Idézet


A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyvtag. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyvtag. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. január 17., csütörtök

Könyvtagek amikre kihívtak tavaly

Az évet, stílusosan, néhány tavalyi tartozás letudásával kezdem. Összesen három alkalommal hívtak meg az év során különböző könyvekkel és olvasási szokásokkal kapcsolatos tagekre, és ezennel mindháromnak örömmel eleget teszek. Mivel vannak átfedések a kérdéssorok között, néha csak hivatkoztam a korábban már szereplő válaszomra. Köszönöm mindhármatoknak a kihívást, én, szokásomhoz híven, nem hívok ki senkit.


1. Top három könyves dolog, ami idegesít

- Bénán megírt szerelmi háromszögek, bénán megírt szerelmi szál, instalove: Tudom, ezek nem valami különlegesek, és szinte mindenki listáján rajta van, de olyan pet peevek ezek nekem is, ami egy egyébként normálisan megírt könyvet is tönkre tudnak vágni a számomra, ha túlságosan előtérben vannak.

- Ha félbemarad egy sorozat fordítása/ tisztázatlan, hogy a kiadó végig fogja-e vinni a sorozatot: Nem szeretek nyelvet váltani egy sorozat olvasása közben, mivel nagyon zavaró tud lenni, hogy egyszer csak akár egészen sok karakternek is máshogy írják a nevét, vagy újra kell tanulnom azokat a speciális kifejezéseket, amiknek csak az adott könyv világában van értelme. Mégis, néha rákényszerülök erre a döntésre, mivel nem tudok örökké várni a következő rész magyar fordítására, vagy a drágalátos kiadó úgy dönt, hogy lehúzza a kevésbé jól teljesítő sorozatot a süllyesztőn (vaaaagy, legcsodásabb esetben, az egész kiadó csődbe megy… de a jogokat nem adják el másnak, mert nem).

- Klisék felrúgása csak azért, hogy fel legyen rúgva: Ebben a filmek is hibásak, de könyvben is láttam már rá példát. Időnként előfordul, hogy az író felismeri, hogy egy jól ismert irodalmi klisével dolgozik, és, mivel még kevésbé jó a szakmájában, arra rájön, hogy ez nem jó, és valamit tenni kell ellene. Így aztán alaposan megbolygatja az állóvizet a klisé visszafordításával, de mivel nincs igazán beágyazva a történetbe ez a fordulat így a végén az olvasó csak pislog, hogy mi a fene volt ez, semminek nincs semmi értelme. (Pl. a Children of Blood and Bone-t egy ilyen húzása az írónőnek rántotta le nekem imádottból nem-biztos-hogy-befejezem státuszba.) Ugyanakkor egy ilyen elem a történet legnagyobb erőssége is lehet, ha jól meg van írva.

2. Három könyves vallomás

- Ha azt látod, hogy a semmibe bambulva ülök nagy komoly képpel, akkor az esetek 20%-ában azon gondolkodom, mit kell még megcsinálnom aznap, 20%-ában az evésen jár az eszem (mit ettem előző étkezésre, mit fogok enni a következőre, mit kell venni), a maradék 60%-ban pedig a kedvenc könyves jeleneteimen gondolkodom, vagy fejben regényt írok.

- Odavagyok az olyan könyvekért, amikben összetartó nagycsaládok szerepelnek, vagy fontos a testvérek közötti jó és szoros kapcsolat.

- Imádom, amikor egy kiadó úgy dönt, hogy az azonos szerző regényei egymáshoz passzoló sorozatborítót kapnak. Hajlandó lennék újra megvenni olyan könyveket, amik már megvannak, csak hogy ilyen kiadásokat birtokoljak.

3. Az utolsó alkalom, amikor sírtál egy könyvön

Ritkán sírok könyveken, ezért mindig megjegyzem, ha valaminek sikerül megríkatnia. Utoljára A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb című gyerekkönyvön (!) sírtam. Ez volt az első olvasmányom Frederick Backmann-tól, és, bár számítottam rá, hogy jó lesz, de mégse gondoltam, hogy a már a huszadik oldalon szabályosan zokogni fogok a könyvön, és a hátamon fekve belecsorognak a könnyek a fülembe. Úgy látszik, a kutyás filmek mellett az Alzheimer-kórról szóló könyvek is olyan kategóriát képeznek, amitől nem marad a szemem szárazon.

4. Könyvek száma az éjjeli szekrényeden

Ööö… szemérmetlenül sok. Több, mint 10. Viszont egy részét már kiolvastam. Igen, rendet kellene raknom az éjjeliszekrényemen.

5. Kedvenc rágcsálnivalód olvasáshoz

Még jobb napjaimon is úgy eszek, mint egy varacskos disznó, szóval általában nem szoktam enni olvasás közben, ahhoz túlságosan is féltem a drágalátos könyveimet. Néha előfordul, hogy csokit eszem, vagy az utóbbi időben párszor readathonok alatt chipset ettem a könyv felett, ez utóbbi egész pozitív tapasztalat volt, de túl gyakran azért nem csinálnám.

6. Három könyv, amit bárkinek ajánlanál

Ezen a kérdésen mindig úgy megakadok, mert az emberek ahányak, annyifélék, és nagyon nehezemre esik elképzelni olyan könyveket, amik sokféle ember tetszését is elnyerik. Nagyjából az a gondolatmenetem, hogy egy könnyed, vicces könyv, ami könnyen olvasható, és esetleg valami jó üzenetet hordoz, és bizonyítottan tetszik olyan embereknek, akik az adott zsánert nem feltétlenül szeretik, jó választás lehet. Ilyen könyvek, amiket én is nagyon szeretek:


1. Andy Weir – A marsi

2. Szabó Magda – Abigél (jó, ez kifejezetten nem vicces, de nagyjából nem ismerek olyan embert, akinek nem tetszett)
3. R. J. Palacio - Csodácska

7. Egy kép a könyvespolcodról



Értékeljétek, hogy ennek a képnek az elkészítéséhez rendet kellett raknom az említett könyvespolcon.

8. Milyen sokat jelentenek neked a könyvek?

Nagyon-nagyon sokat. Érzelmi szempontból voltak olyan időszakaim, amikor jobban egyenesben tartottak, mint az emberi kapcsolataim, és bizonyos meghatározó olvasmányélmények nélkül nem is tudom, hogy lennék-e az az ember, aki ma vagyok.

9. Legnagyobb könyves titkod

Elég rossz vagyok a kölcsönkért könyvek visszaadásában. Bár kifogástalan állapotban őrzöm meg őket, gyakran csak évek múltán kerülnek vissza az eredeti tulajdonoshoz, és erre nem vagyok büszke.


I. Puha vagy keménytáblás könyv? 
Bár gyakran anyagi megfontolásból vagy elérhetőség miatt puhatáblás könyveket is veszek, mégis jobban kedvelem a keménytáblás könyveket, már csak a tartósságuk miatt is.

II. Online vagy könyvesbolti vásárlás? 
Mostanában többet vásárolok online, a könyvesbolti vásárlásokat mégis jobban élvezem. Nincs ahhoz fogható, mint amikor kézbe veheted az új könyvet, és beszívhatod az illatát. Néha csak úgy is bemegyek a könyvesboltokba, hogy nem is igazán akarok venni semmit, csak jól esik nézelődni (ez nagyjából semmilyen más bolttal nincs így, amúgy utálok vásárolni).

III. Trilógiák vagy sorozatok? 
Eee… attól függ? Meggyőződésem, hogy a trilógiák nagyon jól alkalmazhatóak a háromosztatú történetmesélésre, ami azt okozza, hogy általában jól működnek, legalábbis nekem. Szeretem a hosszabb sorozatokat is, de itt fennáll a veszélye, hogy van egy-két kevésbé jól sikerült kötet a sorozatban, vagy akár olyan is, ami visszatekintve szinte feleslegesnek érződik. (Bár ez nem volt benne a kérdésben, de a duológiák egy olyan trend nekem, ami egyelőre nem nagyon nyert meg magának, egyedül a Six of Crows volt olyan duológia, amit igazán tudtam szeretni, és működött is a kettéosztott történet.)

IV. Hősök vagy rosszfiúk?
Nem igazán szoktam szurkolni az egyértelműen gonosz karaktereknek könyvekben. általában teljesen jól elvagyok a pozitív hősökkel, viszont nagyon élvezem az antihősöket/ megtérő rosszfiúkat/ ellentmondásos szereplőket.

V. Melyik az az egy könyv, amit mindenkivel elolvastatnál? 
lsd. fent

VI. Ajánlj egy alulértékelt könyvet. 


Andrej Sapkowki Vaják-sorozatának a világát a legtöbben a játékok sikere miatt ismerik, de az eredeti könyvek is nagyon-nagyon jók, igazán minőségi fantasyk. Remélem, egyre többen fogják megszeretni a történetet, és a készülő amerikai TV-sorozat elég jól sikerül ahhoz, hogy sikeressé tegye. Az a benyomásom, hogy a nem angol nyelven író szerzőknek nagyon rosszak az esélyei a tényleges ismertségre, és ez egy szép ellenpélda lehetne.

VII. Melyik volt az utolsó könyv, amit befejeztél? 
Kés a zajban Patrick Nesstől.

VIII. Melyik volt az utolsó könyv, amit megvettél? 
December elején volt egy nagy akció a teljes Vaják-sorozatra, azt vettem meg egyben.

IX. Mi volt a legfurcsább dolog, amit valaha használtál könyvjelzőnek? 
Nem használok túlzottan furcsa dolgokat könyvjelzőnek, ruhabiléta és plüssállat voltak talán a különlegesebb példányok.

X. Használt könyvek: igen vagy nem? 
Határozottan igen, főleg, ha jó állapotúak és olcsók. :)

XI. Karakterek vagy cselekmény? 
Nyilván mindkettő fontos valamilyen szinten, de jobban viselem, ha a karakterek érdekesek, és esetleg a sztoriban van pár üresjárat, vagy kevésbé jó elem, mint ha fordítva van.

