2017 Summer Biannual Bibliothon

(Csak már jóval posztolás után vettem észre, de ez a 200. bejegyzésem. Hurrá!)

A tavalyi nyaram egyik fénypontja volt ennek az olvasós kihívásnak a (többé-kevésbé sikerült) teljesítése, ezért úgy döntöttem, hogy idén is belevágok. A kihívás lényege, hogy a nyár egy előre kijelölt hetében megpróbálunk minél többet olvasni, valamint előre kijelölt kategóriákhoz megfelelő olvasásokat teljesíteni. Idén a kihívás július 23. -29. tart, és a teljesítéshez 5 könyvet válogattam össze, élve a könnyítéssel, hogy bizonyos kihívásokat összevontam.

Renee Adieh - Flame in the Mist

Kihívás: közös olvasás

Ez a kihívás közös könyve, ami azt jelenti, hogy ezt mindenki megpróbálja elolvasni a héten. Jobban örülök neki, mint a tavalyinak, ami egy lónyál kis romantikus regény volt. Ez viszont egy YA fantasy, ráadásul valamelyest feldolgozása Mulan történetének, és ezért izgatottan várom. A szerző egy másik sorozata az Ezeregy éjszaka meséin alapul, és azt is már kinéztem magamnak, örülök neki, hogy most rá vagyok kényszerítve valamelyest ennek az elolvasására.

Raana Raas – Csodaidők II. – Kiszakadtak

Kihívás: Rendező booktuber kedvenc műfaja (disztópia/sci-fi) + Egy könyv, amiről nem booktube-on hallottam először

A sorozat első részétől teljesen padlót fogtam, annyira rajongtam érte, és most, hogy nemrég megérkezett a teljes tetralógia, alig várom, hogy folytathassam. Szerencsés módon még a kihívások tematikájába is bele lehetett gyömöszölni.

Courtney Summers: Some Girls Are

Kihívások: Betiltott könyv + Korábbi évek kihívásának teljesítése (egy téma, amivel kapcsolatban szenvedélyes vagy)

Courtney Summers az egyik kedvenc szerzőm, de valamiért kb. két éve nem olvastam már tőle semmit. Ezért örültem meg neki, hogy a 2016-ban betiltott könyvek listáján megláttam ezt a regényt, amit egy középiskolában vontak vissza az ajánlott könyvek listájáról, állítólag problémás tartalma miatt. A regény egy népszerű gimnazista lányról szól, akit egy bulin megpróbál megerőszakolni a legjobb barátnője pasija, de a diákság már teljesen másképp szerez tudomást a történtekről és ezért egy csapásra páriává válik, az iskolában zaklatás célpontja lesz. Ez az a téma, a bullying, vagyis iskolai bántalmazás, amivel kapcsolatban szenvedélyes vagyok.

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Kihívás: Könyv, aminek van filmadaptációja (nézd meg a filmet is!)

Ezt az elemet az utolsó pillanatban cseréltem a listámon, és látok is rá esélyt, hogy már nem fogok eljutni idáig. Mindenesetre ez a könyv kell a Könyvmoly Párbajhoz is, így, amikor rájöttem, hogy ebből készült hajdanán egy nagyon legendás film is, eldöntöttem, hogy inkább választom, mint egy modernebb darabot.

Abigail Tarttelin : Golden Boy

Kihívás: Olvass egy regényt LGBTQIA+ főszereplővel

Ezzel a kihívással kapcsolatban kicsit lábon lőttem magam, mert volt jópár könyvem meleg főszereplőkkel, de azokat mind elolvastam tavasszal, úgyhogy gondolkodhattam, hogy mi mást tudnék találni. Aztán eszembe jutott ez a könyv, amit már egy ideje kerülgetek, és a főszereplője egy interszexuális fiú, úgyhogy remélhetőleg kicsit más lesz, mint az eddigiek.

Ezen kívül feltett szándékom még befejezni a hét alatt Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok című regényét, mert abban nagyon benne vagyok, illetve Adam Silvera: History Is All You Left Me című regényét, mert azt meg szégyentelenül régóta olvasom, ráadásul szeptemberben jön a szerző új regénye és azt is azonnal, de rögtön olvasni akarom.

