Idézet


2016. január 31., vasárnap

Leszámolás a gonosz királynővel


Marissa Meyer – Winter (The Lunar Chronicles IV.) + PETÍCIÓ a végén – kérlek, ha nem is akarod elolvasni a könyvajánlót, legalább az utolsó bekezdést nézd meg!

(Könyvkuckó)

FIGYELEM! Ez az ajánló egy sorozat negyedik részéről készült, ezért szükségszerűen SPOILEReket tartalmaz az első három részre vonatkozóan, amiknek az ajánlóját itt találod: 1. Cinder 2. Scarlet 3. Cress

Józan eszemre nem hallgatva elolvastam a vizsgaidőszakban az egyik kedvenc sorozatom utolsó kötetét, és ahogy arra számítani lehetett, hagyott is űrt az életemben rendesen. Ezért – józan eszemre megint nem hallgatva – rettentő bejegyzéselmaradásaim ellenére is kénytelen vagyok elmondani a véleményem erről a könyvről, mivel nem igazán tudok senkivel beszélni róla, és így az a minimum, hogy kiírom magamból.

Miután Cinder és szedett-vedett kis csapata egy vakmerő akcióban elrabolták Kait a saját esküvőjéről, a társaság egy hónapot tölt bujkálással, illetve felkészüléssel a gonosz Levana királynő hatalmának megdöntésére. És bár még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetőek felkészültnek, de muszáj tenniük valamit, mivel a Földön szükségállapot áll elő a holdi katonák támadásai miatt. Így hát Kai hazamegy, és kikönyörgi Levanánál, hogy tartsák meg mégis az esküvőt, méghozzá a Holdon. Amikor pedig odautazik, becsempészi a bolygóra a barátait is. Eközben a Holdon Winter hercegnő élete veszélyben forog, mivel mostohaanyja, a királynő benne is fenyegetést lát, hiába nem királyi vér, illetve bomlott meg a lány elméje évekkel korábban attól, hogy nem volt hajlandó használni a képességeit. Jacin, a testőrségbe besorozott hűséges gyerekkori barátja sok veszéllyel szembenézve visszatért hozzá, de talán az ő odaadása sem lesz elég, hogy megóvja a hercegnőt a rá leselkedő veszélyektől.

Na jó, mielőtt átcsapna ez a bejegyzés kontrollálhatatlan rajongói nyáltengerbe (mint ahogy pillanatokon belül át fog), azt azért el kell ismernem, hogy én teljes mértékig tisztában vagyok vele: ez a sorozat - és ez a kötet különösen is – nem hibátlan. Minden kötetben akadtak kisebb-nagyobb bakik és logikai bakugrások, és itt is van egy-két különösen szembeszökő, bár ezeket a történet hevében el tudtam többnyire nézni. Ami viszont már egy kicsit zavart, az a véletlen-faktor volt. A szereplők számos iszonyú, szinte nevetségesen amatőr hibát követnek el a történet során, rendszeresen úgy mennek bele szituációkba, hogy igazából nem tervezték meg, mit fognak csinálni (még akkor is, ha néha azt mondják, megtervezték). Jó pár dolog csak úgy jön össze nekik mégis, hogy közben a kezükre játszik a vakszerencse, például rendszeresen van olyan, hogy véletlenül pont összefutnak valakivel, akit meg akarnak keresni. Persze tulajdonképpen nem vártam én sokat tőlük, hiszen azért a csapatban igazából nincs olyan, akinek bármiféle valós stratégiai tapasztalata lenne… csak egy kiborg mérnök, egy politikus, egy agresszív francia farmerlány, egy mentális beteg hercegnő, egy önös érdekektől hajtott testőr, egy antiszociális kockalány, meg két disszidált katona, akik közül igazi háborút még egyik se látott. Szóval jó, összességében tisztában voltam vele, hogy sokat fognak bénázni, de azt nem gondoltam, hogy ENNYIT.

A másik, ami eléggé furcsa volt nekem, az a lázadásos szál kivitelezése volt. Valahogy… nem illett ez az egész Mockingjay-feeling az eddigi hangulatához a sorozatnak, nyilván mert a történet eredendő cukiságával nem mehetett bele kellőképp a drámába (bár meg kell adnom neki, megpróbálta). Ráadásul ez az egész forradalom is nevetségesen egyszerűen zajlott le, egyszerűen csak hiteltelen volt, hogy ez így végbemehet. Jót tett volna szerintem a sorozatnak, ha az írónő kettébontja ezt az utolsó részt, mondjuk két 600 oldalas kötetben kevésbé lett volna feszített a tempó, és talán egy kicsit hihetőbbre meg lehetett volna írni.

De mivel ezt nem kaptuk meg, így maradt ez az egy kötet 800 oldalban, amit pár nap alatt faltam fel, annyira letehetetlen volt. A cselekmény abszolút magával ragadó és lebilincselő, bár kész csoda, hogy egyáltalán működik, hiszen annyi szálon fut egyszerre, hogy minden józan ítélőképességgel bíró író úgy gondolná, szét fog esni az egész a francba, valahogy mégsem teszi (rendszeresen fut 3-4 szálon párhuzamosan a cselekmény és összesen azt hiszem, 10 különböző szemszögszereplőt számoltam… ez azért elég bevállalós, például nekem a Trónok harcánál se működött). A folyamatos feszültséget az egészen jól sikerült ritmizálás tartja fent, szerintem nagyjából két olyan pontot találtam összesen a regényben, ahol félre bírtam úgy rakni, hogy nem rágtam le az összes körmömet az idegtől, mert egyszerűen valamelyik szálon mindig épp az izgalom legközepében voltunk, ami legtöbbször azzal is járt, hogy éppen egy vagy több karakter élete veszélyben forgott. És persze a végén minden úgy alakul, ahogy az ember előre gondolta (komolyan, én a fejemben listáztam a regény előtt, hogy mire számítok, minden pontot ki tudtam pipálni, még az egészen valószínűtleneket is), de valahogy én összességében mégsem bántam, hogy nem okozott meglepetést a regény, néha jó egy befejező kötettől pont azt kapni, amit az ember remél.

Persze én bevallottan a karakterek miatt vagyok beleesve ebbe a sorozatba, így hát
Winter
valószínűleg akkor is élveztem volna a regényt, ha annyi lett volna a cselekménye, hogy pasziánszoznak a Rampionön. Ebben a kötetben ugyebár névleg Winter a főszereplő, de a nagy lezárás kényszere miatt a kötet sokkal kevésbé fókuszál az ő történetére, mint az előző kötetek a címszereplőére (ilyen szempontból is jó lett volna még egy rész, amiben már be van mutatva az összes fontos karakter). Végül is összességében ez sem ütött vissza, talán azért, mert Winter és Jacin szerepeltek már az előző kötetben is, ha nem is ismertük meg őket rendesen. Illetve volt némi infó a háttértörténetükről a kiegészítő kötetben, a Fairestben, és úgy érzem, nekem az is segített közelebb kerülni hozzájuk, különösen Jacinhez. Neki az előző kötetben még csak jól elszórakoztam a rohadékságán, de ebben a kötetben már felszínre kerülnek a pozitív tulajdonságai is, leginkább a hűsége Winter iránt, meg az, hogy mennyire háttérbe tudja saját magát szorítani, mekkora áldozatokat hoz azért, hogy megvédje a szeretteit. Persze ettől még nem lesz tökéletes, még mindig hideg, távolságtartó és arrogáns, valamint eléggé jellemző rá, hogy számára a cél abszolút szentesíti az eszközt, nem különösebben izgatja hány ember életét teszi maga körül tönkre egészen addig, amíg az közelebb viszi a kívánt eredményhez… de legalább ez fordítva is igaz, amíg nem hátráltatja valami a cél elérésében, addig szívesen teszi azt, ami helyes.

Wintert pedig összességében nem lehet nem imádni, ő az az ideális nép hercegnője típus, mindenkivel törődik, mindenkihez kedves, alázatos, szép meg minden jó. Csak ott az az aprócska bökkenő, hogy úgy tele van pakolva hallucinációval a csinos kis feje, mint befőttel a nagyim kamrája. A mentális állapota kellőképp komolyan volt ábrázolva a regényben, Meyer szerintem szépen kezelte a témát, amiért jár neki a pirospont. Összességében pontosan azt kaptam a két karaktertől, amit vártam: két, a holdi társadalom elitjében felnőtt fiatalt, akik pontosan megtanultak lavírozni az udvari intrikában úgy, hogy életben tudjanak maradni, mégsem rontotta meg őket teljesen, ez pedig pont annyira érdekes perspektíva, amennyire annak hangzik. A kapcsolatukban szerettem azt, hogy nem egykettőre alakult ki, ők voltak az egyetlen páros a történetben, akik már a cselekmény kezdete előtt is ismerték egymást, totyogós koruk óta voltak legjobb barátok, ez pedig szép lassan átalakult szerelemmé, aminek a körülményeik miatt egyikük sem engedhetett. Összességében klassz volt a Hófehérke mese elemeinek beleszövése is a történetbe, szeretem Meyer megoldásiban azt, hogy olyan elegánsan egyszerűek, mindig olyan eszközöket használ, amik amúgy is adottak a történetben, és pont így tud egy olyat csavarni a mesei elemeken, hogy azok felbukkanása mellbevágó és rettenetesen hatásos legyen.

A többi szereplő között a figyelem (meg a fontosság meg az életveszély) szerintem nagyjából egyenletesen oszlik meg, kicsit nyilván Cinder-hangsúlyosan, elvégre mégis ő a fő-főszereplő. Ő meg Kai továbbra is a felelősséggel birkóznak, hiszen a lánynak be kell rúgnia a számára idegen szülőbolygóján egy forradalmat, amit nagyon szimpatikusan, de emberien, kétségektől gyötörten tesz meg.  Akkor is elszorult rendesen a torkom, amikor kiderült, mi a császár B terve arra az esetre, ha a barátainak mégsem sikerülne megállítania a reménybeli feleségét (mellesleg már most tökéletes politikus a gyerek, úgy hazudik, mint a vízfolyás). Scarlet meg Wolf voltak azok a karakterei a történetnek így visszatekintve, akik a sorozat köteteiben minden létező módon és mértékben megszívták, azt hinnéd, hogy a legrosszabb, ami történhet velük az volt, hogy Scarlet fogságba esett az előző részben, de nem, ennél ebben a kötetben csak rondább dolgok következnek. Bár sokan nem szeretik az ő párosukat, de nekem végül is sosem volt problémám velük. Tetszett, hogy a szereplők eljutnak Wolf gyerekkorának a helyszínére, ez a személyes kapcsolódás rétegeltebbé tette azt, ahogy a holdi társadalmat láttatja a regény, meg érzelmi töltet szempontjából is elég erős volt. Jó volt, hogy végül is egészen sok holdi karaktert megismertünk, akik közül a főszereplők mind egy-egy másképpen hátrányos, elnyomott, megfélemlített, szabad akaratában korlátozott csoportból jöttek.

Ezt már a Cress ajánlóhoz is be akartam rakni,
de akkor nem találtam meg a gépemen :D


Eddig vacilláltam, de ez után a kötet után egyértelműen ki merem jelenteni, hogy Cress és Thorne párosa volt a kedvencem a sorozatból, talán azért, mert nekik kell a leginkább összecsiszolódniuk, mindketten elég nagy jellemfejlődésen mentek át a szemünk előtt, amit kifejezetten érdekes volt követni. Örültem, hogy mindketten kaptak lehetőséget a könyvben a bizonyításra, azok után, hogy mennyit viccelődnek a többiek Thorne üres szájhősködésével, jól jött az a pár alkalom ebben a kötetben, amikor megmutathatta a rátermettségét, illetve a pozitív hozzállásával segített átlendülni más karaktereket a nehézségeiken, és Cressnek is volt alkalma megtalálni a benne mélyen rejtőző hőst.  Iko ábrázolása is jó volt a regényben, hasonló a helyzet vele meg Thorne-nal: először mindketten inkább comic relief-karakternek tűntek a szememben, de idővel jóval összetettebbé vált a kép, ahogy egyre inkább megismertem őket. A robotlánynak is találtam persze shipet a végére, bár nyilván eléggé irreális a dolog, de hát miért pont ő ne lehetne szerelmes?

Tetszett az, hogy bár persze eléggé romantika-hangsúlyos is volt a sorozat a tündérmesei örökség miatt, de közben nem sikkadt el a szereplők között a bajtársias-baráti kapcsolatok kibontása sem. Szerintem majdhogynem minden szereplő megkapta a saját kis bonding pillanatát, ami elég nagy szó, hiszen a szereplők magas száma miatt összesen 8x7=56 ábrázolandó kapcsolatról beszélünk, és akkor Ikót még nem számoltam. De voltak ezek közül különösen szívet melengető kis sziporkák, például az egy beszélgetés alatt kibimbódzó brománc Kai és Thorne között, vagy az, ahogy Cress a kezdeti félelmét legyőzve megkedveli Wolfot és próbál legjobb tudása szerint vigyázni rá (Cress beilleszkedése a csapatba amúgy is minden szempontból szívet melengető). Emlegethetném akár az a „percenként leüvöltelek, de ez valójában csak azt jelenti, hogy törődök veled”-dolog, ami Scarlet meg Winter között bontakozott ki, vagy akár a Cinder és Thorne közötti már-már testvéri viszonyt imitáló barátságot is. De az új szereplők is szépen beilleszkednek, már említettem Wintert, de tulajdonképpen Jacin sem lóg ki annyira a bandából… ennek a kettőnek meg külön jellemzője hogy fura, félig-sértő beceneveket aggatnak a többiekre, amiken különösen jól szórakoztam (jellemző például az egész bandára, hogy Ze’evre úgy hivatkoznak mintha tényleg farkas lenne, ami érdekes volt). Azzal megtámogatva, hogy minden karakter teljesen egyedi, kidolgozott, érthető volt, és szép jellemfejlődési ívet kapott a történet végére, eredményül a legdiverzebb és imádnivalóbb baráti kört kaptam meg, amiről szerintem eddig valaha olvastam. Különösen cukin mutatkozott meg ez abban, ahogy Cinder a vége felé a befolyását arra használta, hogy mindenkinek szépen kiegyengesse a sorsát.



És végül is, bár a Mockingjay-áthallások miatt a lázadozós szál picit egyensúlyvesztett volt tónusában, de összességében szerettem a részben azt, ahogy egyensúlyozott a dráma és a humor határán. Szerintem ügyesen sikerült megtalálni azt a pontot, ahol még a karakterekre épülő komikum nem nyomta el, hanem jól kiegészítette a drámát. Persze teljesen drámai helyzetekből sem volt hiány, személy szerint nekem az egyik leginkább meghatározó az volt, amikor mindenki próbálja visszatartani Cindert, hogy közbelépjen a kivégzések közepette, amit ők is alig bírnak tétlenül végigülni. Továbbá, bár nyilván nem annyira ez a lényeg, de van pár elgondolkodtató kérdés, amivel szintén ügyesen játszik a könyv, például a felelősség kapcsán, de megjelennek bizonyos bioetikai vonalak, például a testünk feletti rendelkezés joga, Wolf kapcsán az, hogy mennyire maradhat önmaga valaki, miközben átalakították az egész idegrendszerét, vagy akár Iko kapcsán az, hogy mennyiben tekinthető embernek egy mesterséges intelligenciával rendelkező robot, vagy akár egy kiborg. Szép volt még, hogy több karakter esetében hangsúlyos volt, hogy meg kellett tanulnia elfogadni önmagát, foglalkozott a holdiak képessége és a főszereplő kiborg mivolta miatt viszonylag sokat a könyv a testképpel, illetve hogy a szerelmet úgy ábrázolta, mint ami a másik feltétel nélküli elfogadásában gyökerezik, viszont ami mégis inspirálja őket ara, hogy jobb emberek legyenek. A hatalom és a vele való visszaélés is megjelenik a regényben, például Winteren keresztül, aki inkább a tébolyt választja, de nem hajlandó használni az erejét mások befolyásolására, míg Cinder az utóbbi megoldásra kényszerül rá, és a barátait is rendszeresen manipulálnia kell, hogy megvédje őket.