XII. Hosszú vagy rövid könyvek? 
A nagyon hosszú könyvek elijesztenek. Szóval rövid.

XIII. Hosszú vagy rövid fejezetek? 
Ez már kevésbé egyértelmű, sok múlik a történet stílusán is, vannak olyan műfajok (epic fantasy), aminek nem állnak annyira jól a rövid fejezetek, sőt, olyan történetet is el tudok képzelni és élvezni tudok, ami egyáltalán nincs fejezetekre osztva, de talán inkább a rövid fejezeteket preferálom, mert nagyobb a sikerélmény, és könnyebben megteremti a flow-élményt.

XIV. Nevezd meg az első három könyvet, ami eszedbe jut. 
Six of Crows, Tajtékos napok, Harry Potter (random, tudom, nem érdekel)

XV. Mik azok a könyvek, amik megnevetettnek vagy megríkatnak? 
Rejtő Jenő humorával nem tudok betelni. Ami a sírást illeti, lsd. feljebb.

XVI. A mi világunk vagy kitalált világok? 
Nem igazán tudok dönteni, mindkettőnek megvannak a maga előnyei. Talán egy kicsit mostanában a kitalált világokat preferálom jobban.

XVII. Ítélsz könyvet borító alapján? 
Óóó, állandóan. Szerintem a szép és tartalommal összhangban álló borító manapság, a vizualitással terhelt kultúránkban legalább olyan fontos része a könyvnek, mint a tartalom maga, de legalábbis a marketingnek egy kiemelten fontos része. Ez nem jelenti azt, hogy nem adok esélyt egy csúnya könyvnek, de nyilván könnyebben felkelti a figyelmem egy szép borító


1. Miért szeretsz új könyveket venni? 

Miért szeret bárki bármit venni? Gondolom, általában jó érzéssel tölti el az embert, hogy birtokolhat valamit. Az új könyvekben a lehetőséget szeretem leginkább, hogy amíg nem olvasom el, addig végül is bármi lehet benne. Az új könyvek illatának sem tudok ellenállni.


2. Milyen gyakran vásárolsz új könyveket? 
Egy-két alkalommal havonta.

3. Hol szeretsz jobban vásárolni – könyvesboltokban vagy webshopokban? 
Lsd. fent.

4. Van kedvenc könyvesboltod?
Régebben a szegedi Alexandra volt, de ez ugye bezárt… Krakkóban tévedtem be egyszer egy kávézóba, ami leginkább úgy nézett ki, mint egy romkocsma, és közben még könyvesbolt is volt. Nagyon hangulatos kis hely volt, oda szívesen visszamennék.

5. Szoktál előrendelni? 
Néha, leginkább sorozatok következő részeit, vagy nagyon kedvenc írók új könyveit.

6. Van havi limited? 
Régebben volt, mostanában már nem vásárolok olyan gyakran könyvet, hogy tudatosan oda akarjak figyelni erre.


7. Hogy állsz a könyvvásárlási tilalommal – szoktál élni vele? 

Nem igazán. Előfordult már, hogy gondolkodtam rajta, de végül sosem vezettem be.

8. Milyen hosszú a kívánságlistád? 
Végtelen hosszú.

9. Melyik az a három könyv (a kívánságlistádról vagy az előrendeltek közül), amiket most azonnal a magadénak akarsz tudni? 
Grecsó Krisztián – Vera
Amie Kaufmann, Jay Kristoff - Obsidio

Patrick Rothfuss - A bölcs ember félelme


2018. július 12., csütörtök

Tavaszi nagytakarítás könyvtag


Tekintsünk el jóindulatúan attól, hogy már július közepe van. Egész tavasszal megpróbáltam rávenni magam egy nagytakarításra, és a motiváció része volt ennek a tagnek a kitöltése is. Csak aztán a feltöltés valahogy elmaradt.




1. Mindig elkezdeni a legnehezebb: Egy könyv/sorozat, ami a puszta méretével elijesztett attól, hogy elkezdd

Ez gyakorlatilag igaz bármelyik 500 oldalnál hosszabb könyvre a polcomon. Ezeknek már eleve félve állok neki, mert mi van, ha valamiért nem fog meg, és aztán ott van még az a rengeteg oldal, amin végig kell küzdenem magam? (Nem szívesen hagyok félbe könyvet.) De még ha tetszik is, akkor is sokáig tart elolvasni, ami alapjáraton nagyon frusztrál. Itt van például A rózsa neve, ami tudom, hogy nagy klasszikus, és sok barátom szereti, de még nem sikerült rávennem magam, hogy végigolvassam. Vagy például a Kulcs, az Engelsfors-trilógia záródarabja, aminek az előzményeit nagyon szerettem, de ennek már átlépte a hossza azt a lélektani határt, hogy riasztóvá vált.

