Idézet


2017. július 24., hétfő

2017 Summer Biannual Bibliothon



(Csak már jóval posztolás után vettem észre, de ez a 200. bejegyzésem. Hurrá!)

A tavalyi nyaram egyik fénypontja volt ennek az olvasós kihívásnak a (többé-kevésbé sikerült) teljesítése, ezért úgy döntöttem, hogy idén is belevágok. A kihívás lényege, hogy a nyár egy előre kijelölt hetében megpróbálunk minél többet olvasni, valamint előre kijelölt kategóriákhoz megfelelő olvasásokat teljesíteni. Idén a kihívás július 23. -29. tart, és a teljesítéshez 5 könyvet válogattam össze, élve a könnyítéssel, hogy bizonyos kihívásokat összevontam.

Renee Adieh - Flame in the Mist

Kihívás: közös olvasás

Ez a kihívás közös könyve, ami azt jelenti, hogy ezt mindenki megpróbálja elolvasni a héten. Jobban örülök neki, mint a tavalyinak, ami egy lónyál kis romantikus regény volt. Ez viszont egy YA fantasy, ráadásul valamelyest feldolgozása Mulan történetének, és ezért izgatottan várom. A szerző egy másik sorozata az Ezeregy éjszaka meséin alapul, és azt is már kinéztem magamnak, örülök neki, hogy most rá vagyok kényszerítve valamelyest ennek az elolvasására.







Raana Raas – Csodaidők II. – Kiszakadtak

Kihívás: Rendező booktuber kedvenc műfaja (disztópia/sci-fi) + Egy könyv, amiről nem booktube-on hallottam először

A sorozat első részétől teljesen padlót fogtam, annyira rajongtam érte, és most, hogy nemrég megérkezett a teljes tetralógia, alig várom, hogy folytathassam. Szerencsés módon még a kihívások tematikájába is bele lehetett gyömöszölni.










Courtney Summers: Some Girls Are

Kihívások: Betiltott könyv + Korábbi évek kihívásának teljesítése (egy téma, amivel kapcsolatban szenvedélyes vagy)

Courtney Summers az egyik kedvenc szerzőm, de valamiért kb. két éve nem olvastam már tőle semmit. Ezért örültem meg neki, hogy a 2016-ban betiltott könyvek listáján megláttam ezt a regényt, amit egy középiskolában vontak vissza az ajánlott könyvek listájáról, állítólag problémás tartalma miatt. A regény egy népszerű gimnazista lányról szól, akit egy bulin megpróbál megerőszakolni a legjobb barátnője pasija, de a diákság már teljesen másképp szerez tudomást a történtekről és ezért egy csapásra páriává válik, az iskolában zaklatás célpontja lesz. Ez az a téma, a bullying, vagyis iskolai bántalmazás, amivel kapcsolatban szenvedélyes vagyok.



Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Kihívás: Könyv, aminek van filmadaptációja (nézd meg a filmet is!)

Ezt az elemet az utolsó pillanatban cseréltem a listámon, és látok is rá esélyt, hogy már nem fogok eljutni idáig. Mindenesetre ez a könyv kell a Könyvmoly Párbajhoz is, így, amikor rájöttem, hogy ebből készült hajdanán egy nagyon legendás film is, eldöntöttem, hogy inkább választom, mint egy modernebb darabot.









Abigail Tarttelin : Golden Boy

Kihívás: Olvass egy regényt LGBTQIA+ főszereplővel

Ezzel a kihívással kapcsolatban kicsit lábon lőttem magam, mert volt jópár könyvem meleg főszereplőkkel, de azokat mind elolvastam tavasszal, úgyhogy gondolkodhattam, hogy mi mást tudnék találni. Aztán eszembe jutott ez a könyv, amit már egy ideje kerülgetek, és a főszereplője egy interszexuális fiú, úgyhogy remélhetőleg kicsit más lesz, mint az eddigiek.









