(Filmszemle)
„Van egy elméletem a megrázó pillanatokról. Szerintem ezek mutatják meg, hogy kik vagyunk valójában.”
Az
már csak szokás Hollywoodban, hogy Valentin-napra minden évben mozivászonra
kerül valami romantikus film, legyen mire beülnie a párocskáknak. Idén
szerencsére egy kifejezetten szórakoztató és igényes alkotást kaptunk, amit
tényleg érdemes megnézni.
Paige (Rachel McAdams) és Leo (Channing Tatum)
fiatal házasok, akik épp elkezdik tervezni a gyermekvállalást, amikor szörnyű
autóbalesetet szenvednek. A nőt, aki nem volt bekötve, súlyos fejsérülés éri,
és miután felébred a kómából, kiderül: amnéziája van. Az utóbbi öt év teljesen
kiesett az emlékezetéből, tehát nem emlékszik a Leoval közös életükre, de arra
sem, hogy otthagyta a jogi egyetemet a művésziskola kedvéért, hogy elköltözött
a szüleitől, vagy amikor szakított a vőlegényével, egy menő, fiatal ügyvéddel.
Leo bármire kész, mert vissza akarja hozni élete szerelmének emlékeit. De vajon
sikerül-e Paige-nek valaha kiderítenie, miért változott meg így az élete, és
képes lesz-e újra megszeretni Leot, vagy a férfi örökre elveszíti őt?
Üdítő színfolt ez a film az átlag amerikai
romantikusok sorában, újabb jó példája az igaz történeteket feldolgozó moziknak.
A történet kellemes arányban tartalmaz komikumot, könnyfacsaró pillanatokat,
romantikát és értékes gondolatokat. Egyikből sem sokall be, nem válik túlzóvá,
nagyon intelligensen állították össze a történetet. Különösen jók a narráló
részek, amiket Leo szájából hallhatunk.
Mindez azonban kevés lenne, ha nem olyanok lennének
a szereplők, amilyenek. Számomra abszolút Leo volt a legszimpatikusabb figura,
a szerető férj, aki bármire képes lenne élete párjáért, de nem válik egyoldalúvá
a karaktere. Paige élete azt példázza, mennyit változhat az ember, ha meg mer
hozni néhány sorfordító döntést, akár annyira, hogy ezeket a döntéseket
elveszítve először képtelen azonosulni az új helyzettel. A szülei voltak talán
a legkevésbé szimpatikusak, de őket is meg lehetett érteni a maguk módján, hogy
miért voltak annyira védelmezők, és miért próbálták ráerőltetni az
elképzeléseiket a lányra.
Ugyanakkor látszik a filmből, hogy ez mennyire nem
működik, hogy akármennyire is szeretnénk magunk mellett tartani a gyerekeinket,
néha muszáj a saját útjukra engedni őket. Komolyan elgondolkodtató, hogy vajon
én mit tennék a különböző szereplők helyzetében, és az nagyon nagy dolog, hogy
tényleg nem állít be semmit egyértelműen jónak vagy rossznak a film, hagy
töprengeni.
Ami pedig különös nyomatékot ad a tartalomnak, az a
rendkívül igényes és kidolgozott képi világ. A jelenetek megtervezése, a
beállítások, a színvilág mind nagyon különleges és látványos, volt, így
legalább annyira élveztem a szépséget a filmben, mint a történetet, és mivel ez
alapvetően egy vizuális műfaj, ezért jó dolog szerintem.
Összességében nagyon kellemes kis film ez, ideális
esti kikapcsolódás azoknak, akik igényes szórakozásra vágynak.
Imádom ezt a filmet! :)
VálaszTörlésAmikor moziba mentünk a barátnőimmel, erre esett a választásunk, a történetét elolvasva. Szerintem Rachel McAdams még egy rossz filmben nem játszott. Ez és a Szerelmünk lapjai is a kedvencemmé vált. Nagyon ajánlom mindenkinek mindkettőt. UI: Zsebkendőt ne felejtsétek! :)
Igen, nekem is tetszett. :)
VálaszTörlés