Évösszefoglaló 2017. I. - Személyes kiadás

Tavaly kihagytam ezt a kérdéssort, pedig jó évrendezésre is, meg dokumentációnak is, ezért most újra belevágtam.

1. Hol kezdted a 2018-os évet?

Szegeden, a Széchenyi-téren, a barátaimmal megnéztük a tűzijátékot, nagyon szép volt. :) Messze álltunk a kivetítőtőtl, úgyhogy nem láttuk a számokat, sőt, a himnuszt se hallottuk igazából, körülöttünk az emberek hangosan számoltak vissza.

2. Jártál iskolába 2017-ben?
Ez volt az utolsó évem rendes közoktatásban, ugyanis elvégeztem a mesterképzést tavasszal. :)

3. Kellett kórházba menned?
Nem. Rutinvizsgálatokat leszámítva orvosnál is csak egyszer voltam. Szerencsére, úgy tűnik, hogy még mindig egész jól dolgozik a szervezetem.

4. Volt bármilyen ügyed a rendőrséggel?
Nem.

5. Hová utaztál 2017-ben?
Ausztriában síeltem, nyaralni Lengyelországba és Litvániába mentem, a munkám kapcsán utaztam Bécsbe és az Egyesült Államokba, meglátogattam a Németországban élő unokatestvéremet, illetve egy hétvégére kirándulni voltam Zágrábban.

6. Vásároltál valamit 50.000 forint feletti értékben?
Öt éve lakom a lakásomban, szóval most kezd szépen lassan minden elöregedni, emiatt kellett vennem egy új mosógépet. Mondjuk igazából apum fizette. XD Kaptam tőle egy új telefont is, illetve vettünk pár új bútort a hálószobámba, két éjjeliszekrényt és egy komódot, zergelábút, fehéret, amilyet már régóta akartam. :3

7. Ismersz valakit, aki megházasodott?
A fuvolista lány a gyülekezetünkből, az unokatestvérem, és az egyik kollégám. (Előbbi két esküvőn voltam ott.) De idén is sok eljegyzés volt, szóval várhatóan több is lesz még jövőre. :)

8. Ismertél valakit, aki elhunyt?
Szerencsére nem.

9. Költöztél ebben az évben?
Még mindig nem.

10. Milyen koncertekre/előadásokra mentél el?
Koncert: 2017-ben nem voltam túl sok koncerten, amire emlékszem is, az egy Honeybeast-koncert volt tavasszal, illetve a Szegedi Szimfonikusok és a Fúvószenekar egy-egy koncertje

Színház: 2017-ben majdnem csak Szegeden jártam színházba, a Faust opera változatán voltam bérlettel, illetve két baletten, az Abszurdián és a Don Juan/ Négy évszakon, az opera nem volt túl emlékezetes, de a balettek nagyon tetszettek. Voltam még az Evitán is, aminek a zenéje és az egész kivitelezés, a látványos koreográfiák és tömegjelenetek nagyon emlékezetes volt, de a darab cselekménye némileg ellentmondásos érzéseket hagyott bennem. Nyáron a Szabadtérin A Notre Dame-i toronyőrt néztük meg apukámmal, idén először vittünk távcsövet is, és ez nagyon jó ötletnek bizonyult. :D Ebben főleg azt szerettem, hogy bár felhasználták a Disney-musical dalait, a darab cselekménye inkább az eredeti regényt követte, meg persze a tény, hogy a szegedi dóm oldalában adták elő, ebben az esetben nagyon jól működött és sokat adott hozzá. Kaposváron láttam még egy vígjátékot anyukámmal az Agórában, és jól is szórakoztam rajta, de nem tudom felidézni a címét. XD

Mozi: Szerintem egyetlen egyszer voltam moziban 2017-ben, rám nagyon nem jellemző módon elmentem megnézni az új Star Wars-filmet, és egész jól szórakoztam.

11. Írd le a születésnapodat!

