Idézet


2015. november 20., péntek

Robinson, mit keresel a Marson?


Mentőexpedíció – The Martian (2015)

(Filmszemle)

Mivel enyhén ráfüggtem a regényre tavasszal, úgy éreztem mentálisan kielégítőnek, ha a filmmel is teszek egy próbát, be is ültem a nyitóhétvégén a moziba, és nem is bántam megy egy csöppet sem. (Akit érdekel a könyvről a véleményem, videó ITT látható.) Valami számomra is ismeretlen oknál fogva azonban általában ilyen szituációkban szoktam írói válságot kapni, így ezt a filmet is csak sajnos jóval azután bírom véleményezni, hogy leszedték a műsorról.

Mark Watney, botanikus és mérnök, az Ares 3 expedíció keretében érkezik négy társával a Marsra. Harminc napos ott tartózkodásukat azonban váratlanul meg kell szakítaniuk, amikor egy óriási porvihar azzal fenyeget, hogy megsemmisíti a felszállóegységüket. Evakuáció közben a bázis egy elrepülő darabja telibe találja Markot, akit a többiek az életjelenségeit mutató műszer sérülése miatt halottnak hisznek, így ott hagyják. Ő azonban minden valószínűség ellenére túléli a sebesülését, és arra kell eszmélnie, hogy egyedül maradt a vörös bolygón, a segítség minden reménye nélkül.

Gondolom, most már senkinek sem meglepetés, hogy a Mentőexpedíció szerintem is egy jó film lett… nem volt olyan kiemelkedő élmény, mint a regény, de nagyon közel jutott hozzá. Mondjuk a könyvet olvasva mindjárt úgy gondoltam, hogy ha ez egy kicsit is kompetens stáb karmai közé kerül, akkor menthetetlenül az év egyik legjobb mozija lesz belőle. Az eredeti történet ugyanis filmvászon után sikolt, gördülékeny, szórakoztató, izgalmas és megmozgató. És a film is ilyen – persze, még mindig nem szabad őrületes akcióra számítani, de ez a történet sosem arról szólt, szóval aki arra vár, nagyon el van tájolva. A film hátrányban van egy picit, mert nem tudja annyira megjeleníteni azt a mentáltornát, ami a regényben folyamatosan megy Watney túlélése körül, és időszűke miatt nyilván a trial-and-error tanulási lépéseiből sokat, meg egy-két halálközeli életveszélyes helyzetet ki kellett hagyniuk. Kompenzál viszont a mozi a lélegzetelállító látványvilággal, ami nagyon tudatosan tervezett, és ahhoz képest, hogy a Mars jelenlegi tudásunk szerint egy halom vörös kő néhány marék homokkal meghintve, egészen lebilincselő. A zene is nagyon szórakoztató, a letűnt korokat idéző diszkózenéket az illetékesek úgy vágták össze, hogy sikerült azzal egy egészen egyedülálló hangulatot teremteniük a filmnek.

Persze, mondjuk, ez mind nem sokat segítene a helyzeten, ha nem lennének a színészek, de vannak! Te jó ég, mennyire vannak! Bevallom őszintén, én Matt Damonért nem vagyok oda, nem igazán láttam még egy filmet sem, amiben kifejezetten nagyot dobott volna a művön a színészi játéka. Itt azonban rajta állt vagy bukott minden, és nagyon kellemesen csalódtam, szerethetőséggel, szívvel és humorral játszotta a srácot a szomszéd laborból, aki nyakig a szarban találta magát, de nem esik kétségbe (na jó, néha kétségbeesik, indokolt, azt hiszem), és nem adja fel. Mellette pedig minden mellékszereplővel is ki lehettem békülve, jól játszották a maguk kis karaktereit, még azoknak is sikerült életre kelteni a szerepeiket, akikre alig pár mondatot szán a film. Nagy megkönnyebbülésemre látnom kellett, hogy az előzetes pánikolásaimmal ellentétben nem hagyták ki a kínai szálat, és bár a castingos ember fejével azért még szívesen beszélnék, amiért összevissza kutyulta a szereplők etnicitását, azért a film végére már nem voltam kiakadva az indiai nevű néger színészen és a társain, mert amúgy nagyszerűen helytálltak. Különösen tetszett, hogy több fontos nőnemű karakter is volt a filmben, akik mind a saját területükön kompetens, erős, karizmatikus csajok voltak (igen, a műfajban ennek is lehet örülni).