Ezen kívül feltett szándékom még befejezni a hét alatt Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok című regényét, mert abban nagyon benne vagyok, illetve Adam Silvera: History Is All You Left Me című regényét, mert azt meg szégyentelenül régóta olvasom, ráadásul szeptemberben jön a szerző új regénye és azt is azonnal, de rögtön olvasni akarom.

További magánkihívásom, hogy a következő egy hétben (ezen kívül) minimum három bejegyzést produkáljak ide a blogra.


Mivel a kihívás tegnap 00:01-kor megkezdődött, nemsokára jövök is majd a haladásommal, már csak holnap először, mert olvasnom is kell még ma este.

07. 25. 00:25

Elolvasott oldalak száma: 286
Befejezett könyvek száma: 1

Hát, nem kezdtem olyan fantasztikusan, mint tavaly, de a második nap végére nagyjából sikerült magam behozni. 23-án negyed 1-kor hűségesen elkezdtem olvasni a Some Girls Are-t, de körülbelül tíz perc elteltével el is aludtam felette. (Pontosabban alatta, mert hajnalban úgy ébredtem, hogy az ekönyvolvasó uralja a párnát, én meg valahol lejjebb kushadok.) Másnap legközelebb délután tudtam könyv mellé ülni nyugodtan, amikor a rokonoktól autóztunk hazafelé. A három órás autóúton felolvastam hangosan 40 oldalt apukámnak A Rudnay-gyilkosságokból, és újra elkezdtem a Some Girls Are-t, mert arra a pár oldalra se emlékeztem. Aztán este, elalvás előtt még egy jó adagot sikerült utóbbi regényből olvasni.

Ma pedig, miután hazajöttem a munkából, megvacsoráztam, és vakaródtam még egy kicsit az interneten, teljesen rácuppantam a könyvre, és pár óra alatt be is fejeztem. Ezért is választottam ezt a regényt kezdőnek, mert tapasztalatból tudtam, hogy az írónő könyveit nagyon gyorsan ki szoktam pörgetni. Nemsokára megyek lefeküdni, akkor még olvasok egy kicsit a Rudnay-gyilkosságokból, amíg el nem ájulok, aztán mára elég is lesz.

07. 30. 17:30

Elolvasott oldalak száma: 740
Befejezett könyvek száma: 2
Teljesített kihívások száma: 3

Ahogy arra számítottam is, ez a kihívás nem sikerült olyan jól, mint a tavalyi, ami nagyrészt azzal magyarázható, hogy tavaly a munkába járáson kívül esténként otthon voltam, és ráértem olvasni, míg idén nagyon nem ez volt a helyzet. Hasonló okokból nem sikerült több helyzetjelentést sem adnom az első után, úgyhogy most lássuk, hogyan zajlott a hetem további része napokra lebontva.

3. nap (kedd): Ez a nap elég oké volt, sokáig dolgoztam, és fáradtan értem haza, de pont emiatt nem volt semmi kedvem nekiállni azoknak a dolgoknak, amiket még otthon meg kellett volna csinálni, inkább olvastam. Az eredeti terv szerint a Flame in the Mist jött volna, de inkább rajta voltam a contenporary vonalon, ezért végül a Golden Boyt kezdtem el olvasni, és azon az estén kb. az első 50 oldalt le is tudtam, plusz még haladtam újabb 40 oldalt a Rudnay-gyilkosságokkal.

4. nap (szerda): Na, ez volt az a nap, amikor teljesen elúsztam mindennel, és gyakorlatilag este 10-ig rohangáltam a városban, mint egy mérgezett egér, egyik feladatról a másikra, és mire hazaértem, már egyrészt teljesen ki voltam facsarva, másrészt foglalkozni kellett a bérmalányommal, aki nálam töltötte a hét második felét. Szóval ezen a napon szinte nem olvastam semmit, ha nem számítjuk azt a pár oldalt, amit akkor sikerült, amikor reggel az orvosi váróban üldögéltem.