Idén a születésnapom kifejezetten jól sikerült, Szegeden tartottam meg, ahol áthívtam a barátaimat egy házibulira, ennek pedig fő programja volt Az éhezők viadala-filmek végignézése ivós játék kíséretében. :DD A végére meglehetősen nagyon berúgtunk. Másnap bánkódtam, aznap nem.

12. Mi az a dolog, amiről azt gondoltad, sosem tennéd meg, mégis vállalkoztál rá 2017-ben?

Féltem  nagyobb távolságra egyedül repülni, most mégis úgy kellett kimennem az USÁba, hogy a kollégáimmal, akik szintén mentek, csak párszor futottam össze a reptereken. :D

13. Mik voltak a kedvenc pillanataid?
A verőcei csapatépítő hétvége, az ÁrAdás, a kajaktábor, a diplomaosztóm, Sófár, a szülinapom, a lengyelországi nyaralás, és a konferencia az USÁban.

14. Érkezett új jövevény a családba?
Igen. :D Újra állattartásra adtam a fejemet, és lett két hörcsögöm.

15. Melyik volt a kedvenc hónapod?
Az augusztus szuper volt, az elején egy zenetáborban voltam, és kb. egy hétig folyamatosan énekeltem, illetve a barátaimmal voltam. :D A születésnapom is remek volt, és augusztusban mentünk apukámmal nyaralni is, ami egy nagyon jól sikerült „kis” túrát sikerült összehoznom, majdnem minden pillanatát élveztük. :D

16. Ki volt a legjobb ivócimborád?
A Miaszösz, avagy a kollégiumi bölcsész srácok és baráti körük (még mindig), illetve Szabi, bár mellette általában én maradtam a józanabb valahogy. :D

17. Szereztél új barátokat?
Igen, 2017-ben kezdtem el komolyabban venni a Református Egyetemi Gyülekezet dicsőítő csapatában az éneklést, és az elmúlt egy évben kovácsolódott egy nagyon erős, összetartó baráti társaságom a csapaton belül, amire már nagy szükségem volt.

18. Legjobb szórakozós estéd?
A Honeybeast-koncert estéje és a születésnapom maradtak emlékezetesek.

19. Elvesztetted valamelyik barátodat 2017-ben?
Nem tudok róla. Még mindig. Kifejezetten fokozatosan szoktam eltávolodni a barátaimtól. :D Az fordult elő velem, hogy egy barátommal kapcsolatban rádöbbentem: talán egyoldalúbb a részemről a barátságunk, mint szeretném.

20. Változott a hajstílusod?
Igen, év elején rövidebbre vágattam a hajam, mint eddig bármikor, és annyira megtetszett ez a stílus, hogy egy ideig marad. Illetve apránként lenőtt a hajam az eredeti színére, és olyan régóta melíroztam már, hogy ez mindenkinek az újdonság erejével hatott. :D

21. Volt autóbaleseted?
Nem (hála Istennek).

22. Hány éves lettél 2017-ben?
Huszonnégy.

23. Tettél újévi fogadalmat?
Szeretnék visszafogyni 60 kilóra, és legalább heti rendszerességgel mozogni valamit. És eltökélt szándékom, hogy a lehető legkevesebbet fogok mások magánéletével foglalkozni.

24. Csináltál valami nagyon égőt?
Ez inkább csak befelé volt kínos, remélem legalábbis, hogy kifelé nem nagyon látszott, de magamban nagyon borzasztóan epekedtem egy foglalt pasi után. XD

25. Vásároltál valamit eBayen?
Nem.

26. Házásodtál vagy váltál?
Hehe. Nem.

27. Hajtott rád valaki?
Ha nem számítjuk a srácot, akivel még 2016 végén kezdtünk el randizni és 2017 februárjában hagytuk abba, akkor nem.

