Évösszefoglaló 2017. I. - Személyes kiadás

Tavaly kihagytam ezt a kérdéssort, pedig jó évrendezésre is, meg dokumentációnak is, ezért most újra belevágtam.

1. Hol kezdted a 2018-os évet?

Szegeden, a Széchenyi-téren, a barátaimmal megnéztük a tűzijátékot, nagyon szép volt. :) Messze álltunk a kivetítőtőtl, úgyhogy nem láttuk a számokat, sőt, a himnuszt se hallottuk igazából, körülöttünk az emberek hangosan számoltak vissza.

2. Jártál iskolába 2017-ben?
Ez volt az utolsó évem rendes közoktatásban, ugyanis elvégeztem a mesterképzést tavasszal. :)

3. Kellett kórházba menned?
Nem. Rutinvizsgálatokat leszámítva orvosnál is csak egyszer voltam. Szerencsére, úgy tűnik, hogy még mindig egész jól dolgozik a szervezetem.

4. Volt bármilyen ügyed a rendőrséggel?
Nem.

5. Hová utaztál 2017-ben?
Ausztriában síeltem, nyaralni Lengyelországba és Litvániába mentem, a munkám kapcsán utaztam Bécsbe és az Egyesült Államokba, meglátogattam a Németországban élő unokatestvéremet, illetve egy hétvégére kirándulni voltam Zágrábban.

6. Vásároltál valamit 50.000 forint feletti értékben?
Öt éve lakom a lakásomban, szóval most kezd szépen lassan minden elöregedni, emiatt kellett vennem egy új mosógépet. Mondjuk igazából apum fizette. XD Kaptam tőle egy új telefont is, illetve vettünk pár új bútort a hálószobámba, két éjjeliszekrényt és egy komódot, zergelábút, fehéret, amilyet már régóta akartam. :3

7. Ismersz valakit, aki megházasodott?
A fuvolista lány a gyülekezetünkből, az unokatestvérem, és az egyik kollégám. (Előbbi két esküvőn voltam ott.) De idén is sok eljegyzés volt, szóval várhatóan több is lesz még jövőre. :)

8. Ismertél valakit, aki elhunyt?
Szerencsére nem.

9. Költöztél ebben az évben?
Még mindig nem.

10. Milyen koncertekre/előadásokra mentél el?
Koncert: 2017-ben nem voltam túl sok koncerten, amire emlékszem is, az egy Honeybeast-koncert volt tavasszal, illetve a Szegedi Szimfonikusok és a Fúvószenekar egy-egy koncertje

Színház: 2017-ben majdnem csak Szegeden jártam színházba, a Faust opera változatán voltam bérlettel, illetve két baletten, az Abszurdián és a Don Juan/ Négy évszakon, az opera nem volt túl emlékezetes, de a balettek nagyon tetszettek. Voltam még az Evitán is, aminek a zenéje és az egész kivitelezés, a látványos koreográfiák és tömegjelenetek nagyon emlékezetes volt, de a darab cselekménye némileg ellentmondásos érzéseket hagyott bennem. Nyáron a Szabadtérin A Notre Dame-i toronyőrt néztük meg apukámmal, idén először vittünk távcsövet is, és ez nagyon jó ötletnek bizonyult. :D Ebben főleg azt szerettem, hogy bár felhasználták a Disney-musical dalait, a darab cselekménye inkább az eredeti regényt követte, meg persze a tény, hogy a szegedi dóm oldalában adták elő, ebben az esetben nagyon jól működött és sokat adott hozzá. Kaposváron láttam még egy vígjátékot anyukámmal az Agórában, és jól is szórakoztam rajta, de nem tudom felidézni a címét. XD

Mozi: Szerintem egyetlen egyszer voltam moziban 2017-ben, rám nagyon nem jellemző módon elmentem megnézni az új Star Wars-filmet, és egész jól szórakoztam.

11. Írd le a születésnapodat!

Idén a születésnapom kifejezetten jól sikerült, Szegeden tartottam meg, ahol áthívtam a barátaimat egy házibulira, ennek pedig fő programja volt Az éhezők viadala-filmek végignézése ivós játék kíséretében. :DD A végére meglehetősen nagyon berúgtunk. Másnap bánkódtam, aznap nem.

12. Mi az a dolog, amiről azt gondoltad, sosem tennéd meg, mégis vállalkoztál rá 2017-ben?

Féltem  nagyobb távolságra egyedül repülni, most mégis úgy kellett kimennem az USÁba, hogy a kollégáimmal, akik szintén mentek, csak párszor futottam össze a reptereken. :D

13. Mik voltak a kedvenc pillanataid?
A verőcei csapatépítő hétvége, az ÁrAdás, a kajaktábor, a diplomaosztóm, Sófár, a szülinapom, a lengyelországi nyaralás, és a konferencia az USÁban.

14. Érkezett új jövevény a családba?
Igen. :D Újra állattartásra adtam a fejemet, és lett két hörcsögöm.

15. Melyik volt a kedvenc hónapod?
Az augusztus szuper volt, az elején egy zenetáborban voltam, és kb. egy hétig folyamatosan énekeltem, illetve a barátaimmal voltam. :D A születésnapom is remek volt, és augusztusban mentünk apukámmal nyaralni is, ami egy nagyon jól sikerült „kis” túrát sikerült összehoznom, majdnem minden pillanatát élveztük. :D

16. Ki volt a legjobb ivócimborád?
A Miaszösz, avagy a kollégiumi bölcsész srácok és baráti körük (még mindig), illetve Szabi, bár mellette általában én maradtam a józanabb valahogy. :D

17. Szereztél új barátokat?
Igen, 2017-ben kezdtem el komolyabban venni a Református Egyetemi Gyülekezet dicsőítő csapatában az éneklést, és az elmúlt egy évben kovácsolódott egy nagyon erős, összetartó baráti társaságom a csapaton belül, amire már nagy szükségem volt.

18. Legjobb szórakozós estéd?
A Honeybeast-koncert estéje és a születésnapom maradtak emlékezetesek.

19. Elvesztetted valamelyik barátodat 2017-ben?
Nem tudok róla. Még mindig. Kifejezetten fokozatosan szoktam eltávolodni a barátaimtól. :D Az fordult elő velem, hogy egy barátommal kapcsolatban rádöbbentem: talán egyoldalúbb a részemről a barátságunk, mint szeretném.

20. Változott a hajstílusod?
Igen, év elején rövidebbre vágattam a hajam, mint eddig bármikor, és annyira megtetszett ez a stílus, hogy egy ideig marad. Illetve apránként lenőtt a hajam az eredeti színére, és olyan régóta melíroztam már, hogy ez mindenkinek az újdonság erejével hatott. :D

21. Volt autóbaleseted?
Nem (hála Istennek).

22. Hány éves lettél 2017-ben?
Huszonnégy.

23. Tettél újévi fogadalmat?
Szeretnék visszafogyni 60 kilóra, és legalább heti rendszerességgel mozogni valamit. És eltökélt szándékom, hogy a lehető legkevesebbet fogok mások magánéletével foglalkozni.