További magánkihívásom, hogy a következő egy hétben (ezen kívül) minimum három bejegyzést produkáljak ide a blogra.

Mivel a kihívás tegnap 00:01-kor megkezdődött, nemsokára jövök is majd a haladásommal, már csak holnap először, mert olvasnom is kell még ma este.

07. 25. 00:25

Elolvasott oldalak száma: 286
Befejezett könyvek száma: 1

Hát, nem kezdtem olyan fantasztikusan, mint tavaly, de a második nap végére nagyjából sikerült magam behozni. 23-án negyed 1-kor hűségesen elkezdtem olvasni a Some Girls Are-t, de körülbelül tíz perc elteltével el is aludtam felette. (Pontosabban alatta, mert hajnalban úgy ébredtem, hogy az ekönyvolvasó uralja a párnát, én meg valahol lejjebb kushadok.) Másnap legközelebb délután tudtam könyv mellé ülni nyugodtan, amikor a rokonoktól autóztunk hazafelé. A három órás autóúton felolvastam hangosan 40 oldalt apukámnak A Rudnay-gyilkosságokból, és újra elkezdtem a Some Girls Are-t, mert arra a pár oldalra se emlékeztem. Aztán este, elalvás előtt még egy jó adagot sikerült utóbbi regényből olvasni.

Ma pedig, miután hazajöttem a munkából, megvacsoráztam, és vakaródtam még egy kicsit az interneten, teljesen rácuppantam a könyvre, és pár óra alatt be is fejeztem. Ezért is választottam ezt a regényt kezdőnek, mert tapasztalatból tudtam, hogy az írónő könyveit nagyon gyorsan ki szoktam pörgetni. Nemsokára megyek lefeküdni, akkor még olvasok egy kicsit a Rudnay-gyilkosságokból, amíg el nem ájulok, aztán mára elég is lesz.

07. 30. 17:30

Elolvasott oldalak száma: 740
Befejezett könyvek száma: 2
Teljesített kihívások száma: 3

Ahogy arra számítottam is, ez a kihívás nem sikerült olyan jól, mint a tavalyi, ami nagyrészt azzal magyarázható, hogy tavaly a munkába járáson kívül esténként otthon voltam, és ráértem olvasni, míg idén nagyon nem ez volt a helyzet. Hasonló okokból nem sikerült több helyzetjelentést sem adnom az első után, úgyhogy most lássuk, hogyan zajlott a hetem további része napokra lebontva.

3. nap (kedd): Ez a nap elég oké volt, sokáig dolgoztam, és fáradtan értem haza, de pont emiatt nem volt semmi kedvem nekiállni azoknak a dolgoknak, amiket még otthon meg kellett volna csinálni, inkább olvastam. Az eredeti terv szerint a Flame in the Mist jött volna, de inkább rajta voltam a contenporary vonalon, ezért végül a Golden Boyt kezdtem el olvasni, és azon az estén kb. az első 50 oldalt le is tudtam, plusz még haladtam újabb 40 oldalt a Rudnay-gyilkosságokkal.

4. nap (szerda): Na, ez volt az a nap, amikor teljesen elúsztam mindennel, és gyakorlatilag este 10-ig rohangáltam a városban, mint egy mérgezett egér, egyik feladatról a másikra, és mire hazaértem, már egyrészt teljesen ki voltam facsarva, másrészt foglalkozni kellett a bérmalányommal, aki nálam töltötte a hét második felét. Szóval ezen a napon szinte nem olvastam semmit, ha nem számítjuk azt a pár oldalt, amit akkor sikerült, amikor reggel az orvosi váróban üldögéltem.

5. nap (csütörtök): Ezen napon volt egy három órás vonatutam Debrecenbe, amit ki is tudtam használni olvasásra, mivel az útitársaim aludtak, én meg épp annyira fáradt voltam, hogy már arra sem éreztem képesnek magam. Miután viszont odaértem, részt kellett venni a rendezvényen, ami miatt elindultam, így ennyi is volt az idő, amit olvasásra tudtam fordítani. Csak az ekönyvolvasómat vittem magammal, szóval ez idő alatt végig a Golden Boyt olvastam.

6. nap (péntek): Visszajöttünk a bérmalányommal Debrecenből, a vonatozást megint ki tudtam használni olvasásra. Miután hazaértünk, programot csináltunk a városban, így legközelebb akkor jutott időm olvasni, miután lefeküdt. Úgy terveztem, hogy csak egy kicsit olvasok a Golden Boyból, de annyira beszippantott, hogy nem bírtam abbahagyni, így hajnali 3-ig olvastam, egyhuzamban körülbelül 100 oldalt.

7. nap (szombat): Kora délutánig megint a bérmalányommal volt programom, aztán, amikor felraktam a buszra, hazamentem és nekiálltam a nagy véghajrának 4-től 7-ig sikerült is folyamatosan olvasni, aztán sajnos elaludtam a Golden Boy vége fölött, de 9kor felébredtem, és újult erővel, gyorsan befejeztem azt. A hátralévő időben elkezdtem a Flame in the Mistet, és meglehetősen érdekesnek találtam, ezért még abból is sikerült 50 oldalt elolvasni, mielőtt fél 12kor végleg kidőltem. Ma reggel felkelve pedig a Rudnay-gyilkosságokból olvastam el hirtelen 100 oldalt, úgyhogy azt is hamarosan befejezem.

Hát, ez most így sikerült. Nem ment olyan jól, mint szerettem volna, de ahhoz képest, hogy milyen elfoglalt voltam a héten, büszke vagyok, hogy mennyi időt sikerült olvasásra fordítanom, és elégedett vagyok a könyvválasztásaimmal is, mindegyiket érdemes volt elolvasni.

A jövőben is a családja fog megnyomorítani mindenkit

Csodaidők I. – Az ogfák vöröse

(Könyvkuckó)

Ha már lendületbe jöttem, hozom is az első párbajos olvasmányom naplóját. Ez a könyv megint olyan, amivel hosszas közös történetünk van, hiszen már évek óta kerülgetem, konkrétan harmadszor kölcsönöztem ki most a könyvtárból, mire végre sikerült elolvasnom. A környezetemben rengetegen ajánlották, borzasztó népszerű ez a sorozat, és még személyes okom is van az érdeklődésre, hiszen a szerző egy evangélikus lelkésznő, és a könyv elég erősen szól a vallásról, vallásosságról is. Hogy akkor miért végezte egy várólistacsökkentős kihívásban? Talán tartottam tőle, hogy csalódni fogok a sok jó után, amit hallottam, ezért halogattam folyton az olvasását. Szerencsére azonban ez a könyv beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, sőt, annál többet is tett, végre egy olyan kötet volt, amit igazán meghatározó olvasmányélménynek tartok.

A regény tulajdonképpen a Raas család története, amit kétezer évvel napjaink után, a jövőben követünk végig. Bár az emberiség számos bolygót meghódított, az emberek mindennapi élete és problémái elég keveset változtak napjaink óta. A Kaveni közösséghez tartozó, szigorú nagycsaládos rendszerben élő Raasok voltaképpen tisztes hétköznapi emberek, akik akaratukon kívül válnak náluk jóval nagyobb események részeseivé. Az egyik főszereplő, Giin, befolyásos vezető pozícióját arra használja, hogy ellentmondásos ügyekben szólaljon fel, ami miatt rövid időn belül annyira keresztbe tesz a hatalomnak, hogy félre akarják állítani. Unokaöccse, Yaan, nagykorúsága határán a felnőtt identitását keresi, ezt azonban rendkívül megnehezíti zsarnokoskodó természetű apja, és a család szigorú elvárásai. Judy pedig egy intézetben nevelkedő kislány, aki a világon mindennél jobban egy családra válik, de erre a maradék reménye is elszáll, amikor anyja véglegesen lemond róla. Az ő hármasuk elbeszélésében kezd kibontakozni a történet, aminek ez a kötet egyértelműen csak egy bevezetője, ami jóval nagyobb dolgokat készít elő.