28. Voltál beteg idén?
Különösebben nem, néhány náthával, fejfájással és menstruációs görccsel megúsztam az évet.

29. Örülsz, hogy elmúlt 2017?
Nem tudom… vannak dolgok, amiket szívesen magam mögött hagynék, de összességében azért nagyon sok pozitív élmény is volt az évben, bizonyos dolgok pedig nem gondolom, hogy 2018-ban meg fognak változni.

30. Mit vársz a legjobban 2018-ban?
Hogy végre legyen kézzel fogható, publikáció jellegű eredménye az elmúlt két év kemény munkájának. :D

31. Mit csináltál életedben először 2017-ben?

- voltam Győrben

- mentünk a nagynénémékkel együtt síelni

- síeltem bizonyítottan 65 kilométert egy nap alatt

- szakítottam úgy, hogy nem én vetettem fel

- mentem el bálba egy haverommal, és táncoltuk végig az egész estét

- voltam úgy igazán irigy és féltékeny

- nem beszéltem több hónapon keresztül anyámmal
- dolgoztam zárt patogén laborban

- énekeltem mikrofonba sok ember előtt

- segítettem egy keresztény rendezvény lebonyolításában

- készítettem szelfit tükörreflexes géppel :D

- beszélgettem rendszeresen az unokatestvéremmel

- látogattam meg úgy az anyai ági rokonaimat, hogy anyám nem volt ott

- nyertem meg a Sófi ösztöndíj biológusoknak kiírt fődíját

- voltam OTDK-döntőn

- lettem helyezett OTDK-döntőn

- jártam a debreceni állatkertben

- vonatoztam Szegedről Debrecenbe és vissza

- váltam felsővezeték-szakadás áldozatául

- vonatoztam külföldre

- váltam transzformátor-meghibásodás áldozatául

- tolmácsoltam kalauznak

- voltam Starbucksban

- szálltam meg bérelt apartmanban

- közlekedtem minden nap metróval

- voltam külföldi konferencián

- mutattam be posztert külföldi konferencián

- nyomtattam külföldön

- tévedtem el kis híján a Praterben
- voltam a Hundertwasser háznál

- ittam igazi bécsi kávét egy bécsi kávéházban

- látogattam meg a Németországban élő unokatestvéremet

- jártam Hamburgban és Schwerinben

- voltam kisgyerekekkel állatkertben

- aludtam játszószobában, játékok között

- mentem ki egyedül a reptérre

- voltam kajaktáborban apukámmal együtt

- eveztem páros kajakban

- pingpongoztam mindenféle random szemetet ütőnek használva

- voltam a csapatommal meghívott előadó egy keresztény fesztiválon

- vittem el Virágot a híres Virág cukrászdába (ahogy azt már párszor megígértem neki)

- vittem el barátnőmet állatkertbe

- zenéltem esküvőn

- videóztam esküvőn

- tört fel annyira a lábam, hogy folyt a vér a cipőmben

- jártam a bikali élménybirtokon

- öltöztem be középkori jellegű jelmezbe

- voltam Sófár dicsőítő iskolában

- tanultam szolfézst

- tanultam hangképzést

- voltam magánének-órán

- töltöttem az egyetemi barátaimmal a születésnapomat

- csináltam Az éhezők viadala-maratont

- fogadtam örökbe hörcsögöt

- szerveztem telekocsi-fuvart

- rendeztem be terráriumot hörcsögnek

- néztem a szabadtéri előadást távcsővel

- szerveztem meg teljesen önállóan a nyaralásomat

- jártam Varsóban, a wielickai sóbányában, Vilniusban és Trakaiban

- sétáltam a Bialowiezai Nemzeti Parkban (ahova minden biológusnak el kell jutnia halála előtt)

- kóstoltam végig a hagyományos lengyel és litván ételeket

- ettem örmény étteremben
- használtam VR-szemüveget

- vezettem egy hatalmas terráriummal a csomagtartóban

- lettem PhD hallgató

- voltam az 5 éves érettségi találkozómon

- ittam vodka-ribizlit

- voltam az unokatestvérem esküvőjén

- tartottam fényképvetítéses útibeszámolót
- ettem a Kőrössy Halászcsárdában

- hívtak meg egy konferenciára előadni

- mentem kirándulni az egyetemi gyülekezettel

- beszéltem horvátul

- utaztam az USÁba

- repültem több átszállással

- utaztam uberrel

- ettem igazi amerikai ételeket (barbeque oldalas, amerikai palacsinta, pulled beef burger, mexikói konyha: tamalé, minden a világon zöld csilivel)