24. Csináltál valami nagyon égőt?
Ez inkább csak befelé volt kínos, remélem legalábbis, hogy kifelé nem nagyon látszott, de magamban nagyon borzasztóan epekedtem egy foglalt pasi után. XD

25. Vásároltál valamit eBayen?
Nem.

26. Házásodtál vagy váltál?
Hehe. Nem.

27. Hajtott rád valaki?
Ha nem számítjuk a srácot, akivel még 2016 végén kezdtünk el randizni és 2017 februárjában hagytuk abba, akkor nem.

28. Voltál beteg idén?
Különösebben nem, néhány náthával, fejfájással és menstruációs görccsel megúsztam az évet.

29. Örülsz, hogy elmúlt 2017?
Nem tudom… vannak dolgok, amiket szívesen magam mögött hagynék, de összességében azért nagyon sok pozitív élmény is volt az évben, bizonyos dolgok pedig nem gondolom, hogy 2018-ban meg fognak változni.

30. Mit vársz a legjobban 2018-ban?
Hogy végre legyen kézzel fogható, publikáció jellegű eredménye az elmúlt két év kemény munkájának. :D

31. Mit csináltál életedben először 2017-ben?

- voltam Győrben

- mentünk a nagynénémékkel együtt síelni

- síeltem bizonyítottan 65 kilométert egy nap alatt

- szakítottam úgy, hogy nem én vetettem fel

- mentem el bálba egy haverommal, és táncoltuk végig az egész estét

- voltam úgy igazán irigy és féltékeny

- nem beszéltem több hónapon keresztül anyámmal
- dolgoztam zárt patogén laborban

- énekeltem mikrofonba sok ember előtt

- segítettem egy keresztény rendezvény lebonyolításában

- készítettem szelfit tükörreflexes géppel :D

- beszélgettem rendszeresen az unokatestvéremmel

- látogattam meg úgy az anyai ági rokonaimat, hogy anyám nem volt ott

- nyertem meg a Sófi ösztöndíj biológusoknak kiírt fődíját

- voltam OTDK-döntőn

- lettem helyezett OTDK-döntőn

- jártam a debreceni állatkertben

- vonatoztam Szegedről Debrecenbe és vissza

- váltam felsővezeték-szakadás áldozatául

- vonatoztam külföldre

- váltam transzformátor-meghibásodás áldozatául

- tolmácsoltam kalauznak

- voltam Starbucksban

- szálltam meg bérelt apartmanban

- közlekedtem minden nap metróval

- voltam külföldi konferencián

- mutattam be posztert külföldi konferencián

- nyomtattam külföldön

- tévedtem el kis híján a Praterben
- voltam a Hundertwasser háznál

- ittam igazi bécsi kávét egy bécsi kávéházban

- látogattam meg a Németországban élő unokatestvéremet

- jártam Hamburgban és Schwerinben

- voltam kisgyerekekkel állatkertben

- aludtam játszószobában, játékok között

- mentem ki egyedül a reptérre

- voltam kajaktáborban apukámmal együtt

- eveztem páros kajakban

- pingpongoztam mindenféle random szemetet ütőnek használva

- voltam a csapatommal meghívott előadó egy keresztény fesztiválon

- vittem el Virágot a híres Virág cukrászdába (ahogy azt már párszor megígértem neki)

- vittem el barátnőmet állatkertbe

- zenéltem esküvőn

- videóztam esküvőn

- tört fel annyira a lábam, hogy folyt a vér a cipőmben

- jártam a bikali élménybirtokon

- öltöztem be középkori jellegű jelmezbe

- voltam Sófár dicsőítő iskolában

- tanultam szolfézst

- tanultam hangképzést

- voltam magánének-órán

- töltöttem az egyetemi barátaimmal a születésnapomat

- csináltam Az éhezők viadala-maratont

- fogadtam örökbe hörcsögöt

- szerveztem telekocsi-fuvart

- rendeztem be terráriumot hörcsögnek

- néztem a szabadtéri előadást távcsővel

- szerveztem meg teljesen önállóan a nyaralásomat

- jártam Varsóban, a wielickai sóbányában, Vilniusban és Trakaiban

- sétáltam a Bialowiezai Nemzeti Parkban (ahova minden biológusnak el kell jutnia halála előtt)

- kóstoltam végig a hagyományos lengyel és litván ételeket

- ettem örmény étteremben
- használtam VR-szemüveget

- vezettem egy hatalmas terráriummal a csomagtartóban

- lettem PhD hallgató

- voltam az 5 éves érettségi találkozómon

- ittam vodka-ribizlit

- voltam az unokatestvérem esküvőjén

- tartottam fényképvetítéses útibeszámolót
- ettem a Kőrössy Halászcsárdában

- hívtak meg egy konferenciára előadni

- mentem kirándulni az egyetemi gyülekezettel

- beszéltem horvátul

- utaztam az USÁba

- repültem több átszállással

- utaztam uberrel

- ettem igazi amerikai ételeket (barbeque oldalas, amerikai palacsinta, pulled beef burger, mexikói konyha: tamalé, minden a világon zöld csilivel)

- találkoztam indián képzőművészekkel

- tartottam előadást nemzetközi konferencián

- kaptam elismerést a szakma nagyjaitól

- beszélgettem a szakma nagyjaival

- vettem könyvet reptéren

- jártam Londonban

- vettem igazi Harry Potter merchandise-t

- ittam végig a Frei kávézó majdnem teljes kínálatát

- ittam pumpkin spice és mézeskalácsos lattét

- voltam Star Wars filmen moziban

- voltam családterápián
- lett saját karácsonyfám
- raktam fel saját karácsonyi égősort

32. Mit kívánnál 2018-ra, amit hiányoltál 2017-ből?
Kézzel fogható szakmai elismerés (publikáció!), párkapcsolat… szerintem itt sok minden nem változott.

33. Melyik dátum fog 2017-ből örökre beleégni az emlékezetedbe és miért?
Ezeket a dátumokat még mindig maximum a facebook jegyzi meg.

34. Mi volt a legnagyobb dolog, amit elértél az évben?
Msc. diploma, az OTDK szereplés, és az, hogy kiválasztottak előadni az USÁba egy konferenciára.

35. Mi volt a legnagyobb kudarcod?
Kiraktak egy ösztöndíjprogramból… persze, egy ideje már sejtettem, hogy így lesz, de rosszul esett.

36. Mi a legklasszabb dolog, amit vásároltál?
Az USÁban vettem, pár helyi, indián képzőművészek által készített csecsebecsét, nyakláncot, cserépedényt, hazafelé Londonban pedig egy Hollóhát címeres kulcstartót. Ja és a dallasi reptéren megvettem életem első két üveg OPI márkájú körömlakkját, és az egyik a ’You’re such a Budapest’ fantázianévre hallgató szín, amire régóta ácsingóztam.

37. Kinek a viselkedése késztetett ünneplésre?
A dicsőítő csapat tagjaié, ahol énekelek.

38. Kinek a viselkedése szomorított el?
Anyukámé, az egyik barátomé, pár emberé a gyülekezetből, a pszichológusomé.

39. Hová ment el a legtöbb pénzed?
Könyvekre, kajára, utazásokra. Mostanában a hörcsögeimnek szoktam leginkább vásárolni. :D Kereket, kis házikót, kaját, terráriumot.

40. Mit vettél, ami miatt nagyon-nagyon izgatott lettél?
Könyveket, teát, körömlakkot, karácsonyi körömsablon szettet, hörcsögcuccokat.