Ez egyértelműen és nyilvánvalóan a négy részes sorozatnak csak a bevezető kötete, de olyannyira, hogy alig veszi a fáradságot, hogy történjen is benne valami. Ha lehet valami panaszom a könyvvel kapcsolatban, akkor az ez: kicsit lassú, és összességében eléggé kiszámítható. Nagyjából a regény legelején, már a kiindulási helyzetből meg tudtam mondani majdnem minden csavart, ami a főbb szereplőket érni fogja, és hogy hogyan alakul a sorsuk a kötetben. Ez általában zavarna, de ez esetben túl tudtam tenni magam rajta, mivel számomra az egész regény inkább egy karakterközpontú élmény volt. Az írónő érezhetően több energiát fektetett a szereplők átgondolásába, mint a cselekménybe, és véleményem szerint ez kifizetődött. A regény összes karaktere végtelenül emberi, senki sem tisztán jó vagy rossz, mindenkinek vannak szerethető tulajdonságai és olyan pillanatai, döntései is, amivel az ember nagyon nem ért egyet. Emiatt egyrészt a regény sosem válik prédikációvá, inkább kifejezetten elgondolkodtató, hiszen az ember sok szituációban mélázhat rajta, hogy ő mit tenne. Másrészt mellékhatásként azt vettem észre a regény végére, hogy még egy néhány mondatos mellékszereplő halálától is rendkívül elszomorodtam, annyira invesztált érzelmileg a történet.

Bár előre egyáltalán nem számítottam erre, de Giin volt messze az a főszereplő, aki a leginkább érdekelt, pedig a politikai intrikák nem feltétlen kötnek le. Viszont szerencsére azokról viszonylag kevés szó esett, sokkal inkább az állt a középpontban, hogy itt van egy felnőtt ember, aki egész életében keményen dolgozott és áldozatokat hozott, hogy a munkájában eredményeket érjen el, majd a rendszerrel ellenkező véleménye miatt egy pillanat alatt kirántják alóla a teljes egzisztenciáját, mindent, amiért az elmúlt 30 évben törte magát. Ennek következményeképp újra kell értelmeznie az egész életét, miközben vissza kell költöznie a családjához, és egy igazán megalázó helyzetben találja magát. Giint elsősorban az teszi szimpatikus főszereplővé, hogy ezeket a csapásokat meglepő méltósággal viseli, valamint a törekvő, becsületes természete és az önzetlensége, amivel másokon folyton segíteni próbál. Azt is érdekes olvasni, ahogy kényszerül visszailleszkedni a családjába, akiktől felnőtt élete során függetlenedett, de mindig is rendkívül fontosak maradtak az életében. Meg kell tanulnia, hogy a kompromisszumokra való törekvés nem jelenti azt, hogy kisebb embernek kell tettetnie magát a családja előtt, igenis otthon is fel kell vállalnia a vezetői kvalitásait és a tehetségét, és ezeket a képességeit akkor is érvényesítenie kell, ha a rokonsága kellemetlenkedő része a legrosszabb énjét próbálja kihozni belőle.

Bár elsőre erre nem gondoltam volna, de ahogy előrehaladt a regény, Yaan szála volt az, amit rendszeresen átlapoztam, hogy megnézzem, mi lesz a többiekkel, mielőtt visszatértem volna rá. A regény kezdetén a fiú személyisége alapvetően szimpatikus volt, és a dilemmáját is érdekesnek találtam, de aztán hamar elkezdett olyan döntéseket hozni, amikkel nagyon nem értettem egyet. Míg azt megértem, hogy miért hagyta ott a családját, de utána azt a fortyogó gyűlöletet, amit a családtagjai egy része iránt érzett, valamint a rendszer egészének megdöntésére irányuló vágyait nem nagyon tudtam megemészteni. A hozzáállása sokban mintha Giin tükörképe lenne: míg a nagybátyja látja az értéket a rendszerben, amiben felnőtt, és ezért belülről szeretné a hibáit orvosolni, Yaan vak dühében mindent teljes mértékben elutasít, és arra törekszik, hogy kívülről döntse meg az egészet. Ami szintén egy érthető álláspont, csak azt nem tudom, hogyan bír tükörbe nézni azzal a tudattal, hogy a cselekedetei az ártatlan családtagjai életét fenyegetik. Néha egyszerűen csak szerettem volna felpofozni és az arcába üvölteni, hogy „nőjj már fel és ne legyél egy hisztis kamasz”. Nem igazán tudom elképzelni, hogy mindennek hátat lehet fordítani, és az a benyomásom, hogy Yaan nem is nagyon illeszkedett be a külsős világban, inkább csak kihasználták a tehetségét mások, hogy megszerezzék, amit akarnak, és közben teletömték a fejét hülyeséggel. Egyértelműen egy „tékozló fiú hazatér” szálnak örülnék a legjobban az ő esetében, remélem ez meg is valósul valamilyen formában a későbbi kötetekben, és nem rombolja teljesen tönkre mindenkinek az életét előtte.

