Érdekességek Az emlékek őréről

(Könyvkuckó)

A szerzőről:

Lois Lowry 1937. március 20-án született Honolulun (Hawaii). A gyerekkora nem volt unalmasnak nevezhető, mivel az édesapja fogorvos volt a hadseregnél, ezért a család folyamatosan költözött, és a világ különböző tájain éltek. 1948-ban Tokióba költöztek, Lowry itt járt általános iskolába egy ideig, amiről nagyon szép emlékeket őriz. Két év múlva visszaköltöztek Pennsylvániába, ahol a Második Világháború alatt éltek, és a későbbi írónő összesen három különböző középiskolába járt, így tette le végül az érettségit.

Lowry fiatalkorában...

1954-ben főiskolába ment, de két év múlva otthagyta, mert feleségül ment Donald Grey Lowryhoz. Még csak tizenkilenc éves volt ekkor, és mivel a férje a tengerészetnél szolgált, katonafeleségként visszakerült abba az életmódba, amiben felnőtt. Négy gyerekük született, mindegyik más államban, végül a család a massachusettsi Camebridge-ben telepedett le, ahol Lowry azóta is él.

A költözések meg a gyereknevelés káoszában Lowry végül is megszerezte a diplomáját angol irodalomból, 1972-ben a University of Southern Maine hallgatójaként. Továbbtanult, és végre elkezdett hivatásszerűen írni, amiről azóta álmodott, hogy kislányként folyton történeteket írogatott a kis jegyzetfüzetébe.

Lowrynak egy szerkesztő javasolta, hogy próbálkozzon meg az ifjúsági regényekkel, miután nagyon megtetszett neki egy felnőtteknek szóló novellája, amit egy gyerek szemszögéből írt. Így született meg a Nyáron történt (A Summer to Die) 1977-ben, ami részben önéletrajzi ihletésű mű, az írónő feldolgozta benne azt, amit akkor élt át, amikor a húga 1962-ben rákban elhunyt. Az első, szélesebb körben elismert műve a Számláld meg a csillagokat (Number the Stars), amiért 1990-ben Newberry Medált nyert. Az emlékek őre (The Giver) először 1993-ban jelent meg, és 1994-ben ezért a regényéért is Newberry Medált kapott. Jelenleg a macskája és a kutyája társaságában él Camebridge-ben, miután első férjétől elvált, élete második nagy szerelme pedig 2011-ben meghalt.

Lowrynak több mint húsz regénye jelent meg, amikben változatos komoly témákkal foglalkozik, többek között örökbefogadás, mentális betegség, Holokauszt, rák és jövőbeli társadalmak. Céljának tekinti, hogy a fiatal olvasók kénytelen legyenek a regényei által szembenézni a társadalom tökéletlenségeivel, és reméli, hogy segít nekik elgondolkodni életről, identitásról, emberi kapcsolatokról.

A könyvről:

... és napjainkban

Az emlékek őre egy utópisztikus társadalom történetét meséli el a tizenkét éves Jonas szemszögéből. Elsőre ez a társadalom tökéletesnek és kiegyensúlyozottnak tűnhet, elvégre ismeretlen benne a fájdalom, éhség, félelem. A történetből azonban kiderül, hogy az itt élőknek az életéből sok más is hiányzik – és ez erősen megkérdőjelezi az ideálisról alkotott fogalmainkat.

Az írónő saját bevallása szerint a történetet sok minden inspirálta – a két Japánban töltött év, a főiskolai évei, az apja öregedése és reakciója a lánya halálára, valamint a szülei folyamatos erőfeszítése, hogy alkalmazkodjanak az állandó költözésekhez mind hozzátettek a történethez. Lowry saját bevallása szerint úgy alakította ki a világot, hogy az első látásra kellemes, ismerős és barátságos legyen. Kiirtott a közösségből mindent, amit kellemetlennek talált – az erőszakot, az előítéleteket és a szegénységet -, és a végén megsózta egy kis jó modorral az általános életstílus részeként, mert így jobban tetszett neki.

Bár Jonas társadalma sokban különbözik a miénktől, a szerző azért bőven jutatott olyan témákat a könyvbe, amiket értelmezhetünk napjainkra is. Ilyen például, hogy léteznek-e vajon ebben a világban állatok, vagy a társadalom hozzáállása a szexualitáshoz, ami kilátásba helyezi a mesterséges megtermékenyítés alkalmazását. A könyv egyik legérdekesebb pontja a vége: Lowry szándékosan nyitva hagyta a befejezést, mondván „Hiszek abban, hogy mindenki megteremti magának a saját könyvét a tapasztalataiból, álmaiból, vágyaiból, szenvedélyeiből. Számomra az, hogy mindent elmagyarázzak az olvasónak a saját nézőpontomból, korlátozza ezt a lehetőséget.”

Befogadótól függetlenül azonban Lowry regényei hasonlítanak valamiben. Változatos témáik ellenére mind az emberi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozzák. Az emlékek őre a szerző szerint annak a jelentőségére próbál rávilágítani, hogy mindig tudatában legyünk az egymásrautaltságunknak, nem csak az emberek, de a világ és a környezet kapcsán is.

Talán az a tény, hogy Lowry szeme előtt nem igazán lebeg egy célkorosztály a könyvei írása közben, okozza azt, hogy a YA (ifjúsági) kategóriába sorolt könyvei széles korosztály által kedveltek.

Végül Lowry regénye sikeres lett, de eleinte kapott hideget-meleget. Az Amerikai Könyvtárszövetség szerint ez a 90-es évek leggyakrabban tiltott/kritizált regénye. A szülők elsősorban amiatt aggódnak, ahogy a könyv a gyilkosságot és öngyilkosságot bemutatja, főképp hogy ezt egy „tökéletes társadalom” kontextusában teszi. Az USA Today 2001-es cikke szerint azért kritizálják ennek kapcsán a könyvet, mert nem sikerül elég világosan kifejeznie, hogy az öngyilkosság nem megoldás az élet problémáira. Ezzel szemben a támogatók kiállnak amellett, hogy szükség van a komoly témákkal foglalkozó ifjúsági irodalomra, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Holokauszt-regények növekvő népszerűsége a korosztályban. A tinédzserek igenis el fognak olvasni olyan regényeket, amik a felnőttek szerint nem valók nekik.

Ironikus, hogy a könyv világában mennyire szigorúan szabályoznak mindent. Amikor Lowryt megkérdezték, mit gondol a könyve betiltásáról, azt válaszolta: „Szerintem könyveket betiltani nagyon-nagyon veszélyes dolog. Elveszi az emberek szabadságát. Ha valaha azt hallod, hogy szóba kerül egy könyv betiltása, minden erőddel harcolnod kell ellene, hogy ez bekövetkezzen. Az teljesen rendben van, ha egy szülő azt mondja, nem akarja, hogy a gyereke elolvassa ezt a könyvet. De az nagyon nincs rendben, ha valaki más emberek helyett akarja meghozni ezt a döntést. Az emlékek őre világában az emberektől elvették a választás szabadságát. Ez egy nagyon ijesztő lehetőség. Dolgozzunk minden erőnkkel azon, nehogy valósággá váljon!”

Tíz további érdekesség:

Taylor Swift - aki játszik a filmben-
a könyv olvasására biztat

1. Lois Lowry három évesen tanult meg olvasni.

2. Az írónő egyik fia az amerikai légierő pilótája volt, és 1995-ben szolgálat közben veszítette életét.

3. 1990-1999 között Az emlékek őre tizenegyedik volt az Amerikai Könyvtárszövetség TOP 100 Tiltott/Kritizált könyveinek listáján, 2000-2009 között huszonharmadik.

4. Néhány kritikus ezzel ellentétben a legjobb ifjúsági regények között emlegeti. A 2012-ben készült TOP 100 Young Adult regény listáján az internetezők szavazatai alapján a sorozat az előkelő tizenegyedik helyen zárt.

5. Az írás mellett Lois Lowry szenvedélyes fotós is.

6. Az írónő állítja, számára nem az a fontos, hogy nagy szerző legyen, csak élvezi a nyelvet, a szavakat és a történetmesélés varázsát.

7. Lowry eleinte meggyőződéssel állította, hogy nem fog folytatást írni Az emlékek őréhez. Azóta a történet tetralógiává bővült, ami feltárja Jonas és Gabe sorsának részleteit.

8. A könyvet rendszeresen választják kötelező olvasmányként az USA, Kanada és Ausztrália felső tagozataiban.

9. A leggyakoribb kifogások a könyv ellen az erőszak, a gyermekgyilkosság, az eutanázia és a szexuális ébredés ábrázolása.

10. Az első könyvhöz filmváltozat is készült Brenton Twaithes és Jeff Bridges főszereplésével, amit a magyar mozikban szeptember 11-én mutatnak be.

Remélem, tetszett nektek ez az összeállítás. Hamarosan jelentkezem egy bejegyzéssel a filmről előkerült anyagokkal kapcsolatban és ne feledjétek, hogy ha velem maradtok, mozijegyeket nyerhettek a film premier előtti vetítésére!

(Az anyag nagy része Natacha Pavlov olvasónaplója alapján készült. A fordítás a saját munkám, ezen kívül aktualizáltam a szöveget, és kibővítettem. Ha érdekel titeket, az eredeti itt érhető el: http://www.hyperink.com/Quicklet-On-Lois-Lowrys-The-Giver-b1664)