2. A szekrény kipucolása: Egy könyv/sorozat, amitől legszívesebben megszabadulnál

Nem igazán van olyan könyv, amitől feltétlenül meg kell szabadulnom, de azért előfordul olyan, amin lehetőség szerint továbbadnék. Ilyen például Nick James Az invázió című regénye. Szerettem ezt a sorozatot, de az első részt könyvtárból kölcsönöztem ki, a harmadikat pedig végül angolul olvastam el, mert egyáltalán nem is biztos, hogy megjelenik magyarul. Így magában szegény középső kötet nagyon árván mutat ott a polcomon.


 
3. Kinyitjuk az ablakot, hogy kiszellőzzön a lakás: Egy könyv, ami frissítően hatott rád

Árnyalatnyi remény Ruta Sepetystől. Már egy ideje nem nagyon olvastam történelmi regényeket, és a fiatalabb közönséget megcélzó (YA/ middle grade) történelmi regényekkel különösen gyakran melléfogtam az elmúlt néhány évben, kevés kivételtől eltekintve egy sem tetszett. Ezért nagyon jó élmény volt összeakadni ezzel a könyvvel, ami alapos, őszinte, brutális, és visszaadta a hitem a műfajban.




4. Kimossuk a foltokat a lepedőből: Egy könyv, amiben szíved szerint átírnál egy jelenetet

Hát ez nem egy jelenetre korlátozódik, de… szóval, az van, hogy elolvastam nemrég Kendare Blake össze-vissza ajnározott Three Dark Crowns című fantasy regényét, ami hamarosan magyarul is megjelenik. És általában nagyon szerettem a könyvet, DE van benne egy szerelmi háromszög, amit kicsi szívem minden indulatával gyűlöltem, és szerintem nem igazán viszi előrébb a cselekményt sem, legalábbis ebben a kötetben. Ettől a szerelmi száltól szívesen megszabadulnék.



5. Kihajigáljuk a szükségtelen kacatokat: Egy kötet egy sorozatban, amit nem éreztél szükségesnek

Nem igazán szoktam azon vergődni, hogy egy sorozatnak miért van annyi kötete, amennyi, mivel, ha szeretek egy sorozatot, akkor nem bánom, ha minél tovább tart. Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy Rick Riordan mindkét általam olvasott sorozata (Percy Jackson és az olimposziak, Kane Krónikák), átlagosan 1-2 kötettel rövidebbek lehetett volna, mivel az első, vagy az első-második kötet cselekménye nem feltétlen tartozott szervesen a fő konfliktushoz, inkább csak bemutatta a szereplőket és a világot.


6. Kifényesítjük a kilincseket: Egy könyv, aminek nagyon kerek volt a befejezése

A legutóbbi nagyon eltalált befejezés, amit olvastam, az John Green legújabb regényének, a Turtles All The Way Downnak (magyarul Teknősök végtelen sora címmel jelent meg nemrég) az utolsó néhány oldala volt. *kisebb spoiler* A végén feltárul, hogy az elbeszélő nem az általunk megismert Aza, hanem a felnőttkori önmaga, ami egyből megmagyarázza, miért tűnt olyan furcsa mód nagy rálátással rendelkezőnek néha a narrációjában. *kisebb spoiler vége* A jövőbe való kitekintés nagyon keserédesen helyezi még egyszer elénk az üzenetet, hogy a mentális betegség sokszor olyasvalami, amivel valaki hosszú éveken át küzd kisebb-nagyobb sikerekkel, és hogy az életben majdnem minden mulandó és változik. És egyszerűen tökéletes volt, pont jó mértékben volt szívszorító és felemelő, és nagyon szépen zárta le ezt a remek könyvet.

7. Leporoljuk a csillárt: Egy könyv, ami szerinted túl rámenősen próbálta átnyomni az üzenetét

Ömm… nem mintha nagy üzenet lett volna benne, de utoljára az Otherworld olvasása közben éreztem azt, hogy ez a regény bizony nem nagyon jól van megcsinálva, és nem is tudja, hogy akar-e mondani valamit igazából, és ha akar, akkor mi legyen az üzenet. Pedig lehetett volna potenciál: a virtuális valóság térnyerésével lehetett volna kérdéseket feltenni a technológiával kapcsolatos viszonyunkról, de ilyen szempontból nem volt valami intelligens a regény.



8. A tavaszi nagytakarítás fárasztó, de dicsőséges vége: Egy sorozat, amin fárasztó volt végigérni, de megérte

Ezt a kérdést megint viszonylag kevéssé tudom értelmezni, mert ha szeretek egy sorozatot, akkor nem élem meg nagy fáradságnak végigküzeni magam rajta, ugyebár… Ami most mégis eszembe jutott, az Marissa Meyer Holdbéli Krónikák-sorozata volt. A képregényeket leszámítva mindent olvastam, még a kiegészítő kisregényt és novelláskötetet is, és mivel a harmadik-negyedik rész már kifejezetten hosszúak voltak, így ez elég meghatározó mennyiségű oldalszámot jelentett az életemben… de nagyon szerettem a sorozatot, szóval nem zavart. Ennek ellenére nem vagyok benne biztos, hogy újra is olvasnám. (Megint a hosszkérdés... túl sok a jó könyv, túl kevés az idő.)