- találkoztam indián képzőművészekkel

- tartottam előadást nemzetközi konferencián

- kaptam elismerést a szakma nagyjaitól

- beszélgettem a szakma nagyjaival

- vettem könyvet reptéren

- jártam Londonban

- vettem igazi Harry Potter merchandise-t

- ittam végig a Frei kávézó majdnem teljes kínálatát

- ittam pumpkin spice és mézeskalácsos lattét

- voltam Star Wars filmen moziban

- voltam családterápián
- lett saját karácsonyfám
- raktam fel saját karácsonyi égősort

32. Mit kívánnál 2018-ra, amit hiányoltál 2017-ből?
Kézzel fogható szakmai elismerés (publikáció!), párkapcsolat… szerintem itt sok minden nem változott.

33. Melyik dátum fog 2017-ből örökre beleégni az emlékezetedbe és miért?
Ezeket a dátumokat még mindig maximum a facebook jegyzi meg.

34. Mi volt a legnagyobb dolog, amit elértél az évben?
Msc. diploma, az OTDK szereplés, és az, hogy kiválasztottak előadni az USÁba egy konferenciára.

35. Mi volt a legnagyobb kudarcod?
Kiraktak egy ösztöndíjprogramból… persze, egy ideje már sejtettem, hogy így lesz, de rosszul esett.

36. Mi a legklasszabb dolog, amit vásároltál?
Az USÁban vettem, pár helyi, indián képzőművészek által készített csecsebecsét, nyakláncot, cserépedényt, hazafelé Londonban pedig egy Hollóhát címeres kulcstartót. Ja és a dallasi reptéren megvettem életem első két üveg OPI márkájú körömlakkját, és az egyik a ’You’re such a Budapest’ fantázianévre hallgató szín, amire régóta ácsingóztam.

37. Kinek a viselkedése késztetett ünneplésre?
A dicsőítő csapat tagjaié, ahol énekelek.

38. Kinek a viselkedése szomorított el?
Anyukámé, az egyik barátomé, pár emberé a gyülekezetből, a pszichológusomé.

39. Hová ment el a legtöbb pénzed?
Könyvekre, kajára, utazásokra. Mostanában a hörcsögeimnek szoktam leginkább vásárolni. :D Kereket, kis házikót, kaját, terráriumot.

40. Mit vettél, ami miatt nagyon-nagyon izgatott lettél?
Könyveket, teát, körömlakkot, karácsonyi körömsablon szettet, hörcsögcuccokat.

41. Melyik szám idézi fel benned örökké 2017-et?
Honeybeast – Betlehem

Rend Collective – Burn Like a Star

Ed Sheeran – Save Myself

Syd Matters – Obstacles

Woodlock – Sirens

A notre dame-i toronyőr – God Help the Outcasts

Auli’i Cravalho – How Far I’ll Go

42. Az előző év azonos időszakával összehasonlítva most

i. boldogabb vagy szomorúbb vagy? Boldogabb. Azt hiszem, nem hiába dolgozott rajtam egy évig a pszichológus meg a pszichiáter.

.ii karcsúbb vagy teltebb vagy?  Teltebb. Tavaly egész váratlanul felszaladt rám vagy 5 kiló, pedig már előtte se voltam nagyon karcsú. :D

iii. gazdagabb vagy szegényebb vagy? Gazdagabb. Még mindig jók az ösztöndíjaim, és szorgosan teszek félre.

43. Miből szerettél volna többet csinálni?
Egyre jobban hiányzik az írás, és 2017-ben sem sikerült érdemben lépnem az ügyben.

