Ha nagyon dióhéjban akarnám megfogalmazni az előadás lényegét, akkor
azt mondanám: sok hűhó semmiért. Háy János és Lovasi András színdarabja a Csiky
Gergely Színház színpadán szüleink generációjába kalauzol el minket, ez
értékelendő, de a nagy áttörés ezúttal nem sikerült.
Dávid élete elég kilátástalannak
tűnik: a kis faluban, ahol él, a család számára az a legnagyobb esemény az
évben, hogy lemennek kempingezni a Balatonra. A fiú előtt az az egyetlen
távlat, hogy apja nyomdokaiba léphet a kertészet vezetésében. Ő azonban másra
vágyik, rockzenész szeretne lenni. Így elhatározza, hogy a nagyvárosban
folytatja tanulmányait, ahol majd minden szép és jó lesz. Tényleg? Hát nem
egészen.
Szó se róla, a szerzők, illetve a
rendező mindent megtett azért, hogy ez a darab élvezhető legyen. A zene nagyon
kellemes, jól illeszkedik a történetbe. A színészek ügyesek, úgy látszik, ez az
év a Csikyben a fiataloké, hiszen ebben a darabban is egyetemi hallgatóké lett
a főszerep, és nagyon jól megállják a helyüket. A díszletek is igazán
látványosak.
Amivel problémáim akadtak, az a
történet. Tudni kell a sztoriról, hogy eredetileg egy novelláskötetben írták
meg, talán ezért is maradt bennem olyan érzés, hogy nem sikerült egységes
történetté formálni a cselekményt, végig kicsit darabos maradt. Mindemellett
olyan érzésem volt, mintha igazából semmiről sem szólt volna az egész. Hiába
beszéltek a darabban sok mindenről, egy téma sem lett igazán hangsúlyos, valahogy
mintha minden a levegőben lógott volna. Összességében véve még a novelláskötet
elolvasásához se nagyon kaptam kedvet, pedig egy feldolgozással szemben
minimálisan ezt a követelést szoktam támasztani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése