Tekintsünk el jóindulatúan attól, hogy már július közepe van.
Egész tavasszal megpróbáltam rávenni magam egy nagytakarításra, és a motiváció
része volt ennek a tagnek a kitöltése is. Csak aztán a feltöltés valahogy elmaradt.
1. Mindig
elkezdeni a legnehezebb: Egy könyv/sorozat, ami a puszta méretével elijesztett attól,
hogy elkezdd
Ez gyakorlatilag igaz bármelyik 500 oldalnál hosszabb könyvre
a polcomon. Ezeknek már eleve félve állok neki, mert mi van, ha valamiért nem
fog meg, és aztán ott van még az a rengeteg oldal, amin végig kell küzdenem
magam? (Nem szívesen hagyok félbe könyvet.) De még ha tetszik is, akkor is
sokáig tart elolvasni, ami alapjáraton nagyon frusztrál. Itt van például A rózsa neve, ami tudom, hogy nagy
klasszikus, és sok barátom szereti, de még nem sikerült rávennem magam, hogy
végigolvassam. Vagy például a Kulcs,
az Engelsfors-trilógia záródarabja, aminek az előzményeit nagyon szerettem, de
ennek már átlépte a hossza azt a lélektani határt, hogy riasztóvá vált.
2. A
szekrény kipucolása: Egy könyv/sorozat, amitől legszívesebben megszabadulnál
Nem igazán van olyan könyv, amitől feltétlenül meg kell
szabadulnom, de azért előfordul olyan, amin lehetőség szerint továbbadnék.
Ilyen például Nick James Az invázió
című regénye. Szerettem ezt a sorozatot, de az első részt könyvtárból
kölcsönöztem ki, a harmadikat pedig végül angolul olvastam el, mert egyáltalán
nem is biztos, hogy megjelenik magyarul. Így magában szegény középső kötet
nagyon árván mutat ott a polcomon.
3. Kinyitjuk
az ablakot, hogy kiszellőzzön a lakás: Egy könyv, ami frissítően hatott rád
Árnyalatnyi
remény Ruta Sepetystől. Már egy ideje nem nagyon olvastam történelmi
regényeket, és a fiatalabb közönséget megcélzó (YA/ middle grade) történelmi
regényekkel különösen gyakran melléfogtam az elmúlt néhány évben, kevés kivételtől
eltekintve egy sem tetszett. Ezért nagyon jó élmény volt összeakadni ezzel a
könyvvel, ami alapos, őszinte, brutális, és visszaadta a hitem a műfajban.
4. Kimossuk
a foltokat a lepedőből: Egy könyv, amiben szíved szerint átírnál egy jelenetet
Hát ez nem egy jelenetre korlátozódik, de… szóval, az van,
hogy elolvastam nemrég Kendare Blake össze-vissza ajnározott Three Dark Crowns című fantasy regényét,
ami hamarosan magyarul is megjelenik. És általában nagyon szerettem a könyvet,
DE van benne egy szerelmi háromszög, amit kicsi szívem minden indulatával
gyűlöltem, és szerintem nem igazán viszi előrébb a cselekményt sem, legalábbis
ebben a kötetben. Ettől a szerelmi száltól szívesen megszabadulnék.
5. Kihajigáljuk
a szükségtelen kacatokat: Egy kötet egy sorozatban, amit nem éreztél
szükségesnek
Nem igazán szoktam azon vergődni, hogy egy sorozatnak miért
van annyi kötete, amennyi, mivel, ha szeretek egy sorozatot, akkor nem bánom,
ha minél tovább tart. Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy Rick Riordan
mindkét általam olvasott sorozata (Percy
Jackson és az olimposziak, Kane Krónikák), átlagosan 1-2 kötettel
rövidebbek lehetett volna, mivel az első, vagy az első-második kötet
cselekménye nem feltétlen tartozott szervesen a fő konfliktushoz, inkább csak
bemutatta a szereplőket és a világot.
6. Kifényesítjük
a kilincseket: Egy könyv, aminek nagyon kerek volt a befejezése
A legutóbbi nagyon eltalált befejezés, amit olvastam, az John
Green legújabb regényének, a Turtles All
The Way Downnak (magyarul Teknősök végtelen sora címmel jelent meg nemrég)
az utolsó néhány oldala volt. *kisebb
spoiler* A végén feltárul, hogy az elbeszélő nem az általunk megismert Aza,
hanem a felnőttkori önmaga, ami egyből megmagyarázza, miért tűnt olyan furcsa
mód nagy rálátással rendelkezőnek néha a narrációjában. *kisebb spoiler vége* A jövőbe való kitekintés nagyon keserédesen
helyezi még egyszer elénk az üzenetet, hogy a mentális betegség sokszor
olyasvalami, amivel valaki hosszú éveken át küzd kisebb-nagyobb sikerekkel, és
hogy az életben majdnem minden mulandó és változik. És egyszerűen tökéletes
volt, pont jó mértékben volt szívszorító és felemelő, és nagyon szépen zárta le
ezt a remek könyvet.
7. Leporoljuk
a csillárt: Egy könyv, ami szerinted túl rámenősen próbálta átnyomni az
üzenetét
Ömm… nem mintha nagy üzenet lett volna benne, de utoljára az
Otherworld olvasása közben éreztem azt, hogy ez a regény bizony nem nagyon jól
van megcsinálva, és nem is tudja, hogy akar-e mondani valamit igazából, és ha
akar, akkor mi legyen az üzenet. Pedig lehetett volna potenciál: a virtuális
valóság térnyerésével lehetett volna kérdéseket feltenni a technológiával
kapcsolatos viszonyunkról, de ilyen szempontból nem volt valami intelligens a
regény.
8. A
tavaszi nagytakarítás fárasztó, de dicsőséges vége: Egy sorozat, amin fárasztó
volt végigérni, de megérte
Ezt a kérdést megint viszonylag kevéssé tudom értelmezni, mert
ha szeretek egy sorozatot, akkor nem élem meg nagy fáradságnak végigküzeni
magam rajta, ugyebár… Ami most mégis eszembe jutott, az Marissa Meyer Holdbéli
Krónikák-sorozata volt. A képregényeket leszámítva mindent olvastam, még a
kiegészítő kisregényt és novelláskötetet is, és mivel a harmadik-negyedik rész
már kifejezetten hosszúak voltak, így ez elég meghatározó mennyiségű
oldalszámot jelentett az életemben… de nagyon szerettem a sorozatot, szóval nem
zavart. Ennek ellenére nem vagyok benne biztos, hogy újra is olvasnám. (Megint a hosszkérdés... túl sok a jó könyv, túl kevés az idő.)
9. Várjuk
a következő tavaszt: Tagelj 4 embert
Szokás szerint nem tagelek senkit.
