Libba Bray – Rettentő gyönyörűség

 (Könyvkuckó)

Szavaztattam még annak idején, hogy melyik nyári olvasmányomról alkossak itt véleményt, és mivel erre esett a legtöbb szavazat, így teljesítem a közönség kívánságát.

Emlékszem, még tavaly nyáron azért vettem meg a könyvet, mert olvastam róla egy pozitív ajánlót, és nem volt mire költenem az ajándék könyvutalványomat, így ez lett belőle. Aztán amíg el nem kezdtem olvasni, azon paráztam, hogy biztos nem lesz jó a könyv, mert csak nem bírják megállni, hogy vámpírokat rakjanak bele, vagy valami más borzalmatosságot, és biztos egy ilyen lapos, romantikus izé lesz belőle. Hát, ilyen szempontból pozitívan csalódtam. :D

Gemma Doyle cseppet sem átlagos életet él Indiában, amikor is egy napon édesanyja bizarr gyilkosság áldozatává válik. Az ügyet eltussolják, Gemma senkivel nem beszélhet a történtekről, mint ahogy apja ópiumfüggését is titokban kell tartania. Hogy biztosan jó helyen legyen, Angliába viszik, ahol a híres-hírhedt Spence Akadémia növendékéve válik. Gemma itt mindent megtesz, hogy beilleszkedjen a lányok közé, mégsem tud szabadulni kívülállósága érzésétől. Ráadásul egyre jobban aggasztják azok a különös látomások, amik mind gyakrabban törnek rá, és ha mindez még nem lenne elég, az  az indiai fiú is felbukkan, akivel utoljára édesanyja halálakor találkozott…

Ha lerántom a könyvről a fantasys részt, akkor végig az a benyomásom volt, hogy tulajdonképpen az Abigélt olvasom viktoriánus kiadásban. Persze tudom, hogy ennek semmi alapja, Bray nyilván nem ismerheti az említett magyar regényt, de ettől még nagyon hasonló hatást keltett bennem a könyv. A történet alapvető vonulata (szerencsétlen sorsú, félárva lányt benyomják egy bentlakásos iskolába, ahol úgy érzi, senki sem érti meg, megpróbál beilleszkedni a zárt közösségbe, hatalmas nehézségek árán végül sikerül, de szembe kell néznie a külvilágban rá leselkedő veszéllyel… ) egy az egyben azonos séma. A karakterek nagy része (Gemma és Gina, a mogorva, zárkózott főszereplők; a népszerű lány; a szegény, de tehetséges lány, stb.) is könnyedén megfeleltethetők.

Ami nagy különbség, hogy míg az Abigél esetén minden karakter nagyon ül, a Rettentő gyönyörűség esetén ez kevésbé áll fent. A főszereplő itt is nagyon jó, de a lányok, akármilyen háttérrel is érkeztek, felszínesnek, áttetszőnek tűnnek, a barátságuk pillekönnyű. Persze nem állítom, hogy minden karakter rossz, például Kartikban is van bőven fantázia (ami egyelőre kihasználatlanul maradt), és amennyire fel tudom idézni, a felnőtt karakterek egészen jók voltak, például a rajztanárnőt nagyon szerettem.

Ha hozzáveszem a dologhoz a fantasys vonalat, akkor az némileg javítja a képet. A másik világba átlépés ugyan nem valami eredeti, de amilyen ez a világ… hát az nagyon tetszik. Kellemesen eredeti, kellemesen rejtélyes, megfelelően varázslatos. Mondjuk talán kicsit túl sok a kérdőjel, de azért van még két kötet, hogy megtudjunk, többet, nem igaz? A nyomozós szállal kapcsolatban ugyanez a helyzet, az írónő épp csak elhint pár információt, étvágygerjesztőnek jó, de egyelőre semmi több. Inkább Gemma öntudatra ébredése, beilleszkedési problémái, illetve a viktoriánus hölgyikepalánták lázadozása áll a középpontban.

Alapvetően élveztem a könyvet, jó volt valamit olvasni ebből a miliőből, a cselekmény is lekötött, mégis azt érzem, hogy egyelőre hiányzik valami ahhoz, hogy ez igazán nagy kedvenc legyen. Talán majd a következő kötetekben megtalálom.

Cselekmény, történetvezetés: 10/9

Stílus: 10/9

Szereplők: 10/7

Érzelmek: 10/8 (túl kevés Kartik)

Összesen: 10/8

Enyhén spoileres infók:

Borító(k): Rettentően gyönyörű (XD), irtó jó a stílusa, az embernek azonnal kedve támad tőle elolvasni. :D

Kedvenc szereplők : (1) Gemma (2) Kartik (3) a rajztanárnéni (4) Pippa (5) Gemma bátyja (akkor is ha genyó volt… annak jó volt)

Kedvenc jelenetek: (1) Gemma azt álmodja, hogy lefekszik Kartikkal (2) Pippa halála (3) kezdés (4) Kartik felbukkanása az erdőben (5) Gemma megcsókolja Kartikot, hogy mentse a bőrüket

Mélypont: nem emlékszem különösen lelombozó részre

Kedvenc ötlet: a világok működése

Az Olvasók Viadala –2. téma

Időhiány miatt a második témát csak most közlöm, remélem, hamarosan követi a harmadik.

A második hónap témái:

Ha interjút készíthetnél Suzanne Collins-al, miket kérdeznél tőle? Írj egy képzeletbeli interjút, amit az írónővel készítesz! Melyik könyvbéli szereplővel találkoznál szívesen a való életben is? Tőle mit kérdeznél, és szerinted mit válaszolna? Készíts egy képzeletbeli interjút valamelyik karakterrel. 
Szerinted mi fog történni, milyen titkokra derül fény a 3. kötetben? Mit gondolsz, az írónő be merte-e vállalni valamelyik meghatározó szereplő halálát?

Képzeletbeli interjúm kérdései:

1. Mi adta a sorozat alapötletét?

2. Olvasta-e bármelyiket azon könyvek közül, amiknek alapgondolatával a trilógiát összehasonlítják? (A legyek ura, Battle Royale, stb.) Inspirálta valamelyik a regény írása során?

3. Mennyire érdemes jelentőséget tulajdonítanunk a szereplők nevének? Akadnak közöttük beszélő nevek? A római neveknél vonható párhuzam a történelmi alakok és a karakterek között?

4. Hogyan tervezte meg a cselekményt? Melyik részek születtek meg először a képzeletében? Volt olyan, amivel nehezen boldogult?

5. Mi inspirálta arra, hogy a narrációt egyes szám első személyben és jelen időben fogalmazza meg?

6. Akadt olyan karakter, aki különösen közel állt a szívéhez? Volt, akinek nehezére esett megírnia a halálát?

7. Meglepte a könyv kedvező fogadtatása? Mi a legkedvesebb története a rajongókkal kapcsolatban?

8. Mi a véleménye a készülő filmadaptációról? Mennyire engedték belefolyni a munkálatokba? Egyetért a színészek kiválasztásával?

9. Szeretne még hasonló műfajú könyveket írni? Vannak már tervei a következő regényéről?

Sok karakterrel szívesen elbeszélgetnék, de most különösképp Finnick lelkébe vájkálnék bele, hiszen róla viszonylag kevés információt adott a második kötet. Az írónő nevében nem szeretnék nyilatkozni, de az esetében megpróbálok valamiféle válaszokat rögtönözni. :) Ismétlem, még csak az első két könyvet olvastam, így arra tudok támaszkodni, amit ott szereztem. Az interjú nincs semmilyen, a regények sztorijához kapcsolódó szituációba beágyazva, sőt, direkt kívülről szemléli a dolgokat.

­– Nos kedves Finnick! Először akkor tűntél fel a közönség előtt, amikor elképesztő teljesítményt nyújtva, mindössze tizennégy évesen megnyerted a Viadalt. Miből merítettél erőt azokban a napokban?

F.: Ez most komoly kérdés? Hát… igazából semmiből. Végig az járt e fejemben, hogy nem akarok meghalni. Úgyhogy ki kellett nyírnom mindenkit, mielőtt ők ölnek meg engem. Jó támogatóim voltak, ezért sikerült. Komolyan, ilyen helyzetben jobb nem gondolkodni semmin.

– Milyen képességek segítettek ehhez a győzelemhez? Kellett hoznod valamit otthonról, ezt nem lehet három nap alatt megtanulni.

F.: Mifelénk az árva gyerekeknek nincs sok választási lehetősége. Öt éves koromtól kezdve a halászhajókon dolgoztam. A legtöbb hallal nincs gond, de vannak olyanok, amik túl nagyok, és amikor behúzzák a hálót, elvághatják az éles hátúszójukkal. Na, azokat a hozzánk hasonló kölyköknek kellett agyonvernie, jobb esetben ledöfni. Az ilyesmiben megizmosodik az ember.

http://alicexz.deviantart.com/gallery/25809755#/d495z14

– Feltételezzük, hogy elég volt a hegyes tárgyakban szerzett jártasságodat megmutatnod a Játékvezetőknek az első alkalommal. Na de mit tettél a másodszor?

F.: Komolyan, szivi, ha megmondanám, meg kéne, hogy öljelek. :)

– A múltadat ismerve ez nem üres fenyegetés. A statisztikák alapján a tiéd minden idők legjobb gyilkossági indexe, ráadásul te voltál az utóbbi néhány év legnépszerűbb Mentora is. Mit szóltál hozzá, hogy ennek ellenére mégis a versenyzők között találtad magad?

F.: Elhiheted, nem tapsikoltam az örömtől. Valahogy reméltem, hogy most már életem végéig azt fogom nézegetni, hogyan kaszabolják egymást a kölykök. Az sem nagy boldogság, de egy újabb Viadalnál azért jobb.

– Ez alapján nem  csoda, hogy fontos szerepet vállaltál a Nagy Mészárlás bojkottálásában.

F.: Minden barátom benne volt. Nem lehetett kihagyni. Meg sajnáltam a két újoncot. Ahogy helyt álltak a Viadalon, nem ezt érdemelték. Komolyan, mégis ki gondolja, hogy rajtuk lehet leverni generációk minden bűnét és sérelmét? Végső soron csak gyerekek. Valakinek közbe kellett lépni.

– Mindenesetre nem siettétek el, hogy kinyilvánítsátok a szándékaitokat. A te első találkozásod Katnissel például kifejezetten zavarba ejtőre sikerült.

F.: Fent kellett tartani a látszatot a Kapitólium kedvéért, különben még azelőtt lebukunk, hogy elkezdődött volna a móka. Ha engem kérdezel, nagyon kevés Győztes van, akiben hiányzik a képesség a szándékainak elrejtésére. Még a legjobb harcosoknak is félrevezetéshez kell folyamodnia időnként. Másrészt meg akad egy személyesebb jellegű indokom is: Johannával az elején összebeszéltünk, hogy kicsit megizzasztjuk az újakat, hadd lássuk, mennyire bírják a gyűrődést. Egész jól teljesítettek. :D

– Katnissnek említetted, hogy szeretsz titkokat gyűjteni. Mégis, miféle titkokra lehet szüksége egy olyan srácnak, mint te?

F.: Ó, bármilyenekre. El se hinnéd, mennyi mindent képesek az emberek kikotyogni, ha egy kis törődést adsz nekik. Mentorként és lázadóként is sok dolognak jó hasznát vettem, amit az ágyban hallottam. Az információ hatalom, szokták mondani.

– Ha már az ágynál tartunk: hány lánynál is sütögeted a pecsenyédet?

F.: Nem szeretek számokat mondani, az olyan lealacsonyító. Párhuzamosan csak néhánynál. Amikor a Kapitóliumban vagyok, mindig nagy a nyüzsgés. Azért jó visszamenni a Negyedik Körzetbe, mert ott a rajongói leveleket leszámítva békén hagynak. Azért felszabadító, hogy most már legalább páran tudják, hogy igazából csak Annie számít nekem.

– Annie… mesélnél nekünk róla?

F.:  Három év van köztünk. Kis törpe volt még, amikor az árvaházba került, de nem nagyon akart barátkozni senkivel. Nekem jól esett a társasága, mert olyan rémültnek látszott, azt hiszem, mindenesetre akadt valami bája, az biztos. Rászálltam, aztán egyszer csak összebarátkoztunk. Addig nem nagyon akartam többet tőle, amíg ott nem voltam az Arénában. Hát, nagyon fiatal voltam még akkor is, de azt azért már felfogtam, hogy ő a legfontosabb nekem az egész világon. Miután hazamentem, magammal vittem őt a Győztesek Falujába. Aztán… nem tudom, csak úgy összejöttünk. És egész sokáig boldogan éltünk, ha nem jön a hülye Viadal… Pedig soha nem engedtem őt feliratkozni tesszeráért. Összesen négyszer szerepelt a neve a gömbben.

– Te azon a Viadalon egy volt osztálytársadat mentoráltad, igaz?

F.: Igen. Majdnem belepusztultam, hogy végig is kellett néznem az egészet. Rohadt egy Viadal volt.

– Utána viszont az élet ment tovább…

F.: Hát igen, Annie már soha nem lesz a régi, de ettől még nem fordulhatok el tőle. Általában felismer engem, és a jobb napokon egész kellemes vele. A rosszabb napokon meg… Hát, azt hiszem, Mags nélkül párszor elfutottam volna.

– Azt rebesgetik, viszonyt folytattál az egykori Mentoroddal. Nos, a búcsúcsókotok hevessége alapján ezt nem tudjuk egyértelműen megcáfolni.

F.: És ha igen, akkor mi van? Ha neki szüksége volt rám, nekem meg rá? Szívünk joga.

– Na és Johanna? Róla is feltételezték már, hogy ő a titkos szerelmed.

F.: Arra mérget mernék venni, hogy őt egyszer sem smároltam le. Csak barátok vagyunk, oké?

– Katniss irányában sem éreztél soha vonzódást?

F.: Azt hiszitek, egy gátlástalan szoknyapecér vagyok? Na jó, erre adtam némi okot. De olyan emberek soha nem szerepeltek a listámon, akik igazán közel álltak hozzám. Velük nem tudnék úgy szórakozni, mint a kapitóliumi csajokkal. Egyszerűen nem menne. Katnissre úgy tekintek, mint a húgomra, és nem hiszem, hogy ez meg fog változni.

– Jövőbeli tervek?

F.: Segítek tönkretenni egy rémuralmat, visszaszerzem az én Annie-met, esetleg megdöntök pár random lázadó csajt. Nem hiszem, hogy unatkozni fogok.

A harmadik kötet elé nagy várakozással, de egy kis szorongással tekintek. Az első két könyv olvasása során bebizonyosodott számomra, hogy Collins gondolkodásmódja nagyon hasonló az enyémhez, ami azért ijesztő, mert ha jól saccolom, a harmadik rész elképesztően negatív lesz, és csak úgy hullani fognak benne a szereplők. Szerintem az írónő nemhogy be merte vállalni a fontos szereplők halálát, de jópárat ki fog irtani közülük, hiszen eddig sem bánt velük kesztyűs kézzel, egy ilyen háborús szituáció pedig különösen kívánja az áldozatokat. Én a helyében a Peeta-Gale párosból minimum az egyiket kinyírnám, de előtte még elhullajtanék pár erős támogató karaktert, például Finnicket vagy Haymitchet. Prim megölését kevéssé tartom valószínűnek, de igen hatásos lenne, úgyhogy nem zárható ki. Bárhogy is lesz, sajnálom, mert az aktuális szereplőgárdából nagyon sok embert kedvelek, rossz lesz akármelyiküknek is a halálát olvasni.

Ami különösen foglalkoztat most, hogy vajon mi lesz Cinnával, Peetával és Johannával, visszatérnek-e a történetbe és ha igen, milyen állapotban. Arra is nagyon kíváncsi vagyok, milyen a Tizenharmadik Körzet, meg persze a nagy harc végkimenetelére.

Összességében reménykedem, hogy talán mégiscsak nagyjából pozitív véget ér a történet, és nem pont a kedvenc szereplőimet irtják ki közben. Ez túl merész elképzelés?

Könyvmolypárbaj – múlt és jövő

Hosszú idő után ismét jelenkezem. Jó párszor nekiálltam a bejegyzésírásnak, de mindig elakadtam. Kissé el vagyok havazva így a végzős évben, na. :(

Végül is sikerült befejeznem a Könyvmolypárbajt. Az olvasások miatt nem izgultam, de egy kissé aggodalmaskodtam amiatt, hogy nem tudom majd időben megírni az olvasónaplókat. A jó hír, hogy újra lesz Párbaj, és újra neveztem. :D Úgyhogy álljon itt most egy értékelés az előző párbajról, és a következő évi lista.

A részvételem időtartama: 2011 március-szeptember

                                                                                      

1. A kedvenc könyvem:

No, ilyet nehéz választani, mivel annyira széles spektrumból válogattam a könyveket, hogy igazán nem egyszerű őket összehasonlítani, majdnem mindegyiket szerettem a maga módján. Mégis, a legjobban talán A burok tetszett, az foglalkoztatott leginkább.

2. A legrövidebb idő alatt elolvasott könyv

A legyek ura, öt nap alatt faltam be. Hasonló idő alatt végeztem ki az Ötnegyed narancsot, illetve a Piszkos Fredet.

3. A leghosszabb idő alatt elolvasott könyv

A Fracia história. Annak ellenére, hogy tetszett, és nem is volt olyan nagyon hosszú, 3(!) hétig olvastam.

4.  A kedvenc főszereplő

Pierre (Francia história). Olyan kis izgalmas hős, nagyon szimpatikus. :)

5. A legjobb világ

A burok. Szerintem ez volt a legjobb dolog az egész könyvben.

6. A legszebb leírások

A legyek ura. Volt benne pár olyan leírás, hogy hű. :D

7. A legnehezebb nyelvezet

Szintén az előző. Nyilván azért is viselt meg ennyire, mert angolul volt, de egyébként is eléggé szerette Golding a bonyolult mondatokat.

8. A legnagyobb csalódás

A suttogó. Az okokat már kifejtettem. Nagyon nem tetszett.

9. A legszórakoztatóbb könyv

Hát naná, hogy a Piszkos Fred, a kapitány! Mi más? :D

10. A legelgondolkodtatóbb könyv

A Zahír. Mondjuk Coelhótól ez elvárható.

Arányok:

1. Magyar – külföldi

            1 – 6 (van hová fejlődni)

2. Női író-férfi író

            2 - 5

3. Szórakoztató irodalom – szépirodalom

            3 – 4 (Kb.)

És akkor jöjjön a következő év listája. Bátor leszek, és bevállalom a tízet, talán menni fog.

1. Daniel Keyes: Az ötödik Sally

Nagyon szerettem az írótól a Virágot Algernonnak című könyvét, de erről a regényéről már sokkal régebb óta hallok nagyon jókat. Már igencsak kíváncsi vagyok rá.

2. John Green: Alaska nyomában

Hirtelen felindulásból hoztam ki a könyvtárból ezt a könyvet, főleg azért, mert annyira meglepődtem, hogy egyáltalán ott találom. :D Mindenesetre akkor már el is fogom olvasni.

3. Szerb Antal: A Pendragon legenda

Az Utas és holdvilág óta tervezem újabb Szerb Antal-könyvek elolvasását, őkelme meg kéznél van. :)

4. Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei

Múlt karácsonyra kaptam ezt a könyvet, már nagyon ideje lenne elolvasni. XD

5. Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma

A szél árnyéka után tudtam, hogy ez nekem kell. És ha már megszereztem, el is kéne olvasni.

6. Joseph Heller: A 22-es csapdája

Kevés könyvről hallottam ennyit kiskoromban, mint erről, lévén édesapám régesrégi kedvence. Mivel hamarosan tanuljuk a második világháborút történelemből, már nekem is meglesz az ismeretem ahhoz, hogy megértsem a könyvet, így nem is várok tovább az olvasással. :)

7. Ken Follet: A katedrális

Szintén szülői ajánlásra vettem be a listába, meg azért, mert végignéztem a belőle készült filmsorozatot, és nagyon tetszett. Akkor a könyv sem lehet olyan rossz, csak nagyon-nagyon hosszú.

8. Jodie Picoult: A nővérem húga

Be akartam rakni olyan könyveket is, amik csak e-bookban vannak meg nekem, és ez tökéletesnek tűnt, mivel már régóta fenem rá a fogam.

9. Allie Condie: Matched

Angolul és e-könyvben fogom olvasni ezt a mostanság nagyon népszerű YA-regényt. Kíváncsi vagyok. Disztópiából meg sosem elég. :D

10. Meg Cabot: The Guy Next Door

Angol eredetiben állok neki a könyvnek, hát kíváncsi vagyok, így a műfaj alapján nem nagyon fog bejönni, kell hozzá a bíztatás.

A démonok visszatérnek… és ezúttal kamera is van náluk!

Darren Shan – Démonvilág III. – Vérfüred -  A vágás halálos

(Könyvkuckó)

Figyelem! Mivel ez egy sorozat többedik részének ajánlója így SPOILEREKET tartalmazhat. Az előző részekről írt ajánlók itt érhetők el: 1. Démonmester 2. Démontolvaj.

Már két és fél hónap is eltelt, a könyv olvasása óta, így kicsit nehéz lesz, de próbálok ide varázsolni egy szép ajánlót.

Grubbs úgy gondolja, vele már megesett annyi szörnyűség az életben, hogy története lassan elérhetné a boldog befejezést. Azonban a valóságban boldog vég szinte soha nem következik be, erre szép lassan rájön. Bár Dervish visszatért hozzá Vész herceggel folytatott ádáz csatájából, nagybátyja valószínűleg soha nem fog teljesen rendbe jönni. Rémálmok kínozzák, gyakran teljesen elveszíti az önuralmát, és ilyenkor kis híján kárt tesz magában vagy az unokaöccsében. Mire ezzel megtanulnának együtt élni, aggasztó dolog történik: felbukkan a Bárányok egyike, ez pedig újabb álmatlan éjszakák sorát okozza hőseinknek. Amikor egy híres horrofilm-rendező felkéri Dervisht, hogy legyen legújabb, démonokkal foglalkozó produkciójának szakértője, a férfi úgy gondolja, jót fog tenni nekik egy kis környezetváltozás. Grubbsszal és Bill-Evel együtt kiköltöznek hát a forgatás helyszínére, Vérfüred városába, ahol a fiúk együtt élnek a színészpalántákkal és a stábtagok gyerekeivel. Azonban nem sokára baljós események kezdenek kibontakozni a városkában, és Grubbs hamarosan rájön, hogy itt bizony megint az életük a tét…

Valahol azt olvastam, hogy az alapötlet, miszerint egy horrorfilm forgatására helyezi Darren a könyv helyszínét, majdnem olyan, minta a saját regényéhez írna fanfictiönt. Ebben van valami, ugyanakkor pont ez a jó benne, hogy nem számítanánk rá, és nagyon más, mint az előző két könyv.

Ami hasonló, és amihez már egészen jól kezdek hozzászokni, az a démonok jelenléte és „áldásos” tevékenykedése. Már egy mondat után tudom, hogy az adott mellékszereplő szétszaggatva végzi-e vagy sem, és hajlamos vagyok azt skandálni: „salalalla, teljesen mindegy, hogy mit csinálsz, mert úgyis kihúzzák a beled, salalala…” és általában igazam lesz. :D Viszont ebben a kötetben teljesen megettem a történet nagy fordulatát (ami mondjuk lehetett volna később is), ez pedig tetszett. Szeretek meglepődni.

A fontosabb szereplők körében is érdekes erőviszony-változásokat hozott ez a könyv. Bár Dervish árnyalatnyit gyengébben teljesített ebben a kötetben, azért még mindig ő a nagy kedvencem, Grubbs viszont szép lassan kezd kiesni a pikszisből. Valahogy túl bizonytalan, túlságosan aggályoskodó főhősnek, ami mondjuk jó, hogy nem egy tucatkarakter, de azért lehetne némileg aktívabb is. Bill-E ebben a részben sokkal szimpatikusabb volt számomra. Az is tetszett, hogy akadt pár erősebb női karakter, megspékelték a belsőszerv-fröcsögést egy kis szerelmi szállal, ez már nagyon kellett a történetnek. Egyre több a kapcsolat a másik szállal, ennek szintén örültem.

Összességében véve szórakoztatónak találtam a könyvet, megkaptam belőle egy hónapra előre az írott véradagomat, már csak valami kis plusz hiányzik, hogy nagyon lelkesedjek a sorozatért. :D Talán a következő kötet meghozza az áttörést, amit nagyon várok, mert ott lép be a harmadik szál…

Cselekmény, történetvezetés: 10/8

Stílus: 10/9

Szereplők: 10/8

Érzelmek: 10/8

Összesen: 10/8

Enyhén spoileres infók:

Borító(k): A libafoszöld szörnyike sárga háttér előtt már szinte szavakkal kifejezhetetlen mértékben rusnya.

Kedvenc szereplők : (1) Dervish (2) Juni (3) Bill-E (4) Grubbs (5) Boo Kooniart

Kedvenc jelenetek: (1) Grubbs rájön, hogy az egész laboratóriumos dolog csak egy álom (2) Grubbs ott marad, hogy Dervishsel harcoljon (3) betörés a D-épületbe (4) kezdés (5) Grubbs színt vall Juni előtt

Mélypont: nem emlékszem ilyenre… túl rövid volt hozzá a könyv

Kedvenc ötlet: hogy egy álomba bezárva próbálják őket a városban tartani

Az Olvasók Viadala – 1. téma

A molyon indult egy. a fenti címet viselő verseny, aminek az a lényege, hogy különböző kérdések kifejtésével lelkileg felkészítsük magunkat az Éhezők Viadala-trilógia záró részének, a  Mockingjaynek magyar megjelenésére, illetve a filmadaptációra.

Az első hónap kérdései a következők:

Fejtsd ki bővebben, hogy mit tennél, ha Te magad lennél az egyik Kiválasztott Az Éhezők Viadalán. Feláldoznád -e magadat egy szeretted helyett, úgy ahogy Katniss is tette? Véleményed szerint képes lennél helytállni a Viadalon? Ha igen, miért? Ha nem, miért? 
Milyen stratégiát követnél, hogy életben tudj maradni, és Te győzhess? Milyen eszközökkel harcolnál? ( Pl: kard, tőr, nyíl stb.) Írd le, hogy szerinted milyen esemény vezetett az egykori 13 körzet és a Kapitólium kialakulásához! (Tulajdonképpen előzménytörténet.)

Nem tudom, mit tennék, ha nekem is ott kéne állnom a többi korombeli fiatal között, és a sorsolás eredményére várnék. Nyilván egész végig az hajtogatnám, hogy csak ne engem, Istenem, csak ne engem. Ennek ellenére, nem tartom kizártnak, hogy önként jelentkeznék valaki helyett, aki nagyon közel áll hozzám (testvér, közeli barát), és akiről tudom, hogy valószínűleg még nálam is rosszabbak az esélyei.

Mert, ha abból indulok ki, hogy nagyjából ugyanolyan lennék abban a világban is, mint a valóságban, akkor nem sok reményt jósolok magamnak. Nem vagyok erős, se ügyes, különleges adottságokkal sem rendelkezem, az eszemen kívül nem sok mindenre hagyatkozhatnék. A Játékmeserek helyében én nagyjából 10/4 pontra értékelném magam.

Ennek ellenére persze megpróbálnék harcolni, már csak az életösztön végett is. A fizikai adottságaimat figyelembe véve valószínűleg jobban boldogulnék távolsági fegyverekkel (egész ügyesen lövök íjjal, bár közel sem olyan jól, mint Katniss), és szívesen megtanulnék pár csapdaállítási technikát is, biztos, ami biztos. Viszont, mivel nem kenyerem a verekedés, elég minimális esélyt látok rá, hogy a Bőségszarunál bármit is tudnék szerezni. Az pedig elég nagy szívás.

Ha lenne lehetőségem rá, talán megpróbálnék szövetségre lépni valakivel, viszont csak olyan emberrel, akiben 110%-ig megbízok, mert különben napi huszonnégy órában azon pörögnék, hogy vajon mikor fog elárulni és/vagy megölni. Akár egyedül lennék, akár csapatban, valahogy mindenképpen megpróbálnám ellehetetleníteni a Hivatásosokat, például megmérgezném valamivel az ivóvízellátásukat, de nagy hatással volt rám az is, amikor Katniss fölrobbantotta az élelmiszerraktárukat.

Azt sem tartom kizártnak, hogy csatlakoznék a Hivatásosokhoz, bár kisebb csoda kéne hozzá, hogy ne akarjanak engem azonnal lekaszabolni, de talán meg tudnám győzni őket valamivel. Ha ez sikerülne, akkor belülről próbálnám bomlasztani a csapatot, mondjuk, megölném az egyiküket, és rákenném valakire, hogy ne tudjanak olyan jól együtt dolgozni, majd lelépnék, amikor már elég nagy a fejetlenség.

Hogy alakulhatott ki a Kapitólium? Nos, ahhoz, hogy erre a kérdésre valószínű választ tudja adni, sokkal több információ kéne, mint amit az írónő a rendelkezésünkre bocsátott, például arról, hogy mi van a világ többi részén, de azért megpróbálom. Szerintem a környezeti katasztrófák (valamelyik térképen a partvonalat jelentős tengerszint-emelkedést feltételezve ábrázolják), illetve egy Világháború méretű globális válság együttes jelentkezése okozhatta az Egyesült Államok összeomlását. A gazdasági gondokkal küszködő nagyhatalom talán vesztesként került ki egy nemzetközi konfliktusból, miközben a lakosság nagy része odaveszett vagy földönfutóvá vált. Ebben a kétségbeejtő helyzetben nagy valószínűség szerint egy diktátor, egy karizmatikus vezető ragadta magához a hatalmat. Ő alapíthatott egy olyan városállamot (a Kapitólium elődjét), aminek akkor még a megmaradt lakosság nagy része a tagja lehetett.

Néhány évtized alatt azonban ki kellett derülnie, hogy ez a rendszer nem önfenntartó, így a vezetőség úgy döntött: olcsó földekkel kicsábítja a megmaradt üres területekre a lakosság alsó rétegeit, akik a helyi erőforrásokat kihasználva lassan kezdték feltámasztani a gazdaságot. Így alakulhattak ki a Körzetek.

Azonban a Körzetekben dolgozók hamarosan azonos jogokkal akartak rendelkezni, mint a kiváltságos Kapitólium lakói, amit a fentiek nem szándékoztak megengedni nekik, hiszen abból tartották fent rendkívüli életszínvonalukat, amit ők megtermeltek. És nyugodtan dönthettek így, hiszen a katonaság tagjai mind a Kapitóliumban maradtak, ugyanúgy, ahogy a csúcstechnológiás fegyverek is…

Ennyi lenne az első téma, októberben újra jelentkezem! :)

Joanne Harris: Ötnegyed narancs

(Könyvkuckó)

Utolsó listás könyv ajánlója az utolsó pillanatban.

Framboise Dartigen megözvegyülése után úgy dönt, visszatér kora gyermekkora színhelyére, a Loire menti Les Lauves faluba. Itt felelevenítve azokat a recepteket, amiket még az anyjától tanult, éttermet nyit, de kapzsi rokonai nem hagyják, hogy élvezze a sikert. Mesterkedésük pedig azzal fenyeget, hogy fény derül Framboise féltve őrzött titkára…

Ugyanis a nő nem önszántából hagyta el a II. Világháború alatt a falut. Köze volt hozzá egy narancsnak, egy Öreganyó nevű csukának, egy német katonának, egy kocsmai verekedésnek, és persze az akkor még csak kilenc éves Framboise-nak. Ők együtt alapjaikban rengették meg a kislány özvegy édesanyjának, két testvérének, sőt, egy egész falucskának az életét. Hogy hogyan? Nos, ez nem maradhat örökké Framboise titka.