41. Melyik szám idézi fel benned örökké 2017-et?
Honeybeast – Betlehem

Rend Collective – Burn Like a Star

Ed Sheeran – Save Myself

Syd Matters – Obstacles

Woodlock – Sirens

A notre dame-i toronyőr – God Help the Outcasts

Auli’i Cravalho – How Far I’ll Go

42. Az előző év azonos időszakával összehasonlítva most

i. boldogabb vagy szomorúbb vagy? Boldogabb. Azt hiszem, nem hiába dolgozott rajtam egy évig a pszichológus meg a pszichiáter.

.ii karcsúbb vagy teltebb vagy?  Teltebb. Tavaly egész váratlanul felszaladt rám vagy 5 kiló, pedig már előtte se voltam nagyon karcsú. :D

iii. gazdagabb vagy szegényebb vagy? Gazdagabb. Még mindig jók az ösztöndíjaim, és szorgosan teszek félre.

43. Miből szerettél volna többet csinálni?
Egyre jobban hiányzik az írás, és 2017-ben sem sikerült érdemben lépnem az ügyben.

44. Miből szerettél volna kevesebbet csinálni?
Messze túl sokat foglalkoztam mások magánéletével.

45. Hogyan telt a karácsony?
A tavalyi katasztrófából okulva szigorúbban húztam meg a határokat, és egy napot utaltam ki anyámnak a karácsonyi ünnepkörből. Ezért a szentestét apukámmal kettesben tudtuk tölteni, aminek mottójául azt tűztük ki, hogy semmire nem feszülünk rá, és lazán kezeljük az egészet. Ennek ellenére mindennel elkészültünk este 10-re, amikor elmentünk éjféli misére a faluban, séta közben pedig nosztalgiáztunk a gyerekkorom karácsonyairól, és néztük a csillagokat, mert nagyon szép tiszta este volt. 25-én a család anyai ágánál voltam, babázással töltöttem főleg az időt, mert ott volt az unokatesóm a kislányaival, este pedig anyumnál voltam. 26-án pedig az apai ági rokonokat látogattam meg apukámmal. Összességében kifejezetten kellemesen telt az ünnep.

46. Szerelmes lettél 2017-ben?
Még mindig nem.

47. Mi volt a kedvenc TV-műsorod?
Westworld, True Detective, Black Mirror

48. Utálsz valakit, akit 2016-ban még nem utáltál?
Még mindig nem utálok senkit.

49. Mi volt a legjobb könyv, amit olvastál?
Claire North: Harry August csodálatos élete

50. Mi volt a legnagyobb zenei felfedezésed?
Sokáig ellenálltam, de végül csak rászoktam a Spotifyra. Ennek részben az is volt az oka, hogy rájöttem, az alexrainbirdmusic nevű csatorna ott is működik, amit korábban már youtubeon felfedeztem magamnak, nagyon jó kis indie playlisteket állít össze.

51. Mi az, amire vágytál és megkaptad?
Sok dolognak örültem, többek között most először érzem úgy, hogy van Szegeden egy rendes baráti társaságom, óriási élmény volt egy dicsőítő csapat tagja lenni, örülök, hogy újra van háziállatom, és hogy eljutottam az USÁba, még ha nem is volt nagyon előre betervezve, és nem is hosszú időre szólt.

52. Mi az, amire vágytál és nem kaptad meg?
Csalódott voltam, hogy nem sikerült kiadatnunk a cikkünket, és hogy még mindig nem érzem magabiztosnak magam abban, amit csinálok.

53. Mi volt a kedvenc filmed 2017-ben?
Számomra is megdöbbentő módon egy anime, a Your Name (Kimi no na wa) volt a legnagyobb filmélményem az évben.

54. Mi lenne az az egyetlen dolog, ami sokkal jobbá tenné a 2017-es éved?
Tudom, hogy évek óta ezért nyavalygok, de egy párkapcsolat még mindig úgy gondolom, hogy sokat lendítene az életemen. :D

55. Mi segített megőrizni az ép eszed?
Rögtönzött kávézások, chatelés a barátokkal, panaszkodás. :D

56. Melyik hírességért rajongtál a legjobban?
Nem rajongok különösképpen egy hírességért sem.

57. Melyik politikai esemény kavart fel a legjobban?
A #meetoo kampány.

58. Kit hiányoltál a leginkább?
Apukámat hiányoltam a legtöbbször és a leginkább.

59. Ki volt a legjobb új ember, aki megismertél?
Ez egy olyan hülye kérdés, még mindig nem tudok dönteni.

60. Mondj egy fontos tanulságot, amit 2017-ben tanultál!
Hülyeség mások életéhez mérni a saját boldogságomat.

61. Hozz egy idézetet dalszövegből, ami jellemzi a 2017-es éved!

’I don't wanna die

But I ain't keen on living either’

Robbie Williams - Feel

Hat okos szélhámos kifordítja a sarkából a világot

Leigh Bardugo – Six of Crows és Crooked Kingdom

(Könyvkuckó)

Ez a duológia derült égből villámcsapásként robbant bele az életembe, és most, hogy frissen befejeztem a második kötetet, még napok után is viszketek a vágytól, hogy beszéljek róla, ezért aztán megpróbálom kiírni magamból.

Ez a két könyv hat jobb sorsra érdemes kamasz nem mindennapi története, akiket életük lopásának lehetősége hoz össze. A helyi maffia egyik kisfőnöke, aki bárhova be tud törni. Egy otthonából elrabolt lány, akiből a város legjobb kémje lett. Egy Grisa, aki azért maradt távol szeretett hazájától, hogy megmentsen egy fiút, aki gyűlöli őt. Egy elítélt, akitől elvették a jövőjét, a hazáját és a méltóságát, és már csak a bosszú gondolata élteti. Egy kereskedő jómódban felnőtt fia, aki elmenekült a szülői házból meg a saját démonaitól. Egy mesterlövész, aki képtelen ellenállni a szerencsejátékok csábításának. Mindegyiküknek lenne mit kezdenie a pénzzel, no meg a vele járó lehetőségekkel. De vajon ez a hat csatornapatkány képes lesz betörni a világ legszigorúbban őrzött erődjébe, hogy ellopjanak egy fegyvert, amire szó szerint mindenki vágyik?

Igazából először külön akartam ajánlót írni a két könyvről, de a második részt olvasva belátom, hogy ez nagyjából felesleges. A két regény olyan szorosan összekapcsolódik, hogy szerintem könnyedén kiadhatták volna egy kötetként is őket, ebben valószínűleg az akadályozta meg a kiadót (az anyagi megfontolásokon kívül), hogy a regények külön-külön is 500 oldal körül járó, masszív fantasyk. Ezért én most próbálok majd a teljes történetről spoilermentes véleményt alkotni.

Évek óta ismertem már hallomásból Leigh Bardugo nevét és a Grisaverzumot, és bár az előző sorozata is érdekelt, ami a világban megjelent, eddig elijesztettek azok a vélemények, amik szerint sok YA klisébe esett bele az írónő a megalkotásakor. Erről az azonos világban játszódó, de teljesen más karaktereket követő sorozatról viszont szinte mindenki elismerően nyilatkozott, még azok is odavoltak érte, akik a korábbi könyveit annyira nem kedvelték, ezért végül úgy döntöttem, hogy ez is alkalmas olvasmány lesz a világba való bekapcsolódásomhoz. Ez az első pillanatban nem tűnt annyira zseniális ötletnek, mivel a könyv az első száz oldalon olyan mennyiségű információval vágott pofán, hogy csak kapkodtam a fejem, és enyhén elbizonytalanodtam, hogy fogom-e tudni követni a különböző Grisa erőket, a számos népcsoportot, vagy épp a Ketterdam városát benépesítő szélhámosok listáját. Szerencsére viszonylag hamar sikerült összeszednem magam az első sokkhatásból, és onnantól már könnyedén tartottam a lépést, sőt, annyira megszerettem ezt a környezetet, hogy a világépítés az egyik legnagyobb pozitívumává vált számomra a regénynek.

A Grisaverzum sok okból lenyűgöző, a Six of Crows helyszínválasztása pedig nagyon alkalmas arra, hogy befogadjuk a világ lehető legtöbb részletét. Ketterdam városa ugyanis semleges föld, ami valamelyest független a világban folyó csatározásoktól, ezért a környezetében található számos országot és népcsoportot egy nagyjából külső szempontból ismerhetjük meg. Nagyon izgalmasnak találtam azt is, hogy van ugyan varázslat a világban, de ez korántsem mindenható, sőt, a Grisákat (a varázserővel rendelkezőket) a különböző országokban üldözik, rabszolgasorba vagy épp seregbe vonulásra kényszerítik, hogy az erejüket a saját céljaikra használják fel. A kor is valamivel előrehaladottabb a legtöbb high fantasy világnál, itt már nem a középkor, sokkal inkább az újkor az inspiráció, hiszen a lőfegyverek használata, a pirotechnika és a hosszú távú tengeri kereskedelem is teljesen mindennapos dolgok. De a kulturális referenciák is kifejezetten érdekesek: Ketterdam városa a korabeli Velence ízeit hordozza és a flamand kereskedővárosokból is merített az írónő (utóbbi leginkább abban érhető tetten, hogy a nevek és elnevezések időnként kifejezetten hollandosak), Ravka és Fjerda Oroszország véráztatta történelmének különböző szakaszaival mutatnak párhuzamokat, de találunk itt pusztában vándorló nomád törzseket, ortodox keresztény referenciákat és időnként némi közel-keleti beütést is. És valahogy az egész katyvasz összeáll egy olyan lenyűgöző egységgé, hogy bár csak most tettem félre a Crooked Kingdomot, alig várom, hogy újra belevethessem magam a világba.

Frissítőleg hat a témaválasztás is: ez a könyv nem egy műfajtól megszokott nagy ívű, epikus háborús történet. Nem, ez a duológia történetileg a filmes világból ismerős ún. heist műfajba tartozik, azaz egy bűnügyi regény, ami egy (vagy több) lopás megtervezéséről, megvalósításáról és következményeiről szól. És rólam azért azt tudni kell, hogy én szerintem még egy klasszikus heist filmet se ültem végig. Az Ocean’s Elevennel megpróbálkoztam vagy kétszer, de egyszer sem kötött le, és feladtam. XD (Ha nem számítjuk az olyan, szintén műfajhatáros eseteket, mint például az Inceptiont.) Itt mondjuk szerencsére nem ez a helyzet, egyik regény sem vált egy pillanatra sem unalmassá, pedig a második résztől féltem, hogy az első kötetet összefogó fókuszpont elvesztésével nem fogja mjad tudni hozni ugyanazt a szintet a cselekmény. Szerencsére nem így volt, a Crooked Kingdomis a legutolsó oldalakig pattanásig feszítette az idegeimet. Viszont az a szerény meglátásom, hogy ez a konkrét történet, a már megalapozott világfelépítésen és a remek, dinamikus cselekményen kívül elsősorban a karakterek miatt működik nekem.

Utoljára a Holbéli Krónikákban volt szerencsém ilyen mesterien vezényelt csoportdinamikához. Minden egyes szereplőnek a hat fő szemszögszereplő közül patikamérleg precizitással kiadagolt erényei és hibái vannak, amihez mindig akad másik karakter, akivel összesúrlódva tudják egymást csiszolni és így a két regény alatt mindenki jelentős mértékű jellemfejlődésen esik át. Plusz mindegyiküknek jut egy kellően tragikus háttértörténet, amit szintén megismerünk, és így alapot kapunk ahhoz, hogy a nem feltétlen morálisan hófehér cselekedeteik ellenére megkedveljük ezeket a szereplőket, és szorítsunk nekik, hogy a végén jóra forduljon a soruk. Mert Ketterdam világa bizony nagyon kemény hely, és a főszereplőinkkel nem egyszer esett meg igazságtalanság, ami teljesen romba döntötte az életüket. A szerelmi szálak is hasonló logika mentén vonzóak: van, amelyik néha kicsit szirupos (főleg Nina és Matthias tolják durván ezt a star-crossed lovers-dolgot), de ez is abba a körbe tartozik, hogy az ember már szinte visítana frusztrációjában, hogy történjen végre valami jó ezekkel az emberekkel, mert annyira megérdemelnék. Bár hivatalosan ez egy YA regény, és a főszereplők 16-17 év körüliek, de még a korabeli viszonyokhoz képest is idősebbnek érződnek a koruknál, mivel annyi szenvedést kellett kiállniuk, és kevés kivételtől eltekintve évek óta saját magukról kell gondoskodniuk.

Az egyetlen, akinél nem működött nekem ez a megkedveltető formula, az Kaz volt. Bár kétségkívül ő a leginkább antihős a bandából, néha mégis azt éreztem, hogy az írónő azért csak azt szeretné, hogy ő is belopja magát a szívembe, aminek makacsul ellenálltam, és legfeljebb értékelni tanultam meg a második kötet végére. Ami még nagyon tetszett, azok az erős női karakterek voltak, Nina és Inej is mindketten a tehetségük miatt kerülnek a csoportba, és bár határozott és karakán csajok, akik a harcban is megállják a helyüket, közben mégis sikerül jó kombinációban hozniuk a nőiességet is, hiszen Nina a szexuális vonzerejét és a konkrét fizikai nőiességét, Inej pedig az érzelmi intelligenciáját tudja kiaknázni számos helyzetben, és ezzel segítik a többieket. És bár van mindkettejüknek szerelmi szála, nem éreztem, hogy ez definiálná őket, nem dobnak el mindent a felbukkanó pasi kedvéért, tudnak a célra koncentrálni, sőt, képesek és hajlandóak lennének lemondani a romantikus kapcsolat lehetőségéről, ha amiatt fel kéne adniuk a céljaikat vagy az értékeiket.

„Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart."