A sorozat végül egy elvárható mértékben epic fináléban csúcsosodik ki, ahol már nem kérdés, hogy Levanát el kell tenni láb alól, csak az, hogy kinek milyen áldozatot kell hoznia ezért. Mert a holdi arisztokrácia kb. olyan, mint Az éhezők viadala felfuvalkodott kapitóliumi polgárai… plusz képesek kontrollálni a náluk gyengébbek elméjét. (Igen. Ez pont annyira szar a könyvben, mint amennyire annak hangzik elsőre is.) A vezetőjük pedig nem csak egy végtelenül hatalommániás nő, de ebben a kötetben egyre jobban kiviláglik, hogy egy pszichopata. Természetesen végül minden Cinder és Levana párviadalára fut ki, ami pedig úgy gondolom, méltó tetőpontja volt ennek az egésznek. Utána pedig a levezető pár fejezet tiszta gyönyörűség volt.

Mint már az elején elmondtam, nem tökéletes a regény, azt hiszem, nekem a Cress marad a kedvenc részem a sorozatból, azonban összességében a Holdbéli Krónikákra elmondhatom, hogy Az éhezők viadala óta ez volt az első sorozat, ami annyira tudott invesztálni érzelmileg, mint az, illetve még néhány meghatározó szériája az életemnek (Harry Potter), és bizonyos szempontokból túl is tudott tenni ezeken, másban meg persze nem. Persze leginkább kikapcsolódásra jó és sokat nem kell tőle várni, de szerintem a YA piacon egy kifejezetten egyedi, értelmes és rengeteg élvezetes tartalommal telerakott történet volt ez. Végtelenül szomorú vagyok, hogy vége van, de kíváncsian várom az írónő következő regényét, meg a napokon belül megjelenő novelláskötetet.


10/10 pont

A végére egy kis humor...


Zárásnak némi szomorú aktualitás: mint talán tudjátok, Magyarországon elég mostoha kiadói bánásmódban részesül a sorozat, az első két kötet ugye megjelent, de, annak ellenére, hogy a könyvek jól fogytak, az Alexandra egyelőre nem tervezi a további kötetek kiadását. Hogy meggyőzzék őket, lenne kereslet a könyvekre, a sorozat rajongói petíciógyűjtésbe fogtak. Ha szeretnétek támogatni ezt az ügyet, írjátok alá, hátha így hozzájárulunk ahhoz, hogy ez a méltán világhírű sorozat ne maradjon elérhetetlen a magyar célközönsége számára.


2016. január 25., hétfő

Évösszefoglaló 2015. I. - Személyes kiadás



A tavalyelőtti évhez hasonlóan tervezem dokumentálni 2015-öt is, szóval először is lássuk a még anno kaentől szedett maratoni személyes kérdéssort. :) (És igen, tisztában vagyok vele, hogy így január végén csöppet aktualitását vesztette a dolog, de így alakult. Tervezek írni egy rövid szösszenetet arról, miért nem megy mostanában a blog, de amennyire odavagyok, nem biztos, hogy abból lesz bármi is. Szóval röviden csak maradjunk annyiban, hogy érzelmi kimerültséggel küszködöm.)

1. Hol kezdted a 2016-os évet?
Szegeden ünnepeltem, a molyos társasjátékkör néhány tagjával meg a párjaikkal és barátaikkal, szűk körben, társasjáték-partival.

2. Jártál iskolába 2015-ben?
Aha, megint nem volt jobb dolgom. :P

3. Kellett kórházba menned?
Őszintén szólva nem emlékszem, hogy voltam-e kórházban az évben, szóval valószínűleg nem voltam, még látogatás sem rémlik. Magánklinikán voltam megnézetni az anyajegyeimet egy bőrgyógyásszal, de asszem az nem számít.

4. Volt bármilyen ügyed a rendőrséggel?
Nem. Idén jó kislány voltam.

5. Hová utaztál 2015-ben?
Ausztriában síeltünk egy hetet, nyáron Görögországban töltöttem majdnem hat hetet, valamint Aradra és környékére utaztam ilyen két napos kis túrára. Egyébként meg ingáztam a Szeged-Kaposvár tengelyen sokat.

6. Vásároltál valamit 50.000 forint feletti értékben?
Ajándékba kaptam szüléimtől egy új Nikon tükörreflexes gépet objektívvel, meg egy tabletet. Magamnak/ajándékba szokás szerint csak könyveket vettem ilyen értékben. Illetve a Görög úthoz a szállást is gyakorlatilag én fizettem.

7. Ismersz valakit, aki megházasodott?
Ehem, egy barátom (én fotóztam az esküvőjükön, király volt), egy volt osztálytársam, meg még egy ismerősöm. De egy rakás eljegyzés történt körülöttem, szóval várhatóan a helyzet a jövőben fokozódni fog.