Mint már lehet sejteni, a cselekmény két szálon fut: az egyik Framboise jelenét meséli el, a másik azt a bizonyos gyerekkori történetet. Kezdetben ez eléggé zavaros volt, de a végére szépen kitisztult minden. Bár a múltat jobban szerettem, a jelen, az újrakezdés története is egészen sok megható, élvezetes jelentet tartogatott, és több szereplő jelleme igazán csak itt bontakozott ki.

A szereplők nagy részével nem vagyok megelégedve, olyan értelemben, hogy nem szerettem őket. Framboise anyja összeférhetetlen jellem (bár van oka rá), és sajnos az írónő direkt arra ment rá, hogy mennyire hasonlítanak a lányával, így a főszereplőt se tudtam megkedvelni. Rettentően idegesített például, ahogy a gyerekeikkel bántak (miért nem lehetett őket normálisan szeretni, MIÉRT?). Framboise jelleme kiskorában még csakcsak elment (bár túl éretten viselkedett a korához képest), de felnőttkorában határozottan kellemetlen volt ő is. A testvérei pedig egyszerűen gyenge jellemek, egyáltalán nem ragadtak meg. Még Tomas, a német katona fogott meg a leginkább, illetve Paul, aki a maga módján nagyon érdekes jellem. :)

Harris fogalmazásmódja gyönyörű, ezt már korábban is tapasztaltam, és ezúttal sem csalódtam benne. Nagyon könnyű is volt olvasni, csak úgy faltam az oldalakat. Az egyetlen negatívum ezen a téren a rengeteg a francia kifejezés, amit én angolos-németesként nehezen emésztettem meg. :D A német mondatoknak ellenben megörültem.

A szerelmi szálak nagyon jól eltaláltak, amolyan boldog-boldogtalan, elvesztős-megtalálós szerelmek vannak a könyvben, nem rózsaszínek, viszont nagyon hihetőek. Úgy szurkoltam a jelenkori szerelmi szálnak, de úgy. :D

Mindenkinek ajánlom a könyvet, aki szereti a kicsit más nézőpontú háborús regényeket, a varázslatos francia tájat, a jó ételeket-italokat, a mély érzelmeket és a gyermeki bolondságokat. Ez a kötet méltó lezárása volt számomra a Könyvmolypárbajnak.

Cselekmény, történetvezetés: 10/9

Stílus: 10/10*

Szereplők: 10/9

Érzelmek: 10/10

Összesen: 10/9,5

Enyhén spoileres infók:

Borító(k): Gyönyörűek a színei, és imádom az a rengeteg kis apróságot a polcokon, rettentő hangulatos. A lentebb szereplő borító pedig olyan kis kedves és régies. :) A cím is nagyon eltalált.

Kedvenc szereplők : (1) Paul (2) Tomas (3) Framboise (4) Reinette (5) Pistache

Kedvenc jelenetek: (1) Tomas halála (2) Paul és Framboise a kocsmánál (3) befejezés (4) a ház felgyújtása (5) Framboise pénzt szerez a folyóból

Mélypont: Framboise jelenkori szenvedései a gyerekeivel kapcsolatban

Kedvenc ötlet: a narancs körüli események… nagyon gonosz, de milyen jó terv :)

Stephenie Meyer: A burok

(Könyvkuckó)

Na igen, abszolút negatív elvárásokkal álltam neki ennek a regénynek, így a hatodik listás könyvem vált a kihívás egyik legnagyobb pozitív csalódásává.

Létezik egy faj az univerzumban, ami szinte kizárólag más fajok egyedeiben képes élősködni, olyanformán, mint a galandféreg, csakhogy ezek a lények a gazdatest idegrendszerébe rágják be magukat, teljesen átvéve felettük az uralmat. Az úgynevezett „lelkek” több bolygón átívelő sikertörténetük legújabb fejezeteként tekintenek a Földre, amit sok más világhoz hasonlóan megszálltak, leigázva az emberi lakosságot. Az alapvetően jóságos és békeszerető lelkek meggyőződése szerint helyesen cselekedtek, hiszen az emberiség szörnyű faj, él-hal az erőszakért, ráadásul a bolygót is tönkretette, amióta pedig ők itt vannak, minden szép, békés, és barátságos.

Néhány ember azonban nem ért velük egyet: ők a lázadók, akik elhagyott helyeken bujkálnak, abból élnek, amit a lelkektől loptak, és foggal-körömmel harcolnak, mert ha elkapják őket, akkor belőlük is agymosott gazdatesteket csinálnak. Melanie Stryder sincs ezzel másképp, csakhogy neki nem sikerül megmenekülnie: elfogják, és az egyik legtapasztaltabb lélek, a Vándor gondjaira bízzák az elméjét, hátha információhoz juthatnak tőle a lázadókkal kapcsolatban. Vándort azonban meglepetés éri új otthonában: Mel nem hajlandó elpárologni, mint a legtöbb gazdatest, amivel eddig dolga volt. Nem, Mel harcol, hiszen élni akar, és megvédeni a szeretteit a Hajtóktól, akik belőlük is gazdatesteket akarnak csinálni, rosszabb esetben pedig megölik őket. Azonban a Vándort is kemény fából faragták: egyre több emléket sikerül kisajtolnia Melből, és szép lassan megszeret két lényt, akiket nagyon nem kéne: Mel öccsét és szerelmét. Amikor kettesben maradnak a sivatag közepén, és a lázadozó gazdatest rájön, hogy talán megtalálhatja a szeretteit, Vándor úgy dönt, hogy maga mögött hagyja a lelkek közti élet biztonságát, és belép az emberek érzelmektől túlfűtött, veszélyekkel teli világába.