44. Miből szerettél volna kevesebbet csinálni?
Messze túl sokat foglalkoztam mások magánéletével.

45. Hogyan telt a karácsony?
A tavalyi katasztrófából okulva szigorúbban húztam meg a határokat, és egy napot utaltam ki anyámnak a karácsonyi ünnepkörből. Ezért a szentestét apukámmal kettesben tudtuk tölteni, aminek mottójául azt tűztük ki, hogy semmire nem feszülünk rá, és lazán kezeljük az egészet. Ennek ellenére mindennel elkészültünk este 10-re, amikor elmentünk éjféli misére a faluban, séta közben pedig nosztalgiáztunk a gyerekkorom karácsonyairól, és néztük a csillagokat, mert nagyon szép tiszta este volt. 25-én a család anyai ágánál voltam, babázással töltöttem főleg az időt, mert ott volt az unokatesóm a kislányaival, este pedig anyumnál voltam. 26-án pedig az apai ági rokonokat látogattam meg apukámmal. Összességében kifejezetten kellemesen telt az ünnep.

46. Szerelmes lettél 2017-ben?
Még mindig nem.

47. Mi volt a kedvenc TV-műsorod?
Westworld, True Detective, Black Mirror

48. Utálsz valakit, akit 2016-ban még nem utáltál?
Még mindig nem utálok senkit.

49. Mi volt a legjobb könyv, amit olvastál?
Claire North: Harry August csodálatos élete

50. Mi volt a legnagyobb zenei felfedezésed?
Sokáig ellenálltam, de végül csak rászoktam a Spotifyra. Ennek részben az is volt az oka, hogy rájöttem, az alexrainbirdmusic nevű csatorna ott is működik, amit korábban már youtubeon felfedeztem magamnak, nagyon jó kis indie playlisteket állít össze.

51. Mi az, amire vágytál és megkaptad?
Sok dolognak örültem, többek között most először érzem úgy, hogy van Szegeden egy rendes baráti társaságom, óriási élmény volt egy dicsőítő csapat tagja lenni, örülök, hogy újra van háziállatom, és hogy eljutottam az USÁba, még ha nem is volt nagyon előre betervezve, és nem is hosszú időre szólt.

52. Mi az, amire vágytál és nem kaptad meg?
Csalódott voltam, hogy nem sikerült kiadatnunk a cikkünket, és hogy még mindig nem érzem magabiztosnak magam abban, amit csinálok.

53. Mi volt a kedvenc filmed 2017-ben?
Számomra is megdöbbentő módon egy anime, a Your Name (Kimi no na wa) volt a legnagyobb filmélményem az évben.

54. Mi lenne az az egyetlen dolog, ami sokkal jobbá tenné a 2017-es éved?
Tudom, hogy évek óta ezért nyavalygok, de egy párkapcsolat még mindig úgy gondolom, hogy sokat lendítene az életemen. :D

55. Mi segített megőrizni az ép eszed?
Rögtönzött kávézások, chatelés a barátokkal, panaszkodás. :D

56. Melyik hírességért rajongtál a legjobban?
Nem rajongok különösképpen egy hírességért sem.

57. Melyik politikai esemény kavart fel a legjobban?
A #meetoo kampány.

58. Kit hiányoltál a leginkább?
Apukámat hiányoltam a legtöbbször és a leginkább.

59. Ki volt a legjobb új ember, aki megismertél?
Ez egy olyan hülye kérdés, még mindig nem tudok dönteni.

60. Mondj egy fontos tanulságot, amit 2017-ben tanultál!
Hülyeség mások életéhez mérni a saját boldogságomat.

61. Hozz egy idézetet dalszövegből, ami jellemzi a 2017-es éved!

’I don't wanna die

But I ain't keen on living either’

Robbie Williams - Feel

Hat okos szélhámos kifordítja a sarkából a világot

Leigh Bardugo – Six of Crows és Crooked Kingdom

(Könyvkuckó)

Ez a duológia derült égből villámcsapásként robbant bele az életembe, és most, hogy frissen befejeztem a második kötetet, még napok után is viszketek a vágytól, hogy beszéljek róla, ezért aztán megpróbálom kiírni magamból.

