(Könyvkuckó)
Újra listás könyv ajánlójával jelentkezem, ez már a negyedik, és szeptemberig kell még három kötetet elolvasnom, úgyhogy sínen vagyok, mint József Attila.
Volt egyszer egy ideálisnak tűnő család. Robert és Annie, a szülők, szerették egymást, mindketten jól kerestek, élvezték a munkájukat, miegymás. Szemük fénye, a kicsi Grace egészséges, okos, ügyes leányka volt. Teljes boldogságukat semmi sem zavarta meg. A nő ugyan kissé elhanyagolta őket az új munkája miatt, de ez nem olyasmi volt, amit szóvá tettek volna neki. Egészen addig tartott ez a látszólagos idill, amíg egy téli reggelen Grace és a barátnője lovaglás közben balesetet nem szenvedtek. Judith és a lova meghaltak, Grace pedig elvesztette az egyik lábát, és ez lelkileg teljesen összetörte. Lova, Zarándok dühöngő vadállattá változott, az orvosok már úgy látták, nem érdemes tovább kínozni az életben tartással. Annie azonban különös módon úgy érezte, hogy a ló gyógyulása a lánya – és egész családja – felépülésének kulcsa is. Ezért kereste meg a problémás állatokkal foglalkozó farmert, Tom Bookert, aki azonban első pillantás után elutasította a nőt, Zarándokot még ő is menthetetlennek látta. Annie ezért elkeseredett lépésre szánta el magát: a lovat meg a dühös hallgatásba süllyedt Gracie-t bepakolta az autóba, és nekivágott a kontinensnek, hogy montanai otthonában keresse fel Tomot.Bevallom, elég nagy elvárásokkal álltam neki a könyvnek, és… igen, csalódtam. Nem is kicsit. Nemsokára kiderül, miért.
Az első ötven-száz oldal (amíg meg nem érkeztek Montanába) nagyon nehezen csúszott, ezt be kell vallanom. Untam az egészet, elégedetlen voltam, és csak vártam, hogy végre tényleg beinduljon a történet. Miután ez megtörtént, egy darabig élveztem a könyvet, gyorsan fogytak az oldalak, de közben a sztori olyan irányt vett, amivel nagyon nem voltam megelégedve, így az elején feltűnt, majd lecsengett elégedetlenség újra fellángolt, és nagyjából az utolsó harminc oldal előtt tetőzött.
A könyv határozottan nem arról szólt, amiről szerettem volna. Azt vártam, hogy főként a tragédia feldolgozására, a továbblépésre fog összpontosítani, és Grace lesz a főszereplője. Ezzel szemben sokkal inkább az anyja állt a történet középpontjában. Ezzel nem is lett volna semmi baj, csakhogy én azt a nőt az első húsz oldal után már ellenszenvesnek találtam, és a könyv végére ez a negatív megítélésem szabályosan gyűlöletbe fordult át. Sajnos más fontos szereplőket is (például pont Grace-t) is furcsának, irreálisnak láttam néha, és ez még azoknál a karaktereknél is levett a lelkesedésemből, akiket eredetileg kedveltem volna.
Volt egy-két nem rossz gondolat a könyvben, de az erkölcsi tartalma még így is erősen kétesnek mondható, legalábbis számomra, így ezen a vonalon sem tudott annyira megfogni, amennyire szerettem volna. Ahelyett, hogy szárnyaltam volna, jobbára minden második mondat után elküldtem valamelyik szereplőt a fenébe (a szüleim már ki is utasítottak a másik szobába olvasni, mert annyira habzott a szám, hogy zavartam őket).
Ami megmentette számomra egy kicsit a könyvet, az a befejezés volt. Az utolsó harminc oldal hatására került át a „na, ezért nem volt érdemes ennyit fizetni”-kasztból a „hát, szódával elmegy”-kategóriába. Nem számítottam erre a végkifejletre, és olyan kicsit szomorú, kicsit mégis boldog befejezéssel zárult a könyv, amilyet mindig is értékeltem. Persze nem lehet minden habos torta, juszt is azok a szereplők lettek a legboldogabbak, akiket végig utáltam, és azoknak lett rossz/kevésbé jó, akiket még úgy-ahogy kedveltem.
A borítón van egy-két hiba. A fülszövegben Annie-t tüntetik fel a kislányként, pedig valójában ő az anya… hát igen, bajban is voltam a nevekkel az elején. A másik, amire szeretnék figyelmeztetni mindenkit, hogy ez egy felnőtteknek szóló könyv. Nincs ráírva semmilyen korhatár, de én nem adnám tizenhat év alatti gyerek kezébe, mert eléggé… hm, kidolgozott erotikus jelenetek vannak benne, több is.
Szóval aki tanulságos mesét akar venni lovakat szerető gyerekének, az ne ezt a könyvet válassza. Szintúgy nem ajánlom a művet még nagyon sokféle embernek, akiknek a felsorolásától most eltekintek. Maradjunk annyiban, hogy akiknek bejön a kicsit túlírós stílus, meg a drámai mázba burkolt, mégis negédes romantika, annak hajrá, mert szeretni fogja ezt a kötetet. Én sajnos nem vagyok ilyen ember.
Cselekmény, történetvezetés: 10/6
Stílus: 10/5
Szereplők: 10/4
Érzelmek: 10/5
Összesen: 10/5
Enyhén spoileres infók:
Borítók: Ez a legújabb kicsit steril az én ízlésemnek ezzel a sok fehérrel, de egyébként eléggé tetszetős. A fülszöveg hiányosságairól már fentebb szóltam.
Kedvenc szereplők (vagy inkább azok, akiket kevésbé utáltam): (1) Joe (2) Zarándok (3) Tom (4) Harry Logan (5) Robert
Kedvenc jelenetek: (1) Joe először viszi lovagolni Grace-t (2) Harry megjárja Zarándokkal a folyónál (3) a baleset (4) Grace táncol az istállóbulin (5) epilógus
Mélypont: úgy kb. a 300-450 oldalak között végig :(
Kedvenc ötlet: a zsinóros trükk
