Az utolsó évösszegzés pedig szóljon a filmekről,
sorozatokról, játékokról és zenékről, azaz minden nem-könyvről, amit szerettem
és amivel időt töltöttem 2014-ben. Rájöttem, hogy muszáj lesz ezekről is listát
vezetnem, különben könnyen elfelejtem őket.
Legjobb filmek
2014-ben:
TOP10 legjobb eredeti
forgatókönyv:
1. A nő (Her)
Nagyon meglepett ez a film, nem számítottam egyáltalán rá, hogy ennyire
tetszeni fog. Mégis nagyon megfogott a történet, amiben egy férfi egy
mesterséges intelligenciával bíró számítógépbe szeret bele, érdekes és nagyon
felkavaró volt érzelmileg megvizsgálni azt, hogy alakul a szerelem minden
testiség nélkül, mindezt fantasztikus színészek és lélegzetelállító látványvilág
keretében.
2. United
Ha valaki azt mondja nekem, hogy az év legnagyobb filmélményei között fogok
említeni egy fociról szóló sportfilmet, hát körberöhögöm, én ugyanis egy
meccset sem bírok végigülni anélkül, hogy halálra ne unnám magam. Ezt a filmet
mégis nagyon-nagyon megszerettem, ugyanis nem a foci, hanem az emberi tragédia
áll a középpontjában: a Manchester Unitednak arról a legendás csapatáról szól,
akik majdnem mind egy szálig odavesztek egy repülőgép-szerencsétlenségben,
amikor egy meccsükről igyekeztek haza. Sok mindenről szól a film: arról, hogy
küzdened kell a sikerért, a csapatszellemről, de túlélők bűntudatáról és a
továbblépésről is. Kétszer néztem meg, mind a kétszer nagyon mélyen
megérintett.
3. Gattacha
Feltehetően szakmai ártalom is, de nekem nagyon tetszett ez a nem éppen új
film. Egy olyan jövőben játszódik, ahol az emberek értékmérőjeként a genetikai
állományuk áll az első helyen. A főhősünk űrhajós szeretne lenni, de a
szívbetegségre való nagyobb hajlama miatt ez nem lenne lehetséges, ezért úgy
dönt, hogy keményen dolgozik tovább az álmáért és csal a személyazonosságával
kapcsolatban, hogy bekerülhessen a programba.
4. Bízz a szerelemben! (Stuck In Love)
Ismét: nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog ez a film, de nyálas címe
dacára ez egy teljesen korrekt, érdekes felállású családi dráma. Egy regényíró
apáról szól, aki a válása óta nem tud továbblépni, és ezt a munkája is
megsínyli, miközben egyengeti egyetemista lánya és gimnazista fia írói karrierjét
és életét. Igen, szól a szerelemről is, de sokkal színesebb és érdekesebb
megközelítésben, mint azt gondoltam elsőre. Ráadásul imádtam a szereposztást,
fantasztikusak voltak a színészek.
5. A vadon hercegnője
Valahogy ez a Miyazaki-klasszikus eddig kimaradt az életemből, de kár lett
volna hagyni parlagon heverni, mert nagyon szerettem. Érdekes történet,
spiritualitás, környezetvédelmi felhangok, és két nagyon különleges főszereplő teszi igazán szerethetővé ezt a történetet.
Legjobb szerelmi vallomás, amit mesében valaha láttam. XD
6. A berni követ
Erre se nagyon számítottam, hogy magyar film lesz ezen a listán, pedig ez a
megtörtént eseményeken alapuló történelmi krimi-dráma még második megnézésre is
nagyon jó volt. Hiába szólt főképp ’56 utóéletéről, mégis nagyon izgalmas,
emberi és drámai volt, és valahogy mentes maradt minden dagályosságtól, amitől
úgy éreztem, mintha nem is magyar filmet néznék. :D
7. Rush – Hajsza a győzelemért
Nahát, még egy sportfilm, nem tudom, mi volt velem tavaly, kétszer is megnéztem
ezt is. A filmet számomra a két főszereplő markáns rivalizálása tette
emlékezetessé, ami szép lassan barátság-szerűségbe fordult át, ezt jól át
tudtam érezni, mert nagyon kompetitív típusú személyiség vagyok, és előfordult már hasonló élményem az életemben.