Ezt a Seneca idézetet egy volt tanárom tette ki a facebookra, miközben olvastam a könyvet, és nagyon megmaradt nekem, mivel sok szempontból úgy érzem, hogy erősen rezonál ez a mondat a szereplők helyzetével, és az első könyv egyik tételmondatával is: „The heart is like an arrow: it demands aim to land true.” Azaz, nagyon durva fordításban: a szív olyan mint a nyíl, célra van szüksége, hogy találjon. A duológia hat főszereplője azért is olyan érdekes, mert a regényben mindegyikük karakterdefiniáló válságon esik át. Más egy kicsit ez, mint a szokott YA történetek felnövési problémái, hiszen ezek a fiatalok már egyszer tudták, vagy tudni vélték, hogy kik ők és mik a céljaik az életben, de váratlan események megingatták őket. A regényben mi már ebben az állapotban találjuk őket, hogy a magukról alkotott képük összeomlott vagy összeomlóban van, és az igen hektikus történések közepette kell megtalálniuk, hogy igazából mit szeretnének elérni az életben. Van itt hova fejlődni, legyen szó két katonáról, akik egy háború ellentétes oldalán harcoltak, de meglátták egymásban az embert, és már nem tudják, mit gondoljanak arról a gyűlöletről, amiben nevelték őket, egy kisemmizett fiúról, akinek meg kell tanulnia harcolni magáért, egy Grisáról, akinek a legfontosabb ember az életében azt tanította, hogy az ereje átok, ami csak szenvedést és halált hoz, vagy egy nagyon vallásos lányról, akit eladtak prostituáltnak, és kénytelen volt sok, a lelkiismeretével ellenkező dolgot tenni. Sőt, akár egy megátalkodott antihős is kénytelen lehet belátni, hogy mégiscsak vannak emberek, akik fontosak az életében, és olyan erkölcsi határok, amiket már ő is vonakodva lép át. Ezek mind borzasztóan érdekes ívek és felvetett morális kérdések, és kellett a két hosszú kötet, hogy valamennyire be lehessen fogni őket.

Lassan befejezem, mert ha nem vigyázok, egy fél könyvnyit fröcsögök arról, hogy milyen remek volt ez a két regény… amit már szerintem már ennyiből is megértettetek. Olvassátok el ezt a borzalmasan izgalmas, lenyűgöző történetet, amiben olyan kis emberek, akiket mindenki semmibe vett, végül a tehetségük és az eszük révén kiemelkednek és kiállnak a hasonló elnyomottakért. És ezt többek között azért is tudják megtenni, mert nem nézik le egymást, hanem az értéket látják meg a másikban, és a legjobbat hozzák ki egymásból. Közös utazásuknak pedig minden pillanata szédítő kaland.

10/10*****  pont

2018 Winter Biannual Bibliothon

Ezt a könyvmaratont bizony évente kétszer rendezik meg, és a nyári változaton 2016-ban és 2017-ben is részt vettem, de az iskolaévben zajló rendezvényekkel eddig úgy voltam, hogy élből elutasítottam, mert úgysem érnék rá. :D Idén viszont szerencsés módon pont azon a héten lesz a maraton, amikor síelni leszünk, ráadásul eddig a 2018 tök jó évnek ígérkezik olvasásügyileg, ezek a kihívások meg mindig feldobnak kicsit, szóval végül is úgy döntöttem, belevágok.

A tervezett listám a hétre a következő lesz. Továbbra is összevonok a szabályoknak megfelelően két-két kihívást, mert azért nem akarom túlfeszíteni a húrt. :D

Jason Segel, Kirsten Miller: OTHERWORLD

Kihívások: közös olvasás + olvass el egy könyvet, amiről még sosem hallottál

Eddig mindkét alkalommal nagyon tetszett a közös olvasmánynak választott könyv, így ezt is eléggé várom. Viszont tény, hogy ennek a regénynek a létezéséről akkor értesültem, amikor bejelentették, hogy ez lesz a közös könyv, és még mindig csak annyit tudok róla, amennyi ebben a bejelentő videóban elhangzott, így úgy érzem, összevonható a másik kihívásra is.

Leigh Bardugo: Crooked Kingdom

Kihívások: olvass el egy folytatást + olvass el egy 2017-nél régebbi könyvet

Mivel a duológia első kötete a tavalyi évem egyik kedvence volt, ráadásul borzasztó függővéggel ért véget, így szívem szerint azonnal felkaptam volna a folytatást, és csak a magamnak szabott szabályok akadályoztak meg benne. Mindenesetre alig várom, hogy olvashassam, és szerencsére én kicsit később ugrottam erre a partivonatra, így 2016-os megjelenésével a regény egy másik kihívásnak is megfelel.

William Wharton: Madárka

Kihívás: olvass el egy könyvet mentális betegségről

Akartam egy olyan könyvet is a kihívásban, ami a várólistám bebetonozott darabja, a Madárka pedig már legalább 5 éve gubbaszt a polcomon türelmesen várva, hogy eljön az ideje. Azt hiszem, hogy ha valaki madárnak képzeli magát, és ezért még elmegyógyintézetbe is kerül, az mondjuk eléggé kimeríti a mentális betegség fogalmát. A fülszöveg alapján meg van egy másik karakter, aki pedig nagyjából PTSD-vel küzdhet.

John Steinbeck: Egerek és emberek

Kihívások: olvass el egy könyvet, amit említenek másik könyvben vagy filmben + olvass el egy könyvet, ami rövidebb 200 oldalnál

Alapműveltség-pótló tételünk következik. Bár konkrétan nagy szerepet kapott a könyv az egyik 2017-es olvasmányomban, a Nem enged a mélység…-ben, de történetesen tudom, hogy az USÁban ez egy nagyon ikonikus kötelező olvasmány, és így említették már az Egy különc srác feljegyzéseiben, illetve a Szívek szállodájában is. Én meg már régóta tervezek olvasni a szerzőtől, szóval így nem is sokat kellett keresgélnem. És extra vonzereje, hogy a hossza alig haladja meg a 100 oldalt.

Kifejezetten büszke vagyok erre a listára, egészen vállalhatónak tűnik, ráadásul kb. 10 perc alatt találtam ki és egyik kategóriát se kellett megerőszakolnom hozzá, úgyhogy különösen elegáns. Alig várom már, hogy szombaton 00:01-kor elkezdődjön a kihívás, amiben a haladásomról az eddigi évekhez hasonlóan folyamatosan értesíteni foglak titeket.

Mint kiderült, nem volt internet a szállásunkon, így csak magamnak írtam ezeket a kis bejegyzéseket és most együtt teszem ki.

2018. 01. 20. 23:00

Eltelt idő: 23 óra

Elolvasott oldalak száma: 150

Elolvasott könyvek száma: 0

Teljesített kihívások száma: 0

Pontban éjfélkor nem sikerült ugyan kezdenem, mert még készülődtem az útra, de egy fürdés után fél egykor ágyba bújva neki tudtam állni a Crooked Kingdomnak, két egész fejezet elfogyott belőle, mielőtt elaludtam volna.

Persze az utat Ausztriába nagyon vártam, hogy majd milyen jót fogok olvasni, de előtte még beugrottunk egy közösségi alkalomra, így a vártnál később indultunk el. Konstatáltam, hogy már majdnem 3 óra van, és nem örültem, hogy hamar fog sötétedni, úgyhogy amíg még láttam, gyorsan próbáltam a Crooked Kingdomból annyit elolvasni, amennyit bírok, ami kb. még 50 oldal lett. Mivel azt korábban kitapasztaltam, hogy az Otherworldöt nem nyitja meg az ekönyvolvasóm, így tudtam, hogy azt kénytelen leszek gépen olvasni, amíg le nem értünk az autópályáról, addig azt olvastam.

Egyelőre mindkét könyv eléggé leköt, mondjuk a Crooked Kingdomnál nem számítottam másra, mert a Six of Crows nagy kedvenc volt, és még mindig odavagyok a világért meg a karakterekért. Az Otherworld kapcsán féltem, hogy nem fog sok újat mondani a Ready, Player One után, de szerencsére azért eddig annyira nem hasonlít, csak a várakozásaimnál kevesebb időt töltöttünk a fülszövegben beharangozott virtuális valóságban, amit sajnálok. Illetve elég központi szerepet játszik egy tinédzser románc a történetben, amit egyelőre annyira nem veszek meg.

