Végre ősz van! Könyvtag

Ezt a taget magamnak fordítottam egy könyves blogról, az eredeti videót megtaláljátok ITT.

1. Ősszel a levegő hűvös és tiszta – nevezz meg egy könyvet, ami érdekes környezetben játszódik!

Leigh Bardugo: Six of Crows – eredetileg nem ezt terveztem ide rakni, de pillanatnyilag éppen teljesen szerelmes vagyok ebbe a könyvbe, és ennek egyik jelentős oka a világfelépítés. Bár eleinte pont azért rázódtam bele nehezebben az olvasásba, mert nem olvastam a szerző korábbi sorozatát ebből az univerzumból, de aztán teljesen magával ragadtak a részletek, a különböző népcsoportok szokásai, jellemzői, és a problémák, amik a szereplők életét is befolyásolják.

2. A természet gyönyörű… de haldoklik – nevezz megy egy könyvet, ami gyönyörű stílusban van megírva, és nehéz témákat jár körül (veszteség, gyász)!

Claire North: Harry August csodálatos élete – Hadd ragadjam meg az alkalmat, amikor az írónő épp egy elég nagy díjat kapott a legújabb regényéért, hogy egy kicsit reklámozzam ezt a csodát. Nagyon jól sikerült a magyar fordítás is, a stílusa igazán megragadó és egyedi, és egy különleges helyzetben lévő ember sorsán keresztül olyan témákkal foglalkozik, mint a halandóság, az élet értelme, vagy a felelősség másokért.

3. Ősszel visszaülünk az iskolapadba – nevezz meg egy dokumentumregényt vagy ismeretterjesztő könyvet, ami tanított neked valami újat!

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól - Elég régóta érdekelt Észak-Korea, de mivel ritkán olvasok dokumentumregényeket, nem voltam túlságosan informált a témában. Aztán végül belevágtam ebbe, és tökéletes kezdőpontnak bizonyult, tényleg sokat tanultam az ország múltjáról, jelenéről, kultúrájáról, az ott élő emberek mindennapi harcairól, a menekülés lehetőségeiről, valamint arról, mi történik azokkal, akik eljutnak végül Dél-Koreába.

4. Könnyebben tartod magad melegen, ha olyan emberek vesznek körül, akiket szeretsz – nevezz meg egy regénybeli családot/baráti kört, aminek szívesen lennél a része!

Marissa Meyer: Holdbéli Krónikák – Egy kicsit még mindig hihetetlen, hogy véget ért ez a sorozat, ami évekig nagy kedvencem volt, de még mindig bizton állíthatom, hogy bármikor elmennék egy kalandra a Rampion fedélzetén. Annál is inkább, mert a csapatban többen is iszonyú nagy kockák, úgyhogy szerintem viszonylag könnyen be tudnék illeszkedni.

5. A színes levelek halomba gyűlnek a földön – készíts képet egy kupac őszhöz kapcsolódó színű könyvgerincről!

6. Az ősz kiváló idő a történetmesélésre a tűz körül – nevezz meg egy könyvet, amiben valaki történetet mesél!

Lois Lowry: Az emlékek őre – Nemrég olvastam újra ezt a gyerekkori kedvencet, úgyhogy ez ugrott be. Kicsit talán sántít, mert nem mesélésről van szó a hagyományos értelemben. A történet főszereplője a 12 éves Jonas, aki felnőttkori foglalkozásaként különös feladatot kap: ő lesz az emlékek őrzője, akinek rendelkeznie kell a régi világról őrzött tudással. A képzése részeként az előző őrzőtől fokozatosan kapja meg az emlékeket, és néha ennek olyan a hangulata, mintha a nagypapa mesélne az unokájának.

7. Egyre hosszabbak az éjszakák – nevezz meg egy sötét, hátborzongató történetet!

Thomas Harris: A vörös sárkány – Nem nagyon olvasok horrort, nézni se igazán szeretem, sokszor pedig az áll ennek a hátterében, hogy nem érzem elég valósnak a veszélyt, így nem is nagyon borzongok. Számomra sokkal közelebb álló műfaj a thriller, mivel az ott megjelenített gonoszság valóságosabb és kézzel foghatóbb. A sorozatgyilkosokról szóló történetek különösen is érdekelnek, ezért azok közül választottam egy klasszikust, ami mély benyomást tett rám.

8. Egyre hűl az idő – nevezz meg egy rövid, szívmelengető olvasmányt, ami feldobhatja valaki hideg, esős napját.

R. J. Palacio: Csodácska – Ez kívülről nem látszik rövidnek, de nagyon szellősen van szedve, és awww, olyan kis bolyhos érzelemgombóc lesz tőle az ember. Nagyon várom a filmet is.

9. Az ősz minden évben újra eljön – nevezz meg egy régi kedvencet, amit szeretnél újraolvasni!

Joanne Harris: Rúnajelek – Emlékszem, hogy eredetileg ősszel olvastam ezt a könyvet, és nagyon megfogott, főleg az északi mitológia alkalmazása és Loki karaktere ebben az univerzumban. Jópár éve megjelent angolul a folytatása, de már nem nagyon emlékszem az első kötet részleteire, muszáj lenne újraolvasnom.

10. Az ősz kiváló időszak a bekuckózós olvasós estékre – mik a kedvenc kényelmes, meleg olvasós kiegészítőid?

A bekuckózós olvasás egyetemista létezésem óta kizárólag ágyban képzelhető el, ezért a következő dolgokat válogattam össze: az új, divatos színű pizsamám, a legvastagabb alvós zoknim (ahogy hűl az idő egyre inkább hajlamos fázni a lábam éjszaka), puha pokróc (kék, a cuccok alatt összehajtva), és egy bögre, amibe teát vagy forró csokit tölthetek magamnak a könyv mellé kísérőnek. Plusz odatettem még egy illatgyertyát, amit egyáltalán nem biztos, hogy eszembe jut meggyújtani, pedig ilyen alkalmakra vettem (egyébként süteményillatú). Tartozik a tökéletes élményhez még egy barackszínű, szuperpuha köntös is, de az apukám házában van.

Beszéljünk az új kedvenc fantasy sorozatomról

Adrzej Sapkowskij – Vaják I. és II.

(Könyvkuckó)

Azért akartam mindenképp beszélni erről a könyvről már egy jó ideje, mert a Csodaidők (meg Az utolsó tünde) mellett ez az a sorozat, amivel kapcsolatban érzem, hogy gyorsan és menthetetlenül beleszerettem. Bár az első résznél még nem volt teljes ez a szerelem, azért arról annak idején nem került fel leírás a blogra. Emiatt most úgy fogok írni a második részről, hogy közben az elsővel kapcsolatban is elmagyarázom, mi az amit érdemes tudni róla.

A történet főszereplője Geralt, aki vaják, ez pedig egyszerre jelent foglalkozást és identitást is a számára. A vajákok ugyanis olyan emberek, akiket varázslat tett erősebbé egy közönséges halandónál, és a képességeiket arra használják, hogy megvédjék az embereket a világban megbújó veszélyes szörnyektől, amik ártani akarnak nekik. Ezt persze fizetség ellenében teszik, és a legtöbb ember nem szívesen közösködik velük bármivel kapcsolatban, mivel tartanak tőlük, és véres kezű, könyörtelen gyilkosoknak bélyegzik őket. Geralt azonban az átlag vajákokhoz képest is szigorú erkölcsi szabályokhoz mérve éli az életét, amik miatt nem egyszer bajba kerül. Az első két kötet az ő különböző kalandjait tartalmazza.

Ez a sorozat érdekes felépítésű: az első két kötete novellákból áll, majd további öt regény jelent meg, és időrendben csak ezek után következnek a franchise legismertebb képviselői, a három videojáték. A szerző eleinte különálló, rövid történeteket kezdett csak el írni, majd ezeket fűzte később össze egy ívvé, így keletkezett az első két kötet. Köztük is van különbség a felépítésben: az első rész több, rövidebb novelláját egy utólag hozzáírt keretsztori fogja össze, viszont maguk a történetek nagyjából-egészében különállóak, az időrend sem egyértelmű köztük. A második részben viszont csak néhány, hosszabb novella található, amik egyértelműen időrendben vannak egymáshoz képest, így ez a rész már némileg átmenetet képez egy regény és egy novelláskötet között.

Az első kötet valószínűleg azért is nem fogott még meg annyira, mert az tényleg leginkább egy bevezetés a világba és a főbb karakterekbe. Megismerjük persze borongós főhősünket, Geraltot, az ellenpontjaként szolgáló vicces fegyverhordozó karaktert, Kökörcsint (aki még bárd is, hogy jól kipipáljuk a karakterklisét), valamint élete nagy szerelmét, Yennefert, a varázslónőt is láthatjuk futólag az utolsó novellában. A második kötetben ezek az alap karakterek már ismerősként térnek vissza, és sokkal jobban kibontakozik a jellemük, többek lesznek egyszerű sztereotípiáknál. Melléjük pedig még egy rakás érdekes mellékszereplő csatlakozik.

Kínai borító a sorozat valamelyik részéhez, zseniális

Geralt szerencsére egy egészen szerethető főszereplő, bár első ránézésre voltak kétségeim. Eleinte inkább tűnik annak a tipikus hallgatag, tesztoszterontól dagadó kemény csávónak, amit az ilyen könyvek tipikus főszereplőjének tartunk, aztán szép lassan kibontakozik, hogy vannak ám neki érzései is. Sőt, egy idő után annyi érzése lesz neki, hogy a második kötet egynémely novellájában túlzásba is viszi már, olyan kis meg nem értett, nyafka unikornis a lelkem. Viszont azt is meg lehet bocsátani, hogy gyakran önironikusan nyavalyog azon, hogy senki se hiszi el, hogy vannak érzelmei, hiszen tényleg sokféle formában látható volt, hogy az emberek mennyi előítéletekkel viseltetnek iránta, meg a fajtája iránt, a legtöbben minden alapot nélkülözve. Ez gyakran hozza anyagilag és/vagy erkölcsileg nehéz helyzetbe Geraltot, aki a megpróbáltatások közepette is a saját, igen szigorú elveihez próbálja mérni magát, és ezt tiszteletet ébresztő módon többnyire keresztül is viszi. Kökörcsin, bár továbbra is főleg vicces karakter, de néha megcsillogtatja, hogy érzelmileg kompetensebb tud lenni, mint Geralt. Yennefer pedig egy tök jó erős női karakter, akinek az a fő motivációja, hogy a varázslónőket gyakran sújtó meddőség ellenére anya szeretne lenni, és ennek a célnak az elérése érdekében igen sok mindent képes feláldozni.

A második résznek már van egy központi tematikája, ami meg is jelenik a címben: a végzet kardjával, és annak két élével gyakran foglalkozik a könyv, amit arra használ vizuális megjelenítésként, hogy az ember el tud-e futni az elkerülhetetlen következmények elől, illetve, hogy a sors mennyire van kőbe vésve, vagy végül is mi alakítjuk azt. Geralt ugyan teljesen azon a véleményen van, hogy ő a saját sorsának kovácsa, de különböző események végül arra kényszerítik, hogy változtasson a hozzáállásán az életével és a jövőjével kapcsolatban. Ez az egységes tematika, és az egymáshoz kapcsolódó történetek teszik sokkal erősebb olvasmánnyá ezt a kötetet az elsőnél. Az utolsó novella több időszálon ide-oda ugráló szerkezete pedig szépen összefoglalja tulajdonképpen Geralt egész addigi életét, hogy miért kerül válságba, és miért kell megváltoznia. Bár nem volt a legkönnyebben követhető, mégis nagy hatással volt rám ez a történet, és a végén kis híján könnyekig hatódtam, amire igazán nem számítottam.

Screenshot a Witcher III játékból

Mindemellett pedig, a műfajnál igen fontos módon a fantasy világ is lebilincselő. Sapkowski lengyel gyökereiből adódóan sokat merít a szláv mesevilágból, de ezt nagyon ötletesen ollózza össze a nyugati fantasy és tündérmesei hagyományokkal. Eleinte még konkrétan feldolgozásokkal is találkozunk a történetek között (nekem A szépség és a szörnyeteg újramesélése vitte a pálmát), de később ez már az önálló történetek mellett csak kikacsintó utalások erejéig jelennek meg az ismert mesék alakjai. Eredetileg közgazdászként végzett, és ezt a tudását is felhasználja az írásnál, így olyan részletesen megalapozott, logikusan felépített középkori világot kapunk, ami még úgy is kidolgozottnak érződik, hogy nem jár mellé térkép, se több ezer oldal melléklet, és olyan valóságosnak tűnik, mintha csak egy történelemkönyvből ugrott volna elő.

Mindenképp ajánlom a műfaj szerelmeseinek a sorozatot, a gusztustalan borítók miatt ugyan elsőre taszítóak lehetnek, de a tartalom egyáltalán nem ezt a színvonalat követi. Én teljesen szerelmes vagyok ebbe a világba, a karakterekbe, a főbb tematikákba, és alig várom, hova tud fokozódni a történet az összefüggő regények hosszabb lélegzetvételű történetíveiben.

10/10  pont