. Persze ez nem mindig jó, főleg Gaián éreztem azt, hogy nagyon gyerekes, és sokkal megértőbb is lehetne a párkapcsolati nyavalyákban szenvedő anyukájával. Másrészt pedig ott volt Mócsing, aki a lázadást annyira túlzásba vitte, hogy teljesen értelmetlenné vált az egész: miközben elítélte az apja képmutatását, pontosan olyan képmutatóvá vált maga is, csak mivel feltételezte, hogy az emberek iránt tanúsított minden jó érzés hamis, ezért még feljogosítva érezte magát arra is, hogy embertelen legyen. Persze könnyen játszotta a nagyhalált, hiszen neki megvolt mindene és a szülei abszolút elkényeztették, míg a legjobb barátja, Andrew folyamatos terrorban élt otthon a bántalmazó apja miatt, nem csoda hát, hogy egy idő után rosszul tolerálta Mócsing önsajnálatát.

Az egyéni problémákon kívül azonban nagyobb dolgokról is szól a könyv, az egész közösség működésével is foglalkozik. Pagford kisvárosa hiába nagyon elbűvölő látszatra, az emberek hozzáállása ezt a kellemet erősen rombolja. Először is, ami nagyon rányomja a könyvre a bélyegét, azok a tipikus kisvárosi előítéletek. A tősgyökeres pagfordiak ellenszenvvel tekintenek minden frissen érkezőre, külföldire, vagy furcsára és problémásra. Ez támogatja meg érzelmileg a fő konfliktust: a konzervatív városlakók homokba dugnák a fejüket és sorsára hagynák azokat, akiknek a drogrehabilitációs központra szükségük van, miközben az ellenkező tábor fontosnak tartja a támogatásukat, hangsúlyozza, hogy ez igenis az ő felelősségük.

Az egész könyv kifejezetten morózus hangulatú, és a vége is elég tragikus, ez nem az a könyv, amivel be kell kucorodni téli estéken és megmelegedni mellette, mert sok vigaszt nem ad. Mégis, a könyv legvégén, amikor már kellőképp rosszul érzed magad tőle, felcsillan az alagút végén a fény. Néhány szereplő megnyilvánulásai - Parminder lányának, Sukhvindernek a bátorsága, Andrew egyszerű embersége, Samantha, aki a dühéből és a megkeseredettségéből valami pozitívot kovácsol végül – azért arra engednek következtetni, hogy talán mégis van még remény ezeknek az embereknek. Meg persze azt se bántam, hogy Mócsingnak az élet tanított egy kemény leckét.

Összességében nagyon elégedett vagyok a könyvvel, meglepetésemre nem volt egy könnyű olvasmány, de talán ezt nem is bánom. Rowling bebizonyította, hogy sokféle érzékeny témához hozzá tud nyúlni értelmesen (bullying, vagdosás, drogfüggőség, családon belüli erőszak, stb.), és sikerült egy olyan könyvet megalkotnia, aminek az irodalmi értékét már nehéz lenne vitatni. Remélem, nem veszik el teljesen a krimikben, és fog még ehhez hasonlóan jó, kemény és tartalmas regényeket is írni.

A regényből BBC-sorozat készült, amit idén fognak vetíteni. A szereplőgárdában többek között olyan prominens angol színészek szerepelnek, mint Michael Gambon, aki Albus Dumbledore szerepéből lehet ismerős.

10/10 pont

(A cikk eredetileg itt jelent meg:  http://eotvoskollegium.blog.hu/2015/01/13/j_k_rowling_atmeneti_uresedes_620)