A látványvilág és a zene is fantasztikus, nagyon igényes és érdekes film.
8. Paranorman
Valamiért elkerült eddig engem ez a stop motion animációs film, ami nagy kár
volt. Igazán értékeltem, hogy az iskolai zaklatás (bullying) állt a
középpontjában egy fantasy tanmese formájában. Látványos volt, tanulságos és
nagyon-nagyon élvezetes.
9. Short Term 12
Ez egy alacsony költségvetésű indie film, de a témája miatt nagyon megfogott.
Egy fiatal házaspárról szól, akik mindketten szociális munkások és egy
problémás tinédzsereket befogadó nevelőotthonban dolgoznak. A férfi már nagyon
szeretne gyereket, de a nő fél a gyermekvállalástól és ezért bezárkózik, és
inkább az egyik lakóval foglalkozik, akiről gyanítja, azért nem akar hazamenni,
mert az apja bántalmazza. Nagyon érdekes volt ez a film és jól bemutatta,
milyen teher nehezedik a segítő szerepben dolgozó emberekre, hogy sokszor
ugyanazokon a hibákon kell túllépniük, mint a szárnyuk alá vett fiataloknak.
10. The Lego Movie
Nagyon kellemesen csalódtam ebben a filmben, azt hittem, csak egy ilyen béna
reklámfogás lesz a Lego részéről, de nem! Ez a film izgalmas, szellemes,
humoros, jó tanulságok vannak benne és helyenként kifejezetten megható.
TOP10 legjobb
feldolgozás:
1. Csillagainkban a
hiba
Ja, sekélyes vagyok, vagy sem, de nekem ez az adaptáció tetszett a
legjobban 2014-ben. Cselekményében, dialógusaiban, üzenetében és hangulatában
is tökéletesen interpretálja a könyvet, és egyszerűen egy színészben sem
csalódtam, mindenki fantasztikusan végezte a munkáját, különösen a két
főszereplő, akiket nézve néha nem az volt az érzésem, mintha ez egy film lenne,
hanem mintha akkor is ugyanilyen lenne, ha ott állnék mellettük.
2. Az emlékek őre
Ez lehet, kevésbé nyilvánvaló választás, mivel sokan nem szerették ezt a
filmet, de nekem gyerekkori nagy kedvencem a könyv, és mégis szerettem. Hiába
változtattak a történeten kismillió helyen, hiába voltak idősebbek a főszereplők,
szerintem a legfontosabb dolgokban hű maradt, a könyv üzenetét és az általa
keltett érzéseket jól adta át. Mindig is ilyen adaptációról álmodtam.
3. A kiválasztott I.
Ez a rész nem tetszett annyira, mint az előző, de ahhoz képest, hogy mennyire
tartottam tőle, beváltotta a reményeimet. Egy-két apró elégedetlenségemet
leszámítva nagyon megfogott a film, pedig nagyobb volt a tét, a színészeket
minden eddiginél nagyobb kihívás elé állította a történet. Kíváncsian (és
félve) várom a negyedik részt.
4. V, mint Vérbosszú
Hát, hm... tudom, furcsa, hogy egy ilyen nagy kultfilmet kevésbé nagy
kultfilmek előznek meg, de hiába néztem végig kétszer is ezt a filmet tavaly,
akkor sem tudtam teljesen azonosulni vele a végére sem. Jó történet, ízléses
megvalósítás, remek színészek, de engem V karaktere inkább taszított, mint
lenyűgözött. Ettől függetlenül megnézném még akárhányszor, nagyon hangulatos és
érdekes film.
