Idézet


2011. július 25., hétfő

A szív bajnokai


(Filmszemle)

Kérem szépen, engem ezzel a filmmel kapcsolatban félrevezettek! Sokáig azért nem akartam megnézni, mert a „romantikus” címkét viselő filmek között volt, a cím alapján pedig el is hittem, hogy tényleg az lesz. Pedig köze sincs a romantikához.

Michael Oher élete csöppet sem nevezhető könnyűnek: drogos anyja elhagyta, nincs hová mennie, nincs senki, aki gondoskodna róla. Utolsó esélye az a keresztény iskola, ahová csupán azért veszik fel, mert egy barátjának az apja befolyást gyakorol a döntéshozókra. Azonban itt sem alakulnak a legjobban a dolgai: a tanárok meg vannak győződve róla, hogy tanulási nehézségekkel küzd, hiszen nem képes lépést tartani a többiekkel, akik pedig szófukar természete és rongyos ruhái miatt nézik ki maguk közül, közben persze továbbra sincs hol aludnia. Az élete akkor változik meg, amikor összebarátkozik egy parányi fehér fiúval, és a családja meglátja őt céltalanul bolyongani az esőben. Leigh Anne, a jól szituált fehér nő úgy dönt, szárnya alá veszi Michealt. A fiút kivételes fizikai adottságai miatt beállítják a focicsapatba, de csak idővel derül ki, micsoda tehetsége van ehhez a játékhoz. Az is elkallódna a nehéz felfogású edző miatt, ha nem lenne Micheal nevelőanyja…

A film egy kis kitekintéssel kezdődik az amerikai foci világába, majd néhány képkocka jön a film végéből, ami így összességében egy szép nagy „Mi van?”-érzés keletkezését eredményezi szegény nézőben. Inéttől időrendben halad a cselekmény, az ember pedig szép lassan megérti, miről is van szó, csak az nem világos még egy darabig, hogy ez mégis hogyan kapcsolódik az első öt perchez. Persze előbb-utóbb arra is fény derül.

A megható történet nem tartogat idegtépő izgalmakat, de van benne pár torokszorító, könnyfacsaró jelenet, amik nagyon jók, ezen kívül sokszor olyan édes módon vicces is az egész, ezeket az adalékokat főleg Micheal mostohatestvére szolgáltatja, aki felfelé ívelő karrierű bátyja nyomán magának is megpróbál ezt-azt kialkudni, többek között. :)

 Azonban a jó cselekmény sehol nem lenne a színészek nélkül, akik életet leheltek mindebbe. A Michaelt alakító fiú olyan elveszett kiskutyaszemekkel tud nézni, hogy én is hazavittem volna az esőből, na. Ugyanakkor azokat az iskolásokat is meg tudtam érteni, akik féltek a szelíd behemóttól. Az anyukát alakító Sandra Bullock (aki ezért a filmért Oscar-díjat kapott) szintén nagyon jó, nem csöpögős az alakítása, visszafogott, mégis pont annyi érzelem van benne, amennyi kell egy ilyen filmbe. Bár nyilvánvaló, hogy a családban ő viseli a nadrágot, azért ugyanúgy igényli a férje támogatását, mint a fontoskodó férfiak a feleségeikét. :D A kissárc, mint már említettem, elbűvölően eleven, én pedig külön értékeltem az iróniát, hogy a pöttöm fehér srácnak egy óriási fekete fiú a bátyja. :D

Nekem nagyon tetszett a film, amikor pedig kiderült, hogy az egész egy igaz történeten alapszik, hát teljesen elolvadtam. Mindenkinek tudom ajánlani, feltéve, ha nem valami akciódúsra vágytok. :)

10/10

1 megjegyzés:

  1. Ez tényleg igazán jó film! Amikor először megnéztem, azt se tudtam hova legyek tőle. Szívbe markoló.
    Az egyik kedvenc jelenetem nekem az benne amikor Leigh Anne a többi nővel van egy étteremben és hogy kiosztja őket amikor leszólják Michaelt.

    VálaszTörlés