Ez a két könyv hat jobb sorsra érdemes kamasz nem mindennapi története, akiket életük lopásának lehetősége hoz össze. A helyi maffia egyik kisfőnöke, aki bárhova be tud törni. Egy otthonából elrabolt lány, akiből a város legjobb kémje lett. Egy Grisa, aki azért maradt távol szeretett hazájától, hogy megmentsen egy fiút, aki gyűlöli őt. Egy elítélt, akitől elvették a jövőjét, a hazáját és a méltóságát, és már csak a bosszú gondolata élteti. Egy kereskedő jómódban felnőtt fia, aki elmenekült a szülői házból meg a saját démonaitól. Egy mesterlövész, aki képtelen ellenállni a szerencsejátékok csábításának. Mindegyiküknek lenne mit kezdenie a pénzzel, no meg a vele járó lehetőségekkel. De vajon ez a hat csatornapatkány képes lesz betörni a világ legszigorúbban őrzött erődjébe, hogy ellopjanak egy fegyvert, amire szó szerint mindenki vágyik?

Igazából először külön akartam ajánlót írni a két könyvről, de a második részt olvasva belátom, hogy ez nagyjából felesleges. A két regény olyan szorosan összekapcsolódik, hogy szerintem könnyedén kiadhatták volna egy kötetként is őket, ebben valószínűleg az akadályozta meg a kiadót (az anyagi megfontolásokon kívül), hogy a regények külön-külön is 500 oldal körül járó, masszív fantasyk. Ezért én most próbálok majd a teljes történetről spoilermentes véleményt alkotni.

Évek óta ismertem már hallomásból Leigh Bardugo nevét és a Grisaverzumot, és bár az előző sorozata is érdekelt, ami a világban megjelent, eddig elijesztettek azok a vélemények, amik szerint sok YA klisébe esett bele az írónő a megalkotásakor. Erről az azonos világban játszódó, de teljesen más karaktereket követő sorozatról viszont szinte mindenki elismerően nyilatkozott, még azok is odavoltak érte, akik a korábbi könyveit annyira nem kedvelték, ezért végül úgy döntöttem, hogy ez is alkalmas olvasmány lesz a világba való bekapcsolódásomhoz. Ez az első pillanatban nem tűnt annyira zseniális ötletnek, mivel a könyv az első száz oldalon olyan mennyiségű információval vágott pofán, hogy csak kapkodtam a fejem, és enyhén elbizonytalanodtam, hogy fogom-e tudni követni a különböző Grisa erőket, a számos népcsoportot, vagy épp a Ketterdam városát benépesítő szélhámosok listáját. Szerencsére viszonylag hamar sikerült összeszednem magam az első sokkhatásból, és onnantól már könnyedén tartottam a lépést, sőt, annyira megszerettem ezt a környezetet, hogy a világépítés az egyik legnagyobb pozitívumává vált számomra a regénynek.