5. Így neveld a sárkányod II.
Miután elolvastam a könyvet, kicsit ambivalens lett a viszonyom a franchise-zal,
ugyanis meglehetősen szőrmentén adaptálták az – amúgy zseniális - könyveket.
Ennek ellenére a második rész moziba érkezésére már nem maradtak bennem
indulatok, el tudtam vonatkoztatni, és így nagyon-nagyon élveztem, sokat
nevettem, és még könnyet is csalt a szemembe, remek volt.
6. Noé
Megérte elvárások nélkül beülni erre a filmre, mert biztos csalódtam volna, ha
várok konkrétan valamit, de így nagyon tetszett. Nem csak takarónak használta a
bibliai történetet a szép CGI-hoz, de tényleg értelmesen és érdekesen nyúlt
hozzá az alapanyagához, és a végeredmény egy nagyon jó, elgondolkodtató film
lett.
7. Men, Women & Children
Ez a film viszonylag észrevétlenül elsunyult az idei premierek között a nagyon
híres rendezője és meglehetősen prominens castingja ellenére, ettől függetlenül
én nagyon szerettem. Ez egy sok szálon futó történet, aminek főhősei kertvárosi
anyukák, apukák és gyerekek, akik nagyon változatos hétköznapi problémákkal
küzdenek. A film mindezeket a gondokat olyan szempontból vizsgálja, hogy a
modern technológia hogyan és mennyire része manapság az életünknek. Nem teszi
felelőssé a technikát, ami nagyon okos, csak megmutatja, hogy ott van. A személyes kedvencem Tim és Brandy szála
volt, a fiú depresszióba zuhan, mert az anyja elhagyta a családot, és emiatt
kilép a focicsapatból, ezzel a szekálás és kiközösítés lavináját indítva el; a lány pedig az anyja terrorja alatt él, aki
folyamatosan szemmel tartja, és egyáltalán nem bízik meg benne. A köztük
kibontakozó ártatlan kamaszszerelem volt valószínűleg a legtisztább emberi
érzelem a történetben. Ja igen, és Adam Sandler tud színészkedni?! Döbbenet.
8. A nővérem húga
A könyvet már egy pár éve olvastam, de a film valahogy eddig kimaradt, ennek
örömére 2014-ben sikerült kétszer is megnéznem. Azt kell mondanom, bizonyos
szempontból jobban tetszett, mint a könyv, ugyan a kedvenc mellékszereplőm szálát
nagyon megváltoztatták, de a film befejezése sokkal inkább az volt, amit én már
a regény esetében is szerettem volna látni.
9. Carrie
Még sosem láttam Stephen King regényéből készült filmet, és ezúttal ennek a
klasszikusnak a 2013-as remake-jévél megtört a jég. Nem tudom, az eredeti
milyen volt, azt nem láttam, de engem nagyon lekötött a film első felében
kibontakozó bullyingról és vallási radikalizmusról szóló történet, és
kifejezetten szerettem, hogy a népszerű srácok ebben a történetben nem szemétládák
voltak, hanem lelkiismeretes, rendes kölykök, akik megpróbáltak segíteni a
szociálisan teljesen kasztrált főhősön.
10. Demóna
Nem mindenkinek lett szíve csücske ez a feldolgozás, de nekem jó élmény volt,
tetszett a Demóna köré költött történet, a kellemesen feminista légkör, az „igaz
szeretet” középpontba helyezése, meg az egyedi mesevilág.
Honorable
Mentions:
The Grand Budapest Hotel
Tudom, Wes Anderson egy zseni meg minden, én is nagyon szeretem az
intellektuális humorát meg a semmi mással össze nem hasonlítható vizuális
megvalósításait, mégis, az az érzésem, nem ez a munkássága fénypontja. Jó film
volt, de nem éreztem igazán kiemelkedőnek. Ennek ellenére ajánlom mindenképpen
megnézni.