9. Várjuk a következő tavaszt: Tagelj 4 embert


Szokás szerint nem tagelek senkit.

2017. november 21., kedd

Végre ősz van! Könyvtag



Ezt a taget magamnak fordítottam egy könyves blogról, az eredeti videót megtaláljátok ITT.



1. Ősszel a levegő hűvös és tiszta – nevezz meg egy könyvet, ami érdekes környezetben játszódik!

Leigh Bardugo: Six of Crows – eredetileg nem ezt terveztem ide rakni, de pillanatnyilag éppen teljesen szerelmes vagyok ebbe a könyvbe, és ennek egyik jelentős oka a világfelépítés. Bár eleinte pont azért rázódtam bele nehezebben az olvasásba, mert nem olvastam a szerző korábbi sorozatát ebből az univerzumból, de aztán teljesen magával ragadtak a részletek, a különböző népcsoportok szokásai, jellemzői, és a problémák, amik a szereplők életét is befolyásolják.




2. A természet gyönyörű… de haldoklik – nevezz megy egy könyvet, ami gyönyörű stílusban van megírva, és nehéz témákat jár körül (veszteség, gyász)!

Claire North: Harry August csodálatos élete – Hadd ragadjam meg az alkalmat, amikor az írónő épp egy elég nagy díjat kapott a legújabb regényéért, hogy egy kicsit reklámozzam ezt a csodát. Nagyon jól sikerült a magyar fordítás is, a stílusa igazán megragadó és egyedi, és egy különleges helyzetben lévő ember sorsán keresztül olyan témákkal foglalkozik, mint a halandóság, az élet értelme, vagy a felelősség másokért.



3. Ősszel visszaülünk az iskolapadba – nevezz meg egy dokumentumregényt vagy ismeretterjesztő könyvet, ami tanított neked valami újat!

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól - Elég régóta érdekelt Észak-Korea, de mivel ritkán olvasok dokumentumregényeket, nem voltam túlságosan informált a témában. Aztán végül belevágtam ebbe, és tökéletes kezdőpontnak bizonyult, tényleg sokat tanultam az ország múltjáról, jelenéről, kultúrájáról, az ott élő emberek mindennapi harcairól, a menekülés lehetőségeiről, valamint arról, mi történik azokkal, akik eljutnak végül Dél-Koreába.



4. Könnyebben tartod magad melegen, ha olyan emberek vesznek körül, akiket szeretsz – nevezz meg egy regénybeli családot/baráti kört, aminek szívesen lennél a része!

Marissa Meyer: Holdbéli Krónikák – Egy kicsit még mindig hihetetlen, hogy véget ért ez a sorozat, ami évekig nagy kedvencem volt, de még mindig bizton állíthatom, hogy bármikor elmennék egy kalandra a Rampion fedélzetén. Annál is inkább, mert a csapatban többen is iszonyú nagy kockák, úgyhogy szerintem viszonylag könnyen be tudnék illeszkedni.



5. A színes levelek halomba gyűlnek a földön – készíts képet egy kupac őszhöz kapcsolódó színű könyvgerincről!




6. Az ősz kiváló idő a történetmesélésre a tűz körül – nevezz meg egy könyvet, amiben valaki történetet mesél!

Lois Lowry: Az emlékek őre – Nemrég olvastam újra ezt a gyerekkori kedvencet, úgyhogy ez ugrott be. Kicsit talán sántít, mert nem mesélésről van szó a hagyományos értelemben. A történet főszereplője a 12 éves Jonas, aki felnőttkori foglalkozásaként különös feladatot kap: ő lesz az emlékek őrzője, akinek rendelkeznie kell a régi világról őrzött tudással. A képzése részeként az előző őrzőtől fokozatosan kapja meg az emlékeket, és néha ennek olyan a hangulata, mintha a nagypapa mesélne az unokájának.



7. Egyre hosszabbak az éjszakák – nevezz meg egy sötét, hátborzongató történetet!

Thomas Harris: A vörös sárkány – Nem nagyon olvasok horrort, nézni se igazán szeretem, sokszor pedig az áll ennek a hátterében, hogy nem érzem elég valósnak a veszélyt, így nem is nagyon borzongok. Számomra sokkal közelebb álló műfaj a thriller, mivel az ott megjelenített gonoszság valóságosabb és kézzel foghatóbb. A sorozatgyilkosokról szóló történetek különösen is érdekelnek, ezért azok közül választottam egy klasszikust, ami mély benyomást tett rám.




8. Egyre hűl az idő – nevezz meg egy rövid, szívmelengető olvasmányt, ami feldobhatja valaki hideg, esős napját.

R. J. Palacio: Csodácska – Ez kívülről nem látszik rövidnek, de nagyon szellősen van szedve, és awww, olyan kis bolyhos érzelemgombóc lesz tőle az ember. Nagyon várom a filmet is.