Judy pedig egy nagy gombóc szerethetőség már a legelejétől, ahogy az őt ért nehézségek ellenére egy tizenkét évestől kitelő maximális mennyiségű gyermeki ártatlansággal, de éles ítélőképességgel szemléli a világot, és egyszerűen nem tehettem róla, az első pillanattól fogva szurkoltam neki, hogy jó helyre kerüljön és rendeződjön az élete. Ő pedig sok tekintetben Yaan ellenpontjának tűnik a regényben: megtapasztalva a külsős és a kaveni intézetek világát is, aztán végül családra lelve, maximálisan értékelni tudja a kaveni életforma pozitívumait. Mivel a külsős világnak ő leginkább csak az árnyoldalát látta, a szemében még inkább felértékelődik a kaveni társadalom gondoskodó, szociálisan érzékeny felépítése, és a nagycsaládos struktúra. Giinnel imádtam az interakcióikat a regényben: annyira szívmelengető volt nézni, ahogy a körülmények ellenére lassan összecsiszolódnak, és mindkét intelligens, nagyon zárkózott ember kivirágzik attól, hogy próbál nyitni a másik felé.

A másik dolog, ami abszolút lenyűgözött a regényben, az a kitalált világ, és annak a bemutatása volt. Az írónő hátteréből meg az eddig elmondottakból már lejöhet mindenkinek, hogy bizony ez a regény elég súlyos vallási témákkal gurigázik, de mindeközben felépít egy színes, nagy méretű és érdekes science fiction világot, aminek minden kis szeglete izgalmas volt, a közlekedéstől kezdve a szabadidős tevékenységeken át a közigazgatásig (!). Egyszerűen mindent olyan lenyűgözőnek találtam, hogy alig tudtam betelni vele, különösen a kaveni kultúrát, ami nagyon hasonlít ma is létező vallási szekták működéséhez, amik alapvetően elutasítják a technológiai fejlődést, de az írónő fel tudta úgy építeni, hogy egy science fiction világban is logikusan tud működni ez a közösség, és érthető, hogy miért maradt fent ebben a formában. A legjobb az egészben pedig szerintem az, hogy a bevezetés ebbe a világba olyan természetes módon történik: nem magyarázgat hosszadalmasan szinte semmit a regény, mivel a szereplői számára ezek természetesek. Ehelyett velük együtt mozogva egy lassabb tanulási folyamaton keresztül ismerjük meg a világot.

És persze az üzenetek és témák is nagyon érdekesek. A kaveniekkel szemben kialakult gyűlöletet például nehéz nem párhuzamba hozni a zsidóellenességgel, ami ráütötte a bélyegét a huszadik századra. De persze a lehetséges értelmezések köre nem feltétlen áll meg itt: ugyanúgy láthatjuk a szereplőkkel történtekben az egyén különböző kihívásait, amit a hite kapcsán él meg, és tényleg semmi sincs senkinek a szájába rágva, és nincsenek egyértelmű válaszok. Ha amúgy nem érdekel a vallás, ez a könyv akkor is egy érdekes és élvezetes olvasmány, bár tény, hogy nekem azért ez nagy vonzerő volt benne.

A hosszadalmas és nem teljesen összefüggő rajongói ömlengésből már lehet sejteni: engem abszolút lenyűgözött ez a regény, és már alig várom, hogy olvassam a folytatást. Örülök, hogy ezzel kezdtem a párbajt, mert kedvet csinált a többi listás regény elolvasásához.

10/10*** pont