A szállást elfoglalva eddig az Otherworldöt olvastam, most, ha ágyba bújok, ismét a Crooked Kingdom jön, amíg ki nem dőlök.

2018. 01. 25. 00:30

Eltelt idő:  120,5 óra

Elolvasott oldalak száma: 494

Elolvasott könyvek száma: 0

Teljesített kihívások száma: 0

Az elmúlt négy nap nagyjából hasonló napirend szerint zajlott: felkeltünk időben, összekészültünk, délután fél 5ig síeltünk, aztán visszajöttünk a szállásra, tisztálkodtunk, elmentünk a nagynénémék apartmanjába, együtt megvacsoráztunk, majd beszélgettünk vagy társasoztunk, végül eljöttünk haza. A reggeli készülődés elé, a zuhanyzás körüli időbe, illetve lefekvés elé sikerült váltakozó mennyiségű olvasást beszuszakolnom. Síelés után mindig nagyon álmos voltam, így gyakran előbb elaludtam, mint terveztem.

Legjobban a Crooked Kingdommal állok, nagyon remélem, hogy azt ma be tudom fejezni, de már az Otherworldnek is túljutottam a felén. Mindkettő nagyon izgalmas, bár az előbbit azért jobban élvezem. Ha ügyes leszek, még az Egerek és embereknek is neki tudok állni.

2018. 01. 27. 23:30

Eltelt idő:  168 óra

Elolvasott oldalak száma: 936

Elolvasott könyvek száma: 2

Teljesített kihívások száma: 4

Most sajnos a péntek éjféli zárás miatt nem volt lehetőségem nagy véghajrára, de az utolsó két napban egyenletesen jó tempóban olvastam. Így csütörtök este be tudtam fejezni az első könyvemet, a Crooked Kingdomot, másnap este pedig sikerült befejezni az Otherworldöt is. Míg az előbbi könyv abszolút átütő siker volt, a másodikról már sajnos nem mondhatom ezt el, de azért azzal is elvoltam.

Még elkezdtem az Egerek és embereket, de ebben alig jutottam túl az első 30 oldalon, mert elaludtam.

Összességében elégedett vagyok a teljesítményemmel ebben a körben, mind elolvasott oldalszám, mind a választott könyvek tekintetében, bár legközelebb nem biztos, hogy berakok egy olyan masszív regényt, mint a Crooked Kingdom volt, mert, bár nagyon élveztem, ha valami rövidebbet választok, talán több könyvre lett volna időm.

Az év brománca… vagy több?

Benjamin Alire Sáenz – Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában

(Könyvkuckó)

Úgy döntöttem, hogy önmotiválásként végigmegyek azokon a 2017-es olvasmányaimon, amiket tényleg nagyon szerettem, és/vagy van is mit mondanom róla, úgyhogy ennek a sorozatnak a következő állomásaként jöjjön ez a könyv, amit ugyan tavasszal olvastam, de szerintem az év nyári könyve, és emlékszem, hogy alig bírtam lerakni, amint belekezdtem.

Aristotle és Dante, a könyv két címszereplője egy unalmas nyári napon az uszodában találkoznak, amikor Dante felajánlja a szerencsétlenkedő Arinak, hogy megtanítja úszni. Első blikkre a két fiúban nincs sok közös vonás, leszámítva a fura nevüket, meg, hogy mindketten mexikói származásúak. Dante értelmiségi szülők jómódban nevelt csemetéje, Arinak pedig keményen dolgozó munkásosztálybeli szülők, és egy börtönben ülő báty jutott osztályrészül. A személyiségük is nagyon más, de az együtt töltött nyár alatt mégis barátság alakul ki köztük, ami idővel talán több is lesz, mint barátság…

Előzetesen persze már elért engem az óriási hype, ami a regény körül keletkezett, emiatt viszont már azelőtt voltak bizonyos elképzeléseim a könyvről, hogy akár egy mondatot is elolvastam volna belőle. Így hát, amikor elkezdtem végül az olvasást, több dolog is meglepetésként ért. Először is az, hogy a regény a hetvenes években játszódik, így az egész regény kapott egy kellemes nosztalgikus színezetet, ugyanakkor még inkább kiemelte a szereplők életében fontos társadalmi problémákat.

Egy másik meglepetés az volt, hogy én azt hittem, a regény váltott szemszögű lesz, viszont valójában Ari beszéli el az egészet. Ez hosszú távon nem gond, talán csak annyiban, hogy néha egy kicsit feltűnően idealizált Dante figurája, és jobban örültem volna, ha őt is ugyanolyan rétegelten ismerjük meg, mint Arit. Így róla leginkább annyit tudtunk meg, hogy nagyon nyitott személyiség, aki könnyen beszél az érzéseiről, és mindig felvállalja a véleményét, akkor is, ha a környezete nagyon nem ért egyet vele. Nem igazán fejlődik a jelleme a regény során, és így nehezebb vele olyan szinten együtt érezni, mint Arival, aki sokat változik, a kiindulási pontja pedig jóval érdekesebb. Ugyanakkor kb. olyan cuki a srác, mint egy zsák kiskutya, és így mégis tudtam akár Arira is haragudni, amikor megbántotta, vagy aggódni érte, ha baja esett.

Arinak már a kezdet kezdetén is egy rakás érzelmi problémája van, amiknek egy jó része elfojtott haragként forr benne a felszín alatt. Az egyik legnagyobb problémája az, hogy a szüleivel, főleg az apjával alig találja a kapcsolatot, aki háborús veteránként nagyon sok traumát hordoz, amikről nem tud beszélni, mégis Damoklész kardjaként lóg Ari fölött is. Ugyanígy egy óriási tabu a családban Ari jóval idősebb bátyja, aki börtönben van, és évek óta nem kommunikál a családdal. Ari szeretné megérteni és ezen keresztül feldolgozni, ami vele történt, meg persze szégyelli is őt, és benne van egy jó nagy adag félelem, hogy benne is munkál az agresszivitás, és talán ő is a bátyja sorsára fog jutni. Még ha konkrétan a problémáikban nem is osztozunk, de az annyira emberi, hogy egy családot ennyire megmérgeznek a saját titkai és tabui, amiket nyilván a gyerek nem tud, hogy pontosan mik, mert ő nem élte át őket, és próbálták megvédeni tőle, de ahogy egyre idősödik, ez egyre kevésbé működik.

Ari és Dante nemcsak a személyes problémáikat tudják megosztani egymással, hanem a totális kockaságukat is (elég furák mindketten… a jó értelemben), és néhány társadalmi kihívással is együtt néznek szembe. Érdekes volt például arról olvasni, ahogy próbálják magukban helyretenni a mexikói-amerikai identitásukat, hogy igazából mik is a gyökereik, és mennyire számítanak mexikóinak egyáltalán.