8. Ismertél valakit, aki elhunyt?
Az unokatesóim másik ági nagypapája (aki nekem nem rokonom).

9. Költöztél ebben az évben?
Nem. (Ez maradt.)

10. Milyen koncertekre/előadásokra mentél el?
Koncert: Idén a koncertekben voltam olyan rekorder, mint tavaly a mozilátogatásban. Összesen nyolc koncerten voltam részben vagy teljes hosszában jelen, és a fellépők jó részét most hallottam először. A legnagyobb élmény szerintem a Rájátszás-koncert volt, bár úgy mentem oda, hogy semmit sem tudtam a zenéjükről, de nagyon jó volt a hangulat, és megszerettem azt is, amit csinálnak.

Színház: Az első félévben még érvényes volt Kaposvárra a bérletünk, még szerencse, mert az utolsó előadásaink között volt az Augusztus Oklahomában, ami számomra az évad legjobb darabja volt. Szabadtérire idén is mentünk, egy tűzijátékkal, szitáló eső miatti megszakítással és hajnali keléssel tarkított augusztus 20-ai előadásban láttam A nyomorultakat, és nagyon-nagyon tetszett. Úgy döntöttünk a családdal, hogy a kaposvári színház nem érdemli meg többé a pénzünket, de a szegedivel akartam még tenni próbát, úgyhogy itt vettem szabadbérletet magunknak. Eddig volt szerencsém látni A víg özvegyet (átlag operett, kicsit bugyuta történet, semmi különös), illetve A varázsfuvolát (Alföldi rendezte, nagyon egyedi újraértelmezés volt, de nekem nagyon tetszett).

Mozi: Idén mindig csak akartam menni moziba, az érdeklődésemre számot tartó film vetítése meg a szabadidőm ritkábban találkozott, mint tavaly, de azért így is négyszer ültem a széles vászon elé, és egyszer sem bántam meg.

11. Írd le a születésnapodat!
Idén Görögországban ért a születésnapom, még a szakmai gyakorlat utolsó napjaiban. Konkrétan az volt a legutolsó nap, amikor bementem a munkahelyemre, így nagy búcsúzkodásban telt az egész. Előző nap vettem egy tiramisutortát a szupermarketben (nem mertem ennél fancybbet, nehogy megolvadjon, amíg ingázom), és úgy alakult, hogy ez volt az egyetlen nap, amikor senki sem tudott kijönni elég kocsival a városközpontba, szóval fel kellett sétáltatnom a tortát a hegyre (plusz útközben felfröcskölte rám a járda mosására használt vizet egy autó, pft). Napközben körbekínáltam a munkatársakat a tortával, emiatt sokan felköszöntöttek, sőt, az egyiküktől, egy kint élő magyar nőtől, akivel sokat beszélgettem az ott töltött egy hónapban még ajándékot is kaptam: egy LED-es zseblámpát, mert meséltem, hogy az ott töltött idő végeztével kempingezni megyek (hasznosnak is bizonyult az ajándék, amikor elhánytam valahova útközben a fejlámpámat). Viszonylag sokáig maradtam, vártam, hogy elfogyjon a torta, de csak nem akarózott neki, ezért benyomtam vagy négy szeletet, majd a maradékot otthagytam a hűtőben egy cetlivel, hogy vigye el, akinek kell. :D Ezután lesétáltam a tengerpartra, és beültem az egyik étterem tengerre néző tetőteraszára vacsorázni, nagyon hangulatos volt. Füstölt makrélát és töltött szőlőlevelet ettem előételnek, aztán chilis paradicsomszószban párolt fekete kagylót.

12. Mi az a dolog, amiről azt gondoltad, sosem tennéd meg, mégis vállalkoztál rá 2015-ben?
Azt hiszem, idén nem történt ilyen, mindig csak annyira feszegettem a határaimat, amennyire még normálisan szoktam. :D Talán az, hogy egyedül jártam-keltem egy teljesen ismeretlen városban.

13. Mik voltak a kedvenc pillanataid?
A görög nyaralás/munka sok pillanata, a téli síelés, a Tágas Tér Fesztivál is egy három napos fantasztikus őrület volt, a szórakozós estéim nagy része.

Illetve van egy konkrét sztori: szeretünk tengerparti nyaralásokon búvárszemüveggel halakat nézni. Görögországban találkoztunk egy kis vörös színű hallal, ami nagyon félénknek bizonyult, abban a két hétben, amíg a szüleim is ott voltak, összesen háromszor sikerült egy-egy példányt megpillantani. Az utolsó Athénban töltött napomon természetesen kimentem még egyszer fürdeni, közben még gondoltam is rá, hogy milyen jó lenne egy ilyen halat látni, mert amióta a szüleim nélkül voltam ott, még egyszer sem sikerült. Csak olyan biztos, ami biztos alapon néztem be az egyik szikla alá, hátha látok ott valami érdekeset… és nem egy, nem kettő, hanem három olyan kis hal úszott ki alóla. :D

14. Érkezett új jövevény a családba?
Nem, csak a távolabbi ismerősöknek születtek babái.

15. Melyik volt a kedvenc hónapod?
A július meg az augusztus fej fej mellett, a görögországi tartózkodásom ezt a két hónapot ölelte fel, illetve júliusban a kajaktábor is nagyot lendített a hangulatomon.