((Ja és Bálna. Meg állítólag Müpa, bár én azt nem ismertem fel.))

Miért nem fetrengek mégsem örömmámorban? Bár nekem nem volt bajom se a cselekmény ritmusával, se a karakterekkel, mással viszont azért akadt. Először is, le kell szögezzem: a magyar szinkron borzalmas. Nem, nem a színészekkel van baj, a hangok jól eltaláltak, de mi volt ez a fordítás, könyörgöm?! A magyar szöveg valahogy nem ugyanazt a lazaságot adja át, amit az eredetinek, vagy a regény fordításának sikerült, hanem helyenként röhejes, és nem a jó értelemben, ez pedig rontotta az atmoszférát. Azon kívül, hogy rossz ötlet volt szinkronnal nézni, a másik hibás döntésemnek az bizonyult, hogy nem 3D-ben ültem be rá, mert bár így is gyönyörű volt a film, azért úgy egy picivel mégis többet adott volna.

Két fő problémám volt azonban a mozival, amiért egyértelműen a filmkészítőket hibáztathatom: az egyik az, hogy ugyan, könyörgöm, miért érezték szükségét, hogy változtassanak a tökéletesen jó alapanyagon, ráadásul egy olyan dologba piszkáljanak bele, ami a regény egyik fő erényét, a tudományos hitelességét vágta tönkre és tette nevetségessé? Valami szakértő biztos vinnyogott a sarokban, hogy ez nem lesz jó, de betömték a száját a rendezői kisszékkel. A másik bajom az volt, hogy közel sem sikerült annyira invesztálnia érzelmileg a filmnek, mint a könyvnek. Bár megszerettem a szereplőket, és azért ott volt az a néhány igen erős jelenet (pl.: amikor Markra rászakad a magányossága, amikor a csapat kapcsolatba tud lépni a hozzátartozókkal, amikor Mark a csapatával kommunikál), mégis, összességében egyiken sem időzött el eléggé a film, hogy igazán súlyossá váljon a mondanivaló. Így a legtöbb ember úgy jött ki a filmről, hogy egy helyenként vicces és akciódús sci-ficske volt ez, és semmi több. Az viszont tetszett, hogy a végén mutattak egy montázst arról, mi lett a karakterekkel az események után, az klassz volt.

A film, bár jól sikerült, számomra hiányzott néhány helyről még az erőfeszítés, hogy kiemelkedő adaptációként emlegethessem. Nem fogok senkit eltántorítani a megnézésétől, mert tényleg kellemes kikapcsolódás egy szombat estére. Én is újra elő fogom még venni, ezúttal angolul (és erősen figyelve a Müpára). De aki csak teheti, olvassa el a regényt, az azért sokkal nagyobb élmény.


10/8 pont

2015. november 11., szerda

Ultimate Harry Potter Tag

(Könyvkuckó)

A Film vs Könyv vlogon néztem meg ennek a tagnek a videó változatát, majd a szövegezett kérdéseket Anitigernél szereztem be, szóval köszönöm, csajok, hogy meghoztátok a kedvemet hozzá! :)




1. Kedvenc könyv?

Azt hiszem, az ötös. Ennek voltam a leginkább alkalmas érzelmi állapotban a fogadásához, és így persze ez is hagyta a legmélyebb nyomot. Ugyanis amikor én elkezdtem olvasni a sorozatot, az első négy kötet jelent már meg, a negyedik végéig akadálytalanul haladhattam előre. Aztán az ötödikre jó sokat kellett várni, és én teljesen felspannolva töltöttem azt a kb. 2 évet, így amikor végre megérkezett, eksztatikus élmény volt. Persze, tudom, hogy Harry sokat picsog, de engem még mindig megfog a Főnix Rendje, meg az, ahogy a kormányzat próbál beleszólni az iskola működésébe, a látomások, a DS, a végén a harc pedig szerintem remekül meg volt írva, imádtam minden sorát.