A Grisaverzum sok okból lenyűgöző, a Six of Crows helyszínválasztása pedig nagyon alkalmas arra, hogy befogadjuk a világ lehető legtöbb részletét. Ketterdam városa ugyanis semleges föld, ami valamelyest független a világban folyó csatározásoktól, ezért a környezetében található számos országot és népcsoportot egy nagyjából külső szempontból ismerhetjük meg. Nagyon izgalmasnak találtam azt is, hogy van ugyan varázslat a világban, de ez korántsem mindenható, sőt, a Grisákat (a varázserővel rendelkezőket) a különböző országokban üldözik, rabszolgasorba vagy épp seregbe vonulásra kényszerítik, hogy az erejüket a saját céljaikra használják fel. A kor is valamivel előrehaladottabb a legtöbb high fantasy világnál, itt már nem a középkor, sokkal inkább az újkor az inspiráció, hiszen a lőfegyverek használata, a pirotechnika és a hosszú távú tengeri kereskedelem is teljesen mindennapos dolgok. De a kulturális referenciák is kifejezetten érdekesek: Ketterdam városa a korabeli Velence ízeit hordozza és a flamand kereskedővárosokból is merített az írónő (utóbbi leginkább abban érhető tetten, hogy a nevek és elnevezések időnként kifejezetten hollandosak), Ravka és Fjerda Oroszország véráztatta történelmének különböző szakaszaival mutatnak párhuzamokat, de találunk itt pusztában vándorló nomád törzseket, ortodox keresztény referenciákat és időnként némi közel-keleti beütést is. És valahogy az egész katyvasz összeáll egy olyan lenyűgöző egységgé, hogy bár csak most tettem félre a Crooked Kingdomot, alig várom, hogy újra belevethessem magam a világba.

Frissítőleg hat a témaválasztás is: ez a könyv nem egy műfajtól megszokott nagy ívű, epikus háborús történet. Nem, ez a duológia történetileg a filmes világból ismerős ún. heist műfajba tartozik, azaz egy bűnügyi regény, ami egy (vagy több) lopás megtervezéséről, megvalósításáról és következményeiről szól. És rólam azért azt tudni kell, hogy én szerintem még egy klasszikus heist filmet se ültem végig. Az Ocean’s Elevennel megpróbálkoztam vagy kétszer, de egyszer sem kötött le, és feladtam. XD (Ha nem számítjuk az olyan, szintén műfajhatáros eseteket, mint például az Inceptiont.) Itt mondjuk szerencsére nem ez a helyzet, egyik regény sem vált egy pillanatra sem unalmassá, pedig a második résztől féltem, hogy az első kötetet összefogó fókuszpont elvesztésével nem fogja mjad tudni hozni ugyanazt a szintet a cselekmény. Szerencsére nem így volt, a Crooked Kingdomis a legutolsó oldalakig pattanásig feszítette az idegeimet. Viszont az a szerény meglátásom, hogy ez a konkrét történet, a már megalapozott világfelépítésen és a remek, dinamikus cselekményen kívül elsősorban a karakterek miatt működik nekem.

Utoljára a Holbéli Krónikákban volt szerencsém ilyen mesterien vezényelt csoportdinamikához. Minden egyes szereplőnek a hat fő szemszögszereplő közül patikamérleg precizitással kiadagolt erényei és hibái vannak, amihez mindig akad másik karakter, akivel összesúrlódva tudják egymást csiszolni és így a két regény alatt mindenki jelentős mértékű jellemfejlődésen esik át. Plusz mindegyiküknek jut egy kellően tragikus háttértörténet, amit szintén megismerünk, és így alapot kapunk ahhoz, hogy a nem feltétlen morálisan hófehér cselekedeteik ellenére megkedveljük ezeket a szereplőket, és szorítsunk nekik, hogy a végén jóra forduljon a soruk. Mert Ketterdam világa bizony nagyon kemény hely, és a főszereplőinkkel nem egyszer esett meg igazságtalanság, ami teljesen romba döntötte az életüket. A szerelmi szálak is hasonló logika mentén vonzóak: van, amelyik néha kicsit szirupos (főleg Nina és Matthias tolják durván ezt a star-crossed lovers-dolgot), de ez is abba a körbe tartozik, hogy az ember már szinte visítana frusztrációjában, hogy történjen végre valami jó ezekkel az emberekkel, mert annyira megérdemelnék. Bár hivatalosan ez egy YA regény, és a főszereplők 16-17 év körüliek, de még a korabeli viszonyokhoz képest is idősebbnek érződnek a koruknál, mivel annyi szenvedést kellett kiállniuk, és kevés kivételtől eltekintve évek óta saját magukról kell gondoskodniuk.