Ha valami igazán nagy erőssége a könyvnek, akkor az az egyedi világfelépítés. Már az első húsz oldal után szerelmes voltam a történet alaphelyzetébe. Itt nagyon jó húzás volt Meyer részéről, hogy nem a harcoló emberiség szemszögéből ábrázolta a gonosz, megszálló űrlényeket, hanem a lelkek szemszögéből az embereket. Ez a nézőpont tette igazán egyedivé a könyvet a számomra. A kedvenc részeim pedig egyértelműen azok voltak, amikor Vándor más bolygókról beszélt, ahol élt korábban.

A cselekmény egyébként nem egy százcsillagos, eget rengetően nem is izgalmas: egy szép felkaptatás után epizódszerűen hol izgalmasabb, hol kicsit megnyugszunk. Nincs nagy világmegváltás, épp csak feloldódnak a legnyilvánvalóbb konfliktusok (és igen, annak ellenére halál rózsaszín a vég, hogy egy ideig minden jel arra mutatott, hogy nem az lesz… bár én láttam előre), aztán amikor már azt hinnénk, hogy vége, az írónő még kétszer visszatapsolja a bagázst. Nem baj, ez megbocsátható a részéről, mert egyébként olvastatja magát, és nekem akkor is nagyon a fejemben volt, amikor épp nem tartottam a kezemben, az meg jó jel.

Szóval akkor miről is szól a könyv? Hát, Meyer nem tudott teljesen kibújni a bőréből, ebben a regényben is megkapjuk a betevő szerelmi háromszögünket, ami igazából nem is tudjuk, hogy milyen mértani forma, hiszen Mel folyamatos jelenléte is bonyolítja a problémát. Ugyanis Jared és Mel szerelmesek egymásba, következésképp Vanda (Vándor) is beleesik Jaredbe, neki viszont szerelmet vall egy másik férfi, Ian is, akivel kapcsolatban Vanda meg van győződve, hogy igazából csak a testét (azaz Mel testét) szereti, Mel viszont legszívesebben szétverné a fejét, ahányszor csak hozzáér. Hát igen… ezen már bőven lehet 500 oldalon keresztül szenvedni.

A karakterek egyébként jók, amit el is várunk tőlük, hiszen ez a sztori nem annyira az akciókra, inkább a kapcsolatrendszerekre koncentrál. Van pár nagyjából tipikusnak mondható figura, de ők sem fájnak annyira, majdnem mindenki szerethető valamiért, többek jelleme is fejlődik (Ian, Jared, Mel, Kyle). Akiket nagyon nem tudtam megfogni és megérteni, Sharon és Maggie voltak: ők nem változtak, nem fejlődtek, nem voltak se rosszak, se jók, egész végig passzívak maradtak. Ami milliószor idegesítőbb volt Kyle nyílt agressziójánál. Mellesleg nem értettem, hogy hibáztathattak Vandát mindenért…

És ha már itt tartunk: Vanda. A főszereplőt szeretni kell, nem? Hát, eleinte én nagyon odavoltam Vandáért, rettentően élveztem a jellemét. Aztán szép fokozatosan megcsömörlöttem tőle, a végén pedig, amikor végre elhatározta magát a nagy döntés mellett, akkor már visítottam, ahogy Mel visíthatott a kapcsolatuk elején. :D

Ami a fordító meg a szerkesztő sara: volt benne pár nyelvtani hiba, a felkiáltójelek rendszeresen pontok lettek a mondatok végén, központozási hibát is találtam, ráadásul az angol „brother” szó bizonytalan fordítása miatt számomra a könyv végéig nem derült ki, hogy Ian vagy Kyle az idősebb (akadt olyan, hogy Kyle Ian bátyjaként lett megnevezve, de fordítva is).

Összességében véve azért élveztem a könyvet, és ha nem telt volna el 3,5 kötet az ominózus Twilight óta, akkor azt mondanám, hogy megszállta egy ezüstszínű űrlény. :D Így csak azt mondom, hogy fejlődött.

Akartam idézni, de most nincs energiám, úgyhogy talán később.

Cselekmény, történetvezetés: 10/9

Stílus: 10/9

Szereplők: 10/10

Érzelmek: 10/10

Összesen: 10/9

Enyhén spoileres infók:

Borítók: Szép és igényes, legelőször ez fogott meg, még a könyvesboltban.

Kedvenc szereplők : (1) Jamie (2) Ian (3) Jeb bácsi (4) Doki (5) Vanda

Kedvenc jelenetek: (1) Jamie elsírja magát Vanda előtt (2) kezdés (3) Ian és Kyle húzzák egymást (4) Vanda meglátja a lelkeket az embergyerekükkel (5) családi boldogság Jamie gyógyulása után

Mélypont: Vanda szenvedése a regény kétharmadától (hogy utálom én a mártíromkodást)

Kedvenc ötlet: az Y-alakú elágazás