2. Legkevésbé kedvenc könyv?

A hatos. Mire az megérkezett, már sokkal kevésbé voltam rajongó. Ettől függetlenül nem kellett volna még feltétlen rossz élménynek lennie a könyvnek (a hetedik tetszett, nagyon is), de tény, hogy ezt a kötetet éreztem a leginkább kiszámíthatónak, igazából semmi sem lepett meg benne, ami Rowlingtól elég szokatlan. Ráadásul nem nagyon kötöttek le a romantikus szálak körüli huzavonák se, egyszerűen a romantika annyira nem az én világom a könyvekben, nem érdekelt ilyen mértékben a főszereplők szerelmi élete (de a mellékszereplőké se). Persze nem mondom, hogy semmi sem tetszett, Voldemort életének rekonstruálása például tök jó volt, mint ahogy a kezdődő horcruxvadászat és a finálé is, de valahogy ez a kötet talált meg a legkevésbé.

3. Kedvenc film?

A második, talán. Könyvben is szerettem nagyon, és Chris Colombus regnálása alatt még érződött az egységes rendezői koncepció a sorozaton, a kölykök még kis cukik voltak, a kötet pedig nem volt olyan bődületesen hosszú, hogy értelmetlen katyvasszá váljon a rövidítésektől a film.

4. Legkevésbé kedvenc film?

Harmadik. Abban a filmben. Semmi. Nem. Volt. Jó. Utáltam Lupin és Sirius castingját (jó, Siriusét elfogadtam utólag, mert Gary Oldman fantasztikus színész, de… börötntetkók?), utáltam, hogy folyton mugliruhában lófráltak, hogy az új rendező művészkedése miatt a Roxfort hirtelen teljesen máshogy nézett ki, mint addig (bár utólag el kell ismernem, lehet, hogy ez nem baj, szebb lett). Továbbá, hogy Flitwick professzor fekete hajú és bilifrizurás karmesterré változott, hogy az időutazós szál tele volt szükségtelen hozzátoldott részletekkel, hogy új Dumbledore volt… szinte mindent. :D

5. Kedvenc idézet?

„Tévúton jár az, aki álmokból épít várat, Harry, és közben elfelejt élni.”

„Olyasmi ez, gondolta, mint hogy behurcoljáke őt az arénába, ahol élethalálharcot kell vívnia, vagy felemelt fővel, önszántából vonul be. Vannak talán, akik azt hiszik, hogy a két dolog között nincs lényeges különbség, de Dumbledore tudja – és én is tudom, meg a szüleim is tudták, gondolta fellángoló büszkeséggel –, hogy ezen a különbségen áll vagy bukik minden a világon.”

6. Kedvenc Weasley?

Röhögni fogtok: Charlie. Nem tehetek róla, szerintem irtó menő, imádom, hogy sárkányokkal foglalkozik, hogy Kelet-Európában él, hogy kedves és meleg szívű, de közben halál laza, meg úgy általában mindazt a keveset, ami kiderült róla a könyvekből. Gyanús, hogy vele kezdődött az a bosszantó szokásom, amikor kinézek magamnak minden hosszabb sorozatban egy általában rendkívül jelentéktelen mellékszereplőt, és azon picsogok, miért nem szerepel többet. XD

7. Kedvenc női karakter?

Hermione Granger. Gondolom, ez sokaknak nem újdonság, de atya világ, hogy én mennyire tudtam azonosulni vele introvertált könyvmoly okostojásként tizenévesen! De Lunát is nagyon szeretem, bár olyan kis bolond, de tisztelendő benne, hogy mindig felvállalja önmagát és a véleményét.

8. Kedvenc gonosztevő?

Umbridge… én imádom utálni azt a nőt. Persze inkább irritáló, mint veszélyes, de azért varázslatosan pszichopata is közben. :D

9. Kedvenc férfi karakter?

Hát… ömm… ez már nehezebb, mint a női, itt nincs olyan egyértelmű kedvencem. Talán Remus, szerettem a felelősségteljességét meg a kiegyensúlyozottságát, egy jó férfi példaképnek tartom. Dumbledore is eséllyel pályázik, szeretem az ellentmondásos mentor karaktereket, és emlékszem, minden egyes részben azt a jelenetet vártam, amikor a végén leülnek Harryvel, és jól átbeszélik a dolgokat.


10. Kedvenc tanárod/professzorod?

Hát, ha azt nézem, hogy milyen típusú tanárt szeretek a legjobban, akkor egyértelműen McGalagony mellett tenném le a voksom, a szigorú igazságosság némi szarkazmussal spékelve mindig nyerő nálam. Ha meg nem kell azt nézni, hogy tanulnék-e nála szívesen, akkor természetesen Hagrid, szeretem azt az arany szívét meg a szörnymániáját.


Melyiket választanád inkább…


11. A) megmosni Piton haját vagy B) eltölteni egy napot Lockhart hencegését hallgatva?

Egyértelműen A. Piton hajához csak egy mosókesztyű kell, Lockhart viszont annyira idegesített mindig is, hogy szerintem nem élné túl a napot.


12. A) egy lelkes Bellatrix-szal vagy B) egy dühös Mollyval párbajoznál?

A. Legalább tőle tudnám, mire számítok, egy dühös Molly viszont a kiszámíthatatlansága miatt ijesztő. Meg legalább ha Bellatrix kezétől esem el, az hősi halál.


13. A) a Roxfort Expresszel vagy B)  repülő autóval utaznál el a Roxfortba?

Természetesen A. Kényelmes ülések, nem nekem kell vezetni, és ihatom egész úton a töklevet meg nyammoghatom a büfés boszorkány mindenféle kincsét. HÚ DE NEHÉZ DÖNTÉS.


14. A) megcsókolni Voldemortot vagy B) Umbridge-ot pezsgőfürdőben részesíteni ?

A. Inkább Voldemortnak adnék egy cuppanóst (ha addig élek is), Umbridge meztelen habtestének a gondolatától is kiráz a hideg.


15. A) Hippogriffen lovagolni vagy B) Tűzvillámon repülni ?

Hát, ez szoros, de talán B. A seprű, ha kényelmetlen ülés is esik rajta, legalább kiszámíthatóbb mozgású.

16. Van olyan karakter, aki iránt máshogy éreztél a filmekben?

Piton szerintem szerethetőbb a filmekben, amellett, hogy megtartja persze az eredendő elemeit a karakternek, Alan Rickman sokkal humorosabban, önironikusabban hozza valahogy a figurát. Voldemort meg egyenesen röhejesebb. :D

17. Van olyan film, ami szerinted jobb volt, mint a könyv?

Most vicceltek velem?! Dehogy lenne!

De amúgy egy picit van: a hatos. Mire a filmet néztem, már nem volt bennem az a csalódottság, amit a regény első olvasása keltett, és így sokkal jobban tudtam élvezni. Na nem mintha ettől még a film olyan jó lenne. XD

18. Richard Harris vagy Michael Gambon jobb Dumbledore?

Hm, fogós kérdés… Richard Harris jól hozta a bölcs öregembert, de talán egy kicsit túl törékeny és sérülékeny volt, Michael Gambon inkább úgy nézett ki, amilyennek elképzeltem a karaktert. Viszont neki meg nem bocsátottam meg a ’Have you put your name in the Goblet of Fire?’-fiaskót, úgyhogy legyen inkább Richard Harris.

19. Melyik az a dolog (személy vagy esemény), ami nem volt benne a filmben, de te hiányoltad?

Charlie, M.A.J.O.M., a kórházban játszódó jelenet az ötösből, Bill a 4-6. részből, stb, stb.

20. Ha átalakíthatnád valamelyik filmet, melyik lenne az?

Legkésőbb a hatosba mindenképp beletenném Billt, mert rettenetesen kínos volt a hetesben az a jelenet, amikor három mondatban próbált háromévnyi háttértörténetet bepótolni.

„Szia, Harry! Bill vagyok, Ron haverod bátyja, akit amúgy már évek óta ismersz. Holnap lesz az esküvőm, meg is vagy rá hívva. Látom, a sebhelyeimet nézed, képzeld, egy vérfarkas letépte a fél arcom, tök kemény, nem? Még jó, hogy én nem lettem vérfarkas, csak a véres húsra szoktam rá.” – Jó, nem szó szerint, de az én agyamban így csapódott le az a jelenet. :D

21. Az érzéseid szerint, melyik az a ház, amelyikbe te is tartozhatnál?

Mindig a Hollóháttal azonosultam, hiszen fontos számomra az intellektusom. A személyiségteszteken is ez a ház szokott kijönni.