5. nap (csütörtök): Ezen napon volt egy három órás vonatutam Debrecenbe, amit ki is tudtam használni olvasásra, mivel az útitársaim aludtak, én meg épp annyira fáradt voltam, hogy már arra sem éreztem képesnek magam. Miután viszont odaértem, részt kellett venni a rendezvényen, ami miatt elindultam, így ennyi is volt az idő, amit olvasásra tudtam fordítani. Csak az ekönyvolvasómat vittem magammal, szóval ez idő alatt végig a Golden Boyt olvastam.

6. nap (péntek): Visszajöttünk a bérmalányommal Debrecenből, a vonatozást megint ki tudtam használni olvasásra. Miután hazaértünk, programot csináltunk a városban, így legközelebb akkor jutott időm olvasni, miután lefeküdt. Úgy terveztem, hogy csak egy kicsit olvasok a Golden Boyból, de annyira beszippantott, hogy nem bírtam abbahagyni, így hajnali 3-ig olvastam, egyhuzamban körülbelül 100 oldalt.

7. nap (szombat): Kora délutánig megint a bérmalányommal volt programom, aztán, amikor felraktam a buszra, hazamentem és nekiálltam a nagy véghajrának 4-től 7-ig sikerült is folyamatosan olvasni, aztán sajnos elaludtam a Golden Boy vége fölött, de 9kor felébredtem, és újult erővel, gyorsan befejeztem azt. A hátralévő időben elkezdtem a Flame in the Mistet, és meglehetősen érdekesnek találtam, ezért még abból is sikerült 50 oldalt elolvasni, mielőtt fél 12kor végleg kidőltem. Ma reggel felkelve pedig a Rudnay-gyilkosságokból olvastam el hirtelen 100 oldalt, úgyhogy azt is hamarosan befejezem.

Hát, ez most így sikerült. Nem ment olyan jól, mint szerettem volna, de ahhoz képest, hogy milyen elfoglalt voltam a héten, büszke vagyok, hogy mennyi időt sikerült olvasásra fordítanom, és elégedett vagyok a könyvválasztásaimmal is, mindegyiket érdemes volt elolvasni.

2017. július 14., péntek

Nagy büdös orosz valótlanság

Catherynne M. Valente – Marija Morevna és a Halhatatlan

(Könyvkuckó)

Habár az ígérgetett lendületem körülbelül addig tartott, amilyen messze egy molyfing fúj egy léghajót, de legalább azt az egy jót el tudom mondani, hogy mostanában tök jól haladtam a párbajos könyvek olvasásával, még ha nem is mindegyikről olyan könnyű szavakba önteni a véleményem, mint az elsőről. További halogatás helyett viszont belevágok.

A regény nem meglepő módon a címbéli Marija Morevnáról szól, aki Szentpéterváron él kislányként a családjával, és pont akkor cseperedik fel, amikor Oroszországba szép lassan begyűrűzik a kommunizmus. Marija élénk fantáziával megáldott kislány, aki szeret Puskint olvasni, de egészen addig nincs semmi rendkívüli az életében, amíg meg nem látja, hogy egy madár leesik a fáról, majd férfivá változik, és megkéri a legidősebb nővére kezét. Ahogy sorban mindegyik nővérével ugyanez történik, Marija megsejti egy másik világ létezését, ahol a férfivá váló madarak normális dolgok, és elkezdi várni, hogy egyszer majd érte is eljön valaki. Csakhogy, aki Mariját feleségül kérni jön, az nem más, mint Koscsej, a Halhatatlan, akinek a másik világ lakói is csak félve ejtik ki a nevét. Marija pedig vele megy, hogy új életet kezdjen ebben az új világban.

Ááá… komolyan mondom, azóta nem tudom, hogy mit mondjak erről a könyvről, sőt, azt se, hogy egyáltalán tetszett-e, és ha igen, akkor mennyire, hogy elolvastam. Mert sokszor nagyon tetszett, sokszor nagyon nem, de ami a nagyobbik baj volt, hogy sokszor csak olyan langyosnak éreztem, nem tudtam eldönteni, hogy ez most jó vagy rossz, csak tapicskoltam benne, és vártam a végét. Ami mondjuk eleve rossz. Ha az ember várja a végét.