9. Az ősz minden évben újra eljön – nevezz meg egy régi kedvencet, amit szeretnél újraolvasni!

Joanne Harris: Rúnajelek – Emlékszem, hogy eredetileg ősszel olvastam ezt a könyvet, és nagyon megfogott, főleg az északi mitológia alkalmazása és Loki karaktere ebben az univerzumban. Jópár éve megjelent angolul a folytatása, de már nem nagyon emlékszem az első kötet részleteire, muszáj lenne újraolvasnom.





10. Az ősz kiváló időszak a bekuckózós olvasós estékre – mik a kedvenc kényelmes, meleg olvasós kiegészítőid?


A bekuckózós olvasás egyetemista létezésem óta kizárólag ágyban képzelhető el, ezért a következő dolgokat válogattam össze: az új, divatos színű pizsamám, a legvastagabb alvós zoknim (ahogy hűl az idő egyre inkább hajlamos fázni a lábam éjszaka), puha pokróc (kék, a cuccok alatt összehajtva), és egy bögre, amibe teát vagy forró csokit tölthetek magamnak a könyv mellé kísérőnek. Plusz odatettem még egy illatgyertyát, amit egyáltalán nem biztos, hogy eszembe jut meggyújtani, pedig ilyen alkalmakra vettem (egyébként süteményillatú). Tartozik a tökéletes élményhez még egy barackszínű, szuperpuha köntös is, de az apukám házában van.


2015. november 11., szerda

Ultimate Harry Potter Tag

(Könyvkuckó)

A Film vs Könyv vlogon néztem meg ennek a tagnek a videó változatát, majd a szövegezett kérdéseket Anitigernél szereztem be, szóval köszönöm, csajok, hogy meghoztátok a kedvemet hozzá! :)




1. Kedvenc könyv?

Azt hiszem, az ötös. Ennek voltam a leginkább alkalmas érzelmi állapotban a fogadásához, és így persze ez is hagyta a legmélyebb nyomot. Ugyanis amikor én elkezdtem olvasni a sorozatot, az első négy kötet jelent már meg, a negyedik végéig akadálytalanul haladhattam előre. Aztán az ötödikre jó sokat kellett várni, és én teljesen felspannolva töltöttem azt a kb. 2 évet, így amikor végre megérkezett, eksztatikus élmény volt. Persze, tudom, hogy Harry sokat picsog, de engem még mindig megfog a Főnix Rendje, meg az, ahogy a kormányzat próbál beleszólni az iskola működésébe, a látomások, a DS, a végén a harc pedig szerintem remekül meg volt írva, imádtam minden sorát.

2. Legkevésbé kedvenc könyv?

A hatos. Mire az megérkezett, már sokkal kevésbé voltam rajongó. Ettől függetlenül nem kellett volna még feltétlen rossz élménynek lennie a könyvnek (a hetedik tetszett, nagyon is), de tény, hogy ezt a kötetet éreztem a leginkább kiszámíthatónak, igazából semmi sem lepett meg benne, ami Rowlingtól elég szokatlan. Ráadásul nem nagyon kötöttek le a romantikus szálak körüli huzavonák se, egyszerűen a romantika annyira nem az én világom a könyvekben, nem érdekelt ilyen mértékben a főszereplők szerelmi élete (de a mellékszereplőké se). Persze nem mondom, hogy semmi sem tetszett, Voldemort életének rekonstruálása például tök jó volt, mint ahogy a kezdődő horcruxvadászat és a finálé is, de valahogy ez a kötet talált meg a legkevésbé.

3. Kedvenc film?

A második, talán. Könyvben is szerettem nagyon, és Chris Colombus regnálása alatt még érződött az egységes rendezői koncepció a sorozaton, a kölykök még kis cukik voltak, a kötet pedig nem volt olyan bődületesen hosszú, hogy értelmetlen katyvasszá váljon a rövidítésektől a film.

4. Legkevésbé kedvenc film?

Harmadik. Abban a filmben. Semmi. Nem. Volt. Jó. Utáltam Lupin és Sirius castingját (jó, Siriusét elfogadtam utólag, mert Gary Oldman fantasztikus színész, de… börötntetkók?), utáltam, hogy folyton mugliruhában lófráltak, hogy az új rendező művészkedése miatt a Roxfort hirtelen teljesen máshogy nézett ki, mint addig (bár utólag el kell ismernem, lehet, hogy ez nem baj, szebb lett). Továbbá, hogy Flitwick professzor fekete hajú és bilifrizurás karmesterré változott, hogy az időutazós szál tele volt szükségtelen hozzátoldott részletekkel, hogy új Dumbledore volt… szinte mindent. :D

5. Kedvenc idézet?

„Tévúton jár az, aki álmokból épít várat, Harry, és közben elfelejt élni.”

„Olyasmi ez, gondolta, mint hogy behurcolják‐e őt az arénába, ahol élethalálharcot kell vívnia, vagy felemelt fővel, önszántából vonul be. Vannak talán, akik azt hiszik, hogy a két dolog között nincs lényeges különbség, de Dumbledore tudja – és én is tudom, meg a szüleim is tudták, gondolta fellángoló büszkeséggel –, hogy ezen a különbségen áll vagy bukik minden a világon.”