Az egyetlen, akinél nem működött nekem ez a megkedveltető formula, az Kaz volt. Bár kétségkívül ő a leginkább antihős a bandából, néha mégis azt éreztem, hogy az írónő azért csak azt szeretné, hogy ő is belopja magát a szívembe, aminek makacsul ellenálltam, és legfeljebb értékelni tanultam meg a második kötet végére. Ami még nagyon tetszett, azok az erős női karakterek voltak, Nina és Inej is mindketten a tehetségük miatt kerülnek a csoportba, és bár határozott és karakán csajok, akik a harcban is megállják a helyüket, közben mégis sikerül jó kombinációban hozniuk a nőiességet is, hiszen Nina a szexuális vonzerejét és a konkrét fizikai nőiességét, Inej pedig az érzelmi intelligenciáját tudja kiaknázni számos helyzetben, és ezzel segítik a többieket. És bár van mindkettejüknek szerelmi szála, nem éreztem, hogy ez definiálná őket, nem dobnak el mindent a felbukkanó pasi kedvéért, tudnak a célra koncentrálni, sőt, képesek és hajlandóak lennének lemondani a romantikus kapcsolat lehetőségéről, ha amiatt fel kéne adniuk a céljaikat vagy az értékeiket.

„Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart."

Ezt a Seneca idézetet egy volt tanárom tette ki a facebookra, miközben olvastam a könyvet, és nagyon megmaradt nekem, mivel sok szempontból úgy érzem, hogy erősen rezonál ez a mondat a szereplők helyzetével, és az első könyv egyik tételmondatával is: „The heart is like an arrow: it demands aim to land true.” Azaz, nagyon durva fordításban: a szív olyan mint a nyíl, célra van szüksége, hogy találjon. A duológia hat főszereplője azért is olyan érdekes, mert a regényben mindegyikük karakterdefiniáló válságon esik át. Más egy kicsit ez, mint a szokott YA történetek felnövési problémái, hiszen ezek a fiatalok már egyszer tudták, vagy tudni vélték, hogy kik ők és mik a céljaik az életben, de váratlan események megingatták őket. A regényben mi már ebben az állapotban találjuk őket, hogy a magukról alkotott képük összeomlott vagy összeomlóban van, és az igen hektikus történések közepette kell megtalálniuk, hogy igazából mit szeretnének elérni az életben. Van itt hova fejlődni, legyen szó két katonáról, akik egy háború ellentétes oldalán harcoltak, de meglátták egymásban az embert, és már nem tudják, mit gondoljanak arról a gyűlöletről, amiben nevelték őket, egy kisemmizett fiúról, akinek meg kell tanulnia harcolni magáért, egy Grisáról, akinek a legfontosabb ember az életében azt tanította, hogy az ereje átok, ami csak szenvedést és halált hoz, vagy egy nagyon vallásos lányról, akit eladtak prostituáltnak, és kénytelen volt sok, a lelkiismeretével ellenkező dolgot tenni. Sőt, akár egy megátalkodott antihős is kénytelen lehet belátni, hogy mégiscsak vannak emberek, akik fontosak az életében, és olyan erkölcsi határok, amiket már ő is vonakodva lép át. Ezek mind borzasztóan érdekes ívek és felvetett morális kérdések, és kellett a két hosszú kötet, hogy valamennyire be lehessen fogni őket.

Lassan befejezem, mert ha nem vigyázok, egy fél könyvnyit fröcsögök arról, hogy milyen remek volt ez a két regény… amit már szerintem már ennyiből is megértettetek. Olvassátok el ezt a borzalmasan izgalmas, lenyűgöző történetet, amiben olyan kis emberek, akiket mindenki semmibe vett, végül a tehetségük és az eszük révén kiemelkednek és kiállnak a hasonló elnyomottakért. És ezt többek között azért is tudják megtenni, mert nem nézik le egymást, hanem az értéket látják meg a másikban, és a legjobbat hozzák ki egymásból. Közös utazásuknak pedig minden pillanata szédítő kaland.

10/10*****  pont