Ari az első továbbá, akinek Dante elmondja, hogy meleg, és később, hogy tetszik neki, és bár ez teljesen egyoldalúnak tűnik, sosem rejti előtte véka alá az érzéseit. (Én meg shipeltem őket, de nagyon keményen, mert irtó cukik voltak együtt.) A homoszexualitás megítélése szempontjából is fontos az időszak, amikor a regény játszódik: a hetvenes években még az USA nagy része se volt olyan hiperelfogadó a témával, és főleg Dante hozzáállásával, hogy ő márpedig felvállalja magát, és nem hátrál meg, nagyon is céltáblává tudott válni.

A regény cselekménye több, mint egy évet ölel fel, ez még egy vonás, ami meglepett, de pozitív módon, hiszen így jóval hihetőbb volt a karakterek fejlődése és változása, még ha igazából csak a két nyárra koncentrál leginkább a regény, a köztük eltelt iskolai évet szinte teljes mértékben átugorja, csak nagy vonalakban értesülünk arról, mi történt a két fiúval ebben az időszakban.

Egy érdekes dolog volt még, amin gondolkoztam olvasás közben, hogy vajon Benjamin Alire Sáenz mennyire írt magáról ebben a regényben, mivel az életkora alapján a hatvanas-hetvenes évek magasságában volt kamasz (’72-ben végezte el a gimnáziumot), ráadásul latin-amerikai származású és 2000 óta nyíltan homoszexuális is. Persze biztosra nem mehetünk, mindenesetre az eddig megjelent könyvei alapján elég konzisztens témái a latin-amerikai identitás és a homoszexualitás is. Én meg jó eséllyel mindet el fogom olvasni, mert ez a regénye zseniális volt.

10/10  pont

Végre ősz van! Könyvtag

Ezt a taget magamnak fordítottam egy könyves blogról, az eredeti videót megtaláljátok ITT.

1. Ősszel a levegő hűvös és tiszta – nevezz meg egy könyvet, ami érdekes környezetben játszódik!

Leigh Bardugo: Six of Crows – eredetileg nem ezt terveztem ide rakni, de pillanatnyilag éppen teljesen szerelmes vagyok ebbe a könyvbe, és ennek egyik jelentős oka a világfelépítés. Bár eleinte pont azért rázódtam bele nehezebben az olvasásba, mert nem olvastam a szerző korábbi sorozatát ebből az univerzumból, de aztán teljesen magával ragadtak a részletek, a különböző népcsoportok szokásai, jellemzői, és a problémák, amik a szereplők életét is befolyásolják.

2. A természet gyönyörű… de haldoklik – nevezz megy egy könyvet, ami gyönyörű stílusban van megírva, és nehéz témákat jár körül (veszteség, gyász)!

Claire North: Harry August csodálatos élete – Hadd ragadjam meg az alkalmat, amikor az írónő épp egy elég nagy díjat kapott a legújabb regényéért, hogy egy kicsit reklámozzam ezt a csodát. Nagyon jól sikerült a magyar fordítás is, a stílusa igazán megragadó és egyedi, és egy különleges helyzetben lévő ember sorsán keresztül olyan témákkal foglalkozik, mint a halandóság, az élet értelme, vagy a felelősség másokért.

3. Ősszel visszaülünk az iskolapadba – nevezz meg egy dokumentumregényt vagy ismeretterjesztő könyvet, ami tanított neked valami újat!

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól - Elég régóta érdekelt Észak-Korea, de mivel ritkán olvasok dokumentumregényeket, nem voltam túlságosan informált a témában. Aztán végül belevágtam ebbe, és tökéletes kezdőpontnak bizonyult, tényleg sokat tanultam az ország múltjáról, jelenéről, kultúrájáról, az ott élő emberek mindennapi harcairól, a menekülés lehetőségeiről, valamint arról, mi történik azokkal, akik eljutnak végül Dél-Koreába.

4. Könnyebben tartod magad melegen, ha olyan emberek vesznek körül, akiket szeretsz – nevezz meg egy regénybeli családot/baráti kört, aminek szívesen lennél a része!

Marissa Meyer: Holdbéli Krónikák – Egy kicsit még mindig hihetetlen, hogy véget ért ez a sorozat, ami évekig nagy kedvencem volt, de még mindig bizton állíthatom, hogy bármikor elmennék egy kalandra a Rampion fedélzetén. Annál is inkább, mert a csapatban többen is iszonyú nagy kockák, úgyhogy szerintem viszonylag könnyen be tudnék illeszkedni.

5. A színes levelek halomba gyűlnek a földön – készíts képet egy kupac őszhöz kapcsolódó színű könyvgerincről!

6. Az ősz kiváló idő a történetmesélésre a tűz körül – nevezz meg egy könyvet, amiben valaki történetet mesél!

Lois Lowry: Az emlékek őre – Nemrég olvastam újra ezt a gyerekkori kedvencet, úgyhogy ez ugrott be. Kicsit talán sántít, mert nem mesélésről van szó a hagyományos értelemben. A történet főszereplője a 12 éves Jonas, aki felnőttkori foglalkozásaként különös feladatot kap: ő lesz az emlékek őrzője, akinek rendelkeznie kell a régi világról őrzött tudással. A képzése részeként az előző őrzőtől fokozatosan kapja meg az emlékeket, és néha ennek olyan a hangulata, mintha a nagypapa mesélne az unokájának.

7. Egyre hosszabbak az éjszakák – nevezz meg egy sötét, hátborzongató történetet!

Thomas Harris: A vörös sárkány – Nem nagyon olvasok horrort, nézni se igazán szeretem, sokszor pedig az áll ennek a hátterében, hogy nem érzem elég valósnak a veszélyt, így nem is nagyon borzongok. Számomra sokkal közelebb álló műfaj a thriller, mivel az ott megjelenített gonoszság valóságosabb és kézzel foghatóbb. A sorozatgyilkosokról szóló történetek különösen is érdekelnek, ezért azok közül választottam egy klasszikust, ami mély benyomást tett rám.

8. Egyre hűl az idő – nevezz meg egy rövid, szívmelengető olvasmányt, ami feldobhatja valaki hideg, esős napját.

R. J. Palacio: Csodácska – Ez kívülről nem látszik rövidnek, de nagyon szellősen van szedve, és awww, olyan kis bolyhos érzelemgombóc lesz tőle az ember. Nagyon várom a filmet is.

9. Az ősz minden évben újra eljön – nevezz meg egy régi kedvencet, amit szeretnél újraolvasni!

Joanne Harris: Rúnajelek – Emlékszem, hogy eredetileg ősszel olvastam ezt a könyvet, és nagyon megfogott, főleg az északi mitológia alkalmazása és Loki karaktere ebben az univerzumban. Jópár éve megjelent angolul a folytatása, de már nem nagyon emlékszem az első kötet részleteire, muszáj lenne újraolvasnom.

10. Az ősz kiváló időszak a bekuckózós olvasós estékre – mik a kedvenc kényelmes, meleg olvasós kiegészítőid?

A bekuckózós olvasás egyetemista létezésem óta kizárólag ágyban képzelhető el, ezért a következő dolgokat válogattam össze: az új, divatos színű pizsamám, a legvastagabb alvós zoknim (ahogy hűl az idő egyre inkább hajlamos fázni a lábam éjszaka), puha pokróc (kék, a cuccok alatt összehajtva), és egy bögre, amibe teát vagy forró csokit tölthetek magamnak a könyv mellé kísérőnek. Plusz odatettem még egy illatgyertyát, amit egyáltalán nem biztos, hogy eszembe jut meggyújtani, pedig ilyen alkalmakra vettem (egyébként süteményillatú). Tartozik a tökéletes élményhez még egy barackszínű, szuperpuha köntös is, de az apukám házában van.