6. Kedvenc Weasley?

Röhögni fogtok: Charlie. Nem tehetek róla, szerintem irtó menő, imádom, hogy sárkányokkal foglalkozik, hogy Kelet-Európában él, hogy kedves és meleg szívű, de közben halál laza, meg úgy általában mindazt a keveset, ami kiderült róla a könyvekből. Gyanús, hogy vele kezdődött az a bosszantó szokásom, amikor kinézek magamnak minden hosszabb sorozatban egy általában rendkívül jelentéktelen mellékszereplőt, és azon picsogok, miért nem szerepel többet. XD

7. Kedvenc női karakter?

Hermione Granger. Gondolom, ez sokaknak nem újdonság, de atya világ, hogy én mennyire tudtam azonosulni vele introvertált könyvmoly okostojásként tizenévesen! De Lunát is nagyon szeretem, bár olyan kis bolond, de tisztelendő benne, hogy mindig felvállalja önmagát és a véleményét.

8. Kedvenc gonosztevő?

Umbridge… én imádom utálni azt a nőt. Persze inkább irritáló, mint veszélyes, de azért varázslatosan pszichopata is közben. :D

9. Kedvenc férfi karakter?

Hát… ömm… ez már nehezebb, mint a női, itt nincs olyan egyértelmű kedvencem. Talán Remus, szerettem a felelősségteljességét meg a kiegyensúlyozottságát, egy jó férfi példaképnek tartom. Dumbledore is eséllyel pályázik, szeretem az ellentmondásos mentor karaktereket, és emlékszem, minden egyes részben azt a jelenetet vártam, amikor a végén leülnek Harryvel, és jól átbeszélik a dolgokat.


10. Kedvenc tanárod/professzorod?

Hát, ha azt nézem, hogy milyen típusú tanárt szeretek a legjobban, akkor egyértelműen McGalagony mellett tenném le a voksom, a szigorú igazságosság némi szarkazmussal spékelve mindig nyerő nálam. Ha meg nem kell azt nézni, hogy tanulnék-e nála szívesen, akkor természetesen Hagrid, szeretem azt az arany szívét meg a szörnymániáját.


Melyiket választanád inkább…


11. A) megmosni Piton haját vagy B) eltölteni egy napot Lockhart hencegését hallgatva?

Egyértelműen A. Piton hajához csak egy mosókesztyű kell, Lockhart viszont annyira idegesített mindig is, hogy szerintem nem élné túl a napot.


12. A) egy lelkes Bellatrix-szal vagy B) egy dühös Mollyval párbajoznál?

A. Legalább tőle tudnám, mire számítok, egy dühös Molly viszont a kiszámíthatatlansága miatt ijesztő. Meg legalább ha Bellatrix kezétől esem el, az hősi halál.


13. A) a Roxfort Expresszel vagy B)  repülő autóval utaznál el a Roxfortba?

Természetesen A. Kényelmes ülések, nem nekem kell vezetni, és ihatom egész úton a töklevet meg nyammoghatom a büfés boszorkány mindenféle kincsét. HÚ DE NEHÉZ DÖNTÉS.


14. A) megcsókolni Voldemortot vagy B) Umbridge-ot pezsgőfürdőben részesíteni ?

A. Inkább Voldemortnak adnék egy cuppanóst (ha addig élek is), Umbridge meztelen habtestének a gondolatától is kiráz a hideg.


15. A) Hippogriffen lovagolni vagy B) Tűzvillámon repülni ?

Hát, ez szoros, de talán B. A seprű, ha kényelmetlen ülés is esik rajta, legalább kiszámíthatóbb mozgású.

16. Van olyan karakter, aki iránt máshogy éreztél a filmekben?

Piton szerintem szerethetőbb a filmekben, amellett, hogy megtartja persze az eredendő elemeit a karakternek, Alan Rickman sokkal humorosabban, önironikusabban hozza valahogy a figurát. Voldemort meg egyenesen röhejesebb. :D

17. Van olyan film, ami szerinted jobb volt, mint a könyv?

Most vicceltek velem?! Dehogy lenne!

De amúgy egy picit van: a hatos. Mire a filmet néztem, már nem volt bennem az a csalódottság, amit a regény első olvasása keltett, és így sokkal jobban tudtam élvezni. Na nem mintha ettől még a film olyan jó lenne. XD

18. Richard Harris vagy Michael Gambon jobb Dumbledore?

Hm, fogós kérdés… Richard Harris jól hozta a bölcs öregembert, de talán egy kicsit túl törékeny és sérülékeny volt, Michael Gambon inkább úgy nézett ki, amilyennek elképzeltem a karaktert. Viszont neki meg nem bocsátottam meg a ’Have you put your name in the Goblet of Fire?’-fiaskót, úgyhogy legyen inkább Richard Harris.