22. Melyik házba soroltak be Pottermore-on?

Hugrabug. :P (Annál kevésbé rám jellemző házat szerintem keresve se találni… még mardekárosnak is inkább érzem magam.)

23. Melyik tantárgy lenne a kedvenced?

Átváltoztatástan, az szerintem a leginkább lebilincselő varázslati ág. Vagy ha nem Hagrid tartaná, akkor a Legendás lények gondozása, szeretem a mágikus állatokat.

24. Szerinted melyik a leghasznosabb varázsige, amit érdemes megtanulni?

Öhm… hétköznapi szituációkban az az együttes, amivel Molly rábírja a háztartást, hogy magától főzzön, takarítson, ésatöbbi. Kevésbé hétköznapi szituációban a Protego meg a Capitulatus.

25. Melyik az a karakter, akivel azonnal összebarátkoznál?

Hermione, Luna, Neville, Lupin (okokat nagyrészt lsd. fentebb).

26. Ha a tulajdonodban Lehetne a Halál ereklyéi közül egy, melyiket választanád?

A láthatatlanná tévő köpenyt. Ugyan kevéssé hasznos (amennyiben nem az iskolából kilopódzás a hobbid), de legalább az a legkevésbé mentálroggyantó hatású.

27. Van olyan dolog, amit megváltoztatnál a könyvekben?

Azt hiszem, a hatodik részben sokkal több szerepet adnék Draco történetének és kevesebbet a szerelmi szálaknak. Valamint felnőtt fejjel hiányolom az egész sorozatból a házrendszer kritikus újraértelmezését. Mármint persze, egy-egy ellenpélda mindenre van (Luna, aki hollóhátas, mégse arrogáns; Cedric, aki hugrabugos, mégse szerencsétlen; Draco, aki mardekáros, mégse akar gyilkolni?), mégis hiányérzetem volt ezen a téren. Főleg Draco tekintetében éreztem ezt, akármilyen klisés is, én el bírtam volna olvasni egy „megtagadja a családi értéknormát és átáll a világos oldalra”-történetszálat, mint ahogy a többi ház sarkított jellemzésére is több ellenpélda kellett volna és messze több szereplő, akik fontosak azokból a házakból, hiszen így is azért a szereplők kb. 90%-a griffendéles volt. Ja igen, és nekem kevés volt a hulla a végén ahhoz, hogy realisztikusnak érezzem a nagy csatát, de a taktikai elhelyezésüket meg túl hatásvadásznak találtam. Az epilógust teljesen kihagynám, vagy ha nem, legalább ne lenne minden kölyök valami halott rokonról (általában többről) elnevezve.

28. Kedvenc Tekergő?

Lupin. A többiek mind eléggé s*ggfejek voltak kamaszkorukban, felnőttkorukban meg mélységesen szerencsétlenek és/vagy gonoszak és/vagy halottak.

29. Ha visszahozhatnál egy szereplőt az életbe, ki lenne az?

Tonks vagy Lupin. Az egyikük halálát még megértettem volna, de mindkettejük kinyírása szükségtelenül hatásvadász húzás volt, csak azért kellett így lennie, hogy Teddy legyen árva. (Vagy Dobby… mert annyival több időt érdemelt volna szabad manóként.)

30. Halál ereklyéi vagy Horcruxok?

Halál ereklyéi. Mindkettőhöz nyuszi vagyok, de előbbihez kevésbé, meg annak jobban tetszik a háttérsztorija.

31. Hívj meg valakit:

Chesslady, örülnék, ha megcsinálnád, mivel neked nem volt olyan rég a sorozat olvasása, kíváncsi lennék a válaszaidra. :)





Jaj, ne, most kedvet kaptam megint újraolvasni… :/ Ráadásul megjelenik pár nap múlva az új, illusztrált kiadás magyarul is csak meg ne vegyem.