16. Ki volt a legjobb ivócimborád?
A Miaszösz, avagy a kollégiumi bölcsész srácok és baráti körük. :D

17. Szereztél új barátokat?
Úgy érzem, ez az év nagyon sikeres volt a kapcsolati hálóm kiterjesztésében, a kollégiumban is jobban sikerült beilleszkednem a társaságba, ezen kívül a szegedi molyos társasjátékkörös csapattal sikerült megismerkednem, illetve szorosabbra fűztem a szálakat a református barátaim közösségével. Plusz a mesterképzés olyan szempontból jó, hogy összecsúsztunk több évfolyamról, és akik nem velünk kezdtek, köztük is van pár említésre méltóan kellemes egyén.

18. Legjobb szórakozós estéd?
Évkezdő kocsmatúra a Miaszösszel, magyaros szakest, a házassági évfordulós parti Athénban a régi utazós társaságommal, a kajaktábor estéi.

19. Elvesztetted valamelyik barátodat 2015-ben?
Nem tudok róla. (Még mindig.)

20. Változott a hajstílusod?
Nem igazán, de gondolkodom valami újításon, talán 2016-ban.

21. Volt autóbaleseted?
Nem (hála Istennek). (Ez maradt.)

22. Hány éves lettél 2015-ben?
Huszonkettő.

23. Tettél újévi fogadalmat?
Hogy nem teszek újévi fogadalmat (teljesítettem is, de jó vagyok). Na jó, szeretnék stabilan bemenni 55-58 kiló közé, de nem fogadtam meg.

24. Csináltál valami nagyon égőt?
Sírtam a főnököm előtt. (Megint… szánalom vagyok.)

25. Vásároltál valamit eBayen?
Ömm… háromlábú állványt és állványadaptert okostelefonhoz. Szerencsére két fajtát rendeltem, mert az egyik nem volt jó.

26. Házásodtál vagy váltál?
Hehe. Nem. (Ez maradt.)

27. Hajtott rád valaki?
Idén különösen sikerem volt a zaklatóknál, volt már máskor is ilyennel dolgom, de most nagyon rám szálltak. Januárban mindjárt le kellett szerelnem egy online „rajongómat”, majd egész tavasszal élvezhettem egy telefonos zaklató kellemes társaságát, aki rendszeresen felhívott titkosított számról, majd nem szólt bele a kagylóba. De egyértelműen az volt a csúcspont, amikor Görögországban személyesen is rám szállt egy pasi, még jó, hogy észnél voltam és sikerült elkerülnöm, hogy nemi erőszak legyen a dologból (így megúsztam annyival, hogy közölte, szétcuccolná a seggem, és mutogatni akarta nekem a péniszét, de akkor már távozóban voltam, szóval annyira nem jött össze neki :D).

28. Voltál beteg idén?
Két nappal az év vége előtt sikerült megfáznom, úgyhogy az új évet vörösre dörzsölt orral köszöntöttem. XD Más betegeskedésre nem emlékszem.

29. Örülsz, hogy elmúlt 2015?
Igen. A sok jó dologgal együtt is eléggé megviselt érzelmileg ez az év.