19. Melyik az a dolog (személy vagy esemény), ami nem volt benne a filmben, de te hiányoltad?

Charlie, M.A.J.O.M., a kórházban játszódó jelenet az ötösből, Bill a 4-6. részből, stb, stb.

20. Ha átalakíthatnád valamelyik filmet, melyik lenne az?

Legkésőbb a hatosba mindenképp beletenném Billt, mert rettenetesen kínos volt a hetesben az a jelenet, amikor három mondatban próbált háromévnyi háttértörténetet bepótolni.

„Szia, Harry! Bill vagyok, Ron haverod bátyja, akit amúgy már évek óta ismersz. Holnap lesz az esküvőm, meg is vagy rá hívva. Látom, a sebhelyeimet nézed, képzeld, egy vérfarkas letépte a fél arcom, tök kemény, nem? Még jó, hogy én nem lettem vérfarkas, csak a véres húsra szoktam rá.” – Jó, nem szó szerint, de az én agyamban így csapódott le az a jelenet. :D

21. Az érzéseid szerint, melyik az a ház, amelyikbe te is tartozhatnál?

Mindig a Hollóháttal azonosultam, hiszen fontos számomra az intellektusom. A személyiségteszteken is ez a ház szokott kijönni.

22. Melyik házba soroltak be Pottermore-on?

Hugrabug. :P (Annál kevésbé rám jellemző házat szerintem keresve se találni… még mardekárosnak is inkább érzem magam.)

23. Melyik tantárgy lenne a kedvenced?

Átváltoztatástan, az szerintem a leginkább lebilincselő varázslati ág. Vagy ha nem Hagrid tartaná, akkor a Legendás lények gondozása, szeretem a mágikus állatokat.

24. Szerinted melyik a leghasznosabb varázsige, amit érdemes megtanulni?

Öhm… hétköznapi szituációkban az az együttes, amivel Molly rábírja a háztartást, hogy magától főzzön, takarítson, ésatöbbi. Kevésbé hétköznapi szituációban a Protego meg a Capitulatus.

25. Melyik az a karakter, akivel azonnal összebarátkoznál?

Hermione, Luna, Neville, Lupin (okokat nagyrészt lsd. fentebb).

26. Ha a tulajdonodban Lehetne a Halál ereklyéi közül egy, melyiket választanád?

A láthatatlanná tévő köpenyt. Ugyan kevéssé hasznos (amennyiben nem az iskolából kilopódzás a hobbid), de legalább az a legkevésbé mentálroggyantó hatású.

27. Van olyan dolog, amit megváltoztatnál a könyvekben?

Azt hiszem, a hatodik részben sokkal több szerepet adnék Draco történetének és kevesebbet a szerelmi szálaknak. Valamint felnőtt fejjel hiányolom az egész sorozatból a házrendszer kritikus újraértelmezését. Mármint persze, egy-egy ellenpélda mindenre van (Luna, aki hollóhátas, mégse arrogáns; Cedric, aki hugrabugos, mégse szerencsétlen; Draco, aki mardekáros, mégse akar gyilkolni?), mégis hiányérzetem volt ezen a téren. Főleg Draco tekintetében éreztem ezt, akármilyen klisés is, én el bírtam volna olvasni egy „megtagadja a családi értéknormát és átáll a világos oldalra”-történetszálat, mint ahogy a többi ház sarkított jellemzésére is több ellenpélda kellett volna és messze több szereplő, akik fontosak azokból a házakból, hiszen így is azért a szereplők kb. 90%-a griffendéles volt. Ja igen, és nekem kevés volt a hulla a végén ahhoz, hogy realisztikusnak érezzem a nagy csatát, de a taktikai elhelyezésüket meg túl hatásvadásznak találtam. Az epilógust teljesen kihagynám, vagy ha nem, legalább ne lenne minden kölyök valami halott rokonról (általában többről) elnevezve.

28. Kedvenc Tekergő?

Lupin. A többiek mind eléggé s*ggfejek voltak kamaszkorukban, felnőttkorukban meg mélységesen szerencsétlenek és/vagy gonoszak és/vagy halottak.

29. Ha visszahozhatnál egy szereplőt az életbe, ki lenne az?

Tonks vagy Lupin. Az egyikük halálát még megértettem volna, de mindkettejük kinyírása szükségtelenül hatásvadász húzás volt, csak azért kellett így lennie, hogy Teddy legyen árva. (Vagy Dobby… mert annyival több időt érdemelt volna szabad manóként.)

30. Halál ereklyéi vagy Horcruxok?

Halál ereklyéi. Mindkettőhöz nyuszi vagyok, de előbbihez kevésbé, meg annak jobban tetszik a háttérsztorija.

31. Hívj meg valakit:

Chesslady, örülnék, ha megcsinálnád, mivel neked nem volt olyan rég a sorozat olvasása, kíváncsi lennék a válaszaidra. :)





Jaj, ne, most kedvet kaptam megint újraolvasni… :/ Ráadásul megjelenik pár nap múlva az új, illusztrált kiadás magyarul is csak meg ne vegyem.