Az elején egyértelműen és erőteljesen megragadott a könyv. Ismerős Marija ártatlan rácsodálkozása egy másik, titkokkal teli világra már számos ifjúsági műből, és van egy tagadhatatlan nagy erénye a regénynek, ami egész végig fegyverténye volt: a stílus. Egyszerűen gyönyörű, sőt, megkockáztatnám, hogy közel tökéletes ahogy Valente elkezdi a regényt a férfivá változó madarak történetével, mint egy mese a mesében, ami elem a népmesékre jellemző ismétlődéseivel még többször visszaköszön a regény során. Aztán ahogy kibomlik Marija ifjúsága, azért is rajongtam továbbra is, az egyre több mesei figura felbukkanásával. Habár azt azonnal megállapítottam, hogy az orosz folklór terén bőven van még mit polírozni a tudásomon, mert Baba Yagánál én bizony megálltam a fejlődésben, ez a név is Muszorgszkij zeneszerzői munkásságából volt elsősorban ismerős.

Később, ahogy belépett a képbe Koscsej, meg a mesebeli világ, eleinte még mindig érdeklődve vártam, merre tart ez az egész, érdekesek voltak a mellékszereplők, de ahogy Marija lányból lassan nővé érett, és elhagyta az általam ismerős terepként kezelt lányság problémaköreit, úgy szép lassan azt éreztem, hogy eltávolodom a regénytől, és már alig-alig kötötte le a figyelmem. Voltak persze Marija felnőtté válásának olyan aspektusai, amiket értékeltem, például, ahogy erőssé és magabiztossá vált, ahogy küzdött a céljaiért, de közben a Koscsejjel való kapcsolata határozottan taszított, mint ahogy zavart a regény olykor kendőzetlen szexualitása is.

Egy másik dolog, amivel a regény eltávolított magától, az a sorsszerűség folyamatos ismételgetése volt. Mindenki kárörvendően hangsúlyozta, hogy Marija minden törekvése hiábavaló, hiszen ez így megy a világmindenség kezdete óta, és ő is ugyanarra a sorsra jut, mint a számtalan többi lány, akin Koscsej már korábban végigment, és nagyjából az az egy dolog motivált a tovább olvasásban, hogy hátha mégse lesz igazuk. De aztán igazuk lett, mert a sorsszerűséget csak úgy egyszerűen ki lehetne kerülni, akkor miről is beszélünk.

Ami még egy lenyűgöző eleme a regénynek, hogy ezt a nővé érési történetet és a mesevilágot még átszövi a második világháború szürreális és borzalmas világa, ami az éhező Leningrád utcáin teljesedik ki. A mesevilág borzalmai hol párhuzamba állnak, hol tükörképet nyújtanak a valóságnak, és a regény nagyon szépen ábrázolja a tragédiák által kiváltott kiüresedést, a halált, az árulásokat, a különféle ideológiai irányzatokat, vagy az éhezés és a bombázások borzalmát.

Az utolsó 50 oldalon viszont a sok pozitívum ellenére is nagyjából elengedtem a kapcsolatomat a könyvvel, annyira nem voltunk jóban, hogy a saját szememmel látott még hátralévő lapok ellenére legalább három helyen hittem azt idejekorán, hogy na, most már csak vége lesz a könyvnek, de nem lett. És aztán megint nem lett. És megint nem. Aztán egyszer csak tényleg vége lett, de azt semmivel sem éreztem lezárásabb lezárásnak, mint az előzőeket. Emiatt csalódotta és némileg keserű szájízzel csuktam be a könyvet.

Összességében még most, hogy ezt leírtam, se tudom, hogy mit gondolok a könyvről. Az a tippem, hogy ezt érdemes lesz még néhány évvel később, érettebb fejjel újraolvasnom, hátha akkor jobban meg tudom érteni, min megy Marija keresztül. Addig is, a hiányérzetem ellenére se tudom azt mondani, hogy nem ajánlom a könyvet, mert nagyon érdekes az alapkoncepciója, és gyönyörűen van megírva.

10/7  pont