30. Mit vársz a legjobban 2016-ban?
Nem is tudom. Talán hogy végre büszke lehessek a munkámra, és eredményeim legyenek.

31. Mit csináltál életedben először 2015-ben?
- csináltam hóangyalt templomudvaron
- szerettem meg a közepesen átsült marhahúst
- jártam Salzburgban
- csevegtem (próbáltam csevegni) németül
- tanultam spanyolul
- szerepeltem TDK-konferencián
- kért fel egy srác táncolni, miközben nem volt hajlandó letenni a kezében szorongatott pohár sört
- jártam rendszeresen társasjátékkörbe
- játszottam Munchkinnal, Dixittel, Bohnanzával, Vigyázz6!-tal
- fedeztem fel a Latin negyedet
- váltam megszállotjává a szálas teáknak
- voltam közeli rokon keresztelőjén (az unokatesóm lányáén)
- ittam meggysört
- voltam a Hídi Vásáron
- választottam bort emberek helyett (és arattam vele sikert)
- indítottam vlogot, vettem fel vlogbejegyzést
- ettem thai étteremben, ettem pad thait
- írtam, adtam be, védtem szakdolgozatot
- diplomáztam le
- mondtam diplomaosztós beszédet
- birtokoltam (és színeztem) felnőtt színezőkönyvet
- kajakoztam
- kenuztam
- fürödtem holtágban
- voltam drótkötélpályán
- ragadtam be és mentettek ki drótkötélpályáról
- énekeltem altatónak a Rakpartot (és ez utoljára is volt, megígérhetem)
- mondta nekem profi zenész azt, hogy jó a hangom (nem hittem neki, részeg volt)
- láttam spontán részeg sztriptízt
- táncoltam teraszon
- dolgoztam külföldön
- töltöttem 3 hétnél több időt külföldön
- béreltem lakást külföldön
- vigyáztam szárazföldi teknőcökre (tudtátok, hogy megvesznek a görögdinnyehéjért és állandóan dugnak? :D)
- mentem munkába a tengerparton
- úsztam naplementekor
- néztem meg a naplementét egy híres régészeti látnivalónál
- jártam: Delphoiban, Athénban, Eleusziszban, Korinthoszban, Mükénében, Spártában, Nafplióban, Epidauroszban, Olümpiában (meg még más meg nem nevezett Görögországi látnivalóknál)
- ettem tabulét, falafelt, spenótos-fetás bureket, paradicsomos chiliszószban párolt kagylót, baklavát, halvát, drachost, szuvlakit, kebabot, (igazi) muszakát, sült ochrát, napon szárított paradicsomot
- beleztem ki és grilleztem tintahalat
- ittam jegeskávét
- ejtettem be könyvet egy bokorba, majd másztam be utána egy forgalmas parkban XD
- láttam utcán heverő heroinos tűt
- kényeztettem magam fish spa-ban
- voltam moziban külföldön
- volt tömegközlekedési bérletem egy külföldi városban
- beszéltem napi szinten angolul
- ünnepeltem egyedül a születésnapomat
- tudtam meginni a sima, nem ízesített sört anélkül, hogy hányni akartam volna
- gazdagítottam egy érmegyűjtő kollekcióját (és okoztam ezzel nagy-nagy örömet)
- piknikeztem kikötőben
- táncoltam szirtakit
- kapott el a vihar egy szurdokvölgyben
- volt virágokkal díszített tortám
- láttam tűzijátékot Szegeden
- voltam augusztus 20-án Szegeden
- vigyáztam a keresztfiamra több napig
- jártam a keresztfiammal moziban, múzeumban, fürdőben
- aludtam egy ágyban egy kisgyerekkel
- próbáltam megcsinálni a 100 Day Song Challenge-et (még be akarom fejezni)
- voltam a Halászléfesztiválon
- iszogattunk addig a barátokkal, hogy a reggeli első busszal tudtam hazamenni
- tanultam szerbhorvátul
- voltam istentiszteleten a Református Egyetemi Lelkészségen
- sütöttem linzert
- voltam keresztény fesztiválon
- segítettem felállítani interaktív kiállítást
- vettem részt bibliadrámában (vagy interaktív-improvizatív körszínházban, mindkettő igaz)
- játszottam negatív karaktert színdarabban
- rendeltem házhozszállítással rendszeresen ételt
- ettem indiai étteremben Szegeden
- ittam kávét heti rendszerességgel
- voltam színházban Szegeden, vettem színházbérletet a szegedi színházba
- tettem szert fondükészletre és készítettem csokifondüt
- vettem részt új Antióchia közösség alapításában
- éreztem magam tiszteletreméltó vén rókának az Antióchia közösségben
- voltam a kollégium Biológiai Műhelyének titkára
- kértek fel eseményfotózásra
- voltam szakesten (bár nem a sajátomon, a magyarosokét fotóztam :D)
- mentem ki valaki elé a vasútállomásra és a buszpályaudvarra
- hívtak el szülinapi iszogatásra
- voltam a Szegedi Ökomenikus Gospelkórus karácsonyi koncertjén (más bandák, amiket először hallottam idén: Szabó Balázs, Szupernem, Hillsong London, Ákos, Rájátszás)
- vettem ételt azért, hogy odaadhassam egy hajléktalannak
- jelent meg cikkem az Élet és Tudományban
- mondtam fel valahol
- váltottam kutatócsoportot
- jártam csoportszemináriumra
- voltam a kollégiumi mikulásbulin
- vettem részt munkahelyi karácsonyi ajándékozáson
- láttam nagyon tiszteletreméltó embereket kegyetlenül berúgva
- mentettem meg valakit attól, hogy részegen összetörje más kocsiját
- volt komolyabb PMS-em (ezúton is elnézést kérek, amiért mindig úgy gondoltam, hogy az érzelmi tünetei ennek az állapotnak csak bugyuta tinilányok nyafogásai)
- ettem szilvalekváros bejglit
- lett saját tabletem
- fejeztem be lobo várólistacsökkentő kihívását
- szilvesztereztem Szegeden


32. Mit kívánnál 2016-ra, amit hiányoltál 2015-ből?
Szakmai siker és érzelmi biztonság, még mindig ezek hiányoznak a legjobban.

33. Melyik dátum fog 2015-ből örökre beleégni az emlékezetedbe és miért?
Még mindig épületesen pocsék vagyok dátumok megjegyzésében. :D

34. Mi volt a legnagyobb dolog, amit elértél az évben?
A csodával határos sikeres lediplomázásom, a szerintem frappáns diplomaosztó beszédem, a sikeresen megszervezett görög út, illetve a csoportváltás talán a legnagyobb eredményeim.

35. Mi volt a legnagyobb kudarcod?
Ez a félév (csak így egyben… az egész félév), a mérsékelten sikeres TDK-szereplésem, hogy sokáig képtelen voltam egy épkézláb kutatási eredményt összehozni.

36. Mi a legklasszabb dolog, amit vásároltál?
Amit magamnak vásároltam, azok közül könyvek, az egyetemi bögrém és pulcsim, illetve életem első balerina/lakkcipője hoztak lázba (nem röhög, magas a lábfejem, úgyhogy az utolsó nagy dolog ám!). Ajándékba: a szüleimnek vettem egy szép festményt karácsonyra.

37. Kinek a viselkedése késztetett ünneplésre?
Apumé, keresztfiamé és a húgáé, bérmalányomé a miaszöszös és a társasjátékkörös srácoké.