The Riot Club
Minden bizonnyal nem ez a színdarab-feldolgozás a valaha volt legjobb film,
hiszen a legnagyobb jóindulattal szemlélve se történik semmi az utolsó fél óra
előtt, de a fiatal angol színészek olyan válogatottját állították hozzá
csatarendbe, hogy ennek ellenére megéri megnézni, engem kifejezetten lekötött.
Főleg az vicces benne, hogy Sam Claflin milyen gennyes képű rohadékot játszik
itt, először láttam negatív szerepben, de nagyon jól teljesített.
White Bird in a Blizzard
Nem kapott túl pozitív visszajelzéseket ez a film, pedig nekem kifejezetten
tetszett. Jó, aki a trailer alapján nem tudja, hova lett anyu, annak úgy kell,
de ennek ellenére van feszültség a filmben bőven, főleg azért, mert annyira
valóságosnak érződik, nem úgy ábrázolja a főszereplő kamasz lányt, mintha
nagyon okos és rátermett lenne, tényleg úgy reagál minden helyzetre, ahogy azt
a valóságban talán mi is tennénk (kivéve a dugni a rendőrrel-dolgot).
A sas
Ez egy római kori történelmi kalandfilm,
amiket annyira nagyon nem szeretek általában, de ezt érdekessé teszi az
alapötlet, miszerint a főhős a légióból
sérülés miatt kirostálódván nekivág, hogy előkerítse a britanniai
vadonban a kilencedik légió sasát, amivel visszaállíthatja a családja elveszett
becsületét. Magával viszi az egyik brit
törzsből elragadott szolgálóját, akivel az utazás során kölcsönösen felismerik
egymás értékeit, és egy nagyon bájos brománc szövődik köztük.
What If
Ez a színdarab-feldolgozás egy szerethető romantikus történet, amiben két
veszettül fura, elvont lélek összetalálkozik, és azonnal kezd kialakulni köztük
a kémia – egészen addig, amíg a lány nem közli a fiúval, hogy vőlegénye van,
áthelyezve őt a barátsági zónába. A következő időkben próbál kiszerencsétlenkedni
belőle, több-kevesebb sikerrel. Nagyon szerettem a két főszereplőt, és külön
öröm volt Daniel Radcliffet ebben a filmben látni, nagyon jól állt neki ez a szerep.
Légcsavar
Hébe-hóba kedvem szottyan egy kis thrillernézésre, de ritkán találok olyat, amit
megnéznék kétszer is. Márpedig ezt kétszer is végigültem tavaly és egyszer sem
bántam meg. A film egy
repülőgépmotorokat tervező nőről szól, aki a férje halála után gépre ül a
kislányával, hogy hazaszállítsák a holttestet. Azonban a fedélzeten elalszik,
és amikor felébred, a kislány eltűnik. Érdekes volt, hogy az egész film egy
repülőgép klausztrofób módon zárt belő terében játszódott, és sok olyan
titokzatos helyet megmutatott a gépen, amit az egyszeri utas nem lát.
Utódok
Gorge Clooney az George Clooney. Ebben a hawaii kulisszák között játszódó
cselekményű érdekes drámában egy férjet alakít, akinek a felesége egy baleset
következtében agyhalottá válik, és eldöntik, hogy egy hét múlva lekapcsolják a
gépekről. Ekkor jön csak rá, hogy az asszony már egy ideje megcsalta őt, és két
lányával a másik fickó nyomába ered.
Hachiko
Hajaj, a kutyás filmek mindig megviselnek érzelmileg, de ez még a szokásosnál
is rosszabb volt, az utolsó negyed órát úgy végigzokogtam, hogy nem láttam a TV-képernyőt.
Egyedül az zavart, hogy az eredetileg Japánban megesett sztorit egy az egyben
áttették Amerikába, egyedül a kutya nevét hagyták meg.
Vad évad
Egy vígjáték, ami amatőr madarászokról szól? :D Ide vele! És ez a film
meglepően jó élmény volt, nem csak a témaválasztás miatt, hanem azért is, mert
okosan megmutatja, hogy a győzelemnél vannak fontosabb dolgok, és elsősorban az
emberi kapcsolatok számítanak.
Szerelemre hangszerelve (Begin Again)
Romantikus filmből (ez romantikus film volt egyáltalán? fene tudja) nekem ez
volt a legnagyobb pozitív meglepetés az évben. Egy nagyon eredeti, jópofa,
bohém történet egy lányról, akit megcsal a felfutó zenész pasija, ezért
elhagyja, és egy lecsúszott alkoholista menedzserről, akinek a saját
lemezkiadója teszi ki a szűrét. Ezek ketten egymásra találnak, és elhatározzák,
hogy egy kicsit indie módon próbálják meg berúgni a lány zenei karrierjét. De
persze nem csak a karrierről van szó, a magyar cím nem adja át azt, amit az
angol igen, hogy ez a film igazából az újrakezdésekről szól, és nagyon szívmelengető.
TOP5 legrosszabb film (csak azok játszanak, amiket
önszántamból, többé-kevésbé odafigyelve néztem végig):
1. The Spectacular Now
Komolyan elpazaroltnak éreztem azt a két órát az életemből, amit ezzel a
filmmel töltöttem. Üres, semmitmondó, vontatott, és az egyébként egészen jó
színészek is borzalmasan játszanak benne.
2. God’s Not Dead
Gondolkodtam, hogy ezt a tipikus „keresztény agymosó filmet” ítélem a
legrosszabbnak, de végül megmentette az, hogy bár bárgyú módon, pocsék
színészek által eljátszott két dimenziósan lapos karakterekkel és
értelmetlenségektől hemzsegő cselekménnyel, de mégis valami pozitív üzenetet
próbált közvetíteni. A szándékot értékeltem, de aligha volt elég, hogy ne
akarjam filmnézés közben kínomban levakarni a vakolatot a falról.
3. Csontváros
Hörr, a könyv se volt a szívem csücske, de hogy micsoda egy ótvaros mocsok
rossz filmet sikerült készíteni hozzá! Még az a kevés értelem is kiveszett
belőle, ami a könyvben megvolt, a casting borzalmas (a huszonéves színészek
mellett a harmincas „szüleik” rettenetes hiteltelenül mutatnak), és néha még a
zeneválasztások is röhejesek. Azt meg kell hagyni, hogy a látvány szép, de az
kevés.
4. A beavatott
Fúú, ezentúl a filmek értelmetlenségét olyan skálában kell megadni, ahol a
Divergent a végpont. Ebben a világfelépítésben, cselekményben,
karakterkidolgozásban egyszerűen minden mintha taszította volna a logikát, és
hiába castingoltak bele bizonyítottan tehetséges fiatal színészeket, ha egyszer
nem kaptak egy forgatókönyvet, amivel lehetett volna normálisan dolgozni.
5. Ha maradnék
Ezzel a filmmel kb. az a bajom, hogy pontos feldolgozás... vagyis semmivel sem
lett mélyebb vagy értelmesebb, mint a könyv. Sőt: a Mia nagy szerelmét játszó
srác nem volt egy nagyon szimpatikus színész, így még jobban utáltam, mint a
könyvben.
Időről időre előfordul, hogy felfedezek magamnak egy-egy
színészt annyira, hogy aztán tőle minden fellelhetőt megnézek, őket emelném ki
a következőben.
Az év kedvenc színésznője: Shaileen
Woodley – Ehh, igen annak ellenére, hogy legrosszabb filmes listán is
kettő van, amiben ő játszotta a női főszerepet, nem érzem, hogy ez az ő hibája
lenne. Alapvetően tehetségesnek tartom, elég sokszínű a játéka, és érdekes
projektekbe is bekapcsolódott, nem csak borzalmas filmekbe. Mindenesetre el
bírnám viselni, ha a jövőben többet nem játszatnának vele szexuálisan ébredező,
lázadó kamaszlányt, egy kicsit már unalmas.
Az év kedvenc
színésze: Ansel Elgort – És nem azért, mert helyes, nekem nem jön be
egyébként. Neki konkrétan olyan zsenge a színészi pályafutása, hogy minden
filmet meg tudtam nézni, amiben szerepelt, amik közül egyedül A beavatott című
fiaskó nem tetszett, de még ott is pislákolt, hogy azért próbált színészkedni a
pocsék forgatókönyv mellett. Viszont a többi három filmben fantasztikus volt,
fiatal kora ellenére szerintem nagyon sok benne a potenciál, hihetően ad át
összetett érzelmeket is. És úgy tud sírni, hogy a szíved szakad meg abba is, ha
csak nézed, ami férfiaknál ritka kincs.
Éés a fiúknál van még valaki, jelesül Sam Claflin, akinek
kijött tavaly négy egész filmje, amiből sikeresen meg bírtam nézni kettőt, meg
pár régebbi projektjét. Szeretem benne azt a melegséget, amit az érzelmes
szerepeibe belerak, de közben van egy sajátos stílusa is. Ráadásul neki már
sírnia se kell, elég ha hosszan és szomorúan elnéz a kamera mellett, már
rosszul vagyok. De igazán azzal bizonyította be nekem, hogy milyen jó színész,
hogy a sok interjú ellenére, ami alapján megkedveltem, a The Riot Clubban olyan
jól tudott rohadékot játszani, hogy komolyan elhittem neki, és utáltam.
TOP 5 sorozat:
1. Once Upon a Time
Változatlanul a fő bűnös élvezetem ez a tündérmese-feldolgozás sorozat.
2014-ben jóban voltunk, a harmadik évad első felét ugyan nem szerettem annyira
még tavalyelőtt, de a második felét nagyon is, és a Frozen-szál behozásával a
negyedik évadra is érdekes tudott maradni a történet. Kíváncsi vagyok, lesz-e
tavasszal végső finálé és ha igen, milyen.
2. Once Upon a Time in Wonderland
Amikor elindult ez a rövid spin-off, egy darabig nem is néztem, tartottam tőle,
hogy hamvába holt ötlet. De kellemesen csalódtam: a történetnek nagyon jót tett a sorozat
limitált hossza, ami miatt nem voltak üresjáratok, célirányosan tört végig a
sztori a végkifejlet felé. Emellett még a főszereplők is igen kellemesek
voltak, Alice-t és Willt nagyon szerethetőnek találtam, csak Cyrus lett volna
kevésbé ultrapapucs, meg a Vörös Királynő kevésbé irritáló. Ja és az anyasorozatra is jellemző okádék CGI itt a rengeteg csodaországi díszletezhetetlen háttér miatt még szembetűnőbb.
3. Trónok harca 1. évad
Hát végre ez is megtörtént, megadtam magam a tömegpszichózis nyomásának, és
elkezdtem nézni a sorozatot. Sokkal jobban élveztem, mint a könyvet, amit
annyira vontatottnak találtam, hogy csakhamar beletört a bicskám. A filmben
valahogy ugyanazok az események sokkal gyorsabban zajlanak, aminek örültem,
csak a sok gusztustalanul lottyadt női és kevés gusztustalanul lottyadt férfi
test látványának nem örültem.
4. Jack és Bobby
Ezt az egyévados sorozatot nyáron nosztalgiából néztem végig, ugyanis egyszer
már láttam, de az utolsó két rész pár részletén kívül semmire sem emlékeztem
belőle. Igazából egy viszonylag sima gimis kamaszdráma, amit az tesz
különlegessé, hogy párhuzamosan fut egy negyven évvel későbbi
dokumentumfilm-forgatással, ugyanis az egyik címszereplőből, Bobbyból az
Egyesült Államok elnöke lett felnőttkorában.
A kezdet azonban korántsem volt rózsás, ugyanis az apja elhagyta a
családot, az anyja pedig egy szabadszellemű, könnyűdrog-használó egyetemi tanár
volt, akinek a gyereknevelési tálentuma eléggé korlátozottnak volt mondható. A
kis geek, kiközösített Bobbyt így a bátyjának, Jacknek kellett a szárnyai alá
vennie, hogy valamelyest normális élete legyen a középiskolában. Maga a
történet nem mindig kötött le olyan nagyon, de az érdekes volt, hogy miképp
formálták Bobby gyerekkori tapasztalatai a felnőtt élete egy-egy részletét.
Ezen kívül vicces volt még látni, hogy milyen mára befutott fiatal színészek
fordultak meg a sorozatban (Bobbyt ugyebár Logan Lerman alakította, de játszott
benne Bradley Cooper és Shailene Woodley is).
5. Dragons: Riders of Berk, illetve
Defenders of Berk
Ez a sorozat fantasztikus volt arra, hogy visszarázódjam a világ hangulatába.
Szerettem a sztorit, a karaktereket, azt a sok kis pluszt, amit a sorozat a
filmekhez hozzárak, egyszerűen csak olyan jó és szívmelengető volt nézni.
TOP3
(számítógépes) játék:
|
Ilyen a Dear Esther látványvilága |
1. Dear Esther
Ez minden könyvmoly álma: egy interaktív novella. Igazából sok interakció
mondjuk nincs, egy lakatlan szigeten járkálhatsz viszonylag szabadon, ami a
szép grafikának köszönhetően meglehetősen realisztikus érzést ad, és miközben
alaposan körülnézünk, a narrátor elsőre meglehetősen véletlenszerűen dobált
mondataiból lassan kikerekedik a történet... nem tudom jobban elmagyarázni, ezt
át kell élni, kb. három óra végigcsinálni, de nagy élmény.
2. 2048
Avagy tili-toli újratöltve. Ez a hatványozós csoda a tavasz vége-nyár eleje
időszakomban elég meghatározó volt, jó sokat toltam ezt a játékot, míg végre
egyszer sikerült kijátszani, na azóta se jött össze többször. Bár én sosem
voltam jó az ilyen játékokban, szóval ez végül is eredmény.
3. Dragons: Rise of Berk
Ez az Így neveld a sárkányod-franchise-hoz tartozó építgetős játék nyár óta
köti le a fölös energiáim egy részét. Igazi rajongóknak melegen ajánlott,
ugyanis van saját története, ami erősen épít mind a sorozatra, mind a filmekre.
Az volt még érdekes benne, hogy viszonylag a projekt kezdeti szakaszában
elkezdtem már vele játszani, és azóta folyamatosan tapasztalom, amennyit
fejlődött a játék, a csata-mód behozása például nagyon jó ötlet volt, bár
eleinte tartottam tőle.
TOP10 zene, ami meghatározta a 2014-es évemet:
1. Peter Hollens
Nem is tettem végül is más Youtube-ost a listára, pedig lehetne, de
egyértelműen ő volt az, aki a legjobban megfogott. Egyszerűen nem tud olyat
csinálni, amit ne szeretnék, dolgozzon fel klasszikus dallamokat vagy modern
popszámokat, parodizáljon vagy gondolja teljesen komolyan, mindent élvezek.
Gyönyörű hangszíne van, és nagy türelme meg ügyessége, hogy ezeket a bonyolult
a’capella dalokat ilyen szépen kidolgozza. És azt külön szeretem, hogy a videók
is klasszak és kreatívak hozzá.
2. Imagine Dragons – Night Visions
Hallgattam én már Imagine Dragonst 2013-ban is, a Radioactive című számukkal
találkoztam először. Azonban az nem nyerte el maradéktalanul a tetszésem, és
ebben az évben fedeztem fel igazán, hogy mennyire sokoldalú ez az együttes. Ezt
nagyrészt Peter Hollensnek köszönhettem, mert ő csinált pár nagyon jó covert a
számaikhoz.
Hát most komolyan, hallgassátok meg egymás után ezt a két számot... és ez
ugyanaz az együttes!
3. Begin Again soundtrack
Egy zenészekről szóló filmnek talán nem csoda, hogy jó zenéje van, de ez
különösen igaz volt itt. Ugyan Adam Levin számait nem mind szerettem, mert túl
kereskedelmi nyalókák voltak (bár azok is akartak lenni a történet alapján), de
Keira Knightley egyszerűen fantasztikus, és azoknak a számoknak, amiket ő
énekel mind rendkívül erőteljes és kicsit alternatív szövege van, nagyon
szerettem őket.
4. Az emlékek őre-kísérőalbum
Amióta Az éhezők viadalához 2012-ben kiadtak egy kísérőalbumot olyan számokkal,
amik nem jelentek meg a film zenéjében, azóta nagy divat lett ez, és idén már
jópár kísérőalbum is kijött olyan filmek mellé, amiknek amúgy instrumentális a
soundtrackje. Nekem ez lett a kedvencem, egyszerűen azért, mert minden számot
szerettem rajta, jó a hangulata, illik a filmhez, és ugyanazokat az üzeneteket
közvetíti.
5. Tom Odell
Hát, itt nincs sok izgalom, egy szőke srác meg a zongorája, DE ami kiemeli
mégis számomra, az az a nyers érzelem ( néha indulat), amivel játszik és
énekel, fantasztikus.
6. Stuck in Love soundtrack
A filmben a zenéje volt az egyik, ami nagyon megfogott. Hangulatos számok
szerepeltek benne, többnyire kicsit country-s, kicsit alternatív stílusban, ami
nekem nagyon közel áll a szívemhez. Sok akusztikus gitárpengetés és érzelmes
dallamok jellemzik a zenét, ami jól illett a film hangulatához.
7. Csillagainkban a hiba soundtrack
Ezek is ugye nagyrészt olyan számok, amik tényleg benne voltak a filmben, hát
még szép, hogy szerettem őket. Szerencsére a többségüknek sikerült megragadnia
a könyv lényegét és hangulatát. Ed Sheeran a maga számát még a The Voice-ban is
elénekelte duettként, most ezt mutatom meg.
8. Így neveld a sárkányod II. zenéje
Már az egyét is imádtam, de azt még tudták fokozni pár kreatív ötlettel és az
éneklős betéttel, ami kifejezetten jól sikerült. A számot, amit kiemeltem,
azért szeretem, mert a fő témát szerintem nagyon kreatívan sikerült beemelni
egy könnyűzenei közegbe, a filmben ez rettentő hatásos volt.
9. A Jégvarázs zenéje
Vicces, amikor tavalyelőtt decemberben először kezdett fellángolni a
Frozen-láz, nekem még nem tetszett a zenéje. A Let It Go-ról az volt a
véleményem, hogy jó, de semmi különös, kissé túlértékelt. Aztán már 2014-ben
megnéztem a mesét, és egyre jobban megszerettem a zenét is. Azóta a Let It Go
lett a hivatalos önsegítő dalom Zh-k és vizsgák idejére. XD De szigorúan csak
angolul, a magyar szöveggel a világból ki lehet kergetni.
10. The Hanging Tree
Bár a film kísérőalbuma ezúttal annyira nem jött be, mint az előző kettő, túl
modern hangzású lett szerintem, de a soundtracket még mindig nagyon szeretem és
különösen is ez a csoda emelkedett ki, amit napokon át csak hallgattam és
hallgattam és nem bírtam egyszerűen megunni. Gyönyörű lett a dallam (köszönet
érte a The Lumineersnek), és ahogy utána kibővül a szám a kórussal, majd a
zenekarral, az lélegzetelállító.