Idézet


2012. február 13., hétfő

Szerb Antal – A Pendragon-legenda



(Könyvkuckó)

Ímhol következzék a harmadik listás könyvem ajánlója!

Bátky János, magyarországi bölcsészprofesszor már évek óta Angliában él, hiszen ide köti fő kutatási területe. Ez pedig nem más, mint a Rózsakeresztesek titkos társasága, akik az alkimisták különösen elszánt képviselői voltak, az aranycsinálás és az örök élet titkának megszállottjai. Természetesen el van ragadtatva, amikor egy fogadáson megismerkedik a gwyneddi earllel, aki híres a könyvgyűjteményéről, és mint kiderül, ő is a Rózsakeresztesek nagy rajongója. Így hát képtelen visszautasítani az earl pompás vidéki kastélyába, Llanwyganba szóló meghívást, ahol majd békés körülmények között kutakodhat az ősrégi könyvek között.

Itt hamar megismerkedik az uraság unokahúgával és unokaöccsével, előbbibe kicsit bele is habarodik. De van valami furcsa a kastélyban: a folyosókon mintha szellemek járnának, ráadásul hamarosan valaki az earl életére tör. Így már sokkal kevésbé tűnnek rosszmájú tréfának azok a fenyegetések, amiket Bátky kapott walesi utazása előtt…

Nagyon furcsa élmény volt olvasni ezt a könyvet, főleg mert rengeteg helyen Dan Brown munkáira emlékeztetett, bár ugye ez volt előbb. :D Persze a hasonló témaválasztás ellenére annyira sok közös nem érződött azért a két regényben, nagyon más az írók stílusa. Mindenesetre, ha Szerb Antal ezt a könyvet nem magyarul írja meg, szerintem már világhírű lenne.

Ami tetszett a könyvben nagyon, az az egésznek a légköre volt, az a ködös, misztikus angliai táj beleégett a lapokba, és valami fantasztikus érzékletességgel jelent meg előttem. Szerettem a szereplőket is minden bogaruk ellenére, Bátky igazán rokonszenves főszereplő volt, de a többiek is derekasan helytálltak. A humor persze szerves része a kötetnek, különösen élveztem az angolok és a kontinens szembenállásával kapcsolatos poénokat, az ilyen nemzeti sztereotípiás humorra mindig vevő vagyok. Olvasmányos is egyébként a könyv, pörög a cselekménye rendesen, nehéz letenni.

Ami nem annyira tetszett, az a befejezés volt. Nagyon nehezen tudtam ezt a lezárást megemészteni, egyrészt korán volt nekem, elolvasgattam volna a könyvet még egy ideig, másrészt olyan üresre is sikerült, számomra nem igazán magyarázta meg a regény rejtélyeit, olyan érzésem támadt, mintha megoldás helyett hirtelen elküldtek volna haza. Maradtak furcsaságok is a könyvben, ezért nehéz belőni szerintem a műfajt is, mert egy kicsit fantasy, egy kicsit krimi, egy kicsit kalandregény. Olyan egészen furcsa, egészen más, és egészen különleges. Igazi Szerb Antal.

Tudom ajánlani azoknak, akik nem ijednek meg a saját árnyékuktól, és hajlandóak eltűrni néhány megmagyarázhatatlan dolgot egy könyvben. :D

Cselekmény, történetvezetés: 10/9
Stílus: 10/9
Szereplők: 10/9
Érzelmek: 10/9
Összesen: 10/9

Enyhén spoileres infók:
Borító(k): A saját borítómon egyedül a betűtípust szerettem, más mondjuk nem is nagyon volt rajta. :D
Kedvenc szereplők : (1) Bátky (2) Osborne  (3) Lene (4) az earl (5) Mallory
Kedvenc jelenetek: (1) Bátky elmegy kiszabadítani a társait, de maga is fogságban végzi (2) a szellem gyilkol a kastélyban (3) Pendragon felderítése (4) Lene elcsábítja Osborne-t (5) a kezdés
Mélypont: a befejezés :(
Kedvenc ötlet: az álcázós-megfigyelős részek :D

1 megjegyzés:

  1. Mindig gondban vagyok, amikor a te naplóidat olvasom, mert túl sok olyanhoz kedvet kapok, ami még csak eszembe se jutott volna soha. :D Viszont a befejezések nálam nagyon sokat nyomnak a latba, úgyhogy még gondolkozom egy kicsit, hogy olvasni vagy nem olvasni.

    VálaszTörlés