Beszéljünk az új kedvenc fantasy sorozatomról

Adrzej Sapkowskij – Vaják I. és II.

(Könyvkuckó)

Azért akartam mindenképp beszélni erről a könyvről már egy jó ideje, mert a Csodaidők (meg Az utolsó tünde) mellett ez az a sorozat, amivel kapcsolatban érzem, hogy gyorsan és menthetetlenül beleszerettem. Bár az első résznél még nem volt teljes ez a szerelem, azért arról annak idején nem került fel leírás a blogra. Emiatt most úgy fogok írni a második részről, hogy közben az elsővel kapcsolatban is elmagyarázom, mi az amit érdemes tudni róla.

A történet főszereplője Geralt, aki vaják, ez pedig egyszerre jelent foglalkozást és identitást is a számára. A vajákok ugyanis olyan emberek, akiket varázslat tett erősebbé egy közönséges halandónál, és a képességeiket arra használják, hogy megvédjék az embereket a világban megbújó veszélyes szörnyektől, amik ártani akarnak nekik. Ezt persze fizetség ellenében teszik, és a legtöbb ember nem szívesen közösködik velük bármivel kapcsolatban, mivel tartanak tőlük, és véres kezű, könyörtelen gyilkosoknak bélyegzik őket. Geralt azonban az átlag vajákokhoz képest is szigorú erkölcsi szabályokhoz mérve éli az életét, amik miatt nem egyszer bajba kerül. Az első két kötet az ő különböző kalandjait tartalmazza.

Ez a sorozat érdekes felépítésű: az első két kötete novellákból áll, majd további öt regény jelent meg, és időrendben csak ezek után következnek a franchise legismertebb képviselői, a három videojáték. A szerző eleinte különálló, rövid történeteket kezdett csak el írni, majd ezeket fűzte később össze egy ívvé, így keletkezett az első két kötet. Köztük is van különbség a felépítésben: az első rész több, rövidebb novelláját egy utólag hozzáírt keretsztori fogja össze, viszont maguk a történetek nagyjából-egészében különállóak, az időrend sem egyértelmű köztük. A második részben viszont csak néhány, hosszabb novella található, amik egyértelműen időrendben vannak egymáshoz képest, így ez a rész már némileg átmenetet képez egy regény és egy novelláskötet között.

Az első kötet valószínűleg azért is nem fogott még meg annyira, mert az tényleg leginkább egy bevezetés a világba és a főbb karakterekbe. Megismerjük persze borongós főhősünket, Geraltot, az ellenpontjaként szolgáló vicces fegyverhordozó karaktert, Kökörcsint (aki még bárd is, hogy jól kipipáljuk a karakterklisét), valamint élete nagy szerelmét, Yennefert, a varázslónőt is láthatjuk futólag az utolsó novellában. A második kötetben ezek az alap karakterek már ismerősként térnek vissza, és sokkal jobban kibontakozik a jellemük, többek lesznek egyszerű sztereotípiáknál. Melléjük pedig még egy rakás érdekes mellékszereplő csatlakozik.

Kínai borító a sorozat valamelyik részéhez, zseniális

Geralt szerencsére egy egészen szerethető főszereplő, bár első ránézésre voltak kétségeim. Eleinte inkább tűnik annak a tipikus hallgatag, tesztoszterontól dagadó kemény csávónak, amit az ilyen könyvek tipikus főszereplőjének tartunk, aztán szép lassan kibontakozik, hogy vannak ám neki érzései is. Sőt, egy idő után annyi érzése lesz neki, hogy a második kötet egynémely novellájában túlzásba is viszi már, olyan kis meg nem értett, nyafka unikornis a lelkem. Viszont azt is meg lehet bocsátani, hogy gyakran önironikusan nyavalyog azon, hogy senki se hiszi el, hogy vannak érzelmei, hiszen tényleg sokféle formában látható volt, hogy az emberek mennyi előítéletekkel viseltetnek iránta, meg a fajtája iránt, a legtöbben minden alapot nélkülözve. Ez gyakran hozza anyagilag és/vagy erkölcsileg nehéz helyzetbe Geraltot, aki a megpróbáltatások közepette is a saját, igen szigorú elveihez próbálja mérni magát, és ezt tiszteletet ébresztő módon többnyire keresztül is viszi. Kökörcsin, bár továbbra is főleg vicces karakter, de néha megcsillogtatja, hogy érzelmileg kompetensebb tud lenni, mint Geralt. Yennefer pedig egy tök jó erős női karakter, akinek az a fő motivációja, hogy a varázslónőket gyakran sújtó meddőség ellenére anya szeretne lenni, és ennek a célnak az elérése érdekében igen sok mindent képes feláldozni.

A második résznek már van egy központi tematikája, ami meg is jelenik a címben: a végzet kardjával, és annak két élével gyakran foglalkozik a könyv, amit arra használ vizuális megjelenítésként, hogy az ember el tud-e futni az elkerülhetetlen következmények elől, illetve, hogy a sors mennyire van kőbe vésve, vagy végül is mi alakítjuk azt. Geralt ugyan teljesen azon a véleményen van, hogy ő a saját sorsának kovácsa, de különböző események végül arra kényszerítik, hogy változtasson a hozzáállásán az életével és a jövőjével kapcsolatban. Ez az egységes tematika, és az egymáshoz kapcsolódó történetek teszik sokkal erősebb olvasmánnyá ezt a kötetet az elsőnél. Az utolsó novella több időszálon ide-oda ugráló szerkezete pedig szépen összefoglalja tulajdonképpen Geralt egész addigi életét, hogy miért kerül válságba, és miért kell megváltoznia. Bár nem volt a legkönnyebben követhető, mégis nagy hatással volt rám ez a történet, és a végén kis híján könnyekig hatódtam, amire igazán nem számítottam.

Screenshot a Witcher III játékból

Mindemellett pedig, a műfajnál igen fontos módon a fantasy világ is lebilincselő. Sapkowski lengyel gyökereiből adódóan sokat merít a szláv mesevilágból, de ezt nagyon ötletesen ollózza össze a nyugati fantasy és tündérmesei hagyományokkal. Eleinte még konkrétan feldolgozásokkal is találkozunk a történetek között (nekem A szépség és a szörnyeteg újramesélése vitte a pálmát), de később ez már az önálló történetek mellett csak kikacsintó utalások erejéig jelennek meg az ismert mesék alakjai. Eredetileg közgazdászként végzett, és ezt a tudását is felhasználja az írásnál, így olyan részletesen megalapozott, logikusan felépített középkori világot kapunk, ami még úgy is kidolgozottnak érződik, hogy nem jár mellé térkép, se több ezer oldal melléklet, és olyan valóságosnak tűnik, mintha csak egy történelemkönyvből ugrott volna elő.

Mindenképp ajánlom a műfaj szerelmeseinek a sorozatot, a gusztustalan borítók miatt ugyan elsőre taszítóak lehetnek, de a tartalom egyáltalán nem ezt a színvonalat követi. Én teljesen szerelmes vagyok ebbe a világba, a karakterekbe, a főbb tematikákba, és alig várom, hova tud fokozódni a történet az összefüggő regények hosszabb lélegzetvételű történetíveiben.

10/10  pont