38. Kinek a viselkedése szomorított el?
Anyukámé. (Ez maradt.)

39. Hová ment el a legtöbb pénzed?
Kajára, teákra (elég félelmetes gyűjteményem van), könyvekre, karácsonyi ajándékokra, kézműves ékszerekre. Nagyjából mint tavalyelőtt, csak tavaly nem vettem annyi körömlakkot.

40. Mit vettél, ami miatt nagyon-nagyon izgatott lettél?
Kööönyveeeet, balerinacipőt, teákat szarvasgombás sajtot és egyéb burzsuj kajákat/alapanyagokat.

41. Melyik szám idézi fel benned örökké 2015-öt?
Ed Sheeran – Thinking Out Loud
Family of the Year – Hero
Mikky Eiko – Smile
Rájátszás – Kicsi nagy Isten
Ivan and the Parazol – Modernial
Priscilla Ahn – Fine On the Outside
Of Monsters and Man - Human

42. Az előző év azonos időszakával összehasonlítva most
i. boldogabb vagy szomorúbb vagy? Nagyjából hasonló, talán egy kicsit szomorúbb. Gyakrabban érzem azt, hogy valami hiányzik az életemből. (Ez maradt. Tehát kicsit MÉG szomorúbb vagyok, mint tavaly ilyenkor voltam. X’D)
.ii karcsúbb vagy teltebb vagy?  Az utóbbi időben a drasztikus kajamegvonásnak meg a stressznek köszönhetően fogytam.
iii. gazdagabb vagy szegényebb vagy? Gazdagabb. Jók az ösztöndíjaim. (Még mindig, bár kevésbé jók, mint tavaly ilyenkor, de még így is félreteszem a pénzt, hála a szüleim extra támogatásának.)

43. Miből szerettél volna többet csinálni?
Olvasás, írás, közösségi tevékenységek. (Maradt, főleg az írás… az elmúlt egy évben eléggé írói válságba süppedtem.)

44. Miből szerettél volna kevesebbet csinálni?
Stresszelés, azon való felesleges agyalás, hogy vajon jó irányba tart-e az életem. (Hah. Ez is maradt.)

45. Hogyan telt a karácsony?
Idén 25-én is otthon voltunk még, ami jó volt, mert nem kellett annyira kapkodnunk, aztán 26-án és 27-én látogattuk a rokonságot. Nem volt semmi különös, de az jó volt, hogy úgy jöttek ki a vasárnapok meg a kötelező ünnepek, hogy majdnem minden nap voltunk misén.

46. Szerelmes lettél 2015-ben?
Nem. (Ez maradt.)

47. Mi volt a kedvenc TV-műsorod?
Breaking Bad és a Chicago Fire szerepelnek a kedvenceim között.

48. Utálsz valakit, akit 2014-ben még nem utáltál?
Még mindig nem utálok senkit. (Maradt.)

49. Mi volt a legjobb könyv, amit olvastál?
YA: Marissa Meyer – Cress/ Silvana de Mari – Az utolsó tünde
Felnőtt: Jonathan Safran Foer – Rém hangosan és irtó közel

50. Mi volt a legnagyobb zenei felfedezésed?
A 100 Day Song Challenge-nek hála megtudtam, mi az a ska (de annyira nem gyere be).

51. Mi az, amire vágytál és megkaptad?
Minden felsorolt jó dolog az először csináltam listáról. ^^ Különösen örülök pár dolognak, amit már régóta szerettem volna megvalósítani, de eddig nem sikerült (Hídi vásár, Halászléfesztivál, SZÖG karácsonyi koncert.)

52. Mi az, amire vágytál és nem kaptad meg?
TDK-eredmény, párkapcsolat, érzelmi stabilitás (Maradt, nagyjából.)

53. Mi volt a kedvenc filmed 2015-ben?
Adaptáció: A kiválasztott II.
Eredeti forgatókönyv: Whiplash

54. Mi lenne az az egyetlen dolog, ami sokkal jobbá tenné a 2015-ös éved?
Egy párkapcsolat. Tavalyelőtt legalább randiztam, tavaly még azt sem.

55. Mi segített megőrizni az ép eszed?
Nyafogás barátoknak, írás, fél órás telefonbeszélgetések apuval, teázás.

56. Melyik hírességért rajongtál a legjobban?
Ferenc pápáért, minden megnyilvánulása olyan emberséges, nagyon kedvelem. (Maradjon, nem nagyon vagyok oda a hírességekért, és nem találtam olyat, akit jobban kedvelnék nála.)

57. Melyik politikai esemény kavart fel a legjobban?
A sok hülyeség a migránsokkal kapcsolatban.

58. Kit hiányoltál a leginkább?
A kaposvári barátaimat. Meg úgy általánosságban néha csak valakit, aki tényleg törődik velem. (Hát, ez mondjuk maradhat, azt hiszem.)

59. Ki volt a legjobb új ember, aki megismertél?
Nem tudom, mindenki klassz. ^^ (Még mindig nehéz lenne választani köztük szerencsére. :D)

60. Mondj egy fontos tanulságot, amit 2015-ben tanultál!
Pfft… nem lehet hatékonyan tanulni éjfél és hajnali 3 között? Vagy azt, hogy tényleg, egyáltalán nem bírom a kávét?

61. Hozz egy idézetet dalszövegből, ami jellemzi a 2015-ös éved!
’And so I just sit in my room
After hours with the moon
And think of who knows my name
Would you cry if I died?
Would you remember my face?’

Priscilla Ahn